A COVID-19 a SARS-CoV-2 új koronavírus törzs által okozott fertőzés és betegség neve. A COVID-19 vizsgálat egyik típusa a vírus örökítő anyagát (RNS) határozza meg légúti mintából. A COVID-19 szerológiai vérvizsgálatok azon antitestek meghatározására szolgálnak, amelyeket a szervezet a fertőzésre adott válaszként termel. A COVID-19 antigén vizsgálatokkal a vírusfehérjét határozzák meg légúti mintából, de ezt a vizsgálatot még nem alkalmazzák széles körben.
A SARS-CoV-2 egy új vírus, amely 2019 decemberében jelent meg először és riasztó mértékben terjedt el világszerte, ami arra kényszerítette az Egészségügyi Világszervezetet (WHO), hogy pandémia kitörését, valamint számos országot (köztük Magyarországot), hogy közegészségügyi szükségállapotot jelentsen be. A pandémia során a tudósok folyamatosan tanulmányozzák a vírust és egyre többet tudnak meg a COVID-19 betegségről.
Összesen hét koronavírus ismert, amelyről tudjuk, hogy embert fertőz, és a legtöbbjük enyhe–közepes légúti tüneteket okoz. Közülük a SARS-CoV-2 fertőzés okozta betegség hasonlít a MERS (Middle East respiratory syndrome; közel-keleti légzőszervi szindróma) és a SARS (severe acute respiratory syndrome; súlyos akut légzőszervi szindróma) fertőzésekre, mert sokkal súlyosabb és néhány esetben tüdőgyulladáshoz és halálhoz vezető betegséget okozhat.
Mivel a SARS-CoV-2 egy új vírus, mindenki potenciálisan fogékony a fertőzésre és jelenleg még nem ismert, kinél alakulnak ki súlyos szövődmények. A szezonális influenzával ellentétben, amely szintén súlyos betegséget és halált okozhat, jelenleg nem létezik a SARS-CoV-2 fertőzés elleni vakcina vagy speciális kezelés.
Az emberi szervezet a fertőzés után körülbelül 1–2 héttel kezd el antitesteket termelni a vírus ellen, amelyek szintje fokozatosan növekszik az idő előrehaladtával. Jelenleg még nem ismert, hogy az emberek milyen hosszú ideig termelnek antitesteket, hogy ezek az antitestek védenek-e az újrafertőződés ellen, tartós immunitást nyújtanak-e. (További általános információk érhetőek el az antitestekről, köztük az IgG, IgM és IgA immunglobulinokról, melyekről az Immunoglobulinok cikkben olvashat.)
A fertőzött személyek közül néhányan tünetmentesek lehetnek, vagy nem mutatnak észrevehető tüneteket, de eközben mégis fertőzőek és potenciálisan terjesztik a vírust (csendes vírushordozók). Előzetes adatok szerint a fertőzöttek közel 80%-ának nem lesznek tünetei, vagy enyhe–közepes erősségű betegség alakul ki náluk és egy vagy két héten belül meggyógyulnak. Ha a COVID-19 tünetei kialakulnak, akkor azok jellemzően a vírussal való fertőzés után 2–14 nappal jelennek meg. Kutatások szerint körülbelül 5 nap a vírussal való megfertőződés és a megbetegedés között átlagosan eltelt idő (inkubációs időszak) és az emberek 97%-ánál, 11 napon belül megtörténik a tünetek kialakulása.
A COVID-19 fő tünetei a köhögés, a légszomj vagy a nehézlégzés. További tünetek lehetnek a láz, a borzongás, az ismétlődő hidegrázás, az izomfájdalom, a fejfájás, a torokfájás és a szaglás vagy az ízérzékelés elvesztése. A tünetek ingadozhatnak, és előfordulhatnak olyan időszakok, amikor a COVID-19-es beteg jobban érzi magát. A gyermekeknél és a csecsemőknél általában enyhébb betegség alakul ki, de gyakran ugyanolyan tünetek jelennek meg náluk, mint a felnőtteknél.
A súlyos betegség kialakulásának kockázata az életkorral nő, és egyes alapbetegségek esetén is magasabb, mint pl. a szívbetegség, tüdőbetegség, magas vérnyomás, cukorbetegség vagy legyengült immunrendszer. Néhány COVID-19-ben szenvedő betegnél tüdőgyulladás, tüdőfertőzés alakulhat ki és a súlyos esetekben lélegeztetőgép alkalmazása válhat szükségessé, a megfelelő oxigénellátás biztosítása érdekében. Habár a COVID-19 elősorban egy légúti fertőzés, a tudósok azt tapasztalják, hogy a betegség a tüdőn kívül más szerveket is érinthet: így a szívet, az agyat és a veséket is. A legsúlyosabb esetekben a COVID-19 többszervi elégtelenséghez vagy halálhoz vezethet.
