A vér ketonjait elsősorban egy súlyos, akár életveszélyes állapot, a diabéteszes ketoacidózis (DKA) szűrésére, kimutatására és ellenőrzésére használják az 1-es,és néha a 2-es típusú cukorbetegeknél. DKA akkor fordulhat elő, ha a cukorbeteg vércukorszintje jelentősen megemelkedik betegség, súlyos fertőzés, terhesség vagy számos egyéb állapot valamelyikének kialakulása esetén.
A DKA hirtelen és súlyos vércukorszint emelkedéssel (akut hiperglikémia), súlyos inzulinhiánnyal, és a szervezet sav-bázis egyensúlyának felborulásával jár. A felesleges ketonokat és glükózt a vesék a vizelettel ürítik, hogy megpróbálják eltávolítani azokat a szervezetből. Ez fokozott vizeletürítést, szomjúságot, kiszáradást és elektrolit-vesztést okoz. Olyan tünetek is jelentkezhetnek, mint a szapora légzés, légszomj, gyümölcsös illatú lehelet, hányinger, hányás, fáradtság, zavartság, végül kóma.
Ketózis és ketoacidózis éhezés, alkoholizmus, valamint magas zsír- és alacsony szénhidráttartalmú diéta esetén is előfordulhat. Szándékosan előidézhető egyes epilepsziás gyermekeknél, akiknél gyakran fordul elő roham, és akik nem reagálnak a gyógyszeres vagy más kezelésekre.
Háromféle ketontest létezik: az acetoacetát, a béta-hidroxibutirát és az aceton. Súlyos diabéteszes ketoacidózisban a béta-hidroxibutirát a legnagyobb mennyiségben keletkező ketontest. A különböző ketonvizsgálatok egy vagy több ketontestet mérnek, és eredményeik nem felcserélhetők egymással.
A vér ketonszinteket néha más vizsgálatokkal, például vérgáz-, vércukor- és elektrolitvizsgálatokkal együtt kérik a ketoacidózis kimutatására, ha a vizsgált személy nem cukorbeteg, és a DKA jeleit és tüneteit például túlzott mennyiségű alkohol fogyasztása miatt észlelik.