Más néven
Tejsav
Hivatalos név
Laktát
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 27.09.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

A hipoxia (oxigénhiány) és más olyan állapotok kimutatására, amelyeknél a szövetekben a fokozott termelés vagy a csökkent leadás következtében tejsav halmozódik fel.

​​​​​​​Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

A vizsgálatot akkor célszerű elvégezni, ha valakinek oxigénhiányra vagy a sav-bázis egyensúly felbomlására utaló tünetei vannak. (Ilyen tünetek lehetnek pl. szapora légzés, émelygés, verejtékezés.) Ezenkívül a vizsgálat segít az örökletes anyagcserezavar és a mitokondriumok működési rendellensségeinek diagnosztizálásában is.

​​​​​​​Milyen mintára van szükség?

Karból vett vénás vagy artériás vérminta szükséges. (Az artériás vér megfelelőbb, mert a vénás vérvételkor bekövetkező izomösszehúzódások emelhetik a laktát szintjét a mintában.) A vért fluoridos (szürke-kupakos) csőbe kell levenni, jég között kell a laboratóriumba szállítani. A plazmát minél hamarabb el kell különíteni a sejtes elemektől, és ha azonnal nem vizsgálható, le kell fagyasztani. Ritkán gerinccsapolással vett liquormintát is alkalmaznak a vizsgálathoz.

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

Lehetséges, hogy a mintavétel előtt pihennie kell. Ritkán éhomi vizsgálatot kérhetnek.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?

A vizsgálattal a laktát mennyiségét mérik a vérben, ritkán a liquorban. A laktát a tejsav ionos (elektromosan töltött) formája. Izomsejtekben, vörösvértestekben, az agyban és más szövetekben termelődik az anaerob energiatermelés során. Rendszerint kis mennyiségben a vérben is jelen van. A szervezetben az aerob (oxigénhez kötött) energiatermelő folyamatok vannak túlsúlyban, ehhez azonban megfelelő mennyiségű oxigénre és jó oxigénellátásra van szükség. Az aerob energiatermelés a mitokondriumokban, a sejtekben lévő miniatűr erőművekben megy végbe, amelyek glükóz és oxigén felhasználásával a szervezet elsődleges energiaforrásául szolgáló ATP-t (adenozin-trifoszfátot) állítanak elő. Amikor a sejtekben az oxigén szintje csökken és/vagy a mitokondriumok nem tudják ellátni megfelelően a működésüket, a szervezetnek a kevésbé hatékony anaerob energiatermeléshez kell folyamodnia ahhoz, hogy a glükózt metabolizálni tudja, és ATP-t tudjon termelni. Ennek a folyamatnak az elsődleges mellékterméke a tejsav, amely gyorsabban felhalmozódhat, mint ahogyan a máj le tudja bontani. Amikor a tejsav szintje a vérben jelentősen megemelkedik, az érintett személynél először hiperlaktémia, majd laktacidózis (LA) lép fel.  A szervezet a hiperlaktémia hatásait gyakran képes kompenzálni, azonban a LA elég súlyos lehet ahhoz, hogy a szervezet sav-bázis (pH) egyensúlyát felborítsa. Ez az állapot jellegzetes tüneteket okoz (például izomgyengeséget, szapora légzést, émelygést, hányást, verejtékezést) és súlyos esetben akár kómához is vezethet.

 

