Más néven
Immunfenotipizálás áramlási citometriával vagy immunhisztokémiával
Hivatalos név
Immunfenotipizálás
A cikk utoljára módosult: 18.03.2019.
Áttekintés
Mire való a vizsgálat?

Limfomák és leukémiák diagnózisát, illetve pontosabb leírását, beosztását segíti. Támogatást nyújt a legmegfelelőbb terápia kiválasztásában és nyomon követésében. Különös jelentősége van a kezelés ellenére esetlegesen fennmaradó, vagy a betegség kiújulásakor ismét megjelenő daganatos fehérvérsejtek kimutatásában és osztályozásában.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Ha olyan panaszok, tünetek jelentkeznek, amelyek felvetik a leukémia vagy limfóma lehetőségét; vagy ha már felállították a leukémia vagy limfóma diagnózisát, de a pontos altípus még nem került meghatározásra. Akkor is érdemes lehet elvégezni a vizsgálatot, ha a kezelés hatékonyságát szeretnénk ellenőrizni, vagy felmerül a gyanú, hogy a betegség kiújult.

Milyen mintára van szükség?

A vizsgálatot leggyakrabban vénás vérből végzik, így csupán rutin vérvételre van szükség. A betegség típusától függően szükség lehet azonban csontvelői mintára, szöveti biopsziára vagy egyéb testfolyadék vételére.

A vizsgálatra hogyan kell felkészülni?

Nincs szükség semmilyen különleges előkészületre.

Mit vizsgálunk?

Az immunfenotipizálás során a fehérvérsejtek jellegzetes fehérjéinek (antigénjeinek) előfordulását vizsgáljuk. Ezek az antigének jellemzően a fehérvérsejtek felszínén, ritkábban azok belsejében található fehérjék. Az antigének jellegzetes kombinációban fordulnak elő a fehérvérsejteken és ezen kombinációk alkalmasak az egyes sejttípusok, valamint az egészséges sejtek elkülönítésére. Az egészséges sejtekre jellemző kombinációtól eltérő, ám jellegzetes antigének jelennek meg a leukémiás és a limfómás sejteken. Ez a mintázat segít diagnosztizálni és osztályozni a betegséget.

A leukémia, illetve a limfóma jellemzően egyetlen hibás sejtből indulnak ki, amely elkezdi megfékezhetetlenül sokszorozni önmagát. Mivel az összes tumorsejt ennek a sejtnek a leszármazottja, azaz klónja, gyakran monoklonális sejteknek is nevezzük a beteg sejteket. A hibás limfociták vagy mieloid sejtek csak szaporodni képesek, azonban a sejttípusra jellemző és a szervezet számára fontos feladatukat (a fertőzések leküzdése és egyéb, fehérvérsejtekre jellemző tevékenységek) nem képesek ellátni. Mivel nem képesek elpusztulni sem olyan rövid idő alatt, mint a normális fehérvérsejtek, a tumoros sejtek általában felhalmozódnak a csontvelőben, egy nyirokcsomóban, vagy akár egyéb szövetekben. Ahogyan a tumoros sejtek száma nő, kiszoríthatják a normál sejteket, például a csontvelőből és ezáltal a vörös- és a fehérvérsejtek és a vérlemezkék keletkezését is gátolják. Előbb vagy utóbb aztán a tumoros sejtek a véráramban is megjelennek.

Egy leukémiás vagy limfómás beteg vérképe és kenete emelkedett fehérvérsejtszámot mutathat, egy adott típus túlsúlyával. Ezek felvethetik ugyan a betegség gyanúját, azonban a pontos diagnózishoz általában további vizsgálatok elvégzésére van szükség. Egy vérkép vagy egy kenet ugyanis nem tudja a fehérvérsejtek altípusát pontosan meghatározni, vagy azokat az egyéb apró különbségeket kimutatni, amik az egyes daganattípusokat elkülöníti egymástól.

