Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
Az EBV heterophil antitest kimutatását a mononucleosis infectiosa diagnosztizálására használják. Gyakran a mennyiségi és minőségi vérkép vizsgálatokkal együtt kérik, azért, hogy megtudják, emelkedett-e a fehérvérsejtszám, és vannak-e jelen reaktív lymphocyták. Esetenként Streptococcus kimutatását is kérik, annak kiderítésére, hogy a torokfájást a mononucleosis helyett vagy azt követően bakteriális fertőzés okozta-e.
Ha nem sikerül a páciens vérében EBV heterophil antitestet kimutatni, de továbbra is fennáll a mononucleosis lehetősége, a kezelőorvos 1-2 hét elteltével kérheti a vizsgálat megismétlését. Mononucleosis esetén ekkorra már rendszerint kimutatható mennyiségű antitest képződik. A diagnózis megerősítéséhez vagy kizárásához EBV-specifikus antitest kimutatást kérhetnek.
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Az EBV heterophil antitest kimutatást (közismertebb nevén a Paul-Bunnel reakciót, amelyet azonban ma már nem-igen alkalmaznak a laboratóriumok) leginkább felnőtteknél (általában fiatal felnőtteknél) a mononucleosis infectiora jellemző tünetek (láz, torokfájás, megduzzadt nyirokcsomók, fáradékonyság) jelentkezésekor kérik. Ha a vizsgálat eredménye negatív, de továbbra is fennáll a mononucleosis gyanúja, a kimutatást 1-2 hét múlva megismétlik.
Mit jelent az eredmény?
Ha az EBV heterophil antitestek kimutatása pozitív eredménnyel járt, és a fehérvérsejtszám emelkedett, a lymphocyták között sok a reaktív, valamint jelentkeznek a mononucleosissal együttjáró tünetek, akkor nagy valószínűséggel kimondható, hogy a páciensnek EBV-okozta mononucleosis infectiosaja van. Ha a kimutatás eredménye negatív, de a tünetek megvannak és a lymphocyták között is sok a reaktív, akkor valószínűleg túl korai volt a heterophil antitestek kimutatására tett kísérlet. Ilyenkor a vizsgálatot célszerű megismételni: ez történhet egy más EBV antitest kimutatására szolgáló teszttel, vagy ugyanazzal a teszttel is, csak egy későbbi időpontban (általában 1-2 héttel később). Negatív eredmény esetén figyelembe kell venni azt is, hogy vannak olyanok, akiknek a szervezete az EBV fertőzést követően sem termel heterophil antitesteket. Különösen érvényes ez a kisgyermekekre (kb. 6 éves kor alatt), akiket egyébként is ritkán vizsgálnak, mivel bár megfertőződnek EBV-vel, de a mononucleosis infectiosa tünetei alig jelentkeznek.
Ha az EBV heterophil antitest meghatározása negatív, és a lymphocyták között nincs, vagy csak kevés reaktív van, akkor valószínűleg valamilyen más mikroorganizmus (pl. cytomegalovirus /CMV/ vagy Toxoplasma) okozta a mononucleosishoz hasonló tüneteket. Ennek tisztázása elsősorban a terheseknél fontos, mivel a nem-EBV-okozta fertőzések között több is veszélyes lehet a magzatra. Ezért például a legenyhébb torokgyulladást is érdemes kivizsgáltatni, és ha kell, azonnal a megfelelő antibiotikummal kezelni.
Mit kell még tudnom?
A mononucleosis teszt gyorsan és könnyen kivitelezhető eljárárs, de nem az EBV-re, hanem az ellene termelődő heterophil antitestekre specifikus. Ilyen antitestek más betegségek (pl. lymphoma, systemás lupus erythematosus /lupus/, gyomor-bélrendszeri carcinomák) esetén is megjelenhetnek, ezt a tényt mindig figyelembe kell venni az eredmény kiértékelésekor. (A heterophil antitestek kimutatása azonban nem alkalmas az előbb említett betegségek diagnosztizálására vagy szűrésére.)
Ha az EBV heterophil antitest kimutatási eredmény negatív, de az orvos további információt szeretne kapni a beteg állapotával kapcsolatban, akkor az EBV-specifikus antitesteket célszerű vizsgálni. A specifikus IgM vagy IgG ellenanyagok mennyiségéből következtetni lehet arra, hogy a páciens a közelmúltban vagy régebben esett át a fertőzésen.
A heterophil antitestek mennyisége a betegségnek kb. a 4. hetétől csökken, majd a gyógyulást követően rendszerint nem éri el a kimutathatósági határt.
.png)