A laktacidózisnak két típusát különböztetik meg: az A és a B típust. Az A típust okozhatja a nem megfelelelő oxigénfelvétel a tüdőkben és/vagy a csökkent véráramlás (hipoperfúzió), amely miatt kevesebb oxigén jut el a szövetekhez.  Ez leggyakrabban trauma vagy súlyos vérvesztés által okozott sokkos állapotú betegnél figyelhető meg, de LA bekövetkezhet más állapotban is, mint pl. szívinfarktus, kongesztív szívelégtelenség vagy tüdőödéma (folyadék felgyülemlése a tüdőkben). A B típus LA-t olyan állapotok okozzák, amelyekben a laktát/tejsav mennyisége a vérben megemelkedik ugyan, de ez az emelkedés a rendelkezésre álló oxigén mennyiségével nincs összefüggésben. Ilyen állapotok lehetnek például: máj- és vesebetegségek, cukorbetegség, leukémia, AIDS, glikogén tárolási betegségek (például  glükóz-6-foszfatáz enzimhiány), kábítószerek és mérgek hatására bekövetkező állapotok, súlyos fertőzések (szisztémás véráramfertőzések és agyhártyagyulladás), és különböző örökletes anyagcsere- és mitokondriális rendellenességek (elsősorban az izomdisztrófia ATP termelődését befolyásoló formái). Túlzott fizikai aktivitás ugyancsak a laktát vérszintjének emelkedéséhez vezethet.

 

Hogyan történik a mintavétel?
A vért általában a kar könyökhajlatii vénájába szúrt tűvel veszik. Esetenként artériás vérmintát vesznek egy artériába szúrt tű segítségével. Ritkán gerinccsapolásnak nevezett eljárással gerincvelői folyadékot (liquort) vesznek le. Ha erre a vizsgálatra nem sürgősségi ellátást igénylő körülmények között kerül sor, a betegnek a vérvétel előtt 8-10 órán át nem szabad ennie, és nem szabad intenzívebb mozgást végeznie.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A laktát vizsgálatot elsősorban hipoxia kimutatására, továbbá a hipoxia és laktacidózis súlyosságának megállapítására kérik. Az acidózis jeleit mutató pácienseknél a laktát meghatározást kiegészíthetik a vérgázok meghatározásával (a szervezet sav-bázis egyensúlyának és oxigénellátottságának vizsgálatával), piruvát mérésével (a piruvát az energiatermelő folyamatokban fontos szerepet játszó másik ion), és/vagy több vizsgálatot magában foglaló vizsgálatcsoportok elvégzésével, mint például átfogó metabóliás panel, alap metabóliás panel valamint teljes vérkép. Akut állapotok (például sokk vagy szívinfarktus) miatt ellátásra szoruló betegeknél vagy krónikus betegségek (például súlyos kongesztív szívelégtelenség) esetén a laktát szintjét rendszeresen ellenőrizhetik a hipoxia és terápiás válasz követésére.

A laktát meghatározást leggyakrabban vénás vérből kérik, de a vizsgálatot végezhetik artériás vérből is, különösen akkor, ha a laktát vizsgálatot artériás vérgáz meghatározással együtt kérik. Gerincvelői folyadékból történő laktát meghatározásra - a vér laktát vizsgálata mellett - azért kerülhet sor, hogy segítséget nyújtson a vírusos és bakteriális eredetű agyhártyagyulladás (meningitis) elkülönítésében.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Vénás vagy artériás laktát koncentrációk meghatározását akkor kérik, ha a betegnél hipoxia jeleit észlelik, például légszomj, szapora légzés, sápadtság, verejtékezés, émelygés, izomgyengeség, hasi fájdalom, vagy kóma. A vizsgálatot akkor is kérheti az orvos, ha azt gyanítja, hogy a beteg sokkos állapotba került, szívinfarktusa van, vagy súlyos kongesztív szívelégtelenség, veseelégtelenség vagy nem megfelelően beállított cukorbetegség áll fenn nála. A laktát vizsgálatot első alkalommal egyéb tesztekkel együtt kérik, a beteg állapotának felmérésre, majd - amennyiben jelentősen emelkedett szinteket mértek - rendszeres időközönként az állapot követésére használják. Liquor és vér laktát szinteket akkor határoznak meg, ha a páciensnél agyhártyagyulladás (meningitis) jeleit észlelik, mint például súlyos fejfájás, láz, zavartság, öntudatvesztés.

Mit jelent az eredmény?
FIGYELEM: Mivel a referencia érték számos tényezőtől függ, (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referencia tartományt rendelni. Az Ön laboratóriumi leletén az a referencia tartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni. További információt kaphat a Referencia tartományok és jelentésük lapon.