Egy vérminta, a csontvelő, vagy egyéb szövetminta immunfenotipizálásával hozzájuthatunk azokhoz az alapvető információkhoz, amikre aztán támaszkodhatunk a betegség pontos diagnózisához és osztályozásához. Ez az információ egyes esetekben akár arra is alkalmas lehet, hogy előre jelezzük a betegség várható lefolyását, vagy azt, hogy melyik terápiás alternatívától várhatunk sikert. A különböző leukémia és limfóma típusok azonosítása a sejteken található jellegzetes fehérjék jelenlétén vagy hiányán alapul.

Az immunfenotipizálás a vérben keringő sejtek jellegzetes fehérjéinek kimutatásán alapul. Az atípusos sejteken ezek a fehérjék olyan kombinációban fordulhatnak elő, ami jellemző egy adott leukémia vagy limfóma típusra. Az azonosítás tehát ezeken az ismert kombinációkon alapul, amennyiben a beteg sejtjein jelenlévő fehérjéket, illetve azok kombinációját vetik össze az egyes leukémia és limfóma típusokban leírt mintázatokkal.

A legtöbb antigén, amit az immunfenotipizálás során vizsgálunk, a CD (clusters of differentiation; differenciációs csoportok) osztályozási rendszerbe tartozik. A CD antigének táblázata a „Mit jelent a vizsgálati eredmény” pont alatt található. A CD antigének elnevezése nemzetközi megállapodás alapján egy-egy számmal történik. Ma több száz CD antigént ismerünk, azonban ezeknek csak egy kis része használatos a mindennapi gyakorlatban az egyes sejttípusok azonosításakor az immunfenotipizálás során.

 

Hogyan történik a mintavétel?

 

A vérvételt jellemzően a kar könyökhajlati vénájából veszik. A csontvelői minta (aspiráció vagy biopszia) vételét egy ebben a mintavételi eljárásban gyakorlott szakember végzi. Egyéb testfolyadékok gyűjtésére is szükség lehet, melyeket jellemzően egy csőbe vagy tartályba gyűjtenek, vagy egy tűvel és fecskendővel szívják fel (aspirációs mintavétel) valamely testüregből. Az is elképzelhető, hogy egy szövetminta – leginkább nyirokcsomó – eltávolítására kerül sor megfelelő beavatkozás során.

 

Milyen előkészület szükséges a vizsgálathoz?

 

Nincs szükség külön előkészületre.

Accordion Title
Gyakori kérdések
  • Mire való a vizsgálat?

    Az immunfenotipizálás elsősorban a leukémiák és limfómák diagnosztizálásában és elkülönítésében nyújt segítséget, ezáltal támogatva a megfelelő kezelés kiválasztását is. Kiegészítő vizsgálatként is végezhető olyan esetekben, amikor a vérképben magas limfocitaszámot, éretlen sejtalakokat látunk, vagy a vérlemezkék száma jelentősen eltér a normálistól (akár nagyon sok, akár nagyon kevés van jelen).

    A mintákat meghatározott antitestekkel vizsgálják. Az antitesteket úgy választották ki, hogy a leukémiák és limfómák egyes típusaira leginkább jellemző antigéneket nagy biztonsággal ki lehessen mutatni segítségükkel. Minden daganattípushoz tartozik egy antitest-kombinációs panel, ami az adott daganatra jellemző antigénekkel reagál: az egyik panel alkalmas például az akut limfoblasztos leukémia kimutatására, egy másik az akut mieloid leukémia, a hajas sejtes leukémia, az eritroleukémia, a B-sejtes limfóma, vagy a T-sejtes limfóma kimutatására.

    A beutaló orvos általában közli a laboratóriummal a panaszok, a tünetek és az előzetes vizsgálatok (például a vérkép) alapján felállított iránydiagnózist, aminek a pontosítását várja az immunfenotipizálás eredményétől. Az immunfenotipizálás során vizsgált antigének kombinációját (az antitest panelt) ez az információ lényegesen befolyásolja. 

