Kálcium

A vér kálcium szintjének meghatározását használják szűrésre, diagnózis felállítására, és a csontok, a szív, az idegek, a vesék és a fogak állapotváltozásának a nyomon követésére. A vizsgálatot elrendelhetik, ha az egyénnek mellékpajzsmirigy betegségre utaló tünetei, felszívódási zavara van, vagy a pajzsmirigy túlműködése esetén.

Az összkálcium szintet gyakran mérik a rutin egészségügyi szűrés részeként. Benne van az Átfogó Metabolikus Panelben és az Alap Metabolikus Panelben is, valamint a teszteknek azon csoportjaiban, amelyek együttes elvégzése során különféle állapotok diagnózisát vagy ellenőrzését végzik.

Egy abnormális összkálcium eredményt, úgy kell tekinteni, mint egy probléma jelzőjét. Gyakran végeznek kiegészítő teszteket, mérik az ionizált kálciumot, vizelet kálciumot, foszfort, magnéziumot, D-vitamint, parathormont (PTH-t), és a PTH-related peptid-et (PTHrP), amelyek segítségével megállapítható a probléma alapvető oka. A PTH és a D-vitamin a felelős a vér kálcium koncentrációjának egy szűk értéktartományon belüli fenntartásáért.

Ha a kálcium szint abnormális, a kálcium és a PTH együttes mérése segíthet annak eldöntésében, hogy a mellékpajzsmirigy normálisan működik-e.

A vizelet kálcium mérése annak eldöntésében képes segíteni, hogy a vesék megfelelő mennyiségű kálciumot választanak-e ki, a D-vitamin, foszfor, és/vagy magnézium pedig annak megállapításában, hogy egyéb elégtelenség vagy túlműködés áll-e fenn. Gyakran ezek a különböző anyagok közötti egyensúly (és a változásuk) éppen olyan fontos, mint a koncentrációjuk.

A kálcium meghatározást diagnosztikus tesztként használják, ha az egyénnek az alábbiakra utaló tünetei vannak:

• Vesekövek
• Csont megbetegedések
• Neurológiai (ideggyógyászati) rendellenességek

Az összkálcium meghatározás az a teszt, amelyet leggyakrabban a kálcium státusz megállapítására kérnek. A legtöbb esetben jól tükrözi a szabad kálcium mennyiségét a vérben, mivel az egyensúly a szabad és a kötött forma között stabil és előre meghatározható. Azonban egyes emberek esetében a kötött és a szabad kálcium közötti egyensúly zavart és az összkálcium nem jól tükrözi a kálcium státuszt. Ezekben az esetekben az ionizált kálcium mérése válhat szükségessé. Ilyen állapot esetén az ionizált kálcium tesztet kellene választani, idetartozik a súlyosan beteg páciens, azok, akik vérátömlesztést (transzfúziót), vagy intravénás folyadékot kapnak, akik jelentős műtéten esnek át, és azoknál is, akiknek abnormális fehérjeszintjük van, például alacsony albuminszint.

Az ionizált kálcium szintben bekövetkező hirtelen nagy változás a szív lassulását, vagy felgyorsulását, az izomzat görcsét (tetania) idézheti elő, zavartságot vagy még kómás állapotot is okozhat. Azoknál az egyéneknél, akik súlyosan betegek, rendkívül fontos lehet az ionizált kálcium szint ellenőrzése a kezelés és a súlyos komplikációk megelőzése céljából.

A vér kálcium meghatározását gyakran kérik általános orvosi kivizsgálás alkalmával. Tipikusan benne foglaltatik az Átfogó Metabolikus Panelban és az Alap Metabolikus Panelban, a vizsgálatoknak azon két sorozata, amelyeket használhatnak egy rutin egészségügyi szűrővizsgálat részeként.