A laktát koncentrációk bármely állapotban emelkedhetnek, amelyben a rendelkezésre álló oxigén mennyisége a szervezetben csökken, a laktát termelődés emelkedik, és/vagy a laktát kiürülése csökken. Ennek oka lehet a laktát lokális felhalmozódása az izmokban túlzott fizikai megterhelés miatt, vagy akár életveszélyes, szisztémás sokk esetén. Túl sok laktát sokféle betegségben lehet jelen, például fertőzésekben, örökletes anyagcsere-rendellenességekben és mitokondriális rendellenességekben. A laktátszintek emelkedését okozhatják bizonyos gyógyszerek, például metformin (Glucophage, amelyet cukorbetegek szednek) vagy isoniazid (a tuberkulózis kezelésére használt gyógyszer).

Általánosságban, minél magasabb a laktát szintje, annál súlyosabb az állapot. A magas laktátszint kimutatása azonban önmagában nem diagnosztikus - nem mutat rá az emelkedés okára – de segít az orvosnak abban, hogy a páciensnél tapasztalt tünetek lehetséges okát alátámassza vagy kizárja. Például, ha a betegnek agyhártyagyulladása van, a gerincvelői folyadékban jelentősen emelkedett laktát szintek bakteriális meningitis mellett szólnak, míg normális vagy csak mérsékelten emelkedett értékek vírusos eredetű agyhártyagyulladást valószínűsítenek.

Ha a beteget laktacidózis miatt kezelik, az idővel csökkenő koncentrációk a terápiás választ tükrözik és arra utalnak, hogy a kezelés jó irányban halad. 

Mit kell még tudnom?
Ha a betegnél nem áll fenn sürgős ellátást igénylő állapot, például anyagcsere-rendellenesség miatt kell kivizsgálásnak alávetnie magát, a laktát koncentrációk meghatározása előtt a betegnek 8-10 órán át nem szabad ennie, és nem szabad intenzívebb mozgást végeznie.
A vérvételnél, a kéz ismételt ökölbeszorítása vagy hosszasabb elszorítás kerülendő, mivel az a laktát szintek átmeneti emelkedéséhez vezethet. Emelkedett laktát szintek figyelhetők meg tiamin (B vitamin) hiány esetén is.

Gyakori kérdések

1. Mit lehet tenni annak érekében, hogy laktát szintje csökkenjen?
Általánosságban, nem sokat. Ha azonban a laktát szintek valamilyen befolyásolható alapbetegség miatt emelkedettek, például nem megfelelően beállított cukorbetegség (diabétesz) vagy valamilyen mérgezés (például alkohol) miatt, akkor az alapbetegség megfelelő kezelése révén csökkenthető a laktátszint. Ha valakinél anyagcsere-rendellenességet diagnosztizáltak, akkor a laktát szintje szintén ellenőrzés alatt tartható az előírt kezelés pontos betartásával. Ha a magasabb szinteket valamilyen átmeneti állapot okozta, például sokk vagy fertőzés, az értékek az állapot rendeződését követően általában a normális szintre térnek vissza.

2. Mikor dönthet úgy orvosom, hogy a laktát szint meghatározását artériás vérből kéri vénás vér helyett?
Az artériás vérből történő laktát meghatározás eredményét pontosabbnak tartják, és mivel elszorítást nem alkalmaznak, ezért az eredményt a mintavétel módja általában kevésbé befolyásolja. Ezért kérhet kezelőorvosa artériás laktát vizsgálatot, vagy azért, mert egyúttal artériás vérgáz-meghatározást is végeznek (és ugyanaz a minta használható). Amennyiben egyéb artériás vér vizsgálatok végzését nem tartják szükségesnek, az orvos vénás laktát meghatározást kér, mivel a laktát koncentációjáról így is megfelelő képet kaphat, és a mintavétel kevesebb kényelmetlenséggel jár.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?