Más néven
LA
LAC
Lupusz Antikoaguláns Panel
Lupusz Inhibitor
LA-szenzitív APTI
APTI-LA
Higított Russel viperaméreg idő
MRVTI
Módosított Russel viperaméreg idő
DRVVT
Hivatalos név
Lupusz Antikoaguláns
A cikk utoljára módosult: 12.01.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

Hogy kiderüljön, mi okozta a vérrögöt (trombotikus epizód); a megnyúlt aktivált parciális tromboplasztin idő (APTI) kiértékelésére; mi áll az ismétlődő vetélések hátterében, vagy az antifoszfolipid szindróma kivizsgálásának részeként; a vizsgálatok nem használhatóak a krónikus autoimmun betegség, a szisztémás lupusz eritematózus (SLE, közismert nevén lupusz) diagnosztizálására.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Ha önnél jelentkeztek az artériás vagy vénás vérrögképződésre (trombózis vagy tromboembólia) jellemző tünetek és panaszok; ha az APTI teszt eredménye megnyúlt; ha többször volt vetélése.

Milyen mintára van szükség?

A vérmintát a kar egyik könyökhajlati vénájába vezetett mintavételi tűn keresztül veszik.

A vizsgálatra hogyan kell felkészülni?

Nincs speciális teendő.

Accordion Title
Vizsgálati minta
  • Mit vizsgálunk?

    A lupusz antikoaguláns (LA) az immunrendszer által termelt autoantitestek, amelyek tévesen támadják a test saját sejtjeinek bizonyos összetevőit. Specifikusan a foszfolipidek ellen termelődnek, ezeket és a foszfolipidekhez kapcsolt fehérjéket támadják meg, amelyek a legtöbb sejt legkülső rétegében (sejtmembrán) találhatóak. Ezek az antitestek még nem teljesen ismert módon zavarják a véralvadás folyamatát, és fokozzák az egyén kockázatát a vérrög kialakulására. A lupusz antikoaguláns vizsgálatba több olyan teszt tartozik, ami kimutatja a LA jelenlétét a vérben.

    A lupusz antikoaguláns vizsgálat neve különösnek vagy megtévesztőnek tűnhet két okból is:

    • A lupusz antikoagulánst azért nevezték el így, mert elsőként lupuszos betegekben mutatták ki, de a LA teszt nem az autoimmun betegség diagnosztizálására szolgál, és az LA gyakran nem mutatható ki lupuszos betegekben. A LA előfordulhat más kórállapotokban is, és bizonyos gyógyszereket szedő emberekben. Az antitestek a populáció 2-4%-ában megtalálhatóak, és az ismert rizikófaktorokkal nem rendelkező emberekben is kialakulhatnak.

    • Az „antikoaguláns” kifejezés azért része az elnevezésnek, mert a LA valóban csökkenti az alvadás mértékét azokban a tesztekben, amelyeket az alvadás vizsgálatára használunk. Például, gátolják az alvadáshoz vezető kémiai reakciókat az aktivált parciális tromboplasztin idő (APTI) tesztben, amit rutinszerüen használunk az alvadás vizsgálatára. Azonban a LA jelenléte a szervezetben a nem megfelelő, fokozott vérrögképződés kockázatával jár. Fontos, hogy a lupusz antikoaguláns önmagában nem okoz vérzést a szervezetben.

    A lupusz antikoaguláns nem kimutatható egyetlen teszttel, és közvetlenül nem mérhető. A LA jelenlétét rendszerint nem standardizált tesztek sorozatával határozzák meg.

    • A kezdeti vizsgálatok rendszerint egy vagy több olyan tesztet foglalnak magukba, amelyekben foszfolipid reagenseket használunk, mint a APTI, LA-szenzitív APTI (APTI-LA) vagy higított Russel viperaméreg idő (DRVVT). Ezek a tesztek azt mérik, hogy mennyi időbe telik, amíg a minta megalvad (másodpercben); a LA ezt megnöveli.

    • Ezeknek a kezdeti teszteknek az eredményétől függően további vizsgálatokat végzünk, hogy megerősítsük vagy kizárjuk a lupusz antikoaguláns jelenlétét. (Lásd még a "Mit vizsgálunk?" fejezetet.)

