Kalcium

A vér kalciumszintjének meghatározását számos csont-, szív-, ideg-, vese- és fogbetegség szűrésére, diagnózisára és követésére használják. A vérben lévő kalcium koncentrációja nem tükrözi közvetlenül a csontok kalciummennyiségét, leginkább azt mutatja, hogy mennyi összes kalcium vagy ionizált kalcium van a vérkeringésben.

A vér kalciumszintjét a rendelkezésre álló kalcium, parathormon (PTH), D-vitamin, foszfor és magnézium befolyásolja. A kezelőorvos ezeknek a tényezőknek az összhangját vizsgálja. Azok a kórképek, melyek megzavarják ezt az egyensúlyt, emelkedett vagy csökkent kalciumszintet eredményeznek, és hyper- vagy hypocalcaemiára jellemző tüneteket okoznak. Ilyen például, amikor a mellékpajzsmirigy kiválasztja a parathormont (PTH), a vérben a PTH szintjével együtt megemelkedik a kalcium szintje is, míg a foszforé csökken. Néhány vesebetegségben az emelkedett foszforszint csökkentheti a vér kalciumszintjét. A különböző paraméterek meghatározásával valószínűsíthető, hogy a kalcium szintjében tapasztalt eltérést milyen tényezők okozzák.

A szabad vagy ionizált kalcium szintjének meghatározása fontos nagy műtéteknél (különösen, ha vér vagy vérkészítmények beadása történik), súlyos betegeknél, és akkor, amikor a fehérjeszint kóros. A szabad kalcium koncentrációjának nagymértékű változása szívműködési zavart, izomgörcsöt (tetania), és zavartságot vagy kómát is okozhat.

A kalciumszint meghatározását gyakran szűrővizsgálatként kérik, és része az általános orvosi kivizsgálásnak. Tipikusan a részletes anyagcsere-kivizsgáláshoz tartozik.

Diagnosztikai értékű lehet a kalciumvizsgálat, ha a páciens olyan tünetekkel jelentkezik, melyek a következők betegségekhez kapcsolhatók:

• vesekő,
• csontbetegség,
• neurológiai (idegi eredetű) betegségek.

A kezelőorvos a kalcium koncentrációjának meghatározását kérheti, ha:
- a betegnek vesebetegsége van (mivel az alacsony kalciumszint gyakori jelenség veseelégtelenségben);
- nagyon magas kalciumszintre jellemző tünetei vannak, mint például a fáradékonyság, gyengeség, étvágytalanság, hányinger, hányás, székrekedés, hasi fájdalom, gyakori vizelés és szomjúság;
- alacsony kalciumszintre jellemző tünetei vannak, mint például hasgörcs, izomgörcs vagy ujjbizsergés; vagy
- más kóros kalciumszinttel összefüggő betegsége van, mint például a pajzsmirigy betegsége, az emésztőrendszer betegsége, daganat kialakulása, vagy alultápláltság.
A kezelőorvos kérheti az ionizált kalcium szintjének meghatározását, ha érzéstelenséget tapsztal a száj körül, a kézen és lábon, valamint izomgörcsöt ugyanezen testrészeken (ezek az alacsony ionizáltkalcium-szint tünetei). Az alacsony kalciumszint azonban akár tünetmentes is lehet abban az esetben, ha a csökkenés lassan, fokozatosan megy végbe.

Az általános laboratóriumi vizsgálatoknak része lehet a kalciumszint meghatározása különösen akkor, ha a kivizsgálás valamilyen daganatos megbetegedés (különösen az emlőt, tüdőt, fejet, nyakat, vesét érintő esetben, valamint a myeloma multiplexnél), vagy vesebetegség miatt történik, vagy szervátültetésre kerül sor. Szükséges lehet a kalciumszint követése akkor is, ha tartósan magas a kalciumszint, illetve ha valaki kalcium- vagy D-vitamin-pótlásban részesül.

A normál kalciumszint a többi normál értéket adó vizsgálattal együtt azt jelenti, hogy nincs gond a kalcium-anyagcserével.
A vérben a kalciumnak kb. a fele albuminhoz kötődik, ezért gyakran ezt a két vizsgálatot együtt kérik, és a kalcium eredményét az albumineredménnyel együtt értékelik. Ahogy emelkedik az albumin-, ugyanúgy emelkedik a kalciumszint, és fordítva.

A magas kalciumszintet hypercalcaemiának nevezik. Ez azt jelenti, hogy túl sok kalcium van a vérkeringésben, és az ezt okozó betegséget kezelni kell. Ilyen betegség lehet:

• Hyperparathyreosis (fokozott mellékpajzsmirigy-működés): Ezt a jelenséget gyakran egy jóindulatú daganat okozza a mellékpajzsmirigyben. A hypercalcaemia ezen formája gyakran enyhe, és évekig fennállhat, mielőtt észreveszik.
• Daganat: Daganat okozhatja a hypercalcaemiát, amikor a csontokba is áttétet okoz. Az áttét hatására kalcium szabadul fel a csontokból, mely a vérkeringésbe kerül. Emelkedhet a kalciumszint akkor is, amikor egy dagant a PTH-hoz hasonló hormont termel.

Hypercalcaemiát okozhatnak továbbá:

• hyperthyreosis
• sarcoidosis
• tuberculosis
• csonttörés ágynyugalommal vagy hosszú ideig tartó mozgásképtelenséggel együtt
• túlzott D-vitamin-bevitel
• veseátültetés
• magas fehérjeszint (mint például, amikor a vérvételnél túl sokáig alkalmazzák a karszorítást. Ebben az esetben az ionizált kalcium-szint normális). A magas össz-kalciumszinthez magas ionizált kalcium-szint társul, kivéve, ha a fehérjeszint is magas.

Az alacsony kalciumszint, az úgynevezett hypocalcaemia azt jelenti, hogy nincs elegendő kalcium, vagy azt, hogy nincs elegendő fehérje a vérkeringésben. Az alacsony kalciumszint leggyakoribb oka az alcsony fehérjeszint, különösen az alacsony albuminszint. Amikor az alacsony fehérjeszint a gond, akkor az ionizált kalcium-szint normális.
Az alacsony kalciumszint leggyakoribb okai a következők:

• alacsony fehérjeszint
• mellékpajzsmirigy alulműködés (hypoparathyreosis)
• csökkent táplálkozással bevitt kalciummennyiség
• csökkent D-vitamin-szint
• magnéziumhiány
• magas foszforszint
• heveny hasnyálmirigy-gyulladás
• idült veseelégtelenség
• kalciumionok fehérjéhez kötődése (alkalosis)
• csontbetegség
• malnutritio (alultápláltság)
• alkoholizmus

Az ionizált kalcium szint a fent említetteknél alacsony, kivéve az alacsony fehérjeszintet.

A vér kalciumszintjének szabályozásáért két vegyület felelős. A mellékpajzsmirigyben termelődő parathormon (PTH) a csökkenő ionizáltkalcium-szint hatására kalciumot szabadít fel a csontokból, és csökkenti a vese kalciumürítését. A PTH stimulálja a vesékben a D- vitamint is.
A D-vitamin fokozza a bélrendszerben a kalcium felszívódását, és csökkenti a vesék kalciumürítését. Összességében, ahogy emelkedik a D-vitamin-szint, emelkedik a kalciumszint, és csökken a PTH-szint. Egészségesekben ez a két vegyület segít a vér kalciumszintjét normál szinten tartani, annak árán is, ha a csontokból kell felszabadítani a kalciumot.

Az újszülötteket, különösen a koraszülötteket, valamint alacsony születési súllyal rendelkezőket gyakran figyelik az élet első pár napjában neonatalis hypocalcaemia miatt. Ezt a fejletlen mellékpajzsmirigy okozhatja, s nem mindig okoz tünetet. A jelenség magától megszűnhet, vagy szájon át vagy intravénásan adott kalciumpótlást igényelhet.

A vér illetve a vizelet kalciumkoncentrációja nem tükrözi a csontok szilárdsági állapotát. Ez utóbbi ellenőrzésére egy, a röntgenhez hasonló műszeres eljárás, az úgynevezett csontsűrűség vagy “DEXA” vizsgálat szolgál.

A gyógyszerek okozta magas kalciumszint leggyakoribb oka a tiazid típusú vízhajtók szedése.

Nem. Az összkalcium-vizsgálat elegendő szűrési célokra. A szabad vagy ionizált kalcium szintjének megállapítása különösen fontos műtéteknél, valamint súlyos betegeknél, amikor az összkalciumból nem lehet egyértelműen következtetni a szabad kalcium szintjére.

A kalcium fő forrásai tejtermékek, de kisebb mennyiségben megtalálható a tojásban, zöldlevelű zöldségekben, brokkoliban, hüvelyesekben, dióban és gabonákban. Mostanság sok gyümölcslé is kalciummal dúsított.

Nem, kalciummal dúsított ételek fogyasztása általában nem befolyásolja a kalciumvizsgálat eredményét.

Nincs. Bár léteznek kézi műszerek, ezeket kórházi vagy orvosi rendelőkben való használatra szánják, és működtetésükhöz képzett személyzet szükséges.