Immunglobulinok

Az immunglobulinok mennyiségi mérésének célja a három fő immunglobulin osztály (IgG, IgA és IgM) túl magas szintjének vagy hiányának kimutatása. A teszt fontos információkkal szolgál a vizsgált személy immunrendszerének állapotáról. A vizsgálat az egyik vagy több immunglobulin osztály szintjét befolyásoló kórképek megállapításában is segít.

Az immunglobulinokat ellenanyagoknak (antitesteknek) is nevezzük. Az immunglobulinok a plazmasejtek által termelt fehérjék, amelyek specifikus veszélyforrások ellen irányulnak, és kulcsszerepük van a szervezet immunrendszerében. Baktériumok, vírusok és egyéb mikroorganizmusok, illetve a szervezet által „nem saját”, tehát káros antigénként felismert egyéb anyagok megjelenésére válaszul termelődnek.

Az immunglobulin rendellenességeket általánosságban az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

• Túl magas immunglobulin szint
  • Poliklonális: több, különböző immun (plazma) sejt által termelt immunglobulinok összességében túl magas szintje
  • Monoklonális: egyetlen plazmasejt klónjai által nagy mennyiségben termelt immunglobulin
• Immunglobulin hiány
  • Másodlagos (szerzett): többnyire valamilyen betegség vagy egyéb kórállapot áll a háttérben
  • Elsődleges (öröklött): ritka rendellenességek, amelyekben a szervezet nem képes az egyik vagy több immunglobulin osztály termelésére

Előfordul, hogy az immunglobulinok mérését más vizsgálatokkal együtt kéri az orvos, például szérum és/vagy vizelet fehérje elektroforézist is rendel, ami segíthet az alacsony vagy túl magas immunglobulin szinttel járó kórképek megállapításában és ellenőrzésében. Ebben az esetben a vérminta mellett vizeletmintára is szükség lehet.

Ha valamelyik immunglobulin szintje túl magasnak bizonyul, a következő vizsgálat az immunfixáció elvégzése lehet, amellyel kideríthető, hogy az adott immunglobulint egyetlen rendellenes plazmasejt klónjai termelik-e (monoklonális gammopátia). Monoklonális gammopátia mielóma multiplex-ben fordul elő, ami a plazmasejtek rosszindulatú daganata. Ebben az esetben szabad könnyű lánc meghatározás is végezhető a szérumból.

Az orvos akkor kéri ezt a vizsgálatot, ha önnek immunglobulin hiányra utaló tünetei vannak: visszatérő fertőzések, különösen légútiak (orrot, orrmelléküregeket, tüdőket érintők) vagy gyomor-bélrendszeriek, illetve krónikus hasmenés.

Az immunglobulinok vizsgálatát az orvos akkor is kérheti, ha krónikus gyulladás vagy krónikus fertőzés jeleit észleli önnél, vagy ha rendellenes vagy túl nagy mennyiségű immunglobulin termelés gyanúja merül fel. A vizsgálatot már ismert betegség rendszeres ellenőrzésére is használják.

Immunglobulinokat a likvorban (agy-gerincvelői folyadék, CSF) is lehet vizsgálni. Ezt akkor kéri az orvos, ha túl nagy mennyiségű immunglobulin termelésével járó, a központi idegrendszert érintő kórkép gyanúja merül fel.

Az IgG, IgA és IgM vizsgálati eredményeket rendszerint együtt értékeljük. A kóros értékek valamilyen, az immunrendszert érintő problémára utalnak, és többnyire további vizsgálatokat tesznek szükségessé. Az immunglobulinok mennyiségi mérése önmagában nem alkalmas valamely betegség diagnózisának felállítására, de jelezheti azt. Számos kórállapotban vagy betegségben fordulhat elő, hogy az immunglobulinok szintje emelkedett vagy csökkent.

Magas immunglobulin szint

Emelkedett poliklonális immunglobulin szinttel számtalan állapot vagy kórkép járhat. Monoklonális immunglobulin szaporulat a vérsejtek, azokon belül a limfociták és a plazmasejtek daganatos betegségeiben fordul elő. Ezekre a kórképekre az a jellemző, hogy az egyik immunglobulin osztály kifejezetten magas, míg a másik kettő alacsony. Az összes immunglobulin mennyisége így lehet, hogy nagy, az ilyen betegek immunrendszere mégsem működik jól (immunhiányosak), mivel a termelt immunglobulinok nagy része kóros, amelyek nem vesznek részt az immunválaszban.

Az alábbi táblázatban felsoroltunk néhány kórállapotot, amely emelkedett immunglobulin szintekkel járhat.

Alacsony immunglobulin szint

A csökkent immunglobulin szintek oka leggyakrabban valamilyen szerzett alapbetegség, aminek következménye az immunglobulin csökkenés (tehát az másodlagos). Ezek a betegségek vagy a szervezet immunglobulin termelő képességét befolyásolják, vagy a szervezetből történő fehérjevesztést fokozzák. Immunglobulin hiányt bizonyos gyógyszerek, például az immunszuppresszánsok, a kortikoszteroidok, a fenitoin és karbamazepin, illetve mérgező anyagok (toxinok) is okozhatnak.

