Limfomák és leukémiák diagnózisát, illetve pontosabb leírását, beosztását segíti. Támogatást nyújt a legmegfelelőbb terápia kiválasztásában és nyomon követésében. Különös jelentősége van a kezelés ellenére esetlegesen fennmaradó, vagy a betegség kiújulásakor ismét megjelenő daganatos fehérvérsejtek kimutatásában és osztályozásában.
Immunfenotipizálás
Immunfenotipizálás
Más néven
Immunfenotipizálás áramlási citometriával vagy immunhisztokémiával
Hivatalos név
Immunfenotipizálás
A cikk utoljára módosult: 18.03.2019.
Áttekintés
Mire való a vizsgálat?
Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?
Ha olyan panaszok, tünetek jelentkeznek, amelyek felvetik a leukémia vagy limfóma lehetőségét; vagy ha már felállították a leukémia vagy limfóma diagnózisát, de a pontos altípus még nem került meghatározásra. Akkor is érdemes lehet elvégezni a vizsgálatot, ha a kezelés hatékonyságát szeretnénk ellenőrizni, vagy felmerül a gyanú, hogy a betegség kiújult.
Milyen mintára van szükség?
A vizsgálatot leggyakrabban vénás vérből végzik, így csupán rutin vérvételre van szükség. A betegség típusától függően szükség lehet azonban csontvelői mintára, szöveti biopsziára vagy egyéb testfolyadék vételére.
A vizsgálatra hogyan kell felkészülni?
Nincs szükség semmilyen különleges előkészületre.
Accordion Title
Gyakori kérdések
-
Mire való a vizsgálat?
Az immunfenotipizálás elsősorban a leukémiák és limfómák diagnosztizálásában és elkülönítésében nyújt segítséget, ezáltal támogatva a megfelelő kezelés kiválasztását is. Kiegészítő vizsgálatként is végezhető olyan esetekben, amikor a vérképben magas limfocitaszámot, éretlen sejtalakokat látunk, vagy a vérlemezkék száma jelentősen eltér a normálistól (akár nagyon sok, akár nagyon kevés van jelen).
A mintákat meghatározott antitestekkel vizsgálják. Az antitesteket úgy választották ki, hogy a leukémiák és limfómák egyes típusaira leginkább jellemző antigéneket nagy biztonsággal ki lehessen mutatni segítségükkel. Minden daganattípushoz tartozik egy antitest-kombinációs panel, ami az adott daganatra jellemző antigénekkel reagál: az egyik panel alkalmas például az akut limfoblasztos leukémia kimutatására, egy másik az akut mieloid leukémia, a hajas sejtes leukémia, az eritroleukémia, a B-sejtes limfóma, vagy a T-sejtes limfóma kimutatására.
A beutaló orvos általában közli a laboratóriummal a panaszok, a tünetek és az előzetes vizsgálatok (például a vérkép) alapján felállított iránydiagnózist, aminek a pontosítását várja az immunfenotipizálás eredményétől. Az immunfenotipizálás során vizsgált antigének kombinációját (az antitest panelt) ez az információ lényegesen befolyásolja.
Az is lehetséges, hogy a vizsgálatot nem a diagnózis felállításához, hanem a kezelés hatékonyságának felméréséhez, a kezelés után még megmaradt daganatsejtek kimutatásához, vagy a betegség kiújulásának az igazolásához kérik. Ez szintén értékes információt jelent az immunfenotipizálást végző laboratórium számára.
Az immunfenotipizálásra használható módszerekről később még részletesebben lesz szó.
-
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Immunfenotipizálást végeznek, ha a vérképben emelkedett a limfocitaszám (vagy más fehérvérsejtek száma), normálistól eltérő a vérlemezkeszám, vagy éretlen fehérvérsejt alakok figyelhetők meg, mivel ezek a jelek utalhatnak legkorábban arra, hogy valaki leukémiás vagy limfómás. A leukémia és a limfóma egyéb korai klinikai jeleit nehéz észrevenni, panaszokat ritkán okoznak, vagy azok igen általánosak.
