Az egyén által örökölt Humán Leukocita Antigén (HLA) gének és antigének meghatározására. Elsősorban a szerv- és csontvelőtranszplantáció előkészületei során használatos, az egymáshoz leginkább illő donor-recipiens párok kialakításakor. A módszerrel kimutatható az is, hogy a recipiens rendelkezik-e olyan HLA-elleni antitestekkel, amik az átültetett szerv kilökődéséhez vezetnének.
HLA meghatározás
Legtöbbször akkor kerül sor a vizsgálatra, amikor egy betegnek csontvelőre vagy szervre van szüksége és felkerül a transzplantációs listára. A vizsgálat eredménye alapján tudnak aztán a betegnek megfelelő donort keresni, akitől olyan szervet kaphat, ami a lehető legkisebb valószínűséggel fog kilökődni. Hasonlóképpen, a potenciális donoroknál is elvégzik a vizsgálatot, hogy megállapítsák, hogy az átültetésre várók közül ki kaphatja meg az adott szervet. Célzott felajánlás esetében azt vizsgálják, hogy a jelentkező donor valóban megfelelő-e az adott recipiens számára.
A vizsgálatot általában vénás vérmintából végzik, amit a kar egyik vénájából vesznek; de bizonyos esetekben a genetikai alapú meghatározás a szájnyálkahártyáról egy vattadarabbal letörölt hámsejtekből történik.
Nincs szükség semmilyen különleges előkészületre.
-
Mire való a vizsgálat?
A HLA meghatározás elsősorban a szervátültetéshez szükséges, azaz, hogy egy recipens számára megtaláljuk a legmegfelelőbb donort, vagy fordítva. A vizsgálat azonosítja, hogy a főbb HLA antigének mely alléljeit örökölte az egyén, illetve kimutatja az ezekhez tartozó, az egyén sejtjein megtalálható HLA fehérje antigéneket . A HLA antigének segítségével képes felismerni az immunrendszer a szervezetben fellelhető fehérjéket és eldönteni azokról, hogy azok a szervezet sajátjai, vagy idegen antigének-e, amikkel szemben a szervezetet meg kell védeni. Amennyiben egy antigén idegennek minősül, azzal szemben immunválasz indul, aminek részeként gyakran antitestek is termelődnek.
A HLA meghatározás részeként azt is vizsgálják, hogy a recipiensben már a transzplantáció előtt jelen van-e olyan antitest, ami a donor HLA antigénjeivel reagálna – és menthetetlenül a szerv kilökődéséhez vezetne.
A csontvelőátültetés során fontos, hogy a donor és a recipiens sejtjeinek felszínén ugyanazok a HLA antigének legyenek jelen – vagy ha ez nem is lehetséges, de a lehető legnagyobb hasonlóság legyen közöttük. Ellenkező esetben az átültetés nem lesz sikeres, mert egyrészt a recipiens immunrendszere is megtámadhatja az átültetett szervet, másrészt a kapott csontvelőből kifejlődő sejtek is megtámadhatják a recipiens szervezetét.
A különböző szervek vagy szövetek átültetése más-más mértékben kívánja meg a HLA antigének egyezését a donor és a recipiens között. Ez a követelmény befolyásolhatja azt is, hogy a HLA meghatározást milyen módszerrel végzik el és melyik HLA géneket vizsgálják.
A HLA meghatározás jellemzően három részből áll:
- Elsőként a donor és a recipiens HLA típusát – azaz a főbb HLA gének alléljeit – határozzák meg. Ez történhet szerológiai vagy genetikai módszerrel egyaránt.
Ide tartozik azon családtagok HLA tipizálása is, akik felajánlják, hogy donorok lennének. Ők csak akkor lehetnek donorok, ha valóban kompatibilisek a leendő recipienssel.
Ha valaki arra vállalkozik, hogy szükség esetén ad csontvelőt, akkor az Országos Vérellátó Szolgálat Magyar Őssejtdonor Regiszterébe kerül a neve. Ezzel együtt szintén meg kell határozni a jelentkező HLA típusát, hogy később a rászoruló recipiensek adataival össze lehessen vetni.
- A recipiensek szérumában az antitestek jelenlétét is meg kell vizsgálni. Ha ugyanis a recipiensnek eleve van olyan antitestje, ami a donor HLA antigénjeivel reagál, akkor az károsíthatja kapott szervet. Egyes emberekben jelen lehetnek olyan antitestek, amik a nem-saját HLA antigéneket felismerik. Erre alapvetően három módon kerülhet sor: a terhesség (különösen többszörös terhesség) során a magzat által hordozott apai HLA antigének immunizálhatják az anyát; transzfúziók során; vagy korábbi transzplantációk révén. Ha ilyen antitestet mutatnak ki, azt mindenképpen figyelembe kell venni a donor kiválasztása során.
Ez a HLA antitest vizsgálat később újból és újból elvégezhető, az ellenőrizendő, hogy időközben (akár a várólistán eltöltött idő alatt) nem alakult-e ki újabb HLA elleni antitest. Az átültetés után azért érdemes bizonyos időközönként meghatározni jelenlétét, hogy ellenőrizzük, a recipiens immunrendszere nem intéz-e (fokozottabb) támadást a kapott szerv ellen.
- Limfocita keresztpróba (Donor specifikus) akkor végzendő el, ha már kiválasztottuk a donort. Ez az utolsó biztonsági lépés annak leellenőrzésére szolgál, hogy valóban nincs olyan antitest a leendő recipiens szérumában, ami a leendő donor sejtjeivel reagálna (hiszen az előző lépésben csak a legfontosabb HLA antigének elleni antitesteket vizsgáltuk). A vizsgálat során a leendő recipiens szérumát a donor fehérvérsejtjeivel (B- és T sejtek) hozzuk össze. Ha ilyenkor bármilyen reakciót észlelünk (pozitív eredmény), az inkompatibilitást jelent. A keresztpróba eredménye csak a recipiens HLA antitestjei és a donor HLA típusa ismeretében értékelhető.
Bizonyos esetekben a HLA meghatározást azért kérik, mert egy autoimmun betegség diagnózisát szeretnék megerősíteni vagy kizárni. A HLA antigének funkciója alapján (a saját és nem saját antigének megkülönböztetésében segíti az immunrendszert) logikus az összefüggés. Autoimmun betegségek esetében ugyanis az immunrendszer tévesen nem sajátként ismeri fel a szervezet egyes struktúráit, sejtjeit. Az így kialakuló immunválasz során aztán a saját sejteket felismerő antitestek (autoantitestek) keletkeznek és az immunrednszer a saját szervezetet károsítja. Egyes autoimmun betegségek kapcsolata bizonyos HLA antigénekkel jól ismert. Erre egy példa a spondilitisz ankilopoetika (SPA), amely statisztikai összefüggést mutat a HLA B27 jelenlétével. A HLA meghatározás eredménye felhasználható arra is, hogy egyes gyógyszerek mellékhatásának kockázatát csökkentsük, amennyiben egyes HLA allélek hordozása hajlamosíthat egyes mellékhatásokra. (Ezzel kapcsolatban további információk olvashatók alább, a gyakori kérdések részben.)
-
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Szervátültetésre váró recipiensekesetében: általában akkor végzik el először a HLA antigén és antitest meghatározást, amikor kiderül, hogy szerv- vagy csontvelőátültetésre van szüksége a betegnek (felkerül a transzplantációs listára). A HLA antigének nem változnak idővel, de a HLA antitestek vizsgálatát bizonyos időközönként meg kell ismételni, mert bármikor kialakulhatnak újabb antitestek. Különösen az erre hajlamosító események – terhesség vagy vérátömlesztés – után indokolt a vizsgálat megismétlése.
A HLA antitestek kimutatása a szervátültetés után is hasznos lehet a kapott szervvel szemben kialakuló immunválasz ellenőrzésére. Ennek eredménye további vizsgálatokkal – például a beültetett szervből vett biopszia szövettani vizsgálata – együtt idejében jelezheti a szervvel szembeni immunválaszt. Ez az információ sokat segíthet a terápia tervezésénél, hiszen ennek ismeretében könnyebb megelőzni a kilökődést, illetve megfelelő szinten tartani az immunszuppressziót.
A szervdonorok esetébenegyrészt a vesét, májat, csontvelőt vagy egyéb szövetet felajánló rokonok HLA típusát kell meghatározni, hogy megtudjuk, milyen mértékű egyezést mutatnak a leendő recipienssel. Nem rokon felajánlás esetén is meg kell határozni a leendő donor HLA típusát, mivel később ez alapján találhatják meg azt a beteget, akibe az ő veséjét vagy csontvelőjét lehet beültetni.
Amennyiben a donor egy elhunyt személy, akkor a HLA tipizálást a lehető leggyorsabban el kell végezni, hogy a várólistás betegek közül a leginkább kompatibilis személy kaphassa meg a szervet. Erre a vizsgálatra az átültetendő szervtől függően gyakran csak néhány óra, legfeljebb 2 nap áll rendelkezésre.
A keresztpróbátmindig akkor végzik el, amikor már kiválasztották a HLA tipizálás alapján leginkább kompatibilis donort, illetve recipienst. Erre a vizsgálatra csak a biztonság kedvéért van szükség, hogy közvetlenül a transzplantáció előtt még ellenőrizzük, nincs-e valami váratlan immunreakció a donor és a recipiens között, amire a HLA maghatározás eredményéből nem lehetett volna következtetni. Élődonoros transzplantáció esetén ezt jellemzően kétszer végzik el: egyszer akkor, amikor a donor felajánlja a szervét, illetve még egyszer közvetlenül a műtét előtt, hogy időközben nem történt-e valami változás.
-
Mit jelent a vizsgálati eredmény?
Az egyedi HLA géneket és antigéneket annak érdekében vizsgálják, hogy a szervátültetés során várható kompatibilitást meghatározzuk. A leendő recipiensek eredményét a leendő donorokéval összehasonlítva látható, hogy hány egyező HLA antigénjük van, és hány eltérő (mismatch). Minél több az egyezés, annál nagyobb valószínűséggel fog az átültetett szerv megtapadni és túlélni. A „0 mismatch” jó esélyt jelent arra, hogy az átültetett szerv nem fog kilökődni.
Az is nagyon fontos, hogy a recipiens ne termeljen olyan antitesteket, amik a donor HLA antigénjeivel reagálnak. Egy ilyen donortól csak speciális esetekben kaphat szervet a recipiens, mivel ezek az antitestek komoly kockázatot jelentenek a szerv kilökődésére.
A pozitív keresztpróba eredmény nagy kockázatot jelent a transzplantáció sikerességével kapcsolatban. Ez ugyanis szintén fokozza a kilökődés veszélyét, amely aztán esetleg – de nem mindig – immunszuppresszáns kezeléssel fékezhető meg.
-
Mit kell még tudnom?
A HLA meghatározás erre szakosodott különlegesen felszerelt laborokban történik, Magyarországon az Országos Vérellátó Szolgálat végzi. A HLA antigének funkciójával, öröklődésével az immungenetika tudománya foglalkozik, ami az immunrendszer, a genetika és egyes betegségek kialakulásának összefüggését vizsgálja.
-
A transzplantációs kompatibilitás vizsgálatán túl még mire használható a HLA meghatározás?
-
Van értelme annak, hogy csak egy adott HLA allél jelenlétét vizsgáljuk?
Igen. Egyes HLA allélek hordozása statisztikai összefüggést mutat bizonyos – elsősorban autoimmun – betegségekkel. Ezen allélek kimutatása ugyan önmagában nem diagnosztikus értékű, de sokat segíthat egy autoimmun betegség gyanúja esetén a diagnózis megerősítésében vagy kizárásában. Egyes gyógyszerekkel szembeni fokozott érzékenység is összefüggést mutat bizonyos HLA allélek jelenlétével. Ilyen összefüggést írtak le például:
Gén/Antigén Betegségek és összefüggések HLA-B27 Spondilitisz ankilopoetika, Juvenilis reumatoid artritisz, Reiter kór HLA-DQ2 és HLA-DQ8 Cöliakia (lisztérzékenység) HLA-DR15 és HLA-DQ6 Narkolepszia HLA-B*5701 Abacavir túlérzékenység HLA-B*1502 Carbamazepin túlérzékenység -
Van valami köze az (ABO) vércsoportomnak a HLA antigénjeimhez?
-
Mi a Graft versus Host Disease (GVHD)?
A Graft versus Host betegség akkor alakul ki, ha a csontvelő recipiensének szervezetét megtámadják a donor csontvelejéből származó immunsejtek. Ezért az immunreakciókért nem a szervezet immunrendszere felelős.
A csontvelő egy puha szövet a csontok belsejében, a velőűrben, ami a vörösvértestek és részben a fehérvérsejtek termeléséért felelős. A GVHD során a donor egyik fehérvérsejt-típusa – a T-sejtek – megtámadják a számukra idegen recipiens sejtjeit és szöveteit. Ez az állapot többnyire enyhe, de lehet igen súlyos, akár életveszélyes mértékű is. Lehet akut, ha a transzplantációtól számított 100 napon belül és krónikus, ha hosszabb idő alatt fejlődik ki.
Minél nagyobb az egyezés a csontvelődonor és a recipiens között, annál kisebb a GVHD kialakulásának kockázata. Az esetek egy részében a betegség immunszuppresszív gyógyszerekkel kezelhető, ami csökkenti a donor csontvelőjéből kifejlődő immunsejtek válaszkészségét.