Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A foszforvizsgálat különösen fontos azoknál, akik alultápláltak vagy akiket ketoacidózissal kezelnek. A foszforvizsgálat segítségével diagnosztizálható és értékelhető a bélrendszert érintő betegségek és körülmények súlyossága, amelyek gátolják a foszfor, kalcium és magnézium felszívódását. A vizsgálat segítségével diagnosztizálhatóak a veséket érintő rendellenességek is, amelyek gátolják az ásványi anyagok kiválasztását és raktározását; különös gonddal vizsgálják tehát a veseelégtelenséggel küzdő pácienseket.
Ha a páciensnek olyan ismert problémája van, amely érinti a foszfor és/vagy kalciumszintet, szükség lehet a foszforszint rendszeres ellenőrzésére, hogy ezáltal a kezelés hatékonysága ellenőrizhető legyen. A vizsgálatot általában más vizsgálatokkal együtt kérik.
Bár a foszforvizsgálatot általában vérmintából végzik, kérhetik a gyűjtött vizeletből történő vizsgálatot is, hogy ellenőrizhessék a vesék foszforkiválasztását.
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Foszforvizsgálatot általában azért kér az orvos, hogy diagnosztizálhatóak legyenek azok a betegségek és körülmények, amelyek kalciumhasznosítási problémát okoznak a szervezetben. A vizsgálat segítségével diagnosztizálhatóak hormonproblémák is, mint pl. mellékpajzsmirigy-hormon (PTH) és a D-vitamin, amely hormonként működve szabályozza a kalciumszintet (és bizonyos fokig a foszforszintet is).
Bár a normálistól eltérő foszforszint nem okoz tüneteket, a foszforvizsgálatot általában utólagos vizsgálatként szokták elvégezni, ha valakinek rendellenes a kalciumszintje, vagy arra utaló tünetei vannak, pl. fáradékonyság, izomgyengeség és görcs.
Foszforvizsgálatot kérhetnek akkor is, ha a tünetek vese- és emésztőrendszeri problémákra utalnak.
Ha sikerül kideríteni a rendellenes foszfor- és/vagy kalciumszint okát, kérhetik mindkét szint rendszeres ellenőrzését a kezelés hatékonyságának megállapítása érdekében.
Ha valakinek veseműködési zavara, veseköve vagy kezeletlen cukorbetegsége van, az orvos ellenőrizheti a foszforszintet, és így megbizonyosodhat arról, hogy a páciens szervezete nem tart vissza vagy nem választ ki túlzott mennyiséget.
Mit jelent az eredmény?
FIGYELEM: Mivel a referenciaérték számos tényezőtől függ (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referenciatartományt rendelni. Az Ön laboratóriumi leletén az a referenciatartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni. További információt kaphat a Referenciatartományok és jelentésük lapon.
A foszforhiányos étrend igen ritka, de előfordulhat alkoholizmus és hiányos táplálkozás esetén. Alacsony foszforszintet (hipofoszfatémiát) okozhatnak, vagy azzal összefüggésben lehetnek az alábbi állapotok:
Hiperkalcémia (magas kalciumszint)
Diuretikumok (vízhajtók) túlzott használata
Súlyos égési sérülések
Diabetikus ketoacidózis (kezelés után)
Hypothyreosis
Hypokalémia (alacsony káliumszint)
Savlekötők tartós alkalmazása
Angolkór vagy osteomalacia (D-vitamin-hiány miatt)
Túl magas foszforszintet (hiperfoszfatémiát) okozhat, vagy azzal összefüggésben lehetnek a következő állapotok:
Veseműködési zavar
Hypoparathyreosis (mellékpajzsmirigy alulműködése)
Hypocalcaemia (abnormálisan alacsony kalciumszint)
Diabetikus ketoacidózis (első alkalommal)
Foszfátpótlás
Mit kell még tudnom? A túlzottan magas foszforszint szervi károsodáshoz vezethet a meszesedés miatt (kalciumfoszfát rakódik le a szervekben, pl. a vesékben).
Normál esetben a gyermekek foszfátszintje magasabb a felnőttekénél az aktív csontnövekedés miatt. Gyermekeknél az alacsony foszfátszint gátolhatja a csontnövekedést.
A gyümölcslevek és készételek sok foszfort tartalmaznak, és táplálkozási szakértők szerint ez hozzájárulhat a túlzott foszforfogyasztáshoz.
A vizsgálat eredményét befolyásolhatják a nátriumfoszfát tartalmú beöntések és hashajtók, a túlzott D-vitamin-szedés, valamint az intravénásan beadott glükóz.