    Az is lehetséges, hogy a vizsgálatot nem a diagnózis felállításához, hanem a kezelés hatékonyságának felméréséhez, a kezelés után még megmaradt daganatsejtek kimutatásához, vagy a betegség kiújulásának az igazolásához kérik. Ez szintén értékes információt jelent az immunfenotipizálást végző laboratórium számára.

    Az immunfenotipizálásra használható módszerekről később még részletesebben lesz szó.

  • Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

    Immunfenotipizálást végeznek, ha a vérképben emelkedett a limfocitaszám (vagy más fehérvérsejtek száma), normálistól eltérő a vérlemezkeszám, vagy éretlen fehérvérsejt alakok figyelhetők meg, mivel ezek a jelek utalhatnak legkorábban arra, hogy valaki leukémiás vagy limfómás. A leukémia és a limfóma egyéb korai klinikai jeleit nehéz észrevenni, panaszokat ritkán okoznak, vagy azok igen általánosak.

    Ilyen panaszok lehetnek például:

    • Fáradtság- és gyengeségérzés
    • Másként nem magyarázható fogyás, étvágytalanság
    • Légszomj hétköznapi tevékenységek során is
    • Sápadtság
    • Vérzékenység, illetve bevérzések a bőr alatt
    • Láz
    • Csont- és ízületi fájdalom
    • Megnagyobbodott nyirokcsomók, lép, máj, vesék, vagy herék
    • Fejfájás
    • Hányás
    • Éjszakai izzadás

    A vizsgálatot akkor is kérheti a kezelőorvos, ha a kezelés hatékonyságát kívánja nyomon követni, a fennmaradó daganatsejteket kell kimutatni, vagy a betegség kiújulásának lehetősége merül fel.

  • Mit jelent a vizsgálati eredmény?

    Komoly tapasztalat szükséges annak megítéléséhez, hogy az immunfenotipizálás során azonosított egyes antigéneknek mi a jelentősége az adott beteg esetében. Ennek megfelelően az eredményeket egy, a hematológiai betegségek diagnosztizálásában járatos szakorvos értékeli, aki a diagnózis felállításakor az immunfenotipizálás eredménye mellett figyelembe veszi a vérképet, a vérkenetet és a csontvelői kenetet is. A laboratóriumi lelet a vizsgálati eredmények mellett általában azt is tartalmazza, hogy az immunfenotipizálás során kimutatott antigéneknek mi a diagnosztikus jelentősége.

    Ugyan az immunfenotipizálás során kimutatott antigének jelenléte utalhat egy adott daganatsejt típusra (ha egyáltalán kimutatható bármilyen abnormális sejt) és ezzel alapjaiban befolyásolhatja a diagnózist, önmagában ennek alapján mégsem állítható fel a kórisme. A végső diagnózis csak a betegre vonatkozó összes releváns információ (panaszok, tünetek, kórtörténet, fizikális vizsgálat, egyéb laborvizsgálatok) ismeretében állítható fel.

    Fontos megjegyezni, hogy az immunfenotipizálás eredménye csak azt jelzi, hogy egy átlagos és egészséges ember értékeihez képest látunk-e eltérést, vagy olyan antigén-kombinációt, amelyről tudjuk, hogy egy adott típusú leukémiában vagy limfómában jelenik meg. Azonban minden ember egyedi eltérhet az átlagostól anélkül, hogy betegségben szenvedne, másrészt a daganatos sejteken sem mindig pont azok az antigének vannak jelen, amiket egy-egy tipikus kombinációhoz sorolunk.

