Heparin- indukálta trombocitopénia PF4 Antitest

A heparin- indukálta trombocitopénia a „vérhigító” (véralvadásgátló) heparinnal való kezelés mellékhatása lehet, amelynek következtében lecsökkenhet a vérlemezke (trombocita) szám a vérben, és fokozódhat a vérrögképződés kockázata. Ez a teszt kimutatja és méri azokat az antitesteket, amelyek olyan emberekben termelődhetnek, akik heparin terápiában részesülnek vagy részesültek.

A heparin egy gyakran használt véralvadásgátló, amit intravénásan vagy bőr alá fecskendezve adagolnak, hogy megelőzze a nem megfelelő vérrögképződést (trombózis) vagy kezdeti ellátásként azoknak, akikben már kialakult a vérrög, megakadályozandó, hogy az még nagyobbra nőjön. Gyakran adják bizonyos műtétek alatt, amikor nagy a vérrögképződés kockázata, ilyen például a kardiopulmonális bypass műtét. Gyakran használnak kis mennyiségű heparint arra, hogy átmossák az érbe vezetett eszközöket vagy intravénás branülöket, hogy megelőzzék bennük a vérrögképződést.

Bizonyos esetekben, ha a beteg heparint kap, a szer komplexet képezhet a vérlemezkékben található trombocita faktor 4-gyel (PF 4). Néhány emberben az immunrendszer ezt a heparin – PF4 komplexet idegenként ismeri fel, és antitestet termel ellene. Ez az antitest aktiválhatja a vérlemezkéket, és heparin-indukálta trombocitopéniát (HIT) okozhat. Okozhatja új trombus kialakulását, vagy a már fennálló trombotikus epizód rosszabbodását.

A vérlemezkék (trombociták) olyan sejtfragmentumok, amelyek a véralvadási rendszer fontos részét képezik. Ha megsérül az ér fala és vérzés indul, akkor aktiválódnak a vérlemezkék és dugót képezve eltömik a sérülés helyét, majd a véralvadási faktorokkal együttműködve elősegítik a vérrögképződést és elállítják a vérzést.

Nem mindenkiben keletkeznek HIT antitestek, aki heparin terápiában részesül, és nem mindenkiben lesz alacsony a vérlemezke szám, akiben termelődik HIT antitest, de az antitestet termelők körülbelül 1-5%-ában igen. HIT esetén az antitestek a heparin-PF4 komplexhez kötődnek, majd a vérlemezkék felszínére. Ez beindít egy rekciót, amelynek során gyors és jelentős vérlemezkeszám csökkenés következik be (pl. 50% vagy több). Ha leesik a vérlemezkeszám, akkor az általában emeli a vérzés kockázatát, de HIT esetén a vérlemezke aktiváció paradox módon új és progrediáló vérrögképződéshez vezethet a vénákban és az artériákban. Ez a HIT antitestet termelő és trombocitopéniás betegek 30 – 50%-ában előfordul.

A HIT antitest termelődéssel, alacsony vérlemezkeszámmal és fokozott alvadással járó állapotot hivatalosan immun-mediált heparin- indukálta trombocitopéniának, vagy 2-es típusú HIT-nek nevezzük. Tipikusan a heparin terápia kezdete után 5-10 nappal keződik, de nagyon gyorsan, akár 1-2 napon belül is kialakulhat, ha a betegnek a megelőző három hónapban volt heparin kezelése, és most újra heparint kap.

Létezik nem immun-mediált HIT is (1-es típus), amely akkor fordul elő, ha a heparin közvetlenül kötődik a vérlemezkékhez, így aktiválva őket; ez gyakoribb, mint a 2-es típus, de átmeneti és enyhébb lefolyású.

A vérmintát az alkar egyik vénájába vezetett mintavételi tűn keresztül veszik.

MEGJEGYZÉS: Ha az orvosi vizsgálatok során Ön vagy bárki szorong, aggódik vagy fél a vizsgálattól, akkor célszerű elolvasnia alábbi cikkeket: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Egy másik cikk: Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban

Speciális előkészületre nincs szükség.

A heparin-indukálta trombocitopénia (HIT) antitest vizsgálatot, amit másképpen heparin-PF4 antitestnek is nevezünk, azért végezzük, hogy a heparinnal kezelt betegeknél kialakuló antitesteket kimutassuk. Segít az immun-mediált heparin- indukálta trombocitopéniát (HIT 2-es típus) diagnoztizálni olyan betegekben, akiknél alacsony a vérlemezkeszám (trombocitopénia), és fokozott a véralvadás (trombózis).

A heparin egy véralvadásgátló, amit vérrögök gyógyítására használunk. A heparin a szervezetben komplexet képezhet a vérlemezkékben található vérlemezke faktor 4-gyel (PF 4). Bizonyos heparinnal kezelt betegek antitestet termelhetnek ez ellen a komplex ellen (HIT antitest). További információért lásd a „Mit vizsgálunk?” fejezetet.

Ha egy betegben kimutatható a HIT antitest, nem feltétlenül alakul ki a 2-es típusú HIT . Ezért ez a teszt azoknál a betegeknél a leghasznosabb, akiknél mérsékelt vagy magas a valószínűsége, hogy 2-es típusú HIT alakult ki bennük, figyelembevéve a heparin kezelés idejét, a trombocitopéniát és a trombózist. A tesztet jellemzően a trombocitaszám meghatározással együtt vagy azután rendelik, és olyan további vizsgálatok követhetik, mint a funkcionális tesztek hogy megerősítse az eredményeket.

