Anafilaxia, masztocitózis vagy hízósejt-aktiválás diagnózisának megerősítésére.
Hisztamin
Ha olyan tünetei vannak, mint például kipirulás, émelygés, torokduzzanat vagy alacsony vérnyomás, amelyek életveszélyes allergiás reakció következményei lehetnek; ha az orvosa azt gyanítja, hogy masztocitózisban vagy hízósejt-aktiválásban szenved.
A kar egyik könyökhajlati vénájából vett vérmintára vagy 24 órás gyűjtött vizeletre.
Anafilaxia esetén a vizsgálat nem igényel különleges előkészületet, de fontos, hogy a tünetek kezdetét követően nagyon hamar sor kerüljön a mintavételre. Ha más betegségek gyanúja kapcsán kerül sor a mintavételre, akkor felszólíthatják Önt, hogy a mintavétel előtt tartózkodjon antihisztamin és más gyógyszerek szedésétől. Ezt meg kell beszélnie orvosával.
-
Mire való a vizsgálat?
A hisztamin-teszt a hízósejtek aktiválódásának vizsgálatára alkalmas. A teszt alkalmazható lezajlott anafilaxiás reakció igazolására, vagy masztocitózis diagnosztizálására, amely egy – a hízósejtek rendellenes proliferációjával jellemezhető – ritka betegségcsoport.
Az anafilaxia állapota általában klinikai diagnózison alapul, de a hisztamin és triptáz teszt együttesen alkalmas lehet a diagnózis megerősítésére heveny tünetek fennállásakor. Ez különösen igaz visszatérő epizódok és/vagy bizonytalan diagnózis esetén. A tünetek megjelenését követően minél hamarabb mintát kell venni a hisztamin vizsgálathoz.
Hosszabb időszakot tekintve a vérvizsgálat helyett a 24 órás gyűjtött vizeletből elvégzett hisztamin-teszt alkalmasabb lehet a hisztamintermelés megállapítására. Bizonyos esetekben a hisztamin helyett annak bomlástermékét (metabolitját), az N-metilhisztamint vizsgálják a vizeletben.
Masztocitózis vagy hízósejt-aktivációs rendellenességek diagnózisának felállítását segítheti a hisztamin-teszt mellett a kiegészítő triptáz-vizsgálat is. A bőr masztocitózis általában csak bőrproblémákat okoz (főként csalánkiütést). A szisztémás masztocitózisban vagy hízósejt-aktiválási rendellenességben szenvedő betegeknél előfordulhat anafilaxia és anafilaxiás tünetek.
-
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A hisztamin-teszt nem gyakori vizsgálat. Az anafilaxiát általában hisztamin vagy triptáz vizsgálat nélkül diagnosztizálják, a masztocitózis pedig ritka. A hisztamin- és a triptáz-teszteket olyan esetekben kéri a klinikus, ha a betegnek anafilaxia-szerű tünetei vannak, különösen akkor, ha a diagnózis nem egyértelmű és/vagy a tünetek visszatérőek.
Az anafilaxia tünetei az alábbiak:
- légzési nehézség, asztma
- bőrpír
- viszketés, gyakran látható csalánkiütéssel
- szédülés
- alacsony vérnyomás
- a torok, az arc, a nyelv és/vagy a szem duzzanata
Ezek közül a tünetek közül sok más állapotban is megfigyelhető.
Masztocitózis vagy hízósejt-aktivációs rendellenesség gyanúja esetén is elrendelheti orvosa a vizsgálatot. Az ilyen rendellenességekkel küzdő betegek tünetei és panaszai gyakran megegyeznek a súlyos allergiában szenvedők tüneteivel, de előbbi esetben nincs különösebb kiváltó ok, mint például bizonyos élelmiszerek (pl. földimogyoró) vagy méhcsípés. A szisztémás masztocitózisos betegeknek olyan tünetei lehetnek, mint a gyomorfekély, krónikus hasmenés, ízületi fájdalom, megnövekedett máj, lép vagy nyirokcsomók, kiütések vagy jellegzetes vörös, hólyagos léziók, amelyek önmagukban vagy akár százasával is jelen lehetnek.