Az alábbi táblázatban felsoroltuk az alacsony immunglobulin szintek néhány gyakori okát.

Az öröklött immunhiányok ritkák; ezeket elsődleges (primer) immunhiányoknak is nevezik. Az öröklött hiány érintheti az összes immunglobulint, egy immunglobulin osztályt, illetve egy vagy több alosztály termelődését. Ide tartozó kórképek többek között az agammaglobulinémia, a közönséges változó immunhiány (CVID), az X-kromoszómához kötött agammaglobulinémia, az ataxia teleangiektázia, a Wiskott-Aldrich-szindróma, a hiper-IgM-szindróma és a súlyos kombinált immunhiány (SCID).

A likvorban (agy-gerincvelői folyadék, CSF) az immunglobulinok koncentrációja normális esetben nagyon alacsony. Emelkedett lehet például központi idegrendszeri fertőzésekben (agyhártyagyulladásban /meningitisz/, agyvelőgyulladásban /enkefalitisz/), egyéb gyulladásos kórképekben és szklerózis multiplex-ben.

Visszatérő légúti fertőzésekben szenvedő betegek nyálában az IgA mennyisége alacsonyabb lehet.

Az IgM meghatározását néha annak eldöntésére használják, hogy az újszülött az adott fertőzést a születése előtt kapta-e el (vagyis a fertőzés veleszületett (kongenitális) betegség-e). A fejlődő magzat képes IgM termelésére a fertőzésre válaszul. Az IgM antitestek méretüknél fogva nem tudnak átjutni a méhlepényen (placentán) az anyából a magzatba a terhesség folyamán, így az újszülött vérében jelenlévő IgM nem anyai eredetű, hanem a magzatban termelődött. Ez azt jelzi, hogy a fertőzés még a terhesség során kezdődött.

Az egyébként normális immunrendszerű csecsemők IgG szintje is átmenetileg alacsonyabb, mivel a csecsemőkben az IgG termelődése később indul el. Az anyai eredetű IgG néhány hónapig védelmet nyújt, azonban szintjének csökkenésével a fertőzésekkel szembeni védelem elveszik. Az IgG szintje mindaddig alacsony marad, amíg a csecsemő saját IgM és IgG termelése fokozódni nem kezd. Ezalatt az idő alatt a visszatérő fertőzések kockázata nagyobb.

Az anyatejjel táplált csecsemők a tejjel IgA-t is kapnak. Az anyatejből származó IgA védelmet nyújthat a fertőzésekkel szemben, különösen abban az időszakban, amikor az anyai eredetű antitestek mennyisége már csökkent, a csecsemő saját antitest-termelése pedig még nem kezdődött meg.

A csökkent immunglobulin szinttel járó kórképekben szenvedő betegek gyakran nem reagálnak erős immunválasszal az oltásokra (vakcinációra), előfordul, hogy nem termelődik bennük a védelem biztosításához elegendő mennyiségű antitest. Élő kórokozót tartalmazó oltásokat sem feltétlenül kaphatnak, mint például gyermekbénulás vagy kanyaró ellenit.

Számos laboratóriumi vizsgálat során antitestek mennyiségét mérjük a vérből. Immunglobulin hiányos kórképben szenvedő betegek eredményei álnegatívak lehetnek az ilyen tesztekben. Például a cöliákia gyanújakor elvégezhető egyik vizsgálat során a szöveti transzglutamináz elleni, IgA osztályú antitestet mérjük (anti-tTG). Ha valakinek IgA hiánya van, akkor a fenti teszt eredménye akkor is negatív lehet, ha valójában cöliákia is fennáll. Ennek gyanújakor az IgA pontos mennyiségi mérése is elvégezhető.

Csökkent IgG vagy IgA koncentrációk, vagy valamelyik alosztályuk hiányának gyanúja esetén alosztály vizsgálat is végezhető a hiány kimutatása és pontos meghatározása céljából. Valamelyik alosztály hiánya akkor is fennállhat, ha az immunglobulin osztály (például IgG) szintje normális.

Az IgA hiányos emberek egy részében IgA elleni antitestek alakulhatnak ki. Ha IgA elleni antitestekkel rendelkező személynek IgA-t tartalmazó vérösszetevőt adnak be (plazma transzfúziója vagy immunglobulin kezelés), súlyos túlérzékenységi (anafilaxiás) transzfúziós reakció jöhet létre.

Az immunglobulinok mennyiségi mérése nem rutinszerűen végzett vizsgálat, nem is általános szűrővizsgálat. Az orvos jellemzően akkor kéri, ha az immunglobulinok hiányára vagy túl magas szintjére gyanakszik önnél. A legtöbb embernek soha nincs szüksége erre a laboratóriumi tesztre.