    A LA fokozhatja az artériás és vénás vérrögök kialakulásának kockázatát, gyakran a láb vénáiban (mélyvénás trombózis, DVT). Ezek a vérrögök a test bármely részében elzárhatják a véráramlást, így stroke-hoz, szívrohamhoz vagy tüdőembóliához vezethetnek. A LA kapcsolódhat az ismétlődő vetélésekhez is. A jelenlegi elméletek szerint a LA vérrögök kialakulásához vezet, amelyek elzárják a méhlepényben lévő ereket, így károsítva a magzat fejlődését, valamint a LA közvetlenül is megtámadhatja a méhlepény szövetét, károsítva annak fejlődését.

    A lupusz antikoaguláns egyike a három fő antifoszfolipidnek, amelyek a trombózis és az antifoszfolipid antitest szindróma (APS) fokozott kockázatához kapcsolódnak. Ez egy autoimmun rendellenesség, amelyet túlzott vérrögképződés és a várandósság alatt fellépő komplikációk jellemeznek. A másik kettő a kardiolipin antitest és a béta-2-glikoprotein 1 antitest. Külön-külön vagy együtt fokozzák az egyén hajlamát a rendellenes véralvadásra. Az APS-ben szenvedő betegeknek nagyobb a kockázata a vérrögképződésre, ha mindhárom antitest tesztjük pozitív. Azonban a trombózis gyakoribb az LA-sal rendelkező emberekben.

    Nem mindenkinél alakulnak ki tünetek, akiknél antifoszfolipid antitestje van. Az antifoszfolipid antitestek az egészséges egyének kb. 5%-ában megtalálhatóak.

     

     

  • Hogyan történik a mintavétel?

    A vérmintát a kar egyik könyökhajlati vénájába vezetett mintavételi tűn keresztül veszik.

    MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdéseVérvétellel kapcsolatos tanácsokHogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon. A Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

  • Milyen előkészület szükséges a vizsgálathoz?

    Semmilyen.

Accordion Title
Vizsgálat
  • Mire való a vizsgálat?

    A lupusz antikoaguláns vizsgálata több, a lupusz antikoaguláns (LA) kimutatására irányuló tesztet foglal magába. Az LA egy autoantitest , ami fokozott vérrögképződéssel jár. A LA teszt segíthet az alábbi állapotok okainak kiderítésében:

    • Ismeretlen okú vénás vagy artériás vérrög (trombózis)

    • Ismétlődő vetélések

    • Ismeretlen okból megnyúlt APTI (az APTI megmondja, hogy hány másodpercig tart az egyén vérmintájában a reagensek hozzáadását követően az alvadék kialakulása a tesztcsőben). Az LA vizsgálat segít meghatározni, hogy a megnyúlt APTI oka egy specifikus inhibitor, mint egy adott alvadási faktor elleni ellenanyag, vagy egy nem specifikus inhibitor, mint a lupusz antikoaguláns.

    Az LA vizsgálat szintén használható:

    • a kardiolipin antitest és az anti-béta-2-glikoprotein I vizsgálatával együtt az antifoszfolipid szindróma (APS) kimutatására.

    • Az V. Faktor Leiden és a Protein C és S vizsgálatával együtt, a fokozott véralvadási hajlam (trombofília) diagnosztizálására.

    • annak meghatározására, hogy a lupusz antikoaguláns jelenléte átmeneti (tranziens) vagy tartós.

    A LA nem vizsgálható közvetlenül, és vérből való kimutatására nincs egyetlen teszt vagy standardizált eljárás. Több tesztet használatos az autoantitest jelenlétének megerősítésére vagy kimutatására:

    • Ajánlott két tesztet használni a lupusz antikoaguláns kimutatására. A legérzékenyebb a higított Russel viperaméreg idő (DRVVT) és a LA-érzékeny APTI (APTI-LA), amely kis mennyiségű foszfolipid reagenst használ. Megerősítő teszteket végeznek a lupusz antikoaguláns jelenlétének megerősítésére vagy kizárására. Ezek lehetnek:

    • Keveréses tesztek: a beteg plazmájának és normál „gyűjtött” plazmának 1:1 arányú keverékével végzett APTI vagy DRVVT

    • Korrekciós/semlegesítési tesztek: feleslegben adjuk a foszfolipideket a betegmintához, és APTI-LA-t vagy DRVVT-t mérünk. (Ha APTI-LA-t mérünk, azt hexagonális foszfolipid neutralizációs tesztnek nevezzük.)

  • Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

    A lupusz antikoaguláns vizsgálatot más tesztek mellett akkor kérik, ha

    • Valakinek ismeretlen okból vérrög keletkezett egy artériájában vagy vénájában; a tünetek a lábban (mélyvénás trombózis esetén) a fájdalomtól, dagadástól, elszíneződéstől  terjedhetnek fáradékonyságig, izzadásig és gyorsult légzésig tüdőembólia (PE) esetén.

    • Valakinek APS-re utaló tünetei vannak; ezek hasonlóak lehetnek a fent említettekhez.

    • Egy nő többször elvetél

    • Valakinek megnyúlt az APTI-je

     

    Ha az eredmények lupusz antikoaguláns jelenlétére utalnak, a vizsgálatokat rendszerint 12 héttel később megismétlik, hogy még mindig jelen van-e, különösen az APS-s egyénekben.

     

    Ha valakinél  a lupusz antikoaguláns kezdetben negatív, de van autoimmun betegsége, mint pl. lupusz, a kezelőorvos egyes esetekben megismételtethet egy vagy több lupusz antikoaguláns szűrőtesztet, általában az APTI-t, hogy megállapítsa, a teszt utolsó elvégzése óta megjelent-e az antitest. Erre azért van szükség, mert a betegben bármikor kialakulhat lupusz antikoaguláns.

     

  • Mit jelent a vizsgálati eredmény?

    A LA vizsgálatsorozat eredményei a LA meglétét vagy hiányát valószínűsítik. A laboratóriumi lelet bonyolultnak tűnhet, de általában az eredmények értelmezését is tartalmazza, és megállapítja, hogy a LA jelen van vagy sem. A LA vizsgálat eredményeit csakúgy, mint a többi véralvadási zavart vizsgáló tesztet nehéz értelmezni  és a legjobb, ha ezt a fokozott véralvadási betegségekben járatos orvos végzi.

    Bár a kezdeti, LA kimutatásra irányuló vizsgálatok különbözhetnek, általában egy megnyúlt APTI-vel kezdődik. Egy normális (nem megnyúlt) APTI azt jelentheti, hogy LA nincs jelen. Azonban előfordulhat, hogy a teszt nem elég érzékeny a LA kimutatására, így szükség lehet LA-szenzitív APTI (APTI-LA) elvégzésére.

    További részletek a LA tesztek eredményeiről

     

    A lupusz antikoaguláns vizsgálatát gyakran együtt végzik a kardiolipin antitest és az anti-béta-2-glikoprotein I antitest vizsgálatával, hogy kimutassák az antifoszfolipid szindrómát. A diagnózis felállításához az eredményeket együtt kell értékelni a klinikai kritériumokkal együtt.

    A megnyúlt APTI egyéb okainak kizárása irányuló teszteredmények az alábbiak lehetnek:

    • Ha a trombin idő normális, akkor a heparin szennyezés kizárható, mint az APTI megnyúlás oka.
    • Ha a fibrinogén teszt eredménye normális, valószínű, hogy elegendő fibrinogén van jelen az alvadékképződéshez.

     

     

    Egyéb tesztek is végezhetőek lupusz antikoaguláns diagnózisának megerősítésére:

     

    • Alvadási faktorok vizsgálata – ezeket azért kérheti az orvos, hogy kizárja a faktorhiányt, ami megnyúlt APTI-t és vérzéseket okozhat; a faktorok vizsgálatára szolgáló panel segíthet a lupusz antikoaguláns kimutatásában is.
    • Teljes vérkép – a teljes vérkép része a trombocitaszám (vérlemezkeszám). Az enyhe-mérsékelt trombocitopénia (alacsony trombocitaszám) gyakran jár együtt lupusz antikoagulánssal; mérsékelt-súlyos trombocitopénia léphet fel olyan véralvadásgátlóval (heparin) kezelt betegekben, akikben a lupusz antikoaguláns miatt alakult ki trombózis.
    • Szöveti tromboplasztin gátlási teszt (napjainkban ritkán végzik)
  • Mit kell még tudnom?

    A heparin szennyezés után a lupusz antikoaguláns a leggyakoribb oka a megnyúlt APTI-nek.

    Időnként a tesztet azért is kérhetik, hogy meghatározzák a pozitív VDRL/RPR teszt hátterében álló okot, mert a kardiolipin antitest fals-pozitív erdményhez vezethet ezeknél a teszteknél.

    A lupusz antikoaguláns megjelenhet egyéb autoimmun betegségekben, fertőzésekben, mint a HIV/AIDS, gyulladásban, rákban, és bizonyos gyógyszerek szedése mellett, mint a fenotiazinok, penicillin, kinidin, hidralazin, prokainamid és fansidar.

