Laboratóriumi tesztek
Számos laboratóriumi teszt segítheti a leukémia diagnózisának felállítását, típusának meghatározását és a terápia hatékonyságának ellenőrzését. Sikeres kezelést követően (remisszió) a laboratórumi vizsgálatok arra szolgálnak, hogy a betegség esetleges kiújulása felismerhető legyen.
Az általános vérvizsgálatok a következők lehetnek:
Teljes vérkép és a fehérvérsejtek differenciálása.
Ezek rutin laboratóriumi vizsgálatok, melyek segítségével a vérkeringésben található sejtek jellemezhetők. Segítségével megadható a sejtek száma, meghatározható érettségi szintjük és a különböző sejttípusok aránya. Ezen vizsgálatok eredményei alapján merülhet fel elsőként a gyanú leukémiára. Kóros eredmények, mint pl. az emelkedett fehérvérsejt szám vagy a csökkent vörösvérsejt szám lehetnek a leukémia következményei, de ugyanakkor egy sor átmeneti vagy krónikus állapotban is előfordulhatnak. Ugyanakkor, blaszt sejtek (éretlen vérsejt előalakok) normálisan nem találhatók a vérkeringésben, így jelenlétük esetén felmerülhet néhány féle leukémia típus, ezért további vizsgálatok elvégzése szükséges. A teljes vérkép és a minőségi vérkép értékelése fontos eszközök a terápia hatásosságának ellenőrzésében és a betegség kiújulásának felismerésében.
A vérkenet. A vérkenet, vagy perifériás kenetértékelés gyakran alkalmazott további vizsgálat abban az esetben, ha a teljes vérkép elemzése során kóros fehérvérsejtek, vörösvérsejtek vagy vérlemezkék jelenléte felmerül vagy nem teljesen egyértelmű az eredmény. Egy vércseppből tárgylemezre kenetet húznak, megfestik és mikroszkóp alatt értékelik a sejteket: a normális sejtektől eltérő éretlen sejteket, abnormális méretű, alakú, megjelenésű sejteket.
Csontvelő aspiráció/biopszia. Amennyiben a kezelőorvos leukémia gyanúját felveti, csontvelő aspirációt vagy biopsziát rendelhet el a csontvelői sejtek vizsgálata céljából. Patológus vagy más szakember értékeli a csontvelő mintát (csontvelői szövetminta és/vagy folyékony csontvelői kenet) mikroszkóp alatt, elemezve a benne található sejtek számát, méretét, az egyes sejttípusok megjelenését, az érett és éretlen sejtek arányát. Ha a betegnél leukémiát diagnosztizálnak, ezzel a vizsgálattal a leukémia típusa, súlyossága is meghatározható. A csontvelő aspiráció/biopszia vizsgálat eredménye megadja a csontvelői sejtek kiindulási összetételét, mely alapjául szolgál a későbbiekben alkalmazott terápiára adott válasz megítéléséhez.
Az alábbi lehetőségekből választhat az orvos:
Gerinc csapolás (lumbálpunkció) és agy-gerincvelői folyadék elemzés. Amennyiben a csontvelőben leukémia mutatható ki, lumbálpunkció (gerinc csapolás) végezhető annak eldöntésére, hogy a betegség érinti-e a központi idegrendszert és az agy-gerincvelői folyadékot. Ha leukémiás sejtek vannak az agy-gerincvelői folyadékban, kiegészítő kezelésre lehet szükség (pl. gyógyszer közvetlen beinjektálása az agy-gerincvelői térbe).
Immunfenotipizálás/fenotipizálás áramlási citometriával és/vagy immunhisztokémiai vizsgálatok. Ezek segítségével diagnosztizálható a leukémia és megállapítható annak típusa.
Citogenetikai tesztek (FISH és kariotipizálás). Ezekkel a kromoszómák száma és azok szerkezete vizsgálható.
Kromoszóma analízis (kariotipizálás) és a citogenetikai vizsgálat segítségével a sejtekben az összes (46) kromoszóma vizsgálható, melynek célja, hogy a leukémia megjelenésével összefüggésbe hozható esetleges méretbeli, számbeli eltéréseket (deléciók vagy transzlokációk) vagy az összetételbeli változásokat feltérképezzék.
A fuoreszcens in szitu hibridizáció (FISH) egy olyan citogenetikai vizsgálat, mely a genetikai eltérésekből adódó kromoszóma változásokat keresi. Ez a vizsgálat többnyire érzékenyebb, mint a kariotipizálás. A FISH vizsgálat során egy kromoszómában lévő abnomális gén szakasz „világít” vagy fluoreszkál, ha egy speciális próba (jelzett minta DNS szakasz) hozzákötődik. A FISH technika segítségével a hasonlónak tűnő, de különböző - és ezért különböző kezelést igénylő - leukémia típusok elkülöníthetők.
Molekuláris vizsgálatok. A daganatsejtek kontrollálatlan szaporodásában azok a rosszul működő fehérjék játszanak szerepet, melyek egyébként a sejtek osztódását és fejlődését ellenőrzik. Ezek a hibák a DNS-t érintő mutációk eredményeként alakulhatnak ki (betegséget létrehozó genetikai variánsok). A laboratóriumi tesztek ki tudják mutatni azokat a rendellenességeket, amelyek bizonyos leukémia típusok kialakulásával vannak összefüggésben. Segíthetnek továbbá a terápia tervezésben és/vagy a leukémia prognózisának (kórjóslatának) meghatározásában és egyes esetekben a terápia hatékonyságának ellenőrzésében. Néhány általánosan használt olyan molekuláris vizsgálat, amely bizonyos leukémia típusok esetén alkalmazható:
- Akut promielocitás leukémia [PML-RARA]
- Akut mieloid leukémia [AML1-ETO, CBFB‑MYH11, NPM1 mutáció, CEBPA mutáció, FLT3 mutáció]
- Akut limfoblasztos leukémia [TEL-AML1, IL3-IGH, BCR-ABL]
- Mileoid vagy limfoid neoplazma eozinofíliával [FlP1L1-PDGFRA]
- Krónikus mieloid leukémia [BCR-ABL]
Minimális maradvány betegség (Minimum residual disease; MRD) vizsgálata. Ezek relatíve új, érzékenyebb áramlási citometriai vagy PCR alapú tesztek, melyek a betegség kezelését követően nagyon kis mennyiségű leukémiás sejtet képesek kimutatni a beteg mintájából. Ezáltal a minimális maradék betegség meghatározható, mely segítséget nyújt a további kezelés irányításában, tervezésében és a betegség javulását követő relapszus (visszaesés) megelőzésében.
DNS szekvenálást lehet végezni több lehetséges, együtt előforduló génmutáció kimutatására, segítve ezzel a beteg kezelését (terápia, betegség várható kimenetele).
Nem-laboratóriumi vizsgálatok
Computer tomográfia (CT), mágneses rezonancia képalkotó vizsgálat (MRI), mellkas röntgen, pozitron emissziós tomográfia (PET): ezeket a vizsgálatokat a betegség jeleinek (daganatok és nagy sejttömegek) kimutatására használják a test olyan régióiban, mint például a mellkas. Más képalkotó vizsgálatok, mint pl. az ultrahang, a lép, máj, vese állapotának felmérésére használatosak.