Hisztamin

A hisztamin-teszt a hízósejtek aktiválódásának vizsgálatára alkalmas. A teszt alkalmazható lezajlott anafilaxiás reakció igazolására, vagy masztocitózis diagnosztizálására, amely egy – a hízósejtek rendellenes proliferációjával jellemezhető – ritka betegségcsoport.

Az anafilaxia állapota általában klinikai diagnózison alapul, de a hisztamin és triptáz teszt együttesen alkalmas lehet a diagnózis megerősítésére heveny tünetek fennállásakor. Ez különösen igaz visszatérő epizódok és/vagy bizonytalan diagnózis esetén. A tünetek megjelenését követően minél hamarabb mintát kell venni a hisztamin vizsgálathoz.

Hosszabb időszakot tekintve a vérvizsgálat helyett a 24 órás gyűjtött vizeletből elvégzett hisztamin-teszt alkalmasabb lehet a hisztamintermelés megállapítására. Bizonyos esetekben a hisztamin helyett annak bomlástermékét (metabolitját), az N-metilhisztamint vizsgálják a vizeletben.

Masztocitózis vagy hízósejt-aktivációs rendellenességek diagnózisának felállítását segítheti a hisztamin-teszt mellett a kiegészítő triptáz-vizsgálat is. A bőr masztocitózis általában csak bőrproblémákat okoz (főként csalánkiütést). A szisztémás masztocitózisban vagy hízósejt-aktiválási rendellenességben szenvedő betegeknél előfordulhat anafilaxia és anafilaxiás tünetek.

A hisztamin-teszt nem gyakori vizsgálat. Az anafilaxiát általában hisztamin vagy triptáz vizsgálat nélkül diagnosztizálják, a masztocitózis pedig ritka. A hisztamin- és a triptáz-teszteket olyan esetekben kéri a klinikus, ha a betegnek anafilaxia-szerű tünetei vannak, különösen akkor, ha a diagnózis nem egyértelmű és/vagy a tünetek visszatérőek.

Az anafilaxia tünetei az alábbiak:

• légzési nehézség, asztma
• bőrpír
• viszketés, gyakran látható csalánkiütéssel 
• szédülés
• alacsony vérnyomás
• a torok, az arc, a nyelv és/vagy a szem duzzanata

Ezek közül a tünetek közül sok más állapotban is megfigyelhető.

Masztocitózis vagy hízósejt-aktivációs rendellenesség gyanúja esetén is elrendelheti orvosa a vizsgálatot. Az ilyen rendellenességekkel küzdő betegek tünetei és panaszai gyakran megegyeznek a súlyos allergiában szenvedők tüneteivel, de előbbi esetben nincs különösebb kiváltó ok, mint például bizonyos élelmiszerek (pl. földimogyoró) vagy méhcsípés. A szisztémás masztocitózisos betegeknek olyan tünetei lehetnek, mint a gyomorfekély, krónikus hasmenés, ízületi fájdalom, megnövekedett máj, lép vagy nyirokcsomók, kiütések vagy jellegzetes vörös, hólyagos léziók, amelyek önmagukban vagy akár százasával is jelen lehetnek.

Anafilaxiás tüneteket mutató betegeknél mért jelentősen emelkedett hisztamin és/vagy triptáz szintek megerősítik a diagnózist.

A hisztamin-szint normális lehet, ha a beteg tüneteinek anafilaxiától eltérő oka van, illetve, ha a mintát nem megfelelő időben vették le. Anafilaxiában a vér hisztaminszintje gyorsan emelkedik, és körülbelül 30–60 perc alatt normalizálódhat. Ha a mintavételre időablakon kívül kerül sor, az eredmény negatív lehet. Együttes triptáz vizsgálat esetén annak értékét összehasonlíthatjuk a hisztamin szintjével. A triptáz szintje a hisztaminnál lassabban emelkedik (a tünetek kialakulásától számított 1-2 órán belül tetőzik) és normalizálódik.

Amennyiben a megfelelő időben történt a mintavétel és sem a szérum hisztamin-, sem a triptáz-szint nem emelkedett, akkor kevésbé valószínű, hogy a betegnek anafilaxiája volt. Bár a betegnek lehet anafilaxiája és masztocitózisa emelkedett hiszamin-szint nélkül is, így a negatív vizsgálati eredmény nem zárja ki a fenti állapotok jelenlétét.

A megnövekedett hisztamin és/vagy N-metilhisztamin-szint a 24 órás gyűjtött vizeletmintában a hízósejtek aktiválódására utal. Masztocitózis tüneteivel rendelkező betegek tartósan emelkedett hisztamin- és/vagy triptázszintje valószínűsíti ezt az állapotot, de a diagnózis felállításához más megerősítő vizsgálatokra is szükség van.

A hisztamin bármely, a hízósejtek aktiválódását kiváltó állapotban emelkedhet és a hisztamin felszabadulását számos anyag kiválthatja.

Az anafilaxia leggyakoribb oka az élelmiszerrel szembeni allergiás reakció.

Esetenként a hisztaminban gazdag ételek elfogyasztása után kialakulhatnak olyan hisztaminhoz kapcsolódó tünetek, mint a kipirulás, fejfájás, hasmenés, viszketés stb. A hisztamin számos ételben megtalálható, különösen az „érlelt” ételekben, mint például a sajt, bor és savanyúkáposzta. A tüneteket az alkoholfogyasztás vagy olyan gyógyszerek is okozhatják, amelyek serkentik a hisztamin felszabadulását, vagy gátolják/lassítják annak lebomlását (metabolizmusát).

Ritkán hisztaminmérgezés léphet fel romlott hal (pl. tonhal, makréla) fogyasztásával, melyek nagy mennyiségben tartalmazhatnak baktériumok által termelt hisztamint. Ez a „scombroid halmérgezésnek” nevezett állapot okozhat kipirulást, verejtékezést, hányást, fejfájást és hasmenést.

Az emésztőrendszert érintő rosszindulatú daganatok is termelhetnek hisztamint.

Igen. Allergiás reakciókon kívül a hisztamin szerepet játszik a gyulladásos folyamatokban, indukálja a gyomorsav szekréciót, neurotranszmitterként hat (idegsejtek között információt közvetítő kémiai anyag), értágító hatása van, fokozza az erek permeabilitását (folyadékok számára átjárhatóvá teszi az érfalat), hatása van a bélben és tüdőben lévő simaizmok összehúzódására, továbbá a pulzusra és a szívizom összehúzódására is. A hisztamin némely hatásának ellensúlyozására léteznek többek között antihisztaminokés gyomorsav-szekréciót csökkentő gyógyszerek.