     

     

    A véralvadásgátló heparinnal és heparin helyettesítőkkel (hirudin, danaparoid, argatroban) kezelt betegekben a lupusz antikoaguláns teszt eredménye fals pozitív lehet. A warfarin (syncumar) véralvadásgátló kezelés szintén nem valós eredményeket adhat, ha a II, VII, IX és X alvadási faktor szinje jelentősen csökken. Ha lehetséges, a lupusz antikoaguláns vizsgálatát a véralvadásgátló terápia megkezdése előtt kell elvégezni.

    Ha egy trombózison átesett egyénben lupusz antikoagulánst mutatnak ki, általában a véralvadásgátló terápia meghosszabbítása és esetleg a dózis megemelése szükséges.

     

    Ha valakiben megerősítést nyert a lupusz antikoaguláns jelenléte, a szokásos véralvadásgátló hatásmonitorozás (pl.: APTI heparinhoz, PI/INR warfarinhoz) nem megbízható, ezért más teszteket kell használni a terápia nyomonkövetésére. Például, kromogén szubsztrát anti-Xa meghatározás választandó a heparin, és kromogén szubsztrát Xa meghatározás a warfarin monitorozására.

Accordion Title
Gyakori kérdések
  • 1. A mintalevétel körülményei kritikusak-e a lupusz antikoaguláns (LA) teszthez?

    Igen. A heparinnal való szennyeződés mellett, egyéb preanalitikai változók is jelentősen befolyásolhatják a lupusz antikoaguláns kimutathatóságát. A vérmintát speciális citrátos csőbe kell levenni, és centrifugálni, hogy kinyerjük belőle a plazmát a vizsgálathoz. Elegendő mennyiségű mintának kell lennie a csőben, és nem lehet alvadékos. Ha a vért rendesen lecentrifugálták, a legtöbb vérlemezke (trombocita) eltávolítódik a mintából. Ha túl sok vérlemezke van a plazmában, az meghamisíthatja az eredményket, mert a vérlemezkékben sok a foszfolipid. Továbbá, ha a beteg hematokritja túl magas, az a teszteredményeket befolyásolhatja.

  • 2. Tehetek-e azért valamit, hogy megszabaduljak a lupusz antikoagulánstól?

    Nem. Ettől az antitesttől ön nem tud megszabadulni pl. életmódváltással. Nincsen rá gyógymód, de ha önnek vannak LA-sal kapcsolatos tünetei, léteznek kezelések, amelyek csökkentik önben a fokozott véralvadás kockázatát ​​.

  • 3. Hogyan kezelik a beteget, akinek lupusz antikoagulánsa van?

    Ha valakinek nincsenek tünetei, nem szükséges kezelni. Ha kialakulnak vérrögök, a beteget általában olyan véralvadásgátlókkal kezelik, mint a heparin (amit bőr alá vagy intravénásan adnak be), majd ezt követően szájon át adott warfarin (syncumar)  terápia következik több hónapon át. A megszokottnál nagyobb warfarin dózisra lehet szükség, és lehetséges, hogy a kezelést a megszokottnál hosszabb ideig kell folytatni. Ha valakinek lupusz antikoagulánsa van, az artériás és vénás trombotikus epizódok újboli előfordulásának valószínűsége viszonylag nagy. Egyes betegeknek hosszú távon vagy akár élethosszig szájon át véralvadásgátló gyógszert kell szednie.

  • 4. Kinek van hajlama az antifoszfolipid szindróma kialakulására?

    Az antifoszfolipid szindróma (APS) bárkiben kialakulhat, de leggyakrabban termékeny korú nőkben és egyéb autoimmun betegségben szenvedőknél fordul elő. A March of Dimes koraszülöttekkel foglalkozó amerikai alapítvány adatai alapján az APS a leggyakoribb szerzett fokozott vérrögképződéssel járó véralvadási zavar (trombofília), ami a várandós nők akár 5%-át is érintheti.

  • 5. Ha fennáll a gyanú, hogy túlzott fokozott véralvadási hajlamom van, milyen egyéb teszteket rendelhet még az orvosom a LA-n kívül?

    Egyéb, a fokozott alvadás okát vizsgáló tesztek az V. faktor Leiden mutációja és a protrombin gén G20210A mutáció, egyéb antifoszfolipid antitestek, homocisztein, protein C és protein S, és antitrombin.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?