Sok ember esetében nincs tünete a magas vagy az alacsony kálcium szintnek addig, amíg az el nem tér nagyon a megadott határértéktől. Az egészségügyi szakember kálcium vizsgálatot kérhet az alábbi esetekben:

• Vesebetegség, mivel az alacsony kálciumszint különösen jellemző veseelégtelenség esetén
• Magas kálciumszint tünetei esetén, mint fáradtság, gyengeség, étvágytalanság, hányinger, hányás, székrekedés, hasi fájdalom, gyakori vizeletürítés, fokozott szomjúságérzés
• A nagyon alacsony kálciumszint tünetei esetén, mint hasi görcs, izomgörcs, vagy ujjbizsergés érzése esetén
• Egyéb betegségek esetén, amelyek abnormális vér kálcium szinttel járnak, mint a pajzsmirigy betegség, mellékpajzsmirigy betegség, felszívódási zavar, daganat, vagy alultápláltság

Ionizált kálcium vizsgálatot kérhetnek, ha az egyénnek a száj körül, a kezében és a lábában zsibbadásérzése van, és ha izomgörcs jelentkezik ezeken a területeken. Ezek az ionizált kálcium alacsony szintjének a tünetei lehetnek. Azonban amikor a kálcium szint lassan csökken, akkor sok embernek egyáltalán nincsenek tünetei.

Bizonyos fajtájú daganatos betegség esetén szükséges lehet a kálcium ellenőrzése (különösen emlő, tüdő, fej és nyak, vese vagy myeloma multiplex esetén), ha valakinek vesebetegsége van, vagy veseátültetésen esett át.

Szükséges lehet még az ellenőrzés, ha valakit az abnormális kálcium szint miatt kezelnek, a kálcium vagy a D-vitamin pótló kezelés hatékonyságának a megítélésére.

Vizelet kálcium vizsgálatot kérhetnek, ha valakinek vesekőre jellemző tünetei vannak, mint éles fájdalom az egyén oldalsó vagy háti részén a vese körüli tájékon, vagy ha a fájdalom a hasüreg alsó részén jelentkezik, és/vagy vér van a vizeletben.

A vér kálcium szintje nem jelzi a csont kálcium szintjét, inkább azt mutatja, hogy mennyi kálcium van a vérkeringésben.

A kálcium felvétel, használat és kiválasztás szabályozása és stabilizálása a PTH és a D-vitamin bevonásával egy visszacsatolási körön keresztül történik. Azok az állapotok és betegségek, amelyek megzavarják a kálcium szabályozását nem megfelelő kálciumszint emelkedést vagy csökkenést okozhatnak, és a hiperkalcémia (emelkedett kálciumszint) vagy a hipokalcémia (csökkent kálciumszint) tüneteihez vezetnek.

A legtöbb esetben az összkálciumot mérik, mivel ez a vizsgálat könnyebben elérhető, mint az ionizált kálcium meghatározás, és nem igényel speciális mintakezelést. Az összkálcium általában jól tükrözi a szabad kálciumot, mivel a szabad és a kötött forma tipikusan körülbelül az összkálcium fele. Azonban, mivel a vérben körülbelül a kalcium fele fehérjéhez kötött, az összkálcium vizsgálat eredményét befolyásolhatja a magas vagy az alacsony fehérjeszint. Ezekben az esetekben hasznosabb a szabad kálcium közvetlen mérése ionizált kálcium teszt segítségével.

Normál kálcium

Egy normál össz vagy ionizált kálcium eredmény egyéb normál laboratóriumi eredményekkel együtt általában azt jelenti, hogy az egyén kálcium anyagcseréje normális és a vérszintje megfelelően szabályozott.