A funkcionális vizsgálatok, mint a szerotonin felszabadulás vizsgálat vagy a heparin-indukált vérlemezke aktivációs teszt, specifikusabbak 2-es típusú HIT-re, de hosszabb időt vesznek igénybe, technikailag nehezebbek és nem elérhetőek széles körben. A teszt vizsgálja, hogy a beteg széruma milyen hatást fejt ki a „normális” vérlemezkék működésére, amelyek egészséges donorokból származnak.

Mivel a HIT antitestek jelenléte nem feltétlenül vezet 2-es típusú HIT-hez, rendszerint csak akkor kérik a vizsgálatot, ha fennáll a 2-es típusú HIT klinikai gyanúja.

Létezik egy pre-teszt kritériumrendszer, amit rendszerint arra használnak, hogy meghatározzák a 2-es típusú HIT valószínűségét a betegben.

Figyelembe veszi:

• a trombocitopénia mértékét (a vérlemezkeszám 50%-kal vagy többel csökken a heparin terápia kezdete előtti szinthez képest)

• A vérlemezkeszám csökkenés idejét (jellemzően 5-10 nappal a heparin terápia kezdete után, vagy 2 napon belül, ha a beteg a megelőző 3 hónapban kapott heparint)

• Új vérrögök kialakulását (trombózis) és/vagy elváltozásokat a heparin beadás helyén

• az alacsony vérlemezkeszám egyéb okainak kizárását.

A HIT antitest vizsgálatot akkor kell elvégezni, ha ez a kritériumrendszer azt mutatja, hogy a betegnek közepes vagy magas kockázata van a 2-es típusú HIT-re.

Kezdeti vizsgálatként általában enzim-immunoassayt (EIA) végeznek. Ha az EIA teszt eredménye nem egyértelmű vagy negatív, de a HIT valószínűsége továbbra is magas, funkcionális tesztek, mint a szerotonin felszabadulás vizsgálat (SRA) és a heparin- indukált trombocita aktiváció (HIPA) végezhetők.

A HIT antitest vizsgálat kiértékelésének alapja, hogy csak olyan embereknél végezzük el a tesztet, akinél közepes vagy magas a 2-es típusú HIT valószínűsége. Mind fals negatív, mind fals pozitív eredmények előfordulhatnak a tesztnél, és nagyobb a valószínűségük olyan egyénekben, akiknél alacsony a 2-es típusú HIT valószínűsége.

Ha valakiben, akit 5-10 napon át kezeltek heparinnal, alacsony a vérlemezkeszáma, és 50%-kal vagy többel csökkent, és új vérrögök alakultak ki nála, kimutatható a HIT antitest, akkor valószínű, hogy 2-es típusú HIT áll fenn nála. 

Akit a megelőző 3 hónapban heparinnal kezeltek, és jelentős trombocitopéniája alakul ki a heparin újbóli adását követően egy-két nappal, annál is valószínű a 2-es típusú HIT.

Ha a HIT teszt eredménye nem egyértelmű, a megerősítő vizsgálatok eredménye pedig pozitív, és a beteg a HIT tüneteit mutatja, akkor valószínű, hogy a betegnek 2-es típusú HIT-je van.

Ha a teszt negatív HIT antitestekre, akkor nem valószínű, hogy a betegnél HIT áll fenn. Ha a megerősítő teszteket elvégzik és azok is negatívak, akkor a beteg tüneteit valószínűleg más okozza.

Az emberek többségében, akik HIT antitestet termelnek, nem alakul ki 2-es típusú HIT (azaz nem lesz jelentős trombocitopéniájuk vagy trombózisuk).

Számos egyéb betegség okozhat trombocitopéniát úgy, hogy befolyásolja a vérlemezke képződést vagy fokozza a vérlemezke pusztulást. A heparin mellett számos egyéb gyógyszer okozhat gyógyszer kiváltotta trombocitopéniát és vérlemezke elleni anitest termelődést.

A heparin-indukálta trombocitopénia I (1-es típusú HIT) előfordulhat heparin kezelésben részesülő betegekben, de az  1-es típusú HIT általában enyhébb lefolyású, nincs mögötte immunológiai reakció és jellemzően nincs klinikai jelentősége.

Kétféle heparint használnak a terápia során: a standard vagy nem- frakcionált heparint (UFH) és alacsony molekulasúlyú heparint (LMWH). A 2-es típusú HIT bárkiben kialakulhat, aki nem frakcionált heparint (UFH-t) kap, de gyakroribb azoknál, akik műtéten estek át. 2-es típusú HIT ritkán alakul ki gyermekekben. Az alacsony molekulasúlyú heparin (LMWH) általában nem okoz 2-es típusú HIT-t, de előfordulhat. Ha egy emberben kialakult korábban 2-es típusú HIT UFH hatására, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy LMWH hatására is kilakul.

Ritka, de lehetséges, hogy egy emberben HIT antitest termelődik akkor is, ha csupán azzal a kis mennyiségű heparinnal találkozik a szervezete, amit az intravénás branül vagy az érbe vezetett eszközök átmosására használnak.

Nem. Speciális felszerelést igényel, és nem minden kórházi laboratórium végzi. Szükséges lehet a vérmintát referencia laboratóriumba küldeni.

Az antitest mennyisége általában néhány hónap alatt fokozatosan csökken, de újra emekeldhet a szintje, ha ön ismét heparint kap.

Legtöbb esetben rövid ideig tart a heparinnal való kezelés, majd a beteget átállítják egyéb véralvadásgátlóra (mint a szájon át szedett Syncumar, Warfarin). A véralvadásgátló kezelésre szoruló várandós nők hosszabb időn át is kaphatnak alacsony molekulasúlyú heparin (LMWH) kezelést.

Igen. Ez fontos információ az önt ellátó egészségügyi személyzet számára, mert ez befolyásolhatja az önnél végzett bevatkozásokat és a terápiás lehetőségeket.