Gram-festés

Fertőzés gyanúja esetén a minta Gram-festésével és tenyésztéses vizsgálatokkal megállapítható, hogy mely baktérium(ok)felelős(ek) a betegségért.  A Gram-festés az előzetes tájékozódásban segít, hogy megállapítsuk, vannak-e baktériumok a mintában, milyen azok alakja, valamint, hogy Gram-pozitív vagy Gram-negatív csoportba tartoznak.

Gyakran már az az információ, hogy baktériumok láthatók, és azok Gram pozitívak, illetve Gram- negatívak, elegendő a kezelőorvosnak ahhoz, hogy megkezdje az antibiotikus kezelést addig is, míg a tenyésztés és az antibiotikum érzékenységi vizsgálat eredménye megérkezik.

A kenetben fehérvérsejtek jelenlétét is vizsgáljuk: ez segít megállapítani, hogy a minta valóban a fertőzött területről származik, a fertőzések helyén ugyanis legtöbbször fehérvérsejt szaporulat látható.

A Gram-festést használjuk a tenyésztéses vizsgálatoknál is: a laboratóriumi táptalajon kitenyészett baktériumok Gram-festett vizsgálata segíthet, milyen további speciális vizsgálatokat végezzünk a végleges diagnózis felállításához. 

A Gram-festés gombák (sarjadzó gombák) vizsgálatára is alkalmas.

Gram-festést - általában tenyésztéssel együtt - bakteriális vagy gombás fertőzés gyanúja esetén kér az orvos. Akkor is használjuk, ha a tenyésztés eredménye pozitív, ilyenkor a mintából kitenyészett baktériumot vizsgáljuk. A gyors eredmény segít a kezelés megválasztásában.

Ha a Gram-festés eredménye negatív, ez általában így jelenik meg a leleten: „a kenetben baktérium/gomba nem látható.” Ez jelentheti azt, hogy nincs bakteriális fertőzés, de az is lehet az ok, hogy a mintában túl kevés volt a baktérium ahhoz, hogy a mikroszkóppal látni lehessen.

Pozitív eredmény esetén a lelet rendszerint részletesen tartalmazza, hogy mi látható a kenetben. Például:

• Gram-pozitív (kékes-lila) vagy Gram-negatív (rózsaszín) baktériumok
• a baktériumok alakja (gömb/coccus vagy pálca/bacillus)
• a baktériumok mérete, hozzávetőleges mennyisége és/vagy elrendeződése, amennyiben ez jellemző
• vannak-e sejten belül (intracellulárisan) elhelyezkedő baktériumok
• vannak-e a kenetben vörösvérsejtek vagy fehérvérsejtek
• gombák (sarjadzó vagy fonalas gombák) jelenléte. A sarjadzó gombák lehetnek különálló sejtek, néhol osztódást („sarjadzást”) mutatva, míg a fonalas gombák változatos, növényekhez hasonlóan elágazó fonalakat, úgynevezett hifákat alkotnak. További vizsgálatok szükségesek a pontos azonosításukhoz.

A Gram festés a panaszokkal és tünetekkel, valamint a többi vizsgálati eredménnyel együtt segít a kezelőorvosnak a leghatékonyabb kezelés megválasztásában, addig is, míg a tenyésztés és az antibiotikum érzékenységi vizsgálat eredménye elkészül.

A Gram-festés természetesen csak előzetes tájékozódást jelent, mindig szükség van a tenyésztés és/vagy az antigén/antitest vizsgálatok eredményére a biztos diagnózis felállításához. 

Legtöbbször antibiotikum érzékenységi vizsgálatokra is szükség van a leghatékonyabb kezelés megválasztásához.

Néhány példa, milyenek az orvosi szempontból legjelentősebb baktériumok a Gram-festett kenetben:

• Gram-pozitív coccusok: Staphylococcus aureus (például bőrfertőzések és toxikus shock szindróma kórokozója), Streptococcus pneumoniae (tüdőgyulladást okoz).
• Gram-negatív coccusok: Neisseria meningitidis (agyhártyagyulladást okoz), Neisseria gonorrhoeae (a nemi úton terjedő gonorrhoea kórokozója).
• Gram-pozitív pálcák: Bacillus anthracis az anthrax/lépfene kórokozója, mely bőrfertőzéseket és tüdőgyulladást okoz (bioterrorizmus eszköze); Listeria monocytogenes (ételmérgezéssel összefüggő betegségeket okoz)
• Gram-negatív pálcák: Escherichia coli (a húgyúti fertőzések leggyakoribb kórokozója)

Az olyan minták, mint a vér és a gerincvelői folyadék, normálisan sterilek. Ha nincs fertőzés, rendszerint nem tartalmaznak baktériumot. A fertőzés kezdetén is általában kevés baktériumot tartalmaznak, így időnként be kell koncentrálni a mintát (például centrifugálással) annak érdekében, hogy a baktériumokat észrevegyük a Gram-festett kenetben.

Más testrészről származó minták és váladékok, mint például a köpet és a bőr mindig tartalmaznak sejteket és normál baktériumflórát a fertőzést okozó baktériumok mellett. Tapasztalt laboratóriumi szakember által végzett alapos vizsgálat szükséges ahhoz, hogy a kenetben megkülönböztesse a normál állapotot a fertőzésre utaló eltérésektől.

A bakteriális fertőzésekre enyhe tünetek esetén is oda kell figyelni. Az időben elkezdett kezelés megakadályozhatja, hogy a fertőzés szétterjedjen súlyossá váljon. Kezelés nélkül a bakteriális fertőzés továbbterjedhet a szervezetben, és ez szerv- és szövetkárosodásokhoz vezethet.

A vírusokat nem lehet látni a Gram-festett kenetben.

Ha a kezelőorvos arra gyanakszik, hogy a betegnek mycobacterium fertőzése van, például tuberkulózis (tbc), Gram-festés és tenyésztés helyett a köpetből savalló festést (Ziehl-Neelsen festést) kér, és speciális laboratóriumba küldi mycobacterium tenyésztésre.

A legtöbb bakteriális fertőzést antibiotikummal kezeljük. Ha tályog alakult ki, azt a gyógyulás érdekében sebészi beavatkozással meg kell nyitni és a váladékot ki kell vezetni, mert az antibiotikumok nem tudnak hatékony koncentrációt elérni a sebben mindaddig, míg a genny ki nem ürült.