Magas összkálcium (hiperkalcémia)

A hiperkalcémia több gyakori oka közül kettő:

• Hiperparatireózis, emelkedett mellékpajzsmirigy működés: ezt az állapotot általában a mellékpajzsmirigy jóindulatú tumora okozza. A hiperkalcémiának ez a formája általában enyhe és sok évig jelen lehet mielőtt észlelik.
• Daganat: azok a daganatok okozhatnak hiperkalcémiát, amelyek csontokba adnak áttétet és a kálciumnak a csontokból a vérbe történő kiszabadulását okozzák, vagy az olyan daganatok esetében, amelyek a PTH-hoz hasonló hormont termelnek, emelkedett kálciumszintet eredményezve.

A hiperkalcémia néhány egyéb oka:

• Hiypertireózis
• Szarkoidózis
• Tuberkulózis
• Hosszantartó mozgásképtelenség
• Túlzott D-vitamin bevitel
• Tiazid vizelethajtó
• Veseátültetés
• HIV/AIDS

Alacsony összkálcium (hipokalcémia)

Az alacsony összkálcium leggyakoribb oka:

Alacsony a vér fehérje szintje, különösen az albumin alacsony szintje, amely májbetegségből vagy alultápláltságból adódik, ezek mindegyike eredhet alkoholizmusból vagy egyéb betegségből. Az alacsony albuminszint nagyon gyakori olyan betegek esetében, akik intenzív osztályon fekvő betegek. Alacsony albuminszint esetén csak a kötött kálcium alacsony. Az ionizált kálcium normális marad és a kálcium anyagcsere megfelelően szabályozott.

A hipokalcémia néhány egyéb oka:

• Mellékpajzsmirigy alulműködés (hipoparatireózis)
• Öröklött parathormon rezisztencia
• A táplálékkal bevitt kálcium fokozott hiánya
• D-vitamin csökkent szintje
• Magnéziumhiány
• Emelkedett foszforszint
• Akut hasnyálmirigygyulladás (pankreatitisz)
• Veseelégtelenség

A vizelet kálciumszintet azonos állapotok és betegségek befolyásolják, mint a vér szintet (lásd a fenti felsorolást). A magas kálciumszint a vizeletben (hiperkalciuria) kristályok vagy kövek (vesekő) képződéséhez vezethet a vesékben. Körülbelül a vesekövek 75 %-a kálciumot tartalmaz.

Újszülöttek, különösen a koraszülöttek és az alacsony súllyal születettek esetében gyakran ellenőrzik az élet első néhány napjában a neonatalis hipokalcémiát ionizált kálcium vizsgálatot alkalmazva. Ez az éretlen mellékpajzsmirigy miatt jöhet létre és nem mindig okoz tüneteket. Az állapot megoldódhat magától is vagy szájon illetve intavénásan adott kálciumpótló kezelést is igényelhet.

A vér és vizelet kálcium mérések nem képesek megmondani, hogy mennyi kálcium van a csontokban. Erre van egy célzott vizsgálat, amely hasonló a röntgenhez, csontsűrűség vagy „Dexa” scan-nek nevezik.

A tiazid vizelethajtók bevétele a leggyakoribb oka a gyógyszer indukálta magas kálcium szintnek. Lítium vagy tamoxifen szedése is emelheti egy egyén kálciumszintjét.

Nem. Az összkálcium mérés általában elegendő egy szűrés szempontjából. Az összkálcium vizsgálatot könnyebb elérni, mint az ionizált kálcium meghatározást, mivel nem igényel speciális mintakezelést.

Az ionizált kálcium vizsgálat speciális kezelést igényel, a minta sürgős laboratóriumba szállítását az azonnali meghatározás céljából. A szükséges kezelést és szállítást nehéz teljesíteni a kórházon kívüli ellátó egységek esetében.

A legtöbb esetben az összkálcium jól helyettesíti a szabad kálciumot mivel a szabad és a kötött forma általában körülbelül a fele-fele az összkálciumnak.

Az ionizált kálcium közvetlen mérése különösen fontos a sebészeti, valamint súlyosan beteg páciensek esetében, amikor az összkálcium szint változás nem mondja meg megbízhatóan, hogy az ionizált kálcium szint kóros-e.