A kortizol vizsgálat alkalmas a Cushing-szindróma - a kortizol túltermeléssel kapcsolatos állapot - diagnosztizálására, illetve a mellékvese-elégtelenség, vagy az Addison-kór (a kortizolhiányhoz kapcsolódó kórállapotok) diagnosztizálására. A kortizol egy hormon, amely többek között a fehérjék, lipidek és szénhidrátok anyagcseréjében játszik szerepet. Normális esetben a vér kortizolszintje „napi változás” szerint emelkedik és csökken, kora reggel tetőzik, majd a nap folyamán csökken, és éjfél körül éri el a legalacsonyabb szintjét.
A kortizolt a mellékvesék termelik és választják ki. A hormon termelését az agyban található hipotalamusz és az agyalapi mirigy szabályozza. Amikor a vér kortizolszintje csökken, a hipotalamusz kortikotropin-releasing hormont (CRH) szabadít fel, amely az agyalapi mirigy ACTH (adrenokortikotrop hormon) termelését serkenti. Az ACTH fokozza a mellékvesék kortizol termelését és annak felszabadítását. A megfelelő mennyiségű kortizol előállításához a hipotalamusznak, az agyalapi mirigynek és a mellékveséknek megfelelően kell működniük.
A legtöbb kortizol a vérben fehérjéhez kötődik; csak kis százaléka „szabad” és biológiailag aktív. A vérmintában végzett kortizol vizsgálat a fehérjéhez kötött és a szabad kortizolt együttesen határozza meg, míg a vizelet- és nyálvizsgálat csak a szabad kortizolt mutatja ki, amelynek mennyiségileg összefüggést kell mutatnia a vérben lévő szabad kortizol szinttel. Különböző időpontokban, például a reggel 8 órakor és a 16 órakor gyűjtött vér és/vagy nyál kortizol eredménye felhasználható a kortizolszintek, valamint azok napi változásának értékelésére. A 24 órán át gyűjtött vizeletben mért kortizol mennyiség nem mutat napi ingadozást, ehelyett mutatja a 24 óra alatt kiválasztott, nem kötött („szabad”) kortizol teljes mennyiségét.
Abnormális kortizol eredmény esetén további vizsgálatokra kerül sor annak megerősítéséhez, és az ok meghatározásához:
A túlzott kortizoltermelés vizsgálata: ha magas a vér kortizolszintje, további vizsgálatokra kerülhet sor annak igazolására, hogy a magas kortizolszint egyben kóros (és nem pusztán a fokozott stressz, vagy a kortizolhoz hasonló gyógyszerek alkalmazása okozza). Ez a kiegészítő vizsgálat magában foglalhatja a 24 órás vizelet kortizol mérést, éjszakai dexametazon-szuppressziós teszt elvégzését, és/vagy az esti lefekvés előtti nyálminta gyűjtését, hogy a kortizol szint akkor kerüljön meghatározásra, amikor annak a legalacsonyabbnak kell lennie. A vizelet kortizol vizsgálat meghatározott ideig, általában 24 órán keresztül történő vizeletgyűjtést igényel. Mivel az ACTH-t az agyalapi mirigy impulzusszerűen választja ki, vizsgálata segíti annak eldöntését, hogy az emelkedett vér kortizol szint valóban a kortizol termelés fokozódását tükrözi-e.
Dexametazon-szuppresszió: A dexametazon-szuppressziós vizsgálat magában foglalja egy alapvonali minta kortizol szintjének mérését, majd szájon át dexametazon (egy szintetikus glükokortikoid) beadását, végül a kortizol szint meghatározását további, adott időpontokban gyűjtött mintákban. A dexametazon elnyomja az ACTH-termelést, és csökkentenie kell a kortizol termelést, ha a kortizol felesleg okozója a stressz.
A nyálminta kortizol méréshez történő gyűjtése kényelmes módja annak, hogy megállapítsuk, megváltozik-e a kortizol termelés normál ritmusa. Ha e tesztek közül egy vagy több megerősíti, hogy kóros kortizol termelésről van szó, akkor további vizsgálatokra lehet szükség, beleértve az ACTH mérését, a dexametazon szuppressziós teszt megismétlését magasabb dózisokkal, vagy radiológiai képalkotó vizsgálat elvégzését.
Az elégtelen kortizoltermelés vizsgálata: Ha kezelőorvosa azt gyanítja, hogy a mellékvesék nem termelnek megfelelő mennyiségű kortizolt, vagy ha az alapvonali vérvizsgálat elégtelen kortizol termelést jelez, ACTH terheléses vizsgálat elvégzésére kerülhet sor.
ACTH terhelés: Ez a vizsgálat magában foglalja a kortizol szint vérben történő mérését szintetikus ACTH injekció beadása előtt és után. Ha a mellékvesék normálisan működnek, akkor az ACTH terhelés hatására a kortizol szint emelkedik. Ha a mellékvesék sérültek, vagy nem működnek megfelelően, akkor a kortizol szint alacsony marad. A vizsgálat hosszabb, 1-3 napig tartó változata szintén elvégezhető a mellékvese- és az agyalapi mirigy-elégtelenség megkülönböztetéséhez.