Más néven
Szöveti tipizálás
HLA tipizálás
Hisztokompatibilitás vizsgálat
HLA keresztpróba
HLA Antitest meghatározás / Szűrés / Azonosítás
Hivatalos név
Humán Leukocita Antigén Oligotipizálás; Genetikai alapú tipizálás
A cikk utoljára módosult: 18.03.2019.
Áttekintés
Mire való a vizsgálat?

Az egyén által örökölt Humán Leukocita Antigén (HLA) gének és antigének meghatározására. Elsősorban a szerv- és csontvelőtranszplantáció előkészületei során használatos, az egymáshoz leginkább illő donor-recipiens párok kialakításakor. A módszerrel kimutatható az is, hogy a recipiens rendelkezik-e olyan HLA-elleni antitestekkel, amik az átültetett szerv kilökődéséhez vezetnének.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Legtöbbször akkor kerül sor a vizsgálatra, amikor egy betegnek csontvelőre vagy szervre van szüksége és felkerül a transzplantációs listára. A vizsgálat eredménye alapján tudnak aztán a betegnek megfelelő donort keresni, akitől olyan szervet kaphat, ami a lehető legkisebb valószínűséggel fog kilökődni. Hasonlóképpen, a potenciális donoroknál is elvégzik a vizsgálatot, hogy megállapítsák, hogy az átültetésre várók közül ki kaphatja meg az adott szervet. Célzott felajánlás esetében azt vizsgálják, hogy a jelentkező donor valóban megfelelő-e az adott recipiens számára.

Milyen mintára van szükség?

A vizsgálatot általában vénás vérmintából végzik, amit a kar egyik vénájából vesznek; de bizonyos esetekben a genetikai alapú meghatározás a szájnyálkahártyáról egy vattadarabbal letörölt hámsejtekből történik.

A vizsgálatra hogyan kell felkészülni?

Nincs szükség semmilyen különleges előkészületre.

Mit vizsgálunk?

A HLA molekulák a fő hisztokompatibilitási komplex (MHC) részét képezik. Ez az elnevezés egyaránt vonatkozhat azokat a különleges funkcióval rendelkező fehérjékre, amelyek minden magvas sejt felszínén megtalálhatóak, illetve az azokat kódoló géneket is. Minden egyén a HLA antigének egy meghatározott kombinációját örökli, így a szervezet minden egyes, sejtmaggal rendelkező sejtjén – tehát a fehérvérsejteken, illetve a hámsejteken is – egyszerre többféle HLA antigén van jelen. A HLA tipizálás azonosítja, hogy a fontosabb HL antigének közül melyek génjeit örökölte a vizsgált személy – ami meghatározza azt is, hogy mely HLA antigének vannak jelen a vizsgált személy sejtjein.

A HLA antigének és az MHC molekulák fontos szerepet játszanak az immunrendszer működésében. Az immunrendszer a segítségükkel képes felismerni a szervezetbe került fehérjéket és eldönteni azokról, hogy azok a szervezet sajátjai, vagy idegen antigének-e, amikkel szemben a szervezetet meg kell védeni. Ha egy antigén idegennek minősül, azzal szemben immunválasz indul, aminek részeként gyakran antitestek is termelődnek. Ezek az antitestek reagálhatnak magukkal a HLA antigénekkel is és különösen negatívan befolyásolják a transzplantáció kimenetelét, amennyiben a donor HLA antigénjeivel képesek reagálni. Ezért a szervátültetés előtt ezeknek az antitesteknek az esetleges jelenlétét is ki kell mutatni.

A csontvelőátültetés során fontos, hogy a donor és a recipiens sejtjeinek felszínén ugyanazok a HLA antigének legyenek jelen – vagy, ha ez nem lehetséges, a lehető legnagyobb hasonlóság legyen közöttük. Ellenkező esetben az átültetés nem lesz sikeres, mert egyrészt a recipiens immunrendszere is megtámadhatja az átültetett szervet, másrészt a csontvelő transzplantáció különlegessége, hogy a kapott csontvelőből kifejlődő sejtek is megtámadhatják a recipiens szervezetét. Ez utóbbi jelenség a Graft versus Host Disease (GVHD), amikor a donor immunsejtjei (limfocitái) megpróbálják elpusztítani a recipiens egyes sejtjeit. Bővebben a gyakori kérdések között olvashat erről a betegségről.