COVID-19 vizsgálat
A COVID-19 korai jeleit és tüneteit gyakran nehéz megkülönböztetni a nátha vagy egyéb légúti betegség tüneteitől, így speciális vizsgálatok elvégzése szükséges a jelenleg fennálló vagy korábbi fertőzés diagnosztizálásához.
- A reverz transzkriptáz polimeráz láncreakció (RT-PCR) — Az aktuálisan fennálló SARS-CoV-2 fertőzés kimutatására szolgáló legtöbb laboratóriumi módszer az RT-PCR vizsgálaton alapszik, amely a vírus RNS-ét határozza meg a beteg légúti mintájából. A PCR egy olyan laboratóriumi technika, amelyet arra használnak, hogy nagyon kevés DNS-t tartalmazó mintából, nagyon nagy számú rövid DNS szakasz-kópiát állítsanak elő, hogy azután azt meg lehessen határozni. Ezt a folyamatot a DNS „amplifikálásának” nevezik. (További részletekért olvassa el a PCR-ről szóló cikket.) A reverz transzkripciós lépés teszi lehetővé, hogy a vírus RNS-ét DNS-sé alakítsák át, így lehetővé válik a PCR technika alkalmazása.
- SARS-CoV-2 antitest (össz, IgG, IgM, IgA) vérvizsgálat (szerológia) — Ezek a vizsgálatok a szervezet immunrendszere által a SARS-CoV-2-re adott válaszként termelt antitesteket mutatják ki. A COVID-19 szerológiai vizsgálatok meg tudják mondani, hogy Ön találkozott-e korábban a vírussal. Az antitest vizsgálatokat azonban nem tartják megfelelőnek az aktuálisan fennálló fertőzés diagnosztizálására. Az antitestek csak 1–2 héttel azután jelennek meg, hogy megfertőződött a szervezet, így az antitest vizsgálatok a korai fertőzést lehet, hogy nem mutatják ki. Néhány antitest gyorstesztet is kifejlesztettek. Ezekhez általában ujjbegyből vett vérmintára van szükség a pozitív vagy a negatív eredmény kimutatására. (További általános információk érhetőek el az antitestekről –, amelyet immunglobulinoknak is neveznek– az Immunoglobulinok cikkben.)
Hogyan történik a mintavétel?
A megfelelő minták megfelelő levétele elengedhetetlen a pontos COVID-19 vizsgálati eredményhez.
- AZ RT-PCR vizsgálathoz: Az előnyben részesített minta az orr hátulsó részéből vett kenet. Ezt orrgaratból vett mintának nevezik. Úgy veszik le, hogy hátra kell hajtania a fejét és utána egy mintavevő pálcát (olyan, mint egy hosszú fültisztító pálcika, a végén egy kis fejjel) vezetnek be az egyik orrlyukán keresztül, ameddig ellenállásba nem ütközik (kb. 5 cm). Néhány másodpercig egyhelyben tartják, majd párszor megforgatják, utána kihúzzák. Ez nem fájdalmas, azonban kellemetlen lehet, szemkönnyezést okozhat, és köhögési rohamot ingerelhet. A CDC (Centers for Disease Control and Prevention, az Egyesült Államok Járványügyi és Betegségmegelőzési Központja) útmutatója szerint más légúti minták is gyűjthetőek, ha nem lehetséges az orrgaratból mintát venni. Ez lehet a torok hátsó részéből vett kenet (garatminta) vagy az orr nyílásánál vett kenet (orrlyukból vett minta). Néha az orrgaratból, és a torokból egyaránt vesznek mintát, hogy nagyobb legyen az esélye annak, hogy elegendő vírust gyűjtenek a vizsgálathoz. Mindkét mintavevő pálcáról ugyanabba a transzportmédiumot tartalmazó csőbe helyezik bele a váladékot, és elküldik a laboratóriumba vizsgálatra. Némely esetben nyálmintát is vehetnek úgy, hogy megkérik a beteget, hogy köpjön a mintatartályba.
Az antitest vizsgálathoz: A vérmintát az alkar egyik könyökhajlati vénájába vezetett mintavételi tűn keresztül veszik, vagy a gyorstesztekhez az ujjbegy megszúrásával néhány csepp vért vesznek.