Bizonyos állapotok szűrésére, diagnosztizálására és ellenőrzésére.
Bizonyos állapotok szűrésére, diagnosztizálására és ellenőrzésére.
Kérhetik a vizsgálatot egy rutin metabolikus panel részeként; vagy ha önnek vese, csont, pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy vagy az idegek rendellenességére utaló tünetei vannak; vagy amikor jelentősen emelkedett illetve csökkent kálcium koncentrációra utaló tünetei vannak; amikor valaki súlyosan beteg, az ionizált kálcium szint ellenőrzésére; amikor valakinek bizonyos típusú daganatos megbetegedése van; amikor valakit abnormális kálcium szint miatt kezelnek, a kezelés hatékonyságának a megítélésére.
A könyökhajlati vénából vett vérre; időnként spontán illetve gyűjtött vizelet (általában 24 órás minta) szükséges.
A jelenlegi gyakorlat szerint éhezésre nincs szükség. Lehet, hogy egyes, a vizsgálat eredményét befolyásoló gyógyszereket nem szabad bevennie, mint pl. lítiumot, gyomorsav megkötőket (antacidokat), vizelethajtókat (diuretikumokat) illetve többek között D vitamin pótló készítményeket.
A vér kálcium szintjének meghatározását használják szűrésre, diagnózis felállítására, és a csontok, a szív, az idegek, a vesék és a fogak állapotváltozásának a nyomon követésére. A vizsgálatot elrendelhetik, ha az egyénnek mellékpajzsmirigy betegségre utaló tünetei, felszívódási zavara van, vagy a pajzsmirigy túlműködése esetén.
Az összkálcium szintet gyakran mérik a rutin egészségügyi szűrés részeként. Benne van az Átfogó Metabolikus Panelben és az Alap Metabolikus Panelben is, valamint a teszteknek azon csoportjaiban, amelyek együttes elvégzése során különféle állapotok diagnózisát vagy ellenőrzését végzik.
Egy abnormális összkálcium eredményt, úgy kell tekinteni, mint egy probléma jelzőjét. Gyakran végeznek kiegészítő teszteket, mérik az ionizált kálciumot, vizelet kálciumot, foszfort, magnéziumot, D-vitamint, parathormont (PTH-t), és a PTH-related peptid-et (PTHrP), amelyek segítségével megállapítható a probléma alapvető oka. A PTH és a D-vitamin a felelős a vér kálcium koncentrációjának egy szűk értéktartományon belüli fenntartásáért.
Ha a kálcium szint abnormális, a kálcium és a PTH együttes mérése segíthet annak eldöntésében, hogy a mellékpajzsmirigy normálisan működik-e.
A vizelet kálcium mérése annak eldöntésében képes segíteni, hogy a vesék megfelelő mennyiségű kálciumot választanak-e ki, a D-vitamin, foszfor, és/vagy magnézium pedig annak megállapításában, hogy egyéb elégtelenség vagy túlműködés áll-e fenn. Gyakran ezek a különböző anyagok közötti egyensúly (és a változásuk) éppen olyan fontos, mint a koncentrációjuk.
A kálcium meghatározást diagnosztikus tesztként használják, ha az egyénnek az alábbiakra utaló tünetei vannak:
Az összkálcium meghatározás az a teszt, amelyet leggyakrabban a kálcium státusz megállapítására kérnek. A legtöbb esetben jól tükrözi a szabad kálcium mennyiségét a vérben, mivel az egyensúly a szabad és a kötött forma között stabil és előre meghatározható. Azonban egyes emberek esetében a kötött és a szabad kálcium közötti egyensúly zavart és az összkálcium nem jól tükrözi a kálcium státuszt. Ezekben az esetekben az ionizált kálcium mérése válhat szükségessé. Ilyen állapot esetén az ionizált kálcium tesztet kellene választani, idetartozik a súlyosan beteg páciens, azok, akik vérátömlesztést (transzfúziót), vagy intravénás folyadékot kapnak, akik jelentős műtéten esnek át, és azoknál is, akiknek abnormális fehérjeszintjük van, például alacsony albuminszint.
Az ionizált kálcium szintben bekövetkező hirtelen nagy változás a szív lassulását, vagy felgyorsulását, az izomzat görcsét (tetania) idézheti elő, zavartságot vagy még kómás állapotot is okozhat. Azoknál az egyéneknél, akik súlyosan betegek, rendkívül fontos lehet az ionizált kálcium szint ellenőrzése a kezelés és a súlyos komplikációk megelőzése céljából.
A vér kálcium meghatározását gyakran kérik általános orvosi kivizsgálás alkalmával. Tipikusan benne foglaltatik az Átfogó Metabolikus Panelban és az Alap Metabolikus Panelban, a vizsgálatoknak azon két sorozata, amelyeket használhatnak egy rutin egészségügyi szűrővizsgálat részeként.
Sok ember esetében nincs tünete a magas vagy az alacsony kálcium szintnek addig, amíg az el nem tér nagyon a megadott határértéktől. Az egészségügyi szakember kálcium vizsgálatot kérhet az alábbi esetekben:
Ionizált kálcium vizsgálatot kérhetnek, ha az egyénnek a száj körül, a kezében és a lábában zsibbadásérzése van, és ha izomgörcs jelentkezik ezeken a területeken. Ezek az ionizált kálcium alacsony szintjének a tünetei lehetnek. Azonban amikor a kálcium szint lassan csökken, akkor sok embernek egyáltalán nincsenek tünetei.
Bizonyos fajtájú daganatos betegség esetén szükséges lehet a kálcium ellenőrzése (különösen emlő, tüdő, fej és nyak, vese vagy myeloma multiplex esetén), ha valakinek vesebetegsége van, vagy veseátültetésen esett át.
Szükséges lehet még az ellenőrzés, ha valakit az abnormális kálcium szint miatt kezelnek, a kálcium vagy a D-vitamin pótló kezelés hatékonyságának a megítélésére.
Vizelet kálcium vizsgálatot kérhetnek, ha valakinek vesekőre jellemző tünetei vannak, mint éles fájdalom az egyén oldalsó vagy háti részén a vese körüli tájékon, vagy ha a fájdalom a hasüreg alsó részén jelentkezik, és/vagy vér van a vizeletben.
A vér kálcium szintje nem jelzi a csont kálcium szintjét, inkább azt mutatja, hogy mennyi kálcium van a vérkeringésben.
A kálcium felvétel, használat és kiválasztás szabályozása és stabilizálása a PTH és a D-vitamin bevonásával egy visszacsatolási körön keresztül történik. Azok az állapotok és betegségek, amelyek megzavarják a kálcium szabályozását nem megfelelő kálciumszint emelkedést vagy csökkenést okozhatnak, és a hiperkalcémia (emelkedett kálciumszint) vagy a hipokalcémia (csökkent kálciumszint) tüneteihez vezetnek.
A legtöbb esetben az összkálciumot mérik, mivel ez a vizsgálat könnyebben elérhető, mint az ionizált kálcium meghatározás, és nem igényel speciális mintakezelést. Az összkálcium általában jól tükrözi a szabad kálciumot, mivel a szabad és a kötött forma tipikusan körülbelül az összkálcium fele. Azonban, mivel a vérben körülbelül a kalcium fele fehérjéhez kötött, az összkálcium vizsgálat eredményét befolyásolhatja a magas vagy az alacsony fehérjeszint. Ezekben az esetekben hasznosabb a szabad kálcium közvetlen mérése ionizált kálcium teszt segítségével.
Normál kálcium
Egy normál össz vagy ionizált kálcium eredmény egyéb normál laboratóriumi eredményekkel együtt általában azt jelenti, hogy az egyén kálcium anyagcseréje normális és a vérszintje megfelelően szabályozott.
Magas összkálcium (hiperkalcémia)
A hiperkalcémia több gyakori oka közül kettő:
A hiperkalcémia néhány egyéb oka:
Alacsony összkálcium (hipokalcémia)
Az alacsony összkálcium leggyakoribb oka:
Alacsony a vér fehérje szintje, különösen az albumin alacsony szintje, amely májbetegségből vagy alultápláltságból adódik, ezek mindegyike eredhet alkoholizmusból vagy egyéb betegségből. Az alacsony albuminszint nagyon gyakori olyan betegek esetében, akik intenzív osztályon fekvő betegek. Alacsony albuminszint esetén csak a kötött kálcium alacsony. Az ionizált kálcium normális marad és a kálcium anyagcsere megfelelően szabályozott.
A hipokalcémia néhány egyéb oka:
A vizelet kálciumszintet azonos állapotok és betegségek befolyásolják, mint a vér szintet (lásd a fenti felsorolást). A magas kálciumszint a vizeletben (hiperkalciuria) kristályok vagy kövek (vesekő) képződéséhez vezethet a vesékben. Körülbelül a vesekövek 75 %-a kálciumot tartalmaz.
Újszülöttek, különösen a koraszülöttek és az alacsony súllyal születettek esetében gyakran ellenőrzik az élet első néhány napjában a neonatalis hipokalcémiát ionizált kálcium vizsgálatot alkalmazva. Ez az éretlen mellékpajzsmirigy miatt jöhet létre és nem mindig okoz tüneteket. Az állapot megoldódhat magától is vagy szájon illetve intavénásan adott kálciumpótló kezelést is igényelhet.
A vér és vizelet kálcium mérések nem képesek megmondani, hogy mennyi kálcium van a csontokban. Erre van egy célzott vizsgálat, amely hasonló a röntgenhez, csontsűrűség vagy „Dexa” scan-nek nevezik.
A tiazid vizelethajtók bevétele a leggyakoribb oka a gyógyszer indukálta magas kálcium szintnek. Lítium vagy tamoxifen szedése is emelheti egy egyén kálciumszintjét.
Nem. Az összkálcium mérés általában elegendő egy szűrés szempontjából. Az összkálcium vizsgálatot könnyebb elérni, mint az ionizált kálcium meghatározást, mivel nem igényel speciális mintakezelést.
Az ionizált kálcium vizsgálat speciális kezelést igényel, a minta sürgős laboratóriumba szállítását az azonnali meghatározás céljából. A szükséges kezelést és szállítást nehéz teljesíteni a kórházon kívüli ellátó egységek esetében.
A legtöbb esetben az összkálcium jól helyettesíti a szabad kálciumot mivel a szabad és a kötött forma általában körülbelül a fele-fele az összkálciumnak.
Az ionizált kálcium közvetlen mérése különösen fontos a sebészeti, valamint súlyosan beteg páciensek esetében, amikor az összkálcium szint változás nem mondja meg megbízhatóan, hogy az ionizált kálcium szint kóros-e.
Mivel a kálcium fele a vérben albuminhoz kötődik, ezért a nagyon magas vagy alacsony albumin szint befolyásolhatja a kálcium eredmény értékelését és ilyenkor meg kell mérni az ionizált kálcium szintet. Azonban előfordulhat, hogy a laboratóriumnak nincs lehetősége a szabad, biológiailasg aktív kálcium szint közvetlen meghatározására. Ezekben az esetekben ezek a laboratóriumok albumin és az összkácium eredmények alapján egy adott formula segítségével egy albumin korrigált kálcium értéket adnak meg.Ezt olyan pácienseknél használják, akiknek vese vagy májbetegségük van.
Azonban néhány tanulmány megkérdőjelezte ennek a gyakorlatnak a hasznát, mivel kérdéses, hogy a korrigált kálcium eredmény alapján jobban megbecsülhető-e a szabad kálcium mennyisége, mint a standard összkálcium teszt alapján.