    Az immunfenotipizálás segítségével általában kimutatható a daganatra jellemző antigén-mintázat akut mielogén leukémiában (vagy más néven akut mieloid leukémiában), akut limfoblasztos leukémiában, krónikus limfocitás leukémiában, krónikus mielocitás leukémiában, B-sejtes limfómákban, T-sejtes non-Hodgkin limfómákban, eritroleukémiában (a vörösvértestek előalakjaiból kiinduló leukémia-altípusban), megaloblasztos leukémiában (a vérlemezkék előalakjaiból kiinduló leukémia-altípus) és mieloma multiplexben.

     

    Jellegzetes antigének, amelyeket gyakran látunk egy adott sejttípuson:

    Sejttípus Jellemző antigének
    Éretlen sejtelőalakok HLA-DR, TdT, CD34, CD38, CD117
    B-sejtek CD19, CD20, CD22, CD79a, immunglobulin nehéz (gamma, alfa, mu vagy delta) és könnyű láncok (kappa vagy lambda) CD10 (pre-B-sejt)
    T-sejtek CD2, CD3, CD5, CD7, és vagy CD4, vagy CD8
    Mieloid sejtek (granulociták) MPO (mieloperoxidáz), CD11, CD13, CD15, CD16b, CD33, CD66
    Természetes ölő (Natural killer) sejtek CD11b, CD16, CD56

     

    A sejtdifferenciáció irányára utaló antigének:

    Sejttípus Jellemző antigének
    Megakariocita irány, vérlemezkék CD31, CD36, CD41, CD42, CD61
    Vörösvértest (eritroid) irány CD235a
    Monocita irány CD14, CD33, CD64, CD68
    Hajas sejtes leukémia CD11c, CD103

     

  • Mit kell még tudnom?

    A T-sejt altípusok elemzése egy külön vizsgálat, ami fehérvérsejteken a CD3, CD4 és CD8 antigének jelenléte alapján különíti el T-sejtek típusait és elsősorban a HIV/AIDS betegek állapotának követésében van jelentősége. Erről a vizsgálatról a CD4 és CD8 pont alatt tudhat meg többet.

  • Mi alapján választják meg, hogy milyen mintát (vért, csontvelőt vagy egyéb szövetet) vizsgálnak?

    A minta típusát a kezelőorvos választja ki attól függően, hogy milyen betegségre gyanakszik. Azokban az esetekben, amikor a daganatos sejtek a véráramban is jelen vannak, a legtöbbször elegendő a vérminta is. Mivel ez egyszerűbben hozzáférhető és a vérvétel kevésbé invazív, mint az egyéb mintavételi eljárások, a beküldő orvosok legtöbbször ezt részesítik előnyben. Bizonyos esetekben – például limfómák esetében – azonban a daganatsejtek nem kerülnek a véráramba, így más mintavételi eljárásra lehet szükség.

  • Az immunfenotipizálás elvégezhető az orvosi rendelőben is?

    Nem. A vizsgálathoz különleges eszközökre, az eredmények értelmezéséhez pedig komoly tapasztalatra van szükség. Bár nem minden laboratórium képes elvégezni a vizsgálatot, a legtöbb nagyobb kórházban elérhető a vizsgálat, illetve a minta továbbítható referencia laboratóriumokba is.

  • Az immunfenotipizálás eredménye azt is előre jelzi, hogy milyen lesz a betegség lefolyása?

    A leukémia vagy limfóma diagnózisának a lehetősége a vérkenetben vagy a csontvelői biopsziában látott sejtalakok alapján merül fel. A kóros sejteken kimutatott konkrét antigének és az azokkal kapcsolatos jelenlegi ismereteink függvényében elképzelhető, hogy az immunfenotipizálás eredménye segíti a kezelőorvost annak megítélésében, egy adott kezelésre milyen valószínűséggel reagál a daganat, vagy, hogy a kezelésnek milyen aggresszívnek kell lennie. A várhatóan legjobb kezelést majd egy több szakterület képviselőit magában foglaló orvosi csapat határozza meg, az immunfenotipizálás eredménye mellett számos más vizsgálati eredményt és szempontot is figyelembe véve.

  • Változhatnak idővel az antigének?

    Az adott daganathoz tartozó sejteken kimutatható antigének általában nem változnak az idő előre haladtával. Mivel azonban a kezelés során ezek a kóros sejtek elpusztulnak, ezzel együtt a rájuk jellemző antigének mennyisége is csökken. Amennyiben a kezelés sikeres és a daganatos sejtek helyett a normális fehérvérsejtek lesznek a mintában, az immunfenotipizálás eredménye is változik, hiszen az az egyénben aktuálisan jelenlévő sejtek tulajdonságait mutatja.

  • Milyen módszereket használnak az immunfenotipizáláshoz?

    Eredetileg tárgylemezre fixált szöveti metszetekhez vagy kenethez adtak jelzett antitesteket. Ezek az anitestek bizonyos abnormális (leukémiás vagy limfómás) sejtekkel reagáltak, azok fehérje antigénjei alapján. A reakciót az antitestekhez kötött fluoreszcens festékkel vagy peroxidáz enzimmel tették láthatóvá. Ez az immunhisztokémiának nevezett technika lehetővé teszi, hogy egyszerre vizsgálhassuk a sejteket mikroszkóppal és emellett a rajtuk jelen levő antigéneket. Ennek köszönhetően az immunhisztokémia számos daganatos betegség diagnózisához nyújt értékes információt.

    Egy másik technika az áramlási citometria, mely fluoreszcens festékkel jelölt antitestek segítségével vizsgálja a vérben, a csontvelőben, vagy egyéb folyadékmintában található sejteket. Ezek az antitestek hozzákapcsolódnak a fehérvérsejtekhez, ha azokon vagy azokban jelen vagy az antitest által felismert fehérje. Ezeket a jelölt antitesteket gyakran sejtmarkerként említik. A jelölt sejtek folyadékban áramlanak és a gép detektorai előtt elhaladva az antigénjeiktől függően fognak fluoreszcens jelet kibocsátani lézerfény hatására, miközben egyéb, fizikai tulajdonságaikkal összefüggő paraméterek is mérhetők. Az áramlási citometria segítségével így nagy mennyiségű sejt számos egyedi tulajdonsága (mérete, granuláltsága és antigénkészlete) térképezhető fel. Előnye abban rejlik az immunhisztokémiához képest, hogy annál jóval több sejtet (több ezret, akár százezret) képes egyszerre vizsgálni, ezáltal pedig kisebb mennyiségben előforduló sejttípusokat is ki tud mutatni. A sejt fizikai tulajdonságai és antigénkészlete együttesen elegendő információval szolgál a leukémia vagy limfóma pontos besorolásához.

Felhasznált források

Aktuális áttekintésben használt források

Chen, Y. (Updated 2014 March 23). B-cell leukemia/lymphoma panel. MedlinePlus Medical Encyclopedia [On-line information]. Available online at http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/003518.htm through http://www.nlm.nih.gov. Accessed December 2014.

(© 1995–2014). Leukemia/Lymphoma Immunophenotyping by Flow Cytometry. Mayo Clinic Mayo Medical Laboratories [On-line information]. Available online at http://www.mayomedicallaboratories.com/test-catalog/Overview/3287 through http://www.mayomedicallaboratories.com. Accessed December 2014.

Maecker, H. et. al. (2012 February 17). Standardizing immunophenotyping for the Human Immunology Project. Nat Rev Immunol v12 (3): 191–200. [On-line information]. Available online at http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3409649/ through http://www.ncbi.nlm.nih.gov. Accessed December 2014.

(Reviewed 2013 July 10). Leukemia – Acute Lymphocytic (Adults). American Cancer Society [On-line information]. Available online at http://www.cancer.org/acs/groups/cid/documents/webcontent/003109-pdf.pdf through http://www.cancer.org. Accessed December 2014.

(2013 December 11). Understanding Laboratory Tests. National Cancer Institute [On-line information]. Available online at http://www.cancer.gov/cancertopics/factsheet/detection/laboratory-tests through http://www.cancer.gov. Accessed December 2014.

(Revised 2012). Understanding Lab and Imaging Tests. Leukemia & Lymphoma Society [On-line information]. Available online through http://www.lls.org. Accessed December 2014.

Korábbi áttekintések során használt források

Craig, F. and Foon, K. (2008 April 15). Flow cytometric immunophenotyping for hematologic neoplasms. Blood Journal v111 (8) [On-line information]. Available online at http://bloodjournal.hematologylibrary.org/content/111/8/3941.full through http://bloodjournal.hematologylibrary.org. Accessed April 2011.

Jaffe, E. et. al. (2008 December 1). Classification of lymphoid neoplasms: the microscope as a tool for disease discovery. Blood. 2008 December 1; 112(12): 4384–4399. [On-line information]. Available online at http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2954680/ through http://www.ncbi.nlm.nih.gov. Accessed April 2011.

(Updated 2011 March 13). Blood Tests. Leukemia & Lymphoma Society [On-line information]. Available online at http://www.lls.org/#/diseaseinformation/managingyourcancer/newlydiagnosed/understandingdiagnosis/labimagingtests/bloodtests/ through http://www.lls.org. Accessed April 2011.

Torpy, J. (2009 January 28). Acute Lymphoblastic Leukemia. JAMA Patient Page V301 (4) [On-line information]. PDF available for download at http://jama.ama-assn.org/content/301/4/452.full.pdf through http://jama.ama-assn.org. Accessed April 2011.

Bahler, D. (Updated 2011 February). Lymphoma Phenotyping. ARUP Consult [On-line information]. Available online at http://www.arupconsult.com/Topics/LymphomaPhenotyping.html through http://www.arupconsult.com. Accessed April 2011.

(© 1995–2011). Unit Code 3287: Leukemia/Lymphoma Immunophenotyping by Flow Cytometry. Mayo Clinic, Mayo Medical Laboratory [On-line information]. Available online at http://www.mayomedicallaboratories.com/test-catalog/Overview/3287 through http://www.mayomedicallaboratories.com. Accessed April 2011.

(Reviewed 2010 December). Lymphoid Neoplasms Laboratory Support of Diagnosis and Management Test Guide. Quest Diagnostics [On-line information]. Available online at http://www.questdiagnostics.com/hcp/intguide/jsp/showintguidepage.jsp?fn=TG_Lymphoid_Neoplasms.htm through http://www.questdiagnostics.com. Accessed April 2011.

Wittwera, C. and Brown, M. (2000). Flow Cytometry: Principles and Clinical Applications in Hematology Clinical Chemistry 46:8(B) 1221–1229 [On-line information]. Available online at http://www.clinchem.org/cgi/content/full/46/8/1221 through http://www.clinchem.org. Accessed April 2011.

Mayo Clinic Staff (2010 November 24). Chronic lymphocytic leukemia. MayoClinic [On-line information]. Available online at http://www.mayoclinic.com/health/chronic-lymphocytic-leukemia/DS00565 through http://www.mayoclinic.com. Accessed April 2011.

Acute Leukemia. Merck Manual for Healthcare Professionals [On-line information]. Available online at http://www.merckmanuals.com/professional/sec11/ch142/ch142b.html through http://www.merckmanuals.com. Accessed April 2011.

Pagana, K. D. & Pagana, T. J. (© 2011). Mosby's Diagnostic and Laboratory Test Reference 10th Edition: Mosby, Inc., Saint Louis, MO. Pp 244-247.

Wu, A. (© 2006). Tietz Clinical Guide to Laboratory Tests, 4th Edition: Saunders Elsevier, St. Louis, MO. Pp 1633-1711.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?