Ilyen panaszok lehetnek például:
- Fáradtság- és gyengeségérzés
- Másként nem magyarázható fogyás, étvágytalanság
- Légszomj hétköznapi tevékenységek során is
- Sápadtság
- Vérzékenység, illetve bevérzések a bőr alatt
- Láz
- Csont- és ízületi fájdalom
- Megnagyobbodott nyirokcsomók, lép, máj, vesék, vagy herék
- Fejfájás
- Hányás
- Éjszakai izzadás
A vizsgálatot akkor is kérheti a kezelőorvos, ha a kezelés hatékonyságát kívánja nyomon követni, a fennmaradó daganatsejteket kell kimutatni, vagy a betegség kiújulásának lehetősége merül fel.
-
Mit jelent a vizsgálati eredmény?
Komoly tapasztalat szükséges annak megítéléséhez, hogy az immunfenotipizálás során azonosított egyes antigéneknek mi a jelentősége az adott beteg esetében. Ennek megfelelően az eredményeket egy, a hematológiai betegségek diagnosztizálásában járatos szakorvos értékeli, aki a diagnózis felállításakor az immunfenotipizálás eredménye mellett figyelembe veszi a vérképet, a vérkenetet és a csontvelői kenetet is. A laboratóriumi lelet a vizsgálati eredmények mellett általában azt is tartalmazza, hogy az immunfenotipizálás során kimutatott antigéneknek mi a diagnosztikus jelentősége.
Ugyan az immunfenotipizálás során kimutatott antigének jelenléte utalhat egy adott daganatsejt típusra (ha egyáltalán kimutatható bármilyen abnormális sejt) és ezzel alapjaiban befolyásolhatja a diagnózist, önmagában ennek alapján mégsem állítható fel a kórisme. A végső diagnózis csak a betegre vonatkozó összes releváns információ (panaszok, tünetek, kórtörténet, fizikális vizsgálat, egyéb laborvizsgálatok) ismeretében állítható fel.
Fontos megjegyezni, hogy az immunfenotipizálás eredménye csak azt jelzi, hogy egy átlagos és egészséges ember értékeihez képest látunk-e eltérést, vagy olyan antigén-kombinációt, amelyről tudjuk, hogy egy adott típusú leukémiában vagy limfómában jelenik meg. Azonban minden ember egyedi eltérhet az átlagostól anélkül, hogy betegségben szenvedne, másrészt a daganatos sejteken sem mindig pont azok az antigének vannak jelen, amiket egy-egy tipikus kombinációhoz sorolunk.
Az immunfenotipizálás segítségével általában kimutatható a daganatra jellemző antigén-mintázat akut mielogén leukémiában (vagy más néven akut mieloid leukémiában), akut limfoblasztos leukémiában, krónikus limfocitás leukémiában, krónikus mielocitás leukémiában, B-sejtes limfómákban, T-sejtes non-Hodgkin limfómákban, eritroleukémiában (a vörösvértestek előalakjaiból kiinduló leukémia-altípusban), megaloblasztos leukémiában (a vérlemezkék előalakjaiból kiinduló leukémia-altípus) és mieloma multiplexben.
Jellegzetes antigének, amelyeket gyakran látunk egy adott sejttípuson:
Sejttípus Jellemző antigének Éretlen sejtelőalakok HLA-DR, TdT, CD34, CD38, CD117 B-sejtek CD19, CD20, CD22, CD79a, immunglobulin nehéz (gamma, alfa, mu vagy delta) és könnyű láncok (kappa vagy lambda) CD10 (pre-B-sejt) T-sejtek CD2, CD3, CD5, CD7, és vagy CD4, vagy CD8 Mieloid sejtek (granulociták) MPO (mieloperoxidáz), CD11, CD13, CD15, CD16b, CD33, CD66 Természetes ölő (Natural killer) sejtek CD11b, CD16, CD56 A sejtdifferenciáció irányára utaló antigének:
Sejttípus Jellemző antigének Megakariocita irány, vérlemezkék CD31, CD36, CD41, CD42, CD61 Vörösvértest (eritroid) irány CD235a Monocita irány CD14, CD33, CD64, CD68 Hajas sejtes leukémia CD11c, CD103 -
Mit kell még tudnom?
-
Mi alapján választják meg, hogy milyen mintát (vért, csontvelőt vagy egyéb szövetet) vizsgálnak?
