Más néven
Genitális herpesz
ajakherpesz
lázhólyag
Hivatalos név
Herpes simplex vírus, 1-es és 2-es típus (HSV-1 és HSV-2)
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
22.04.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

A vizsgálat Herpes simplex vírus fertőzés szűrésére vagy diagnosztizálására szolgál.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Ha Herpes simplex vírusfertőzésre utaló tünetek jelentkeznek, például hólyagok vagy fekélyek jelennek meg a száj vagy a nemi szervek környékén.

Milyen mintára van szükség?

A vizsgálathoz a hólyagokból vagy fekélyek felszínéről vattapálcával vett minta vagy kaparék szükséges. A mintát minél hamarabb el kell juttatni a laboratóriumba. Ha ez nem lehetséges, a mintát 4 C-on kell tartani. Szerológiai vizsgálatokhoz a karból vett vénás vérminta szükséges. (Piros- ("natív") vagy sárga-kupakos ("géles") csőben.) Meningitisz (az agy- és gerincvelő-burok gyulladása) vagy enkefalitisz (agyvelőgyulladás) esetén gerinccsapolást végeznek [gerincvelői folyadék (CSF) mintát vesznek].
A speciális igények miatt célszerű előzetesen érdeklődni a vizsgálatot végző laboratóriumban.

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

Nincs teendő.
 

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?
Herpes simplex vizsgálatot akut herpesz fertőzés igazolására vagy herpesz elleni antitestek kimutatására – korábbi herpesz expozíció alátámasztására – végeznek. Az egyik leggyakoribb vírusfertőzés okozója, a Herpes simplex virus (HSV) két típusát különböztetjük meg, ezek a HSV-1 és HSV-2. Mindkét típus ragályos, és jelenlétük időről időre kisebb lázhólyagok (vezikulák) megjelenéséhez vezet, amelyek felszakadva nyílt sebekké válnak. A HSV-1 elsődlegesen hólyagok, ún. „ajakherpesz”megjelenését okozza a száj körül, míg a HSV-2 a genitális régióban vezet léziók keletkezéséhez.
A herpes simplex vírus bőrkontaktus révén terjedhet emberről-emberre, amikor a fekélyek nyíltak vagy gyógyulóban vannak, de ritkán terjedhet tünetek nélkül is, amikor az elváltozások nem láthatók. A HSV-2 leginkább szexuális úton terjedő betegség, de a HSV-1 is elkapható orális szex útján, és kimutatható lehet a genitális területen. A HSV fertőzöttség igen gyakori: Az American Social Health Association és annak National Herpes Resource Center részlege szerint az Egyesült Államokban a felnőtt lakosság mintegy 50-80%-a fertőzött HSV-1-gyel, és körülbelül 20%-a HSV-2-vel. Mivel a tünetek enyhék lehetnek, a HSV-2-fertőzött személyek 90%-a nincs is tudatában fertőzöttségének.

Miután valaki megfertőződött, és a primer elváltozás gyógyult, a HSV-t latens formában hordozni fogja. Időszakonként, stressz vagy betegség hatására a vírus reaktiválódhat. Az esetek többségében a HSV kiújulása inkább fájdalmas és bosszantó, semmint az egészséget komolyan veszélyeztető állapot, de a vírus okozhat neonatális herpeszt (ha az újszülött fertőződik az anyától a szülés során) és enkefalitiszt (agyvelőgyulladást) is. Ezek a betegségek fatális kimenetűek lehetnek, és a túlélőknél súlyos, maradandó idegrendszeri károsodásokhoz vezethetnek. Legyengült immunrendszerű, például HIV/AIDS fertőzésben szenvedő vagy szerv­transzplantáción átesett betegeknél a HSV gyakoribb előfordulásával és a betegség súlyosabb lefolyásával kell számolni.

A HSV vizsgálat magát a vírust, a vírus DNS-ét, vagy a vírus ellen termelődött antitesteket mutatja ki. Egy akut, primer infekció vagy reaktiváció során a vírus az alábbi eljárásokkal mutatható ki:

  • Herpesz tenyésztés. Folyadék mintát vesznek egy felfakadt elváltozásból (ehhez a vizsgálathoz ez a leggyakrabban alkalmazott minta). Ezt megfelelő körülmények mellett tápfolyadékban inkubálják, hogy a vírust felszaporítsák és izolálják. Ez a vizsgálat érzékeny és specifikus, azonban két vagy több napot vesz igénybe. A mintavételhez friss elváltozások a legalkalmasabbak. A vírus ürülése idővel csökken, ami tévesen negatív eredményhez vezethet. Miután a vírust tenyészetben felszaporították, lehetőség nyílik a HSV-1 és HSV-2 elkülönítésére.

