Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A katekolamin vizsgálatokat elsősorban a pheochromocytomák kiderítésére vagy azok kizárására használják. Kérhetik a pheochromocytoma-kezelés hatékonyságának követésére, miután már megtörtént a pheochromocytoma diagnosztizálása és eltávolítása, illetve az újabb pheochromocytoma keletkezésének ellenőrzésére. A vér katekolaminjainak vizsgálata akkor a leghasznosabb, amikor a beteg tartósan magasvérnyomásban szenved vagy aktuálisan kiugróan magas vérnyomást tapasztal. A vizsgálati eredmény értékelésekor gondolni kell arra, hogy a hormonok nem sokáig maradnak meg a vérkeringésben: a szervezetben felhasználódnak, metabolizálódnak és/vagy kiürülnek. A vizelet katekolamin vizsgálata a 24 órán át kiválasztott katekolamin mennyiségét mutatja meg. Mivel ez idő alatt a hormonszintek a vérben jelentősen ingadozhatnak, a vizelet vizsgálatával felismerhető a túltermelés, amely esetleg a vérvizsgálattal nem volt kimutatható. A vér és vizelet vizsgálatát együtt vagy külön-külön is kérhetik a katekolaminok és metabolitjaik túltermelésének vizsgálatára.
Mivel ezeket a vizsgálatokat erősen befolyásolhatja a gyógyszerelés, az étrend és a stressz, ezért elkerülhetetlen néhány álpozitív eredmény. Ez a fő oka annak, hogy a katekolamin vizsgálat alkalmazása lakossági szűrővizsgálatként nem ajánlott. A kezelőorvos általában a beteg stressz-szintjének és étrend szokásainak ismeretében értékeli a pozitív eredményt. Az álpozitív eredmény kizárására, az eredetileg kapott eredmények megerősítésére gyakran megismétlik a vizsgálato(ka)t.
Esetenként a vizsgálatot kérhetik tünetmentes személytől, ha egyéb ok miatt elvégzett diagnosztikai képalkotó eljárás során kiderül egy mellékvese- vagy neuroendocrin daganat, vagy ha a beteg anamnézisében vagy a családi anamnézisben pheochromocytoma szerepel. (Ez utóbbi esetben az azért kérhetik a vizsgálatot, mert a daganatsejtek egy már kezelt betegben is újra keletkezhetnek, illetve néhány estetben genetikai kapcsolat tapasztaltak a betegség fellépésekor.)
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
leginkább akkor kérik a vizsgálatot, amikor a kezelőorvos pheochromocytomára gyanakszik vagy ki akarja zárni annak lehetőségét. Kérhetik továbbá, amikor a beteg tartós vagy ismétlődő hypertóniában szenved. (Leggyakoribb tünetek: fejfájás, izzadás, hőhullámok és szapora szívverés.) Akkor is kérhetik a vizsgálatot, amikor a beteg a kezelésnek ellenálló magasvérnyomásban szenved. (A pheochromocytomában szenvedők ugyanis gyakran ellenállóak a hagyományos kezelési módoknak).
Alkalomszerűen akkor kérik a vizsgálatot, ha véletlenül derül ki a mellékvese-tumor vagy amikor a családi anamnézisben pheochromocytoma szerepel. Használhatják a vizsgálatot követésre is, amikor a beteget már egyszer kezelték pheochromocytomára és a betegség esetleges kiújulását szeretnék időben észrevenni.
Mit jelent az eredmény?
Mivel a katekolamin vizsgálat nagyon érzékeny a külső befolyásoló tényezőkre és a pheochromocytomák ritkák, a kezelőorvosok több álpozitív eredménnyel találhozhatnak, mint valós pozitív eredménnyel. (Ez nyilvánvalóan nem a laboratóriumi meghatározás hibájának, hanem a beteg előkészítés nem megfelelő voltának tudható be, ezért a vizsgálat kérésekor a szokásosnál is jobban át kell gondolni az eredményt befolyásoló preanalitikai tényezőket!) Ha egy tünetekkel rendelkező beteg vérében és/vagy vizeletében magas katekolaminszintet mutattak ki, további kivizsgálás indokolt. Súlyos betegségek valamint a stressz közepes vagy akár nagyfokú, de rövid ideig fennálló katekolaminszint-emelkedést eredményezhet. A kezelőorvosnak a beteg állapotát egészében kell értékelni, azaz figyelembe kell vennie a fizikális állapotát, érzelmi helyzetét, a gyógyszerezését és az étrendjét, stb is. Amikor felmerül a gyanúja, hogy az eredményt valamilyen tényező befolyásolta, a vizsgálatot a befolyásoló tényezők megszüntetése vagy minimalizálása után megismétlik annak megállapítására, hogy a katekolaminszintek még mindig magasak-e. A kezelőorvos kérheti továbbá a vér és/vagy vizelet metanephrin vizsgálatot is a leletek vagy a képalkotó eljárások (mint például az MRI) eredményeinek megerősítésére.
Ha emelkedett szinteket találnak egy olyan betegnél, akit korábban már kezelték pheochromocytomára, akkor nagy annak a valószínűsége, hogy a kezelés nem volt hatékony és/vagy a daganat kiújult.
Ha a katekolaminok szintje nem kóros a vérben és a vizeletben, akkor nem valószínű, hogy a betegnek pheochromocytomája van. A pheochromocytomák katekolamin termelése nem mindig állandó. Előfordulhat, hogy a beteg tünetmentes (pl. nincs kiugró vérnyomásértéke) és a vér és a vizelet katekolamin koncentrációja is normál vagy közel normál szintű, mégis kialakulóban van nála a pheochromocyta.
Mit kell még tudnom?
A vér és a vizelet katekolamin vizsgálata segít a pheochromocytoma diagnózisában, azonban nem nyújt felvilágosítást arról, hogy hol van a daganat, hogy egy vagy több daganatról van-e szó vagy azt, hogy jó- vagy rosszindulatú-e a daganat. A termelt katekolamin mennyisége általában párhuzamosan emelkedik a daganat méretével, de ez egyáltalán nem törvényszerű!
Nagyon fontos a kezelőorvos tanácsát kikérni bármilyen gyógyszer szedésének abbahagyása előtt. A kezelőorvos segít az interferáló anyagok és gyógyszerek azonosításában és abban, hogy a páciens melyik gyógyszer szedését hagyhatja abba biztonságosan és melyik szedését kell feltétlenül folytatnia. Néhány anyag, amely interferál a katekolamin vizsgálattal: acetaminophen, aminophyllin, amphetamin, étvágycsökkentők, kávé, tea, koffein egyéb formában, chloralhydrat, clonidin, dexamethason, vízhajtók, adrenalin, ethanol (alkohol), insulin, imipramin, lítium, methyldopa (Aldomet), MAO- (monoamin oxidase)gátlók, reserpin, salicylatok, theophyllin, tetracyclin, tricyclic antidepresszánsok és értágítók. E szerek hatása a katekolamin eredményekre nem jósolható meg előre és betegről betegre változik.
.png)