A minta típusát a kezelőorvos választja ki attól függően, hogy milyen betegségre gyanakszik. Azokban az esetekben, amikor a daganatos sejtek a véráramban is jelen vannak, a legtöbbször elegendő a vérminta is. Mivel ez egyszerűbben hozzáférhető és a vérvétel kevésbé invazív, mint az egyéb mintavételi eljárások, a beküldő orvosok legtöbbször ezt részesítik előnyben. Bizonyos esetekben – például limfómák esetében – azonban a daganatsejtek nem kerülnek a véráramba, így más mintavételi eljárásra lehet szükség.
-
Az immunfenotipizálás elvégezhető az orvosi rendelőben is?
-
Az immunfenotipizálás eredménye azt is előre jelzi, hogy milyen lesz a betegség lefolyása?
A leukémia vagy limfóma diagnózisának a lehetősége a vérkenetben vagy a csontvelői biopsziában látott sejtalakok alapján merül fel. A kóros sejteken kimutatott konkrét antigének és az azokkal kapcsolatos jelenlegi ismereteink függvényében elképzelhető, hogy az immunfenotipizálás eredménye segíti a kezelőorvost annak megítélésében, egy adott kezelésre milyen valószínűséggel reagál a daganat, vagy, hogy a kezelésnek milyen aggresszívnek kell lennie. A várhatóan legjobb kezelést majd egy több szakterület képviselőit magában foglaló orvosi csapat határozza meg, az immunfenotipizálás eredménye mellett számos más vizsgálati eredményt és szempontot is figyelembe véve.
-
Változhatnak idővel az antigének?
Az adott daganathoz tartozó sejteken kimutatható antigének általában nem változnak az idő előre haladtával. Mivel azonban a kezelés során ezek a kóros sejtek elpusztulnak, ezzel együtt a rájuk jellemző antigének mennyisége is csökken. Amennyiben a kezelés sikeres és a daganatos sejtek helyett a normális fehérvérsejtek lesznek a mintában, az immunfenotipizálás eredménye is változik, hiszen az az egyénben aktuálisan jelenlévő sejtek tulajdonságait mutatja.
-
Milyen módszereket használnak az immunfenotipizáláshoz?
Eredetileg tárgylemezre fixált szöveti metszetekhez vagy kenethez adtak jelzett antitesteket. Ezek az anitestek bizonyos abnormális (leukémiás vagy limfómás) sejtekkel reagáltak, azok fehérje antigénjei alapján. A reakciót az antitestekhez kötött fluoreszcens festékkel vagy peroxidáz enzimmel tették láthatóvá. Ez az immunhisztokémiának nevezett technika lehetővé teszi, hogy egyszerre vizsgálhassuk a sejteket mikroszkóppal és emellett a rajtuk jelen levő antigéneket. Ennek köszönhetően az immunhisztokémia számos daganatos betegség diagnózisához nyújt értékes információt.
Egy másik technika az áramlási citometria, mely fluoreszcens festékkel jelölt antitestek segítségével vizsgálja a vérben, a csontvelőben, vagy egyéb folyadékmintában található sejteket. Ezek az antitestek hozzákapcsolódnak a fehérvérsejtekhez, ha azokon vagy azokban jelen vagy az antitest által felismert fehérje. Ezeket a jelölt antitesteket gyakran sejtmarkerként említik. A jelölt sejtek folyadékban áramlanak és a gép detektorai előtt elhaladva az antigénjeiktől függően fognak fluoreszcens jelet kibocsátani lézerfény hatására, miközben egyéb, fizikai tulajdonságaikkal összefüggő paraméterek is mérhetők. Az áramlási citometria segítségével így nagy mennyiségű sejt számos egyedi tulajdonsága (mérete, granuláltsága és antigénkészlete) térképezhető fel. Előnye abban rejlik az immunhisztokémiához képest, hogy annál jóval több sejtet (több ezret, akár százezret) képes egyszerre vizsgálni, ezáltal pedig kisebb mennyiségben előforduló sejttípusokat is ki tud mutatni. A sejt fizikai tulajdonságai és antigénkészlete együttesen elegendő információval szolgál a leukémia vagy limfóma pontos besorolásához.