  • HSV DNS vizsgálat. A vizsgálat a HSV genetikai anyagának kimutatására képes a beteg mintájából. Alkalmas a vírus típusának és mennyiségének meghatározására, és előnyös olyan körülmények mellett, amikor a vírus kis mennyiségben van jelen (például vírusos agyvelőgyulladásnál), vagy amikor az elváltozások több napja fennállnak.

HSV ellenanyag vizsgálat. A HSV ellenanyagok specifikus proteinek, amelyeket a szervezet termel és juttat a vérkeringésbe a fertőzés leküzdésére. A HSV IgM antitest­termelés a primer (első) HSV-fertőzést követően néhány nappal indul be, és a vérben néhány héten át kimutatható marad. A HSV IgG antitest­termelés a HSV IgM termelést követően kezdődik. Koncentrációja a vérben több hétig emelkedik, majd csökken, végül állandósodik. Miután valaki fertőződött HSV-vel, a szervezete folyamatosan termeli - mégha alacsony szinten is - a HSV IgG-t. A HSV ellenanyag vizsgálat mindkét vírus (HSV-1 és HSV-2) elleni antitestet képes kimutatni, és rendelkezésre állnak olyan tesztek, amelyek egyaránt alkalmasak a korai IgM antitestek, és a vírussal már találkozottak szervezetében folyamatosan megmaradó IgG antitestek kimutatására.

Hogyan történik a mintavétel?
A kezelőorvos vattapálcával kenetet vagy kaparékot vesz a szájban vagy a genitális régióban megjelent hólyagról vagy fekélyes elváltozásról. Ritkán gerinccsapolással vesznek liquor mintát. Ellenanyag-vizsgálathoz a karból vett vénás vérminta szükséges.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A HSV vizsgálatot herpes simplex vírus jelenlétének kimutatására alkalmazzák genitális fekélyekkel jelentkező vagy enkefalitiszben szenvedő betegeknél, és olyan újszülötteknél, akiknél felmerül neonatális herpesz gyanúja (ritka, de súlyos állapot, amely akkor lép fel, ha az újszülött a szülés során fertőződik). A herpesszel diagnosztizált terhes nőt a szülés előtt rendszeresen ellenőrizni kell a fertőzés esetleges kiújulására („reaktivációjára”) (amely a baba fertőzésének elkerülése érdekében a szülés császármetszéssel történő levezetését indokolhatja). A vírus kimutatásának elődleges módja a herpesz tenyésztés és a HSV DNS vizsgálat.

Bár érzékenysége a fentiekétől elmarad, a HSV-ellenanyag vizsgálat segítséget nyújthat az akut HSV fertőzés diagnosztizálásában, ha akutállapotban vagy ezt követően levett, úgynevezett kovaleszcens vérminta rendelkezésre áll. A kovaleszcens vérmintát az akut mintát követően néhány héttel veszik le, és a HSV IgG szinteket összehasonlítják annak megállapítására, hogy szignifikáns emelkedés kimutatható-e. (Ha igen, ez a közelmúltban zajlott fertőzésre utal). Az ellenanyag-vizsgálatot ugyancsak alkalmazhatják bizonyos populációk, például szexuálisan aktív felnőttek, potenciális szerv­traszplantátum recipiensek, HIV/AIDS fertőzöttek szűrésére, a korábban lezajlott HSV fertőzés igazolására.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Herpesz tenyésztést vagy HSV DNS vizsgálatot akkor kérhet az orvos, ha a beteg nemi szerveinek környékén vagy szájában hólyagok vagy vezikulák jelennek meg.A vizsgálatot akkor is kérhetik, ha a betegnek enkefalitisze van,amely az orvos megítélése szerint vírusos eredetű. HSV vizsgálatot rendszeresen végezhetnek terhes nőknél, ha herpesze van. Anya és újszülöttje HSV-vizsgálatát kérhetik, amennyiben a babánál HSV-infekció jeleit észlelik (amely lehet meningitisz vagy bőrelváltozás).
HSV-ellenanyag vizsgálatot elsősorban akkor végeztetnek, ha az orvos arra kíváncsi, hogy a beteg korábban találkozott-e HSV vírussal. Esetenként, akut és kovaleszcens vérmintát tesztelhetnek HSV-antitestek jelenlétére, ha a közelmúltban történt fertőzés gyanúja merül fel.

