Az antidiuretikus hormon (ADH) hiányának vagy fokozott termelésének a kimutatására, diagnosztizálására vagy a kiváltó ok meghatározására. A vizsgálatot nem használják széles körben; ezeket a betegségeket gyakran a kórtörténet és egyéb laboratóriumi eredmények, például a vér és a vizelet ozmolalitás és elektrolitszintek alapján diagnosztizálják.
Az antidiuretikus hormon (más néven arginin vazopresszin (AVP) az agyban a hipotalamuszban termelődő, majd a koponyaalapon elhelyezkedő agyalapi mirigy hátsó részében tárolódó hormon. Az ADH segít a szervezetben a vízháztartást szabályozni. Számos betegség, állapot és gyógyszer befolyásolhatja a felszabaduló ADH mennyiségét vagy a vese ADH-ra adott válaszát.
ADH hiányt a diabetes insipidus két fő típusában gyakran lehet észlelni. Centrális diabetes insipidus esetén a hipotalamusz nem termel ADH-t, vagy az ADH nem szabadul fel az agyalapi mirigyből. Nefrogén diabetes insipidusra jellemző, hogy a vese csökkent mértékben reagál az ADH-ra. A diabetes insipidus mindkét típusában nagy mennyiségben híg vizelet ürül.
Néha vízmegvonásos ADH stimulációs próbát végeznek a két típus elkülönítésére. Ennek során a folyadékbevitel korlátozására, ADH szint mérésére, majd ADH (vazopresszin) adására kerül sor. Adott időközönként, a vazopresszin beadása előtt és után több alkalommal kerül sor vér- és vizelet ozmolalitás mérésére annak érdekében, hogy figyelemmel kövessék, hogyan reagál a szervezet a folyadékbevitel korlátozására, majd a gyógyszer adására. Az eljárást szoros orvosi ellenőrzés mellett kell végezni, mivel az néha súlyos kiszáradáshoz vezet, illetve veszélyt jelenthet azoknak, akiknek valamilyen alapbetegsége van.
Magas ADH szinteket gyakran lehet észlelni olyan állapotokban, melyek ’nem megfelelő ADH-elválasztással’ (SIADH = syndromes of inappropriate antidiuretic hormone) járnak. A SIADH vizsgálata kapcsán sor kerülhet a vér és a vizelet ozmolalitás, nátrium, kálium, és klorid tesztekre, valamint néha ADH mérésére is. Esetenként vízterheléses ADH gátlási próbát végeznek. Ennél a tesztnél az éhgyomorra érkező betegnek meghatározott mennyiségű vizet adnak, majd a keletkező vizelet mennyiségét, illetve a vizelet és vér ozmolalitás változását követik figyelemmel. ADH vizsgálatra is sor kerül. Az eljárást orvosi felügyelet mellett kell végezni, mivel veszélyes lehet azok számára, akik vesebetegségben szenvednek, illetve nagyon alacsony vér nátriumszint (hiponatrémia) kialakulását okozhatja.
A SIADH és egyéb, ödémával, alacsony vér nátriumszinttel és/vagy csökkent vizelettermeléssel járó betegségek, például pangásos szívelégtelenség, májbetegség, vesebetegség, és pajzsmirigybetegség elkülönítésére más vizsgálatokat is végezhetnek.
.png)