 

A szervátültetés során is fontos, hogy a donor és a recipiens a lehető legnagyobb mértékben azonos HLA antigéneket hordozzon a sejtjeik felszínén, azonban itt kisebb mértékű eltérés (mismatch) még nem jár olyan súlyos következményekkel, mint a csontvelő esetében – hacsak nincsenek a recipiensnek antitestjei a donor eltérő HLA antigénjeivel szemben.

Ha a donor szerv kompatibilis a tervezett recipienssel, akkor sokkal kisebb a valószínűsége, hogy az átültetést követően rövid időn belül kilökődjön. A HLA tipizálás éppen ezért – az ABO vércsoport meghatározás mellett – a szervátültetést megelőző kivizsgálás fontos részét képezi. A megfelelő donorok és recipiensek kiválasztása e nélkül nem lenne lehetséges.

Néha igen nehéz olyan donort találni, aki kompatibilis egy adott recipienssel. Ez részben azért van így, mert minden HLA antigénnek számos változata és variációja (allélje) van, melyek közül egy egyénnél egy vagy kettő van csak jelen. A HLA antigének ezen variabilitását polimorfizmusnak nevezzük. Ezen túl a HLA géncsalád is több száz tagból áll (melyek mindegyike egyenként is több alléllel rendelkezik), ami tovább növeli a lehetséges kombinációk számát. Ha az összes HLA gén összes lehetséges alléljének minden lehetséges kombinációját kellene figyelembe venni, szinte lehetetlen lenne két, a szervátültetés szempontjából kompatibilis egyént találni.

Szerencsére azonban azok a HLA gének, amelyek egymáshoz igen közel helyezkednek el (a hatos kromoszómán), egymással kapcsoltan, úgynevezett haplotípusként öröklődnek. Minden egyén összesen két haplotípussal rendelkezik (egy anyaival és egy apaival) és a gyerekeinek is e közül a kettő közül ad tovább egyet. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlatban nem alakul ki minden elméletileg lehetséges kombináció, az egymással vérrokonságban álló egyének pedig nagyobb valószínűséggel hordoznak hasonló HLA alléleket, mint két nem rokon. Éppen ezért gyakran a rokonok (szülők, gyerekek vagy testvérek) mutatják a legnagyobb mértékű HLA egyezést a recipienssel és ők jönnek szóba donorként.

Az öröklődés törvényszerűségeivel és a HLA rendszerrel kapcsolatban további információ található a Genetikai Vizsgálatok Világa pont alatt.

 

Hogyan történik a mintavétel?

 

A vizsgálatot általában vénás vérmintából végzik, amit a kar egyik vénájából vesznek egy vérvételi tűvel; de bizonyos esetekben a genetikai alapú meghatározás a szájnyálkahártyáról egy vattadarabbal letörölt hámsejtekből történik.

 

Milyen előkészület szükséges a vizsgálathoz?

 

Nincs szükség semmilyen különleges előkészületre.

Accordion Title
Gyakori kérdések
  • Mire való a vizsgálat?

    A HLA meghatározás elsősorban a szervátültetéshez szükséges, azaz, hogy egy recipens számára megtaláljuk a legmegfelelőbb donort, vagy fordítva. A vizsgálat azonosítja, hogy a főbb HLA antigének mely alléljeit örökölte az egyén, illetve kimutatja az ezekhez tartozó, az egyén sejtjein megtalálható HLA fehérje antigéneket . A HLA antigének segítségével képes felismerni az immunrendszer a szervezetben fellelhető fehérjéket és eldönteni azokról, hogy azok a szervezet sajátjai, vagy idegen antigének-e, amikkel szemben a szervezetet meg kell védeni. Amennyiben egy antigén idegennek minősül, azzal szemben immunválasz indul, aminek részeként gyakran antitestek is termelődnek.