Mit jelent az eredmény?
Hólyagkaparékból végzett pozitív herpes simplex tenyésztés vagy HSV DNS teszt aktív HSV-1 vagy HSV-2 fertőzésre utal. Negatív teszteredmény azt jelenti, hogy a herpes simplex vírust nem sikerült izolálni, de nem zárja ki biztosan a vírus jelenlétét. Ennek oka lehet, hogy a minta nem tartalmaz aktívan replikálódó vírust. Tévesen negatív (álnegatív, fals negatív) eredményhez vezet, ha a mintát nem kezelték optimális körülmények között, ekkor ugyanis élő vírus nem mutatható ki. A fals negatív eredmény oka lehet például, hogy a vírus inaktiválódott, vagy a mintát nem friss hólyagból, hanem régebbi elváltozásból vették, vagy a minta szállítása késlekedett. Előfordulhat az is, hogy nem marad a kimutatáshoz elegendő vírus annak ellenére, hogy a beteg fertőzött volt.
HSV-1 vagy HSV-2 IgM antitestek jelenléte aktív vagy közelmúltban zajlott fertőzésre utal. HSV-1 vagy HSV-2 IgG antitestek régebbi fertőzésre utalnak. A HSV IgG antitestek szintjének szignifikáns emelkedése akut és kovaleszcens minták összehasonlítása alapján aktív vagy közelmúltban történt fertőzés jele. Negatív HSV-ellenanyag vizsgálat arra enged következtetni, hogy a beteg nem találkozott még HSV-vel, vagy a szervezetnek még nem volt elég ideje arra, hogy HSV-antitesteket termeljen.

Mit kell még tudnom?
A legsúlyosabb vagy akár életet veszélyeztető HSV-fertőzések újszülött-korban, perinatális fertőzést követően, valamint immun­szuppresszált személyeknél fordulhatnak elő. Az elváltozások gyakran kiterjedtebbek, és hosszabb ideig állnak fenn, mint normális immunrendszerű egyéneknél. A HSV-fertőzés a HIV vírusterhelés növekedéséhez vezethet. A HSV-2 HIV-fertőzött egyénekben gyakori az opportunista fertőzés: a HV-fertőzöttek akár 90%-a egyidejűleg HSV-2-vel is fertőzött.
A HSV, humán papilloma vírus (HPV) fertőzéssel együtt nagyobb kockázatot jelent a méhnyakrák kialakulására.

Gyakori kérdések

1. Hogyan fertőz a herpesz?
A HSV direkt érintkezés útján terjed, amely lehet például csókolódzás, hüvelyi, orális vagy anális szex, vagy egyéb bőr-bőr kontaktus. A genitális herpesz fertőzésnek akkor a legnagyobb az esélye, ha valaki olyan partnerrel él nemi életet, akinek aktív, hólyagos elváltozásai vannak, - fertőzés azonban fekélyek vagy egyéb tünetek hiányában is létrejöhet. leginkább akkor történik a fertőzés, ha valakinek olyan egyénnel van szexuális kapcsolata, aki fertőzöttségéről nem tud.


2. Melyek a herpesz tünetei?
Sok ember nem tud róla, hogy herpesszel fertőzött, mivel az soha nem okozott náluk tüneteket, vagy ha igen, nem ismerték fel azokat. Az első fertőzés alkalmával nyilvánvaló és fájdalmas elváltozások jelentkezhetnek a fertőzés helyén. Ezek a vírussal történő találkozást követően kb. két héttel jelennek meg, és rendszerint két-négy héten belül gyógyulnak. A hólyagok keletkezhetnek a hüvelybemenet környékén vagy a hímveszőn, a végbél körül, a fartájékon vagy combon. A primer epizód részeként elváltozások egy második hullámban is megjelenhetnek, és akár influenza­szerű tünetek, láz és nyirokcsomó-megnagyobbodás is jelentkezhetnek. Gyakori azonban, hogy a beteg semmilyen elváltozást nem észlel, vagy a fertőzés olyan enyhe tünetekkel jár, hogy észre sem veszi, vagy valami másnak, például rovarcsípésnek vagy kiütésnek véli azokat.
A primer epizódot követően, a vírus inaktív (latens) stádiumban a szervezetben marad, és a tünetek időről-időre kiújulhatnak. Ezek a tünetek, amelyek körülbelül egy hétig tartanak, lehetnek hólyagos vagy nyílt fekélyes elváltozások, amelyek pörkösödnek, majd eltűnnek. Ritkán előfordulhat, hogy a vírus látható bőrelváltozások nélkül válik aktívvá és fertőzővé. A vírus soha nem tűnik el a szervezetből, és az ismétlődő epizódok gyakorisága és súlyossága egyénenként nagymértékben változhat.

3. Hogyan kezelik?
A herpesz nem gyógyítható meg. Egyes patikában beszerezhető gyógyszerek csökkenthetik a kiújulások gyakoriságát és lerövidíthetik azok időtartamát.
 
4. Hogyan előzhető meg a herpesz?
A szájherpesz (fekélyes elváltozások a szájban, bőrleváltozások a genitális régión kívül) nem előzhetők meg. Az expozíció a mindennapi élettel együtt jár. A genitális herpesz azonban aktív herpesz fertőzésben szenvedő egyénnel történő szexuális kontaktus kerülésével és óvszer használatával megelőzhető.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe