A mycoplasma vizsgálatot elsősorban arra használják, hogy kiderítsék, a légúti tüneteket Mycoplasma pneumoniae okozza-e. Szintén segíthet diagnosztizálni a mycoplasma okozta szisztémás fertőzéseket
Ellenanyag vizsgálat M. pneumoniae ellenes antitest kimutatására
Két típusú ellenanyag termelődik a vérben M. pneumoniae ellen, IgM és IgG,amelyeket mérni lehet
- IgM ellenanyagokat termel a szervezet elsőként fertőzés hatására. Az IgM szintje rövid idő alatt megjelenik, majd később csökkenni kezd, gyakran hónapokig kimutatható a vérből
- IgG ellenanyagok termelődése az IgM termelődést követi. Egy darabig emelkedik a szintje, majd stabilizálódik. Amennyiben valaki egyszer átesett mycoplasma fertőzésen, élete végéig kimutatható szinten marad a vérükben a mycoplasma ellenes IgG ellenanyag.
Általában a M. pneumoniae aktív fertőzés kimutatására a kezelőorvos mind az IgM, mind az IgG típusú ellenanyag tesztet kérheti, mint akut minta, majd 2-4 hét múlva újabb IgG tesztet a gyógyulás ellenőrzésére. Ezt a teszt kombinációt azért szokta kérni a kezelőorvos, hogy nyomon követhesse az IgG szintváltozását, mert vannak olyan emberek – főleg csecsemők és olyan emberek,akiknek az immunrendszere nem működik megfelelően – akik nem termelnek megfelelő mennyiségű IgG-t vagy IgM-et.
Közvetlen kórokozó kimutatás
Arra szolgál, hogy kimutatható-e a M. pneumoniae mikróba a légzőszervi váladékban, vérben, testnedvekben vagy a szövetmintában. Ez történhet a mycoplasma tenyésztésével megfelelő körülmények között, vagy örökítő anyagának kimutatásával (DNS teszt).
A mycoplasma tenyésztés hagyományos eljárás a kórokozó kimutatására, de egy kihívásokkal teli eljárás, amely nem mindig jár sikerrel. A mycoplasma tenyésztése sokkal bonyolultabb feladat, mint a közönséges baktériumoké, mint a staphylococcusok és streptococcusok tenyésztése. A mycoplasmának nincs sejtfala, és nem nő megfelelően a rutin baktérium táptalajokon. A sejtfalhiánya miatt nem lehet Gram festéssel láthatóvá tenni, ahogy a legtöbb baktérium esetében lehetséges. A beteg mintáját speciális médiumban kelltenyészteni, amely elősegíti ezeknek a mikróbáknak a lassú növekedését.
Akkor mondható ki, hogy negatív a teszt, ha 3-4 hét tenyésztés után sincs jelen a mycoplasma a tenyészetben. A legtöbb baktérium esetében ehhez elég 2-4 nap. Általában a tenyésztés mellé, vagy helyett kérnek ellenanyag vizsgálatot vagy DNS tesztet is a hosszú tenyésztési idő miatt.
A DNS teszt gyors és érzékeny módszer, de korábban nem volt elérhető a rutin mikrobiológiai laboratóriumok számára ez az eljárás. Ma már elérhetők olyan tesztek, amelyek során párhuzamosan több légzőszervi patogént lehet kimutatni,köztük a M. pneumoniae-t is, és ezzel növekszik azoknak a laboratóriumoknak a száma, amelyek ki tudják mutatni ezt a mikróbát. Ugyanakkora mycoplasma DNS jelenléte nem feltétlenül jelenti az aktuális fertőzöttséget. A DNS jelenléte jelentheti azt is, hogy a betegnek mycoplasma kolonizációja van, vagy egy lezajlott fertőzés után maradt ott az örökítőanyag, de élőkórokozó már nem található meg többé.
AM. pneumoniae DNS tesztet sokszor egyéb légúti fertőzést okozó fajok kimutatásával párhuzammosan végzik, mint a Chlamydia pneumoniae, Bordetella pertussis és a Legionella fajok. Ez segít eldönteni, hogy ezek közül a fajok közül valamelyik felelős-e a légúti fertőzésért.
Alkalmanként azt kell meghatározni, hogy a húgy-ivarszervi fertőzésekért a Mycoplasma hominis, Mycoplasma genitalium vagy az Ureaplasma urealyticum felelős-e. A M. hominist és az U. urealyticumot általában néhánynapos tenyésztéssel mutatják ki, de a M. genitalium esetén a tenyésztéshez 1-2 hónapra is szükség lehet, így DNS teszten alapuló detektálásmegbízhatóbb.
Az,hogy milyen mintát gyűjtenek függ a beteg életkorától, általános egészségi állapotától, a tüneteitől, és attól, hogy a betegvizsgálat alapján melyik szervek lehetnek érintettek. Azokat a betegeket, akiknél mycoplasma fertőzést feltételeznek a klinikai tünetek és a képalkotó eljárások alapján lehet kezelni, esetleg kiegészítve a laboratóriumi tesztekkel.
.png)