A vércsoport meghatározása a vörösvértestek felszínén fellelhető markerek (specifikus szénhidrátok vagy proteinek) vagy antigének alapján történik. Az emberi vörösvértesteknek két fő antigénje, vagy „azonosítója” van, az A és a B antigének. A másik fontos sejtfelületi antigént Rh antigénnek hívják. A vércsoport meghatározása ezen antigének jelenlétét vagy hiányát detektálja abból a célból, hogy a páciens ABO és Rh vércsoportját meghatározza.
Azok, akiknek A antigénjeik vannak, A vércsoportúak. Azok, akik B antigénnel rendelkeznek, B vércsoportúak és azok, akik mind A és mind B antigénnel is bírnak, AB vércsoportúak, illetve azok, akiknek ezen markerek közül egyik sincs jelen a vörösvértestjük felületén, O vércsoportúak. Ha az Rh(D) fehérje jelen van a vörösvértesten, a páciens vércsoportja Rh(D) pozitív (Rh+); ha ez hiányzik, a személy vércsoportja Rh(D) negatív (Rh-).
A szervezet természetes módon termel antitesteket az A és B antigének ellen, de azok az antigének, amik ellen antitestet termel, nem találhatók meg a vörösvértesteken. Például, ha valaki A vércsoