TORCH vizsgálatok

Mit vizsgálunk? 
A TORCH  több fertőző betegség kezdőbetűiből álló rövidítés (betűszó), amelyek terheseknél betegséget, újszülötteiknél pedig születési rendellenességet okozhatnak. A vizsgálat a fenti fertőzések bármelyike elleni antitestek kimutatására szolgál. Az aktív fertőzés megerősítésére specifikusabb vizsgálatokra lehet szükség.

A TORCH panel a következő vizsgálatokat foglalja magában:

• A toxoplazmózist egy parazita okozza, amely a terhesség alatt az anyából a placentán keresztül  a magzatba juthat. A Toxoplasma gondii szem- és idegrendszeri fertőzéseket okozhat, valamint ciszták kialakulásához vezethet az agyban és izmokban. Amennyiben a fertőzés a terhesség alatt jön létre, vetéléshez vagy születési rendellenességek kialakulásához vezethet, bár a következmények attól is függnek, hogy az anya a terhesség mely szakaszában fertőződött. A toxoplazma-fertőzés úgy jön létre, hogy a parazita az emésztőrendszerbe jut fertőzött macskák ürülékével történő érintkezéssel, nem pasztörizált kecsketej ivásával, és leggyakrabban kontaminált hús fogyasztásával.  

• Egyéb fertőzések , például luesz, hepatitis B, enterovirus, Epstein – Barr-vírus, varicella-zoster vírus és humán parvovírus.

• Rubeóla, más néven rózsahimlő. Amennyiben a fertőzés a terhesség korai szakaszában történik, az újszülöttnél szívfejlődési rendellenesség, retardáció, halláskárosodás, vérképzőrendszeri rendellenességek, szemproblémák jöhetnek létre vagy tüdőgyulladás léphet fel. A későbbi gyermekkorban központi idegrendszeri problémák, immunológiai rendellenességek vagy pajzsmirigybetegség jelentkezhetnek.

• A cytomegalovirus (CMV) egy másik vírusfertőzés, amellyel az anya fertőződhet. Az amerikai felnőttek több mint fele élete során valamikor átesik CMV-fertőzésen, és a betegség az esetek többségében nem jár súlyosabb tünetekkel. A vírus a magzatba kerülhet a szülés folyamán, de az újszülött fertőződhet az anyatejjel is. A fertőzött csecsemőknél súlyos problémák léphetnek fel, például süketség, mentális retardáció, tüdőgyulladás, májgyulladás vagy vérképzőrendszeri rendellenességek.

• A herpes simplex vírus (HSV)  közönségesen előforduló vírusfertőzés. A HSV-fertőzés két leggyakoribb formája az „ ajakherpesz ” , amely a szájon jelentkezik, és a genitális herpesz. Mindkettő visszatérhet. A HSV általában orális vagy genitális kontaktus útján fertőz. A vírussal fertőzött újszülöttek rendszerint a genitális HSV-fertőzésben szenvedő anya szülőcsatornáján történő áthaladás közben találkoznak a kórokozóval. A vírus az újszülött minden szervébe eljuthat, és életfontosságú szerveket támadhat meg. A fertőzött újszülöttnél a specifikus, antivirális szerrel történő kezelést a lehető leghamarabb meg kell kezdeni. A túlélő csecsemőknél, még kezelt esetekben is, idegrendszeri károsodás maradhat vissza.  

Hogyan történik a mintavétel?

A vizsgálathoz vérminta levételére van szükség. Vért vehetünk az újszülött sarkának tűszúrásával, vagy a kar könyökhajlati vénájába szúrt tűvel.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

A Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába. 

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
Az anyától vagy újszülöttől levett vért vizsgálhatunk annak megállapítására, hogy az újszülöttnél észlelt betegséget a panelben található kórokozók egyike okozta-e. A vérvizsgálattal meghatározható, hogy az egyén nemrégiben esett-e át a betegségen, régebben vészelte-e át azt, vagy soha nem találkozott az adott patogén ágenssel. A TORCH kórokozók egyikével közelmúltban fertőződött pácienseknél specifikus IgM ellenanyagok mutathatók ki, a régebben fertőzötteknél pedig IgG típusú ellenanyagok, amelyek egész életen át megmaradhatnak. Amennyiben egyik immunglobulin sem mutatható ki, az egyén még nem fertőződött ezekkel a mikroorganizmusokkal.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot ?
A vizsgálatot akkor kérik, ha a terhes nő gyaníthatóan TORCH kórokozók egyikével fertőződött. A rubeólafertőzés a terhesség első 16 hetében különös kockázatot jelent a magzat számára. Ha a terhes nőnél kiütés vagy rubeólára utaló egyéb tünetek figyelhetők meg, laboratóriumi vizsgálatokra lehet szükség a diagnózis elkészítéséhez. Az orvos csupán a klinikai megjelenési forma alapján nem tudja eldönteni, hogy valóban rubeóláról van-e szó, mivel más fertőzések is okozhatnak hasonló tüneteket. Toxoplazmával vagy CMV-vel fertőzött nőknél influenzaszerű tünetek jelentkezhetnek, amelyek nem különíthetők el könnyen más betegségek okozta tünetektől. Az ellenanyagok kimutatása segíthet az orvosnak abban, hogy a még meg nem született magzatot veszélyeztető fertőzést diagnosztizálja.

A vizsgálat az újszülöttnél is kérhető, ha a csecsemőnél a fenti fertőzések valamelyikére utaló jeleket észlelnek, mint például a gesztációs korhoz képest rendkívül kis méret, süketség, mentális retardáció, görcsök, szívfejlődési rendellenesség, katarakta, megnagyobbodott máj vagy lép, alacsony vérlemezkeszám vagy sárgaság.

Mit jelent az eredmény ?
Az eredményeket rendszerint pozitívként vagy negatívként adják meg az egyes fertőző ágensekkel szemben irányuló IgG és IgM ellenanyagok jelenléte vagy hiánya alapján. IgM ellenanyagok jelenléte az újszülöttben arra utal, hogy az nagy valószínűséggel fertőződött az adott organizmussal. Az anyai IgM antitestek ugyanis nem jutnak át a méhlepényen, az ilyen típusú ellenanyagok kimutathatósága tehát nagy valószínűséggel az újszülött aktív fertőzését igazolja. Az IgG jelenléte és IgM antitestek hiánya az újszülöttben arra utalhat, hogy az anyai ellenanyagok passzív módon átjutottak a babába, és nem jelenti azt, hogy a babánál aktív fertőzés áll fenn.

Hasonlóképp, IgM antitestek jelenléte a terhes nőnél arra utal, hogy mostanában fertőződött a vírussal vagy parazitával. Az eredmények megerősítésére további vizsgálatokra van szükség, mivel az IgM ellenanyagok jelenlétének más oka is lehet. IgG kimutathatósága a terhes nőnél azt jelentheti, hogy az asszony régebben fertőződött az adott fertőző ágensek valamelyikével. Két héttel később levett második vérminta vizsgálatával az ellenanyagszintek összehasonlíthatók. Amennyiben a második vérmintában az IgG antitestek szintje emelkedett, a vizsgált személy a közelmúltban találkozhatott az adott fertőző ágenssel.

Mit kell még tudnom?
A TORCH panelt egyre ritkábban alkalmazzák a fenti fertőzések diagnosztizálására, mivel azok kimutatására ma már specifikusabb és érzékenyebb vizsgálatok állnak rendelkezésre. Amennyiben csupán az ellenanyagok jelenlétének kimutatására támaszkodunk, késhet a diagnózis elkészítése, hiszen azok termelődése esetleg napok vagy hetek múltán válik kimutathatóvá. Az antigén detektálása vagy a mikroorganizmus tenyésztése a fertőzés korábbi szakaszában lehetséges, eredménye pedig specifikusabb.

1. Ha az ellenanyag-vizsgálatom eredménye pozitív, azt jelenti, hogy fertőzött vagyok?
Pozitív IgG ellenanyagteszt azt jelenti, hogy régebben vagy a közelmúltban átesett a fertőzésen. Amennyiben a vérmintát a betegség kezdetéhez közeli időpontban vették le, pozitív IgG-eredmény valószínűleg azt jelenti, hogy a találkozás több mint egy hónappal azelőtt vagy akár a jelen betegséget megelőzően évekkel történt. Két-háromhetes időközökben levett két vérminta ellenanyagszintjének összehasonlításával az orvos képes eldönteni, hogy az IgG-szintek emelkedtek-e (közelmúltban zajlott fertőzéssel kapcsolatosan) vagy változatlanok-e (régebben lezajlott fertőzésre utalva). Az IgM-pozitivitás értékelése sokkal nehezebb, mivel tévesen pozitív eredmények is előfordulhatnak. Mielőtt a diagnózist felállítanák, minden pozitív eredményt további specifikus vizsgálattal meg kell erősíteni. Ha orvosa a vizsgálat negatív eredménye ellenére azt gyanítja, újszülött gyermekénél a fenti fertőzések valamelyike állhat fenn, a feltételezett fertőzés kimutatására további vizsgálatokat fog kérni.

2. Milyen vizsgálatot alkalmaznak a fenti mikroorganizmusokkal történt fertőzés megerősítésére?
A TORCH ágensek valamelyikével történt fertőződés diagnózisának elkészítéséhez specifikusabb, megerősítő vizsgálatokra lehet szükség. Újszülötteknél a toxoplazmózist, herpesz- vagy rubeólafertőzés gyanúját gyakran gerincvelői folyadék vizsgálatával támasztják alá (amelyhez a mintát lumbálpunkcióval vagy „gerinccsapolással” lehet levenni); cytomegalovirus-fertőzés kimutatására vizelettenyésztést végezhetnek; herpes simplex vírus fertőzés igazolására a bőrléziókból történhet mintavétel és tenyésztés. Ahhoz, hogy terhes nőnél vagy a babánál a toxoplazmózis diagnózisát elkészíthessék, további vérminta levételére lehet szükség, amelyet erre a vizsgálatra szakosodott referencialaboratóriumba küldenek be.