    A HLA meghatározás részeként azt is vizsgálják, hogy a recipiensben már a transzplantáció előtt jelen van-e olyan antitest, ami a donor HLA antigénjeivel reagálna – és menthetetlenül a szerv kilökődéséhez vezetne. 

    A csontvelőátültetés során fontos, hogy a donor és a recipiens sejtjeinek felszínén ugyanazok a HLA antigének legyenek jelen – vagy ha ez nem is lehetséges, de a lehető legnagyobb hasonlóság legyen közöttük. Ellenkező esetben az átültetés nem lesz sikeres, mert egyrészt a recipiens immunrendszere is megtámadhatja az átültetett szervet, másrészt a kapott csontvelőből kifejlődő sejtek is megtámadhatják a recipiens szervezetét. 

    A különböző szervek vagy szövetek átültetése más-más mértékben kívánja meg a HLA antigének egyezését a donor és a recipiens között. Ez a követelmény befolyásolhatja azt is, hogy a HLA meghatározást milyen módszerrel végzik el és melyik HLA géneket vizsgálják.

    A HLA meghatározás jellemzően három részből áll:

    • Elsőként a donor és a recipiens HLA típusát – azaz a főbb HLA gének alléljeit – határozzák meg. Ez történhet szerológiai vagy genetikai módszerrel egyaránt.

    Ide tartozik azon családtagok HLA tipizálása is, akik felajánlják, hogy donorok lennének. Ők csak akkor lehetnek donorok, ha valóban kompatibilisek a leendő recipienssel.

    Ha valaki arra vállalkozik, hogy szükség esetén ad csontvelőt, akkor az Országos Vérellátó Szolgálat Magyar Őssejtdonor Regiszterébe kerül a neve. Ezzel együtt szintén meg kell határozni a jelentkező HLA típusát, hogy később a rászoruló recipiensek adataival össze lehessen vetni.

    • A recipiensek szérumában az antitestek jelenlétét  is meg kell vizsgálni. Ha ugyanis a recipiensnek eleve van olyan antitestje, ami a donor HLA antigénjeivel reagál, akkor az károsíthatja kapott szervet. Egyes emberekben jelen lehetnek olyan antitestek, amik a nem-saját HLA antigéneket felismerik. Erre alapvetően három módon kerülhet sor: a terhesség (különösen többszörös terhesség) során a magzat által hordozott apai HLA antigének immunizálhatják az anyát; transzfúziók során; vagy korábbi transzplantációk révén. Ha ilyen antitestet mutatnak ki, azt mindenképpen figyelembe kell venni a donor kiválasztása során.

    Ez a HLA antitest vizsgálat később újból és újból elvégezhető, az ellenőrizendő, hogy időközben (akár a várólistán eltöltött idő alatt) nem alakult-e ki újabb HLA elleni antitest. Az átültetés után azért érdemes bizonyos időközönként meghatározni jelenlétét, hogy ellenőrizzük, a recipiens immunrendszere nem intéz-e (fokozottabb) támadást a kapott szerv ellen.

    • Limfocita keresztpróba (Donor specifikus) akkor végzendő el, ha már kiválasztottuk a donort. Ez az utolsó biztonsági lépés annak leellenőrzésére szolgál, hogy valóban nincs olyan antitest a leendő recipiens szérumában, ami a leendő donor sejtjeivel reagálna (hiszen az előző lépésben csak a legfontosabb HLA antigének elleni antitesteket vizsgáltuk). A vizsgálat során a leendő recipiens szérumát a donor fehérvérsejtjeivel (B- és T sejtek) hozzuk össze. Ha ilyenkor bármilyen reakciót észlelünk (pozitív eredmény), az inkompatibilitást jelent. A keresztpróba eredménye csak a recipiens HLA antitestjei és a donor HLA típusa ismeretében értékelhető.

    Bizonyos esetekben a HLA meghatározást azért kérik, mert egy autoimmun betegség diagnózisát szeretnék megerősíteni vagy kizárni. A HLA antigének funkciója alapján (a saját és nem saját antigének megkülönböztetésében segíti az immunrendszert) logikus az összefüggés. Autoimmun betegségek esetében ugyanis az immunrendszer tévesen nem sajátként ismeri fel a szervezet egyes struktúráit, sejtjeit. Az így kialakuló immunválasz során aztán a saját sejteket felismerő antitestek (autoantitestek) keletkeznek és az immunrednszer a saját szervezetet károsítja. Egyes autoimmun betegségek kapcsolata bizonyos HLA antigénekkel jól ismert. Erre egy példa a spondilitisz ankilopoetika (SPA), amely statisztikai összefüggést mutat a HLA B27 jelenlétével. A HLA meghatározás eredménye felhasználható arra is, hogy egyes gyógyszerek mellékhatásának kockázatát csökkentsük, amennyiben egyes HLA allélek hordozása hajlamosíthat egyes mellékhatásokra. (Ezzel kapcsolatban további információk olvashatók alább, a gyakori kérdések részben.)

  • Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

    Szervátültetésre váró recipiensekesetében: általában akkor végzik el először a HLA antigén és antitest meghatározást, amikor kiderül, hogy szerv- vagy csontvelőátültetésre van szüksége a betegnek (felkerül a transzplantációs listára). A HLA antigének nem változnak idővel, de a HLA antitestek vizsgálatát bizonyos időközönként meg kell ismételni, mert bármikor kialakulhatnak újabb antitestek. Különösen az erre hajlamosító események – terhesség vagy vérátömlesztés – után indokolt a vizsgálat megismétlése.

    A HLA antitestek kimutatása a szervátültetés után is hasznos lehet a kapott szervvel szemben kialakuló immunválasz ellenőrzésére. Ennek eredménye további vizsgálatokkal – például a beültetett szervből vett biopszia szövettani vizsgálata – együtt idejében jelezheti a szervvel szembeni immunválaszt. Ez az információ sokat segíthet a terápia tervezésénél, hiszen ennek ismeretében könnyebb megelőzni a kilökődést, illetve megfelelő szinten tartani az immunszuppressziót.

    A szervdonorok esetébenegyrészt a vesét, májat, csontvelőt vagy egyéb szövetet felajánló rokonok HLA típusát  kell meghatározni, hogy megtudjuk, milyen mértékű egyezést mutatnak a leendő recipienssel. Nem rokon felajánlás esetén is meg kell határozni a leendő donor HLA típusát, mivel később ez alapján találhatják meg azt a beteget, akibe az ő veséjét vagy csontvelőjét lehet beültetni.

    Amennyiben a donor egy elhunyt személy, akkor a HLA tipizálást a lehető leggyorsabban el kell végezni, hogy a várólistás betegek közül a leginkább kompatibilis személy kaphassa meg a szervet. Erre a vizsgálatra az átültetendő szervtől függően gyakran csak néhány óra, legfeljebb 2 nap áll rendelkezésre.

    A keresztpróbátmindig akkor végzik el, amikor már kiválasztották a HLA tipizálás alapján leginkább kompatibilis donort, illetve recipienst. Erre a vizsgálatra csak a biztonság kedvéért van szükség, hogy közvetlenül a transzplantáció előtt még ellenőrizzük, nincs-e valami váratlan immunreakció a donor és a recipiens között, amire a HLA maghatározás eredményéből nem lehetett volna következtetni. Élődonoros transzplantáció esetén ezt jellemzően kétszer végzik el: egyszer akkor, amikor a donor felajánlja a szervét, illetve még egyszer közvetlenül a műtét előtt, hogy időközben nem történt-e valami változás.

  • Mit jelent a vizsgálati eredmény?

    Az egyedi HLA géneket és antigéneket annak érdekében vizsgálják, hogy a szervátültetés során várható kompatibilitást meghatározzuk. A leendő recipiensek eredményét a leendő donorokéval összehasonlítva látható, hogy hány egyező HLA antigénjük van, és hány eltérő (mismatch). Minél több az egyezés, annál nagyobb valószínűséggel fog az átültetett szerv megtapadni és túlélni. A „0 mismatch” jó esélyt jelent arra, hogy az átültetett szerv nem fog kilökődni.

    Az is nagyon fontos, hogy a recipiens ne termeljen olyan antitesteket, amik a donor HLA antigénjeivel reagálnak. Egy ilyen donortól csak speciális esetekben kaphat szervet a recipiens, mivel ezek az antitestek komoly kockázatot jelentenek a szerv kilökődésére.

    A pozitív keresztpróba eredmény nagy kockázatot jelent a transzplantáció sikerességével kapcsolatban. Ez ugyanis szintén fokozza a kilökődés veszélyét, amely aztán esetleg – de nem mindig – immunszuppresszáns kezeléssel fékezhető meg.

  • Mit kell még tudnom?

    A HLA meghatározás erre szakosodott különlegesen felszerelt laborokban történik, Magyarországon az Országos Vérellátó Szolgálat végzi. A HLA antigének funkciójával, öröklődésével az immungenetika tudománya foglalkozik, ami az immunrendszer, a genetika és egyes betegségek kialakulásának összefüggését vizsgálja.

  • A transzplantációs kompatibilitás vizsgálatán túl még mire használható a HLA meghatározás?

    Régebben ezt az eljárást használták az igazságügyi orvostanban is, személyazonosság, illetve rokoni kapcsolatok genetikai alapú meghatározására. Erre a célra ma már sokkal pontosabb genetikai vizsgálatok léteznek.

  • Van értelme annak, hogy csak egy adott HLA allél jelenlétét vizsgáljuk?

    Igen. Egyes HLA allélek hordozása statisztikai összefüggést mutat bizonyos – elsősorban autoimmun – betegségekkel. Ezen allélek kimutatása ugyan önmagában nem diagnosztikus értékű, de sokat segíthat egy autoimmun betegség gyanúja esetén a diagnózis megerősítésében vagy kizárásában. Egyes gyógyszerekkel szembeni fokozott érzékenység is összefüggést mutat bizonyos HLA allélek jelenlétével. Ilyen összefüggést írtak le például:

     

    Gén/Antigén Betegségek és összefüggések
    HLA-B27 Spondilitisz ankilopoetika, Juvenilis reumatoid artritisz, Reiter kór
    HLA-DQ2 és HLA-DQ8 Cöliakia (lisztérzékenység)
    HLA-DR15 és HLA-DQ6 Narkolepszia
    HLA-B*5701 Abacavir túlérzékenység
    HLA-B*1502 Carbamazepin túlérzékenység

     

  • Van valami köze az (ABO) vércsoportomnak a HLA antigénjeimhez?

    Nincs. Ugyan mindkét rendszer öröklődik és fontos szerepet játszik a hisztokompatibilitásban, de teljesen függetlenek egymástól. Az ABO vércsoport rendszer elemei a 9. kromoszómán találhatók, míg a HLA rendszer elemei a 6. kromoszómán.

  • Mi a Graft versus Host Disease (GVHD)?

    A Graft versus Host betegség akkor alakul ki, ha a csontvelő recipiensének szervezetét megtámadják a donor csontvelejéből származó immunsejtek. Ezért az immunreakciókért nem a szervezet immunrendszere felelős.

    A csontvelő egy puha szövet a csontok belsejében, a velőűrben, ami a vörösvértestek és részben a fehérvérsejtek termeléséért felelős. A GVHD során a donor egyik fehérvérsejt-típusa – a T-sejtek – megtámadják a számukra idegen recipiens sejtjeit és szöveteit. Ez az állapot többnyire enyhe, de lehet igen súlyos, akár életveszélyes mértékű is. Lehet akut, ha a transzplantációtól számított 100 napon belül és krónikus, ha hosszabb idő alatt fejlődik ki.

    Minél nagyobb az egyezés a csontvelődonor és a recipiens között, annál kisebb a GVHD kialakulásának kockázata. Az esetek egy részében a betegség immunszuppresszív gyógyszerekkel kezelhető, ami csökkenti a donor csontvelőjéből kifejlődő immunsejtek válaszkészségét.

Felhasznált források

Aktuális áttekintésben használt források

2017 review performed by Wyenona Hicks, MS, MT(ASCP)SBB, Dean R. Sylvaria, BS, CHS Supervisor, Histocompatibility Lab Beth Israel Deaconess Medical Center and the Lab Tests Online Editorial Review Board.

Ming Ta Michel Lee, Surakameth Mahasirimongkol, Yanfei Zhang, Wimon Suwankesawong, Usa Chaikledkaew, Cristiana Pavlidis, George P. Patrinos, Wasun Chantratita. Clinical application of pharmacogenomics: The example of HLA-based drug-induced toxicity. Public Health Genomics 2014;17(5-6):248-55.

(April 11, 2017) Human Leukocyte Antigens. NIH National Library of Medicine. Available online at https://ghr.nlm.nih.gov/primer/genefamily/hla. Accessed on 04/12/2017.

(February 2013) Craig M Rive, Jack Bourke, and Elizabeth J Phillips. Testing for Drug Hypersensitivity Syndromes. Available online at https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3626363/. Accessed on 04/12/2017.

(May 2, 2016) Frequently Asked Questions About Pharmacogenomics. NIH National Human Genome Research Institute. Available online at https://www.genome.gov/27530645/faq-about-pharmacogenomics/. Accessed on 04/12/2017.

(2015) Graft-versus-host disease. Be The Match. Available online at https://bethematch.org/for-patients-and-families/life-after-transplant/graft-versus-host-disease--gvhd-/. Accessed on 04/12/2017.

(©2017) Mayo Medical Laboratoryies. Narcolepsy-Associated Antigen, HLA-DQB1 Typing, Blood. Available online at http://www.mayomedicallaboratories.com/test-catalog/Clinical+and+Interpretive/82026. Accessed June 2017.

(June 17, 2002) Smith S. Immunologic Aspects of Organ Transplantation. Medscape. Available online at http://www.medscape.com/viewarticle/436533_11. Accessed June 2017.

Korábbi áttekintések során használt források

(Reviewed 2009 February). HLA gene family. Genetics Home Reference [On-line information]. Available online at http://ghr.nlm.nih.gov/geneFamily=hla. Accessed November 2009.

Malhotra, P. et. al. (Updated 2009 July 28). Immunology of Transplant Rejection [On-line information]. Available online at http://emedicine.medscape.com/article/432209-overview. Accessed November 2009.

Delves, P. (Revised 2008 September). Human Leukocyte Antigen (HLA) System. Merck Manual for Healthcare Professionals [On-line information]. Available online at http://www.merck.com/mmpe/sec13/ch163/ch163c.html#sec13-ch163-ch163c-70. Accessed November 2009.

Cassinotti, A. et. al. (© 2009). HLA and Autoimmune Digestive Disease: A Clinically Oriented Review for Gastroenterologists. Am J Gastroenterol 2009; 104:195–217 [On-line information]. Available online at http://www.nature.com/ajg/journal/v104/n1/full/ajg200810a.html. Accessed November 2009.

Hahn, A. ( © 2008). About Histocompatibility and Immunogenetics. American Society for Histocompatibility and Immunogenetics (ASHI) [On-line information]. PDF available for download at http://www.ashi-hla.org/docs/news/ASHI_Science_fact_sheet_Web.pdf. Accessed November 2009.

Greco, F. (Updated 2009 January 1). Histocompatibility antigen test. MedlinePlus Medical Encyclopedia [On-line information]. Available online at http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/003550.htm. Accessed November 2009.

Murphey, C. and Forsthuber, T. (2008 July 07). Trends in HLA Antibody Screening and Identification and Their Role in Transplantation. Medscape from Expert Review of Clinical Immunology [On-line information]. Available online at http://www.medscape.com/viewarticle/575925. Accessed November 2009.

Kankonkar (2003 October). HLA – SYSTEM. Bombay Hospital Journal. [On-line information]. Available online at http://www.bhj.org/journal/2003_4504_oct/hla_system_549.htm. Accessed November 2009.

Williams, T. (2001 August). Human Leukocyte Antigen Gene Polymorphism and the Histocompatibility Laboratory. Journal of Molecular Diagnostics, v3(3) [On-line information]. Available online at http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1906958/?tool=pubmed. Accessed November 2009.

(Revised 2009 October). What Is a Blood and Marrow Stem Cell Transplant? National Heart Lung and Blood Institute [On-line information]. Available online at http://www.nhlbi.nih.gov/health/dci/Diseases/bmsct/bmsct_whatis.html. Accessed November 2009.

Smith, S. (2002 June 17). Immunologic Aspects of Organ Transplantation. Medscape from Organ Transplantation: Concepts, Issues, Practice, and Outcomes [On-line information]. Available online at http://www.medscape.com/viewarticle/436533_print. Accessed November 2009.

Waknine, Y. (2007 December 13). FDA Warns of Genetic Link to Carbamazepine Skin Reactions. Medscape Today [On-line information]. Available online at http://www.medscape.com/viewarticle/567436. Accessed November 2009.

Henry's Clinical Diagnosis and Management by Laboratory Methods. 21st ed. McPherson R, Pincus M, eds. Philadelphia, PA: Saunders Elsevier: 2007 Pp 883-890.

Encyclopedia of Surgery: A Guide for Patients and Caregivers: Human Leukocyte Antigen Test. Available online at http://www.surgeryencyclopedia.com/Fi-La/Human-Leukocyte-Antigen-Test.html. Accessed February 2010.

(June 2, 2004) University of Texas Medical Branch: The Kidney Transplant Process. Available online at http://www.utmb.edu/renaltx/process.htm. Accessed February 2010.

Anne Halpin CHS MSc BSc MLT. Laboratory Scientist, Histocompatibility Laboratory, University of Alberta Hospital.

Greco, F. (Updated 2011 February 2). Histocompatibility antigen test. MedlinePlus Medical Encyclopedia [On-line information]. Available online at http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/003550.htm. Accessed November 2013.

(© 1996-2013). HLA Matching. Be the Match [On-line information]. Available online at http://bethematch.org/For-Patients-and-Families/Finding-a-donor/HLA-matching/. Accessed November 2013.

Malhotra, P. et. al. (Updated 2013 April 16) Immunology of Transplant Rejection. Medscape Reference [On-line information]. Available online at http://emedicine.medscape.com/article/432209-overview#showall. Accessed November 2013.

(© 1995-2013). HLA Class II Molecular Typing Disease Association. Mayo Clinic Mayo Medical Laboratories [On-line information]. Available online at http://www.mayomedicallaboratories.com/test-catalog/Overview/34990. Accessed November 2013.

(© 1995-2013). HLA Class I Molecular Typing Disease Association. Mayo Clinic Mayo Medical Laboratories [On-line information]. Available online at http://www.mayomedicallaboratories.com/test-catalog/Overview/89185. Accessed November 2013.

(© 2013). HLA Typing/Matching. UC Davis Transplant Center [On-line information]. Available online at http://www.ucdmc.ucdavis.edu/transplant/learnabout/learn_hla_type_match.html. Accessed November 2013.

Pagana, K. D. & Pagana, T. J. (© 2011). Mosby's Diagnostic and Laboratory Test Reference 10th Edition: Mosby, Inc., Saint Louis, MO. Pp 561.

McPherson, R. and Pincus, M. (© 2011). Henry's Clinical Diagnosis and Management by Laboratory Methods 22nd Edition: Elsevier Saunders, Philadelphia, PA. Pp 946-947.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?