-
Mit jelent a vizsgálati eredmény?
Anafilaxiás tüneteket mutató betegeknél mért jelentősen emelkedett hisztamin és/vagy triptáz szintek megerősítik a diagnózist.
A hisztamin-szint normális lehet, ha a beteg tüneteinek anafilaxiától eltérő oka van, illetve, ha a mintát nem megfelelő időben vették le. Anafilaxiában a vér hisztaminszintje gyorsan emelkedik, és körülbelül 30–60 perc alatt normalizálódhat. Ha a mintavételre időablakon kívül kerül sor, az eredmény negatív lehet. Együttes triptáz vizsgálat esetén annak értékét összehasonlíthatjuk a hisztamin szintjével. A triptáz szintje a hisztaminnál lassabban emelkedik (a tünetek kialakulásától számított 1-2 órán belül tetőzik) és normalizálódik.
Amennyiben a megfelelő időben történt a mintavétel és sem a szérum hisztamin-, sem a triptáz-szint nem emelkedett, akkor kevésbé valószínű, hogy a betegnek anafilaxiája volt. Bár a betegnek lehet anafilaxiája és masztocitózisa emelkedett hiszamin-szint nélkül is, így a negatív vizsgálati eredmény nem zárja ki a fenti állapotok jelenlétét.
A megnövekedett hisztamin és/vagy N-metilhisztamin-szint a 24 órás gyűjtött vizeletmintában a hízósejtek aktiválódására utal. Masztocitózis tüneteivel rendelkező betegek tartósan emelkedett hisztamin- és/vagy triptázszintje valószínűsíti ezt az állapotot, de a diagnózis felállításához más megerősítő vizsgálatokra is szükség van.
-
Mit kell még tudnom?
A hisztamin bármely, a hízósejtek aktiválódását kiváltó állapotban emelkedhet és a hisztamin felszabadulását számos anyag kiválthatja.
Az anafilaxia leggyakoribb oka az élelmiszerrel szembeni allergiás reakció.
Esetenként a hisztaminban gazdag ételek elfogyasztása után kialakulhatnak olyan hisztaminhoz kapcsolódó tünetek, mint a kipirulás, fejfájás, hasmenés, viszketés stb. A hisztamin számos ételben megtalálható, különösen az „érlelt” ételekben, mint például a sajt, bor és savanyúkáposzta. A tüneteket az alkoholfogyasztás vagy olyan gyógyszerek is okozhatják, amelyek serkentik a hisztamin felszabadulását, vagy gátolják/lassítják annak lebomlását (metabolizmusát).
Ritkán hisztaminmérgezés léphet fel romlott hal (pl. tonhal, makréla) fogyasztásával, melyek nagy mennyiségben tartalmazhatnak baktériumok által termelt hisztamint. Ez a „scombroid halmérgezésnek” nevezett állapot okozhat kipirulást, verejtékezést, hányást, fejfájást és hasmenést.
Az emésztőrendszert érintő rosszindulatú daganatok is termelhetnek hisztamint.
-
Allergiás reakciókon kívül szerepet játszik-e még valamiben a hisztamin?
Igen. Allergiás reakciókon kívül a hisztamin szerepet játszik a gyulladásos folyamatokban, indukálja a gyomorsav szekréciót, neurotranszmitterként hat (idegsejtek között információt közvetítő kémiai anyag), értágító hatása van, fokozza az erek permeabilitását (folyadékok számára átjárhatóvá teszi az érfalat), hatása van a bélben és tüdőben lévő simaizmok összehúzódására, továbbá a pulzusra és a szívizom összehúzódására is. A hisztamin némely hatásának ellensúlyozására léteznek többek között antihisztaminokés gyomorsav-szekréciót csökkentő gyógyszerek.