HLA meghatározás

A HLA meghatározás elsősorban a szervátültetéshez szükséges, azaz, hogy egy recipens számára megtaláljuk a legmegfelelőbb donort, vagy fordítva. A vizsgálat azonosítja, hogy a főbb HLA antigének mely alléljeit örökölte az egyén, illetve kimutatja az ezekhez tartozó, az egyén sejtjein megtalálható HLA fehérje antigéneket . A HLA antigének segítségével képes felismerni az immunrendszer a szervezetben fellelhető fehérjéket és eldönteni azokról, hogy azok a szervezet sajátjai, vagy idegen antigének-e, amikkel szemben a szervezetet meg kell védeni. Amennyiben egy antigén idegennek minősül, azzal szemben immunválasz indul, aminek részeként gyakran antitestek is termelődnek.

A HLA meghatározás részeként azt is vizsgálják, hogy a recipiensben már a transzplantáció előtt jelen van-e olyan antitest, ami a donor HLA antigénjeivel reagálna – és menthetetlenül a szerv kilökődéséhez vezetne. 

A csontvelőátültetés során fontos, hogy a donor és a recipiens sejtjeinek felszínén ugyanazok a HLA antigének legyenek jelen – vagy ha ez nem is lehetséges, de a lehető legnagyobb hasonlóság legyen közöttük. Ellenkező esetben az átültetés nem lesz sikeres, mert egyrészt a recipiens immunrendszere is megtámadhatja az átültetett szervet, másrészt a kapott csontvelőből kifejlődő sejtek is megtámadhatják a recipiens szervezetét. 

A különböző szervek vagy szövetek átültetése más-más mértékben kívánja meg a HLA antigének egyezését a donor és a recipiens között. Ez a követelmény befolyásolhatja azt is, hogy a HLA meghatározást milyen módszerrel végzik el és melyik HLA géneket vizsgálják.

A HLA meghatározás jellemzően három részből áll:

• Elsőként a donor és a recipiens HLA típusát – azaz a főbb HLA gének alléljeit – határozzák meg. Ez történhet szerológiai vagy genetikai módszerrel egyaránt.

Ide tartozik azon családtagok HLA tipizálása is, akik felajánlják, hogy donorok lennének. Ők csak akkor lehetnek donorok, ha valóban kompatibilisek a leendő recipienssel.

Ha valaki arra vállalkozik, hogy szükség esetén ad csontvelőt, akkor az Országos Vérellátó Szolgálat Magyar Őssejtdonor Regiszterébe kerül a neve. Ezzel együtt szintén meg kell határozni a jelentkező HLA típusát, hogy később a rászoruló recipiensek adataival össze lehessen vetni.

• A recipiensek szérumában az antitestek jelenlétét  is meg kell vizsgálni. Ha ugyanis a recipiensnek eleve van olyan antitestje, ami a donor HLA antigénjeivel reagál, akkor az károsíthatja kapott szervet. Egyes emberekben jelen lehetnek olyan antitestek, amik a nem-saját HLA antigéneket felismerik. Erre alapvetően három módon kerülhet sor: a terhesség (különösen többszörös terhesség) során a magzat által hordozott apai HLA antigének immunizálhatják az anyát; transzfúziók során; vagy korábbi transzplantációk révén. Ha ilyen antitestet mutatnak ki, azt mindenképpen figyelembe kell venni a donor kiválasztása során.

Ez a HLA antitest vizsgálat később újból és újból elvégezhető, az ellenőrizendő, hogy időközben (akár a várólistán eltöltött idő alatt) nem alakult-e ki újabb HLA elleni antitest. Az átültetés után azért érdemes bizonyos időközönként meghatározni jelenlétét, hogy ellenőrizzük, a recipiens immunrendszere nem intéz-e (fokozottabb) támadást a kapott szerv ellen.

• Limfocita keresztpróba (Donor specifikus) akkor végzendő el, ha már kiválasztottuk a donort. Ez az utolsó biztonsági lépés annak leellenőrzésére szolgál, hogy valóban nincs olyan antitest a leendő recipiens szérumában, ami a leendő donor sejtjeivel reagálna (hiszen az előző lépésben csak a legfontosabb HLA antigének elleni antitesteket vizsgáltuk). A vizsgálat során a leendő recipiens szérumát a donor fehérvérsejtjeivel (B- és T sejtek) hozzuk össze. Ha ilyenkor bármilyen reakciót észlelünk (pozitív eredmény), az inkompatibilitást jelent. A keresztpróba eredménye csak a recipiens HLA antitestjei és a donor HLA típusa ismeretében értékelhető.

Bizonyos esetekben a HLA meghatározást azért kérik, mert egy autoimmun betegség diagnózisát szeretnék megerősíteni vagy kizárni. A HLA antigének funkciója alapján (a saját és nem saját antigének megkülönböztetésében segíti az immunrendszert) logikus az összefüggés. Autoimmun betegségek esetében ugyanis az immunrendszer tévesen nem sajátként ismeri fel a szervezet egyes struktúráit, sejtjeit. Az így kialakuló immunválasz során aztán a saját sejteket felismerő antitestek (autoantitestek) keletkeznek és az immunrednszer a saját szervezetet károsítja. Egyes autoimmun betegségek kapcsolata bizonyos HLA antigénekkel jól ismert. Erre egy példa a spondilitisz ankilopoetika (SPA), amely statisztikai összefüggést mutat a HLA B27 jelenlétével. A HLA meghatározás eredménye felhasználható arra is, hogy egyes gyógyszerek mellékhatásának kockázatát csökkentsük, amennyiben egyes HLA allélek hordozása hajlamosíthat egyes mellékhatásokra. (Ezzel kapcsolatban további információk olvashatók alább, a gyakori kérdések részben.)

Szervátültetésre váró recipiensekesetében: általában akkor végzik el először a HLA antigén és antitest meghatározást, amikor kiderül, hogy szerv- vagy csontvelőátültetésre van szüksége a betegnek (felkerül a transzplantációs listára). A HLA antigének nem változnak idővel, de a HLA antitestek vizsgálatát bizonyos időközönként meg kell ismételni, mert bármikor kialakulhatnak újabb antitestek. Különösen az erre hajlamosító események – terhesség vagy vérátömlesztés – után indokolt a vizsgálat megismétlése.

A HLA antitestek kimutatása a szervátültetés után is hasznos lehet a kapott szervvel szemben kialakuló immunválasz ellenőrzésére. Ennek eredménye további vizsgálatokkal – például a beültetett szervből vett biopszia szövettani vizsgálata – együtt idejében jelezheti a szervvel szembeni immunválaszt. Ez az információ sokat segíthet a terápia tervezésénél, hiszen ennek ismeretében könnyebb megelőzni a kilökődést, illetve megfelelő szinten tartani az immunszuppressziót.

A szervdonorok esetébenegyrészt a vesét, májat, csontvelőt vagy egyéb szövetet felajánló rokonok HLA típusát  kell meghatározni, hogy megtudjuk, milyen mértékű egyezést mutatnak a leendő recipienssel. Nem rokon felajánlás esetén is meg kell határozni a leendő donor HLA típusát, mivel később ez alapján találhatják meg azt a beteget, akibe az ő veséjét vagy csontvelőjét lehet beültetni.

Amennyiben a donor egy elhunyt személy, akkor a HLA tipizálást a lehető leggyorsabban el kell végezni, hogy a várólistás betegek közül a leginkább kompatibilis személy kaphassa meg a szervet. Erre a vizsgálatra az átültetendő szervtől függően gyakran csak néhány óra, legfeljebb 2 nap áll rendelkezésre.

A keresztpróbátmindig akkor végzik el, amikor már kiválasztották a HLA tipizálás alapján leginkább kompatibilis donort, illetve recipienst. Erre a vizsgálatra csak a biztonság kedvéért van szükség, hogy közvetlenül a transzplantáció előtt még ellenőrizzük, nincs-e valami váratlan immunreakció a donor és a recipiens között, amire a HLA maghatározás eredményéből nem lehetett volna következtetni. Élődonoros transzplantáció esetén ezt jellemzően kétszer végzik el: egyszer akkor, amikor a donor felajánlja a szervét, illetve még egyszer közvetlenül a műtét előtt, hogy időközben nem történt-e valami változás.

Az egyedi HLA géneket és antigéneket annak érdekében vizsgálják, hogy a szervátültetés során várható kompatibilitást meghatározzuk. A leendő recipiensek eredményét a leendő donorokéval összehasonlítva látható, hogy hány egyező HLA antigénjük van, és hány eltérő (mismatch). Minél több az egyezés, annál nagyobb valószínűséggel fog az átültetett szerv megtapadni és túlélni. A „0 mismatch” jó esélyt jelent arra, hogy az átültetett szerv nem fog kilökődni.

Az is nagyon fontos, hogy a recipiens ne termeljen olyan antitesteket, amik a donor HLA antigénjeivel reagálnak. Egy ilyen donortól csak speciális esetekben kaphat szervet a recipiens, mivel ezek az antitestek komoly kockázatot jelentenek a szerv kilökődésére.

A pozitív keresztpróba eredmény nagy kockázatot jelent a transzplantáció sikerességével kapcsolatban. Ez ugyanis szintén fokozza a kilökődés veszélyét, amely aztán esetleg – de nem mindig – immunszuppresszáns kezeléssel fékezhető meg.

A HLA meghatározás erre szakosodott különlegesen felszerelt laborokban történik, Magyarországon az Országos Vérellátó Szolgálat végzi. A HLA antigének funkciójával, öröklődésével az immungenetika tudománya foglalkozik, ami az immunrendszer, a genetika és egyes betegségek kialakulásának összefüggését vizsgálja.

Régebben ezt az eljárást használták az igazságügyi orvostanban is, személyazonosság, illetve rokoni kapcsolatok genetikai alapú meghatározására. Erre a célra ma már sokkal pontosabb genetikai vizsgálatok léteznek.