Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A vizsgálatot kétféleképpen alkalmazzák:
1. a tünetek okait diagnosztizálják, és
2. a szexuálisan aktív embereken baktériumszűrést végeznek.
A pontos diagnózis rendkívül fontos, mert a Chlamydia-fertőzés tünetei hasonlítanak a gonorrhoeáéhoz, de a két fertőzés különböző antibiotikumos kezelést igényel.
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Az orvos akkor kérheti a vizsgálatot, ha (nőknél) hüvelyi folyás és hasi fájdalom tünetei jelentkeznek, illetve (férfiaknál) a péniszből szokatlan váladékozás, illetve fájdalmas vizeletürítés tapasztalható. Ugyanakkor a fertőzött nők kb. 75%-ánál, a fertőzött férfiak kb. 50%-ánál nincsenek érzékelhető tünetek, így az alábbi esetekben is ajánlatos a vizsgálat elvégzése:
Minden 20 év alatti, szexuálisan aktív nőnél (legalább évente egyszer).
20 év fölötti nőknél, amennyiben egy vagy több rizikófaktor fennáll (szűrés évente). A rizikófaktorok közé tartozik egy új vagy egyszerre több szexuális partner, olyan partner, akinek másokkal is vannak szexuális kapcsolatai, és nem használ óvszert.
Minden nőnél, akinek méhnyakfertőzése van.
Minden terhes nőnél.
Mit jelent az eredmény?
A pozitív vizsgálati eredmény aktív fertőzést jelent, amely antibiotikumos kezelést igényel.
Mit kell még tudnom?
A Chlamydiát gyakran „csendes járványnak” hívják, mert a fertőzés rendkívül elterjedt, viszont az emberek zöme nem tud a betegségéről. A Chlamydia különösen elterjedt a 25 év alatti fiatalok körében. Négyszer olyan gyakori, mint a gonorrhoea, és hatszor olyan gyakori, mint a herpesz.
A Chlamydia kezelése egyszerű; ha viszont nem kezelik, akkor súlyos, visszatérő, egyéb egészségi problémát okozhat. A fertőzött betegek szexuális partnerét/partnereit is vizsgálni és kezelni kell.
A fertőzött emberek nagyobb eséllyel kapnak el más nemi úton terjedő betegségeket; például háromszor-ötször nagyobb eséllyel kapják el a HIV-et, ha ennek ki vannak téve.
A nemi úton terjedő betegség lehetősége nem zárható ki akkor sem, ha a vizsgálat eredménye negatív; vizsgálni kell a betegség tüneteit és a páciens kórtörténetét is.