Más néven
Szérum protein elektroforézis (SPE)
Vizelet protein elektroforézis (UPE)
Immunfixációs elektroforézis (IFE)
Hivatalos név
Immunelektroforézis
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 24.02.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

Segít diagnosztizálni és monitorozni a myeloma multiplex betegséget és egyéb állapotokat, amelyek érintik a fehérje felszívódását, termelését és vesztését. A fehérjeháztartás rendellenességei elsősorban súlyos szervi megbetegedéseknél vagy rossz tápláltsági állapotokhoz társultan figyelhetők meg.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

A vizsgálatot akkor szokták kérni, ha valakinél a rutin vizsgálat során kóros összfehérje- és/vagy albuminszintet mérnek, illetve ha az orvos olyan betegségre vagy állapotra gyanakszik, amelyik érintheti a vér fehérje koncentrációját. Kérhetik akkor is, ha egy betegség a vizelettel történő fokozott fehérjevesztéssel jár.

Milyen mintára van szükség?

A kar könyökhajlati vénájából vett vérre. (Piros- ("natív") vagy sárga-kupakos ("géles") csőben.) Esetenként random vagy 24 órás gyűjtött vizeletmintát is kérhetnek.
A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

Nincs teendő.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?
A fehérje elektroforézis (ELFO) egy vizsgálati módszert jelent, amely a vérben - pontosabban a szérumban - vagy a vizeletben található fehérjék különböző típusainak elkülönítésére szolgál. A vizsgálat során zselészerű vékony rétegen keresztül egyenárammal elektromostér-grádienst állítanak elő. Az elektromos térben a molekulák a töltésükkel ellentétes irányban vándorolnak, mivel azonban a különböző fehérje típusok eltérő elektromos töltéssel, mérettel és alakkal rendelkeznek, ezért a távolság, amelyet az egyes fehérjék megtesznek, eltérő, így a frakciók elválnak egymástól. A szétválasztott frakciókhoz speciális festéket kötve a különböző fehérje típusok jellegzetes csík formájában láthatóvá tehetők. Minden csík egy bizonyos fehérje vagy fehérje-csoprt jelenlétét jelzi, míg a csík mérete és a szín intenzitása megközelítő pontossággal a mennyiségre utal. A csíkokat ábrázoló mintázat grafikonná alakítható, amelyen a függőleges tüskék vagy csúcsok ott jelennek meg, ahol sok az adott fehérje, míg a kisebb csúcsok vagy völgyek a kevesebb mennyiségre utalnak.
Egy újabb módszerrel, amelyet kapilláris zóna elektroforézisnek (CZE) hívnak, a fehérjéket nem egy lapon, hanem hosszú, vékony géloszlopon keresztül futtatják. A fehérjék azonosítása ebben az esetben is hasonlít a közönséges ELFO-éhoz, de az egyes frakciók a géloszlop felszeletelésével fizikailag is elválasztható egymástól.
Vannak olyan eljárások, amelyeknél a speciális fehérjét megkötő antitesteket adnak a gélhez, majd festés előtt a meg nem kötött fehérjéket kimossák a gélből. Ezt az eljárást immunfixációs elektroforézisnek hívják (IFE). Ehhez hasonló módszer a specifikus fehérjék meghatározására az úgynevezett immunelektroforézis, ezt a technikát manapság már nagyrészt az IFE helyettesíti, mivel az IFE-t könnyebb elvégezni és kiértékelni.

A fehérje elektroforézis 5 vagy 6 főcsoportba választja a szérumfehérjéket. Ezek a főcsoportok a következők: albumin, alfa1-, alfa2-, beta- és gamma-globulinok. (A beta frakció gyakran 2 komponensre bomlik, amelyeket  beta1 és beta2-vel jelölnek.) Az albumin (amelyet a máj termel) önálló csoportot alkot, és a vérben lévő fehérjék körülbelül 60 %-át adja. Az albumintól eltérő fehérjéket globulinoknak hívják. Ez egy meglehetősen összetett csoport, amelynek tagjai - az immunglobulinok és néhány komplementfehérje kivételével - a májban termelődnek.

Az elektroforézis mintázata (az úgynevezett elektroferogram) egészséges személyeknél jellegzetes eloszlást mutat. Az eltérések ettől a normál mintázattól különböző betegségekre és állapotokra utalnak. Például a myeloma multiplex (a plazmasejtek kontroll nélküli osztódása és növekedése) a monoklonális immunglobulin egyetlen típusának nagymértékű felszaporodását eredményezi. A közönséges szérumfehérjékkel ellentétben az antitestek (immunglobulinoknak) egyedi szerkezetűek - ez teszi lehetővé, hogy képesek legyenek felismerni a baktériumokat, vírusokat és egyéb testidegen anyagokat. Valahányszor a szervezet például vírusoknak van kitéve, megindul a plazmasejtek replikálódása (másolat készítése az eredeti sejtről), és a vírus elpusztítására specifikus antitestet termelő csoport (úgynevezett klón) jön létre. A sok klón által termelt immunoglobulin együtt jelenik meg az összimmunglobulin csoportban, ez úgynevezett polyclonalis mintázatot eredményez az ELFO-ban. A plazmasejtes daganat esetén csak egyféle típusú antitest termelődik, így ezt monoklonális fehérjének (monoklonális antitestnek) nevezik. Ezt az abnormális fehérjét jellegzetes csíkként lehet látni az elektroforézises gélen, így az elektroferogram alapján jól lehet következtetni a betegségre.

Hogyan történik a mintavétel?
A kar könyökhajlati vénájából veszik a vért. Néha random vagy 24 órás gyűjtött vizeletet is kérnek a vizsgálathoz.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
Az elektroforézist a kóros fehérjék jelenlétének vagy egyes fehérjekomponensek hiányának a kimutatására használják. A módszer segítségével a fehérjéknek különböző csoportjai azonosíthatók a szérumban vagy a vizeletben, ennek révén egyes betegségek jól diagnosztizálhatók. Az eljárást gyakran használják monoklonális fehérjék, specifikus immunglobulinok kimutatására és azonosítására. A hagyományos fehérje-ELFO és immunfixációs elektroforézis segítségével kimutathatók és azonosíthatók a kóros fehérjék, egyes betegségeknél (pl. myeloma multiplex) pedig a megfelelő módszer alkalmazásával jól követhető a betegség lefolyása, a szervezetnek a kezelésre adott válasza.
Egészséges személyeknél csak nagyon kis mennyiségű fehérje ürül a vizelettel. A normálnál nagyobb mennyiségű fehérje megjelenése a vizelettel általában veseproblémákra utal, de nem zárható ki más betegségek fellépte sem. Ez utóbbi esetben lehet különösen informatív a vizelet elektroforézises vizsgálata, különösen azért, mert a monoklonális fehérjék gyakran nem jelennek meg a vérszérumban mérhető mennyiségben, míg a vizeletből jól kimutathatók. Erre jó példa az úgynevezett Bence-Jones fehérje, amely az antitesteknek a szabad, kisméretű, úgynevezett könnyű láncú eleme. (Normálisan az ellenanyagok 4 részből tevődnek össze, 2 azonos úgynevezett nehéz láncból és 2 azonos könnyű láncból. Egyes betegségekben valamelyik összetevő termelése leáll, vagy  - mint pl. a myeloma multiplexben - az egyik komponens túltermelődik.) A Bence-Jones fehérjék kis méretük révén átjutnak a vesén és bekerülnek a vizeletbe, ahonnan kimutathatók

A vizelet fehérje-elektroforézis eredményéből - a diagnózis elkészítésén kívül - következtetni lehet a fehérje kiválasztásának súlyosságára, a vesekárosodás mértékére is. Ilyen vesekárosodást okozhat pl. a cukorbetegség (diabetes), valamilyen krónikus gyulladás, autoimmun állapot vagy rosszindulatú (tumoros) betegség.
Az elektroforézist általában nem szükséges elvégezni, ha a fehérjevesztés kicsi, ami csak egy átmeneti állapotnak köszönhető. Ilyen átmeneti állapotnak számít pl. a vizelettraktus fertőzése vagy egy akut gyulladás.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A fehérje elektroforézis vizsgálatát sokféle eset indokolhatja. A leggyakoribbak: myeloma multiplexre utaló tünetek jelentkezése, különösebb ok nélküli csontfájdalom, anaemia, kimerültség, megmagyarázhatatlan törések és visszatérő fertőzések. Kérhetik más laboratóriumi tesztek nyomon követésére is, ilyen pl. a kóros összfehérje- és albuminszint, emelkedett vizeletfehérje ürítés, emelkedett kalciumszin a vérben ill. szérumban, alacsony fehérvérsejt- vagy vörösvértestszám a vérképben. Az immunfixációs elektroforézist általában a hagyományos fehérje elektroforézissel kapott eredmény (immunoglobulinra utaló kóros fehérjecsík) megjelenése) esetén kérik.
Az elektroforézis teszteket leggyakrabban akkor kérik, amikor az orvos olyan betegségre vagy állapotra gyanakszik, amely valamilyen monoklonális fehérje termelődésével jár együtt. Ilyen kor a betegség diagnosztizálása után is rendszeres időközönként kérik az elektroforézist a betegség lefolyásának illetve a kezelés hatékonyságának monitorozására: Ha a betegség progrediálódik (halad előre), a fehérje mennyisége nő, hatékony kezeléssel a monoklonális antitest mennyisége lecsökken. A monoklonális fehérje termelődését leggyakrabban valamilyen rosszindulatú betegség (pl. myeloma multiplex) vagy úgynevezett monoklonális gammopathia okozza. A monoklonális gammopathiák lefolyása rendszerint jóindulatú, de célszerű időszakonként elvégezni az ELFO vizsgálatot ezeknél a betegeknél, mert esetenként évek során kialakulhat a myeloma multiplex.

Szérum fehérje elektroforézist sokféle esetben kérhetnek. Ilyen esetek lehetnek: amikor a tünetek gyulladásos állapotra, autoimmun betegségre, akut vagy krónikus fertőzésre, vese- vagy májrendellensségre utalnak. Fokozott fehérjeürítéskor is hasznos lehet az ELFO vizsgálat, különösen akkor, ha a szérum összfehérje és/vagy albuminkoncentrációja nem kóros.
A vizeletfehérje elektroforézisét abban az esetben célszerű kérni, ha a fehérjeürítés fokozott, vagy ha monoklonális fehérje termelésével kapcsolatos betegség gyanúja áll fenn.

Mit jelent az eredmény?
FIGYELEM: Mivel a referencia érték számos tényezőtől függ, (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referencia tartományt rendelni. Az Ön laboratóriumi leletén az a referencia tartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni. További információt kaphat a Referencia tartományok és jelentésük lapon.

A fehérje és az immunfixációs elektroforézis megközelítő becslést ad  összfehérje mennyiségéről, az összfehérje mennyisége azonban pontosabban mérhető más módszerrel. A hagyományos ELFO inkább a fehérje frakciók elkülönítésére, az immunfixációs elektroforézis pedig egy bizonyos típusú immunglobulin jelenlétének azonosítására szolgál.

A különböző állapotok és betegségek jellemző módon befolyásolják az egyes fehérje frakciók mennyiségét. Az alábbiakban néhány jellemző példa látható:

Albumin:
Csökkent: alultápláltság, felszívódási zavar, terhesség, vesebetegség (főleg nephrosis szindróma), májbetegség, gyulladásos állapot és fehérjevesztő szindróma esetén.
Emelkedett: kiszáradás során.

Alfa1 globulin:
Csökkent: veleszületett emphysema (alfa-1 antitripszin hiány, ritka genetikai betegség) vagy súlyos májbetegség esetén.
Emelkedett: akut és krónikus gyulladásban.

Alfa2 globulin:
Csökkent: hyperthyreosis, súlyos májbetegség, hemolízis (a vörösvértestek szétesése) esetén.
Emelkedett: vesebetegségben (nephrosis szindróma), akut vagy krónikus gyulladásban.

Beta globulin:
Csökkent: alultápláltság, májcirrhosis során.
Emelkedett: hypercholesterinaemiában, vashiányos anaemiában, a myeloma multiplex vagy MGUS bizonyos eseteiben.

Gamma globulin:
Csökkent: különféle genetikai immunrendellenességekben és másodlagos immunhiányos állapotokban.
Emelkedett:
- Polyclonalis: krónikus gyulladásban, rheumatoid arthritis, szisztémás lupus erythematosus, cirrhosis, krónikus májbetegség, akut és krónikus fertőzés, friss immunizáció során.
- Monoklonális: Waldenström-féle macroglobulinaemia, myeloma multiplex, ismeretlen eredetű monoklonális gammopathia (MGUS) esetén.

Mit kell még tudnom?
A megelőző hat hónapon belül történt immunizálás megemeli az immunglobulinok mennyiségét a vérben. Ugyanezt eredményezi néhány gyógyszer is, pl. a phenytoin (Dilantin), procainamid, oralis fogamzásgátlók, methadon valamint a terápiás gamma globulin.

Az Aspirin, a bikarbonátok, a chlorpromazin (Thorazine), a corticosteroidok és a neomycin befolyásolhatják az fehérje elektroforézises vizsgálatokat, így meghamisíthatják azok eredményét. A konkrét befolyásokat illetően célszerű tanulmányozni a laboratóriumi módszerleírásokat.

Gyakori kérdések

1. Mire jó az ELFO vizsgálat akkor, ha az összfehérje- és az albuminszint normális?
Többféle rendellenesség van, amely nem mutatkozik meg az albumin és a fehérje összmennyiségében. Ennek az az oka, hogy a szervezet próbálja fenntartani a fehérje állandó mennyiségét akár oly módon is, hogy az egyik fehérje frakció hiányát a másik túlprodukciójával kompenzálja. Mivel a vér fehérje szintje meglehetősen állandó, gyaktan a vizeletttel ürülő fehérjék elektroforézises vizsgálata nyújt hasznos információt a betegségről.

2. Az elektroforézist mint módszert használják más célokra is?
Igen, az eljárás nem csak fehérjék, de nukleinsavak illetve nukleinsav részegységek elválasztására is alkalmas. A DNS elektroforézist használják például növényi, állati és emberi genetikai mintázat tanulmányozására.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?