A mindennapi gyakorlatban egy-két fajta kardiális biomarker mérése történik. Jelenleg a szívizomkárosodás kimutatására a troponin van használatban. Az egyéb kardiális biomarkerek kevésbé specifikusak a szívizomra, és egyéb kórállapotokban, például vázizom sérülés esetén is megemelkedhet a szintjük.
A jelenleg elérhető kardiális biomarker vizsgálatok használhatóak az akut koronária szindróma gyanú miatt vizsgált betegek diagnózisához, kivizsgálásához és monitorozásához. Ide tartoznak:
o Troponin (I vagy T) – ez a leggyakrabban végzett és a legspecifikusabb kardiális marker vizsgálat. Néhány órával a szívizom károsodás bekövetkezte után emelkedik (pozitív lesz), és akár két hétig is emelkedett maradhat a szintje. Ha a néhány óra eltéréssel végzett sorozatmérések nyomán emelkedő troponin szintek észlelhetők, az zajló szívinfarktusban diagnosztikus értékű lehet.
o Nagy érzékenységű (high sensitivity, hs) troponin – ez ugyanazt a fehérjét méri, mint a sima troponin teszt, csak sokkal kisebb mennyiséget is képes kimutatni. Mivel ez a teszt érzékenyebb, hamarabb lesz pozitív, és hamarabb jelzi az ACS-t, mint a standard teszt. A hs-troponin teszt azonban stabil anginás betegekben, sőt, tünetmentes egyénekben is pozitív lehet. Ha tünetmentes betegekben emelkedett a szintje, az fokozott kockázatot jelez jövőbeli kardiális események, pl. szívinfarktus kialakulására.
o Kreatin-kináz (CK) és CK-MB. A CK-t nagyrészt felváltotta a troponin mérés. Csak bizonyos esetekben használható, például ha az első után nem sokkal egy újabb szívinfarktus lezajlásának kimutatása a cél. A CK-MB a kreatin-kináz enzim egyik, szívizomra jellemző formája; a szívizomsejtek károsodása esetén emelkedik a szintje. Emelkedett CK érték esetén második vizsgálatként mérik, illetve akkor, ha a troponin teszt valami miatt nem elérhető.
o Mioglobin – használható a troponin méréssel együtt a szivinfarktus minnél korábbi kimutatása érdekében. Az USA-ban (Magyarországon szintén) ritkán használják.
Egyéb biomarker vizsgálatok:
o hs-CRP – szívinfarktuson átesett emberekben mérhető, a jövőben esetlegesen előfoduló újabb infarktus kockázatának felmérése céljából.
o BNP (vagy NT-proBNP) – általában a szívelégtelenség diagnózisának felállításához használják, de ACS esetén is emelkedhet a szintje, ekkor nagyobb az esélye az újabb kardiális eseménynek.
Általános laboratóriumi vizsgálatok: a beteg általános állapotának, valamint a vesefunkció, májfunkció, elektrolit és sav-bázisegyensúly, vércukor és vérfehérjék szintjének megítélése céljából. Ezek lehetnek:
o vérgáz
o teljes anyagcsere panel vagy alap anyagcsere panel
o elektrolitok
o teljes vérkép
Nem laboratóriumi vizsgálatok
Ezen vizsgálatok során az orvosnak lehetősége van a működő szív méretét, alakját és funkcióját vizsgálni. Kimutatják a szívritmusban bekövetkező eltéréseket, valamint az esetleges szívizomkárosodást és az erek elzáródását.
o EKG (elektrokardiogram)
o Nukleáris képalkotó vizsgálat
o Koszorúér festés (angiográfia)
o Echokardiográfia (szív-echo, transztorakális echokardiográfia(TTE))
o Terheléses vizsgálatok
o Mellkasröntgen
.png)