A thrombocyták (vérlemezkék) létfontosságúak a normál véralvadáshoz. A csontvelőben termelődnek, és a vérben keringenek amig szükség lesz rájuk. Ha érsérülés következik be, a vérlemezkék a sérülés helyére tapadnak (a von Willebrand faktor segitségével, amely "ragasztóként" működik), összecsapódnak más vérlemezkékkel, olyan anyagokat bocsátva ki, amelyek, aktiválják a további aggregációt, és egy laza vérlemezke-dugót alkotnak. Ezt a folyamatot nevezzük primer haemostasisnak. Ezzel egyidőben a vérlemezkék támogatják a véralvadási kaszkádot, olyan lépések sorozatát, amely az alvadási faktorok egymást követő aktiválódását foglalja magába. Ebben a másodlagos haemostasis folyamatban a fibrin fonalak képződnek, keresztkötéssel fibrin hálót alkotnak, majd a laza vérlemezke dugó köré szövődve és összepréselődve stabil rögöt alkotnak. Az így létrejött képződmény mindaddig helyben marad, amíg a sérülés be nem gyógyul. Amikor már a vérrögre nincs többé szükség, akkor egyéb faktorok lebontják a rögöt, és eltávolítják a sebgyógyulás útjából.Ha kevés vérlemezke van jelen, vagy elegendő vérlemezke van ugyan, de azok nem működnek normálisan, megnő a túlzott vérzés lehetősége. A vérlemezkék számát viszonylag könnyen meg lehet állapítani, az átfogó vérlemezke funkciót azonban már sokkal nehezebb. Egyelőre nem ismert olyan eljárás, amellyel egyértelműen meg lehetne állapítani a vérlemezkék működésének esetleges összes hibáját. Nincs megegyezés arról sem, hogy melyik vizsgálat a legalkalmasabb a különböző hiányosságok kimutatására.

A múltban a vérzésidő mérése volt az elsőleges szürő teszt a vérlemezkék hibás müködésének kimutatására. Ehhez egy vérnyomásmérő mandzsettájának segítségével meghatározott (40 Hgmm-es) nyomást gyakoroltak a felkarra, az alkar belső felén egy eszközzel egy vagy két rövid felszíni karcolást ejtettek, és feljegyezték, hogy a vágásoknál mennyi idő után szűnt meg a vérzés. Ha a páciens hosszabb ideig vérzett, akkor úgy tekintették, hogy nagy kockázata van a túlzott vérzésnek (pl. sebészeti beavatkozásoknál). Az utóbbi időben a vérzési idő mérése elvesztette a támogatottságát.. Sok laboratórium már nem ajánlja, és számos szakmai szervezet rutinszerű alkalmazása elleni állásfoglalást fogalmazott meg a sebészeti eljárásokat megelőző szürés részeként.. Ennek oka az, hogy a vérzési idő nem bizonyult kellően érzékenynek és specifikusnak, így szükségszerűen nem tükrözi a műtéti vérzés súlyosságának kockázatát. A vizsgálat gyengén reprodukálható, az eredmény egyszerű eszközökkel is nagyban befolyásolható, (idetartozik pl. aszpirin fogyasztása, amellyel a vérzésidő megnyúlt, vagy a vizsgálatot végző személy ügyessége is), és a páciensek gyakran kényelmetlennek, esetenként fájdalmasnak tartották az alkart ért sérülést is. Mindezek miatt olyan készülékeket fejlesztettek ki, amelyek a pácienstől levettvérből, objektíven képesek mérni a vérlemezkék egyes funkcióját. E vizsgálatoknak az a lényege, mesterségesen imitálják a vérrögképződés folyamatát.

Az egyik ilyen eljárás során a vérlemezkéket adrenalinnal vagy ADP-vel (adenozin-difoszfáttal) hozzák össze. Az adrenalin vagy az ADP aktiválja a mintában lévő vérlemezkéket, és elősegíti azok kitapadást és összecsapzódást. Különböző módszerekkel azt az időt mérik, amely a vérrög kialakulásához szükséges. Ha ez az idő normál, akkor nem valószinűsíthető vérlemezke diszfunkció. Az ADP-vel történő vizsgálatot általában az adrenalinnal végzett kóros eredmény ellenőrzésére használják. Ha mindkét vizsgálati eredmény kóros, akkor valószínű, hogy a páciensnek vérlemezke diszfunciója van, és indokolt a további vizsgálat a vérzési rendellenesség (öröklött vagy szerzett) okának kiderítésére. Ha az ADP teszteredmény normál, akkor az adrenalinnal kapott kóros érték az aszpirin fogyasztásnak tudható be. Ez a leggyakrabban előforduló oka a kóros vizsgálati eredménynek, mivel az aszpirin egyetlen dózisa is kb. 10 napra befolyásolhatja a vérlemezkéknek az adrenalinnal adott reakcióját.Miközben a fent említett eljárást általánosan elfogadják a vérlemezke diszfunkció szűrésére, abban nincs egyetértés, hogy a vérzési idő helyettesítő tesztje lenne. Ennek az az oka, hogy - a vérzési időhöz hasonlóan - itt sem sikerült igazolni, hogy a vérlemezke-adrenalin/ADP vizsgálat alkalmas előrejelezni azt, hogy a páciens súlyosan vérezni fog-e a sebészeti beavatkozások alatt. Ezenkívül nem alakultak ki a módszer teljes klinikai alkalmazásának irányelvei sem.

Egy másik vérlemezke funkciós vizsgálattal szintén a thrombocyta aggregációját mérik. Ennek során két cső vért vesznek a kari vénából, és egy vérlemezkében gazdag, és egy vérlemezkében szegény plazmát állítanak elő. A plazmákhoz olyan reagenseket adnak, amelyekről ismert, hogy a vérlemezkék aggregációját váltják ki. A vérlemezke funkcióra a kétféle plazmával kapott eredmények összehasonlításából következtetnek. A módszer hátránya, hogy az előzőekhez hasonlóan, az aszpirin és különböző gyógyszerek befolyásolhatják az eredményt.