Köpet bakteriális tenyésztése

A köpet sűrű nyákos váladék, mely az alsó légutakban (a hörgőkben és a tüdőben) termelődik, és köhögéssel ürül; nem azonos a nyállal. A mintavételnél ügyelni kell arra, hogy a váladék az alsó és ne a felső légutakból származzon, ezt köhögtetési technikákkal segíteni lehet (ld. lejjebb a mintavételnél)

A köpet tenyésztése olyan kórokozó (patogén) baktériumok kimutatására irányul, amelyek tüdőgyulladás, vagy más alsó légúti fertőzések okozói lehetnek. A baktériumok azonosítása után antibiotikum érzékenységi vizsgálat történik, ez az antibiotikus kezelés megválasztásához ad útmutatást.

Gyakran olyan kórokozó felelős a betegségért, amelyet a hagyományos tenyésztéssel nem lehet kimutatni. Ilyenkor más vizsgálatokra lehet szükség: például Mycobactériumok vizsgálata tenyésztéssel vagy a köpet mikroszkópos vizsgálatával (ún. saválló vagy Ziehl-Neelsen festés); gomba tenyésztés vagy víruskimutatás: ezeket a kezelőorvos a tünetektől függően a bakteriális tenyésztés kiegészítésére vagy a tenyésztés helyett is rendelheti. 

A rutin köpetvizsgálat első lépése általában a minta mikroszkópos vizsgálata Gram-festéssel készített kenetben: a különböző baktériumok jelenlétén kívül az is megállapítható, hogy a minta valóban az alsó légutakból származik-e.

Ezután a mintát táptalajokra oltjuk, és 1-2 napig a baktériumok növekedéséhez szükséges állandó hőmérsékleten tartjuk (inkubáljuk). Megfelelő tenyésztési körülmények között a jelen lévő baktériumok szaporodnak, ez teszi lehetővé az azonosítást, illetve további vizsgálatokat.

A köpet soha nem steril. Ez azt jelenti, hogy bakteriális légúti fertőzésben szenvedő beteg váladékában találhatók a kórokozók mellett olyan ártalmatlan baktériumok is, amelyek mindig jelen vannak a szájüregben, a garatban, ezek alkotják a normál flórát.

A laboratóriumi szakember el tudja különíteni a normál flórát a kórokozó baktériumoktól, és azonosítja a tenyészetben a különböző baktériumokat. Az azonosítás többlépcsős folyamat, amelyben biokémiai, immunológiai és/vagy molekuláris biológiai tesztek egészítik ki a baktériumok növekedési sajátosságainak vizsgálatát.

Általában antibiotikum érzékenységi vizsgálatra is szükség van a megfelelő kezelés megválasztásához: megállapítjuk, hogy a jelen lévő kórokozó baktérium érzékeny-e az adott antibiotikumokra.

A köpet tenyésztése, a Gram-festés és az érzékenységi vizsgálatok alkotják a leletet, amely tájékoztatja a kezelőorvost a kórokozó(k) jelenlétéről, és arról, hogy várhatóan mely antibiotikumok lesznek hatásosak ellenük.

Hogyan történik a mintavétel?

Köpet ürülhet spontán felköhögéssel, vagy szükség lehet a köpetürítés elősegítésére. A felköhögött köpetet steril poharba kell üríteni. Mélyről jövő köhögésre van szükség, a beteget tájékoztatni kell, hogy a tüdőből származó nyákos váladék a megfelelő, nem a nyál. Ha nem sikerül köpetet felköhögni, a köpetürítés elősegíthető az által, ha a beteg porlasztókészülékből néhányszor belélegez steril sóoldatot vagy glicerint tartalmazó aeroszolt, ez segíti a váladék felszakadását. Párásítás vagy forró zuhany is hasznos lehet a váladék oldásában. Néha gyógytornász által irányított légzőgyakorlatokra van szükség.

A friss mintát azonnal el kell juttatni a laboratóriumba. A köpetmintáról a leoltás előtt a laboratóriumban eldöntik, hogy alkalmas-e a tenyésztésre.

A köpettenyésztés eredményessége elsősorban a megfelelő mintavételen múlik. Ha a Gram-festett kenet mikroszkópos vizsgálatával azt látható, hogy a mintában többségben vannak a szájüregből származó sejtek (laphámsejtek), akkor az a minta nem alkalmas a tenyésztésre, és a laboratórium új mintát kér. Ha a mintában a fehérvérsejtek vannak többségben, az a szervezetnek a fertőzésre adott válaszát jelzi, az ilyen minta megfelelő.

Milyen előkészület szükséges a vizsgálathoz?

Mintavétel előtt ajánlott fogat mosni és a szájüreget csapvízzel kiöblíteni. Általában reggel, éhgyomorra javasolt a mintát venni, de semmiképpen ne egyen 1-2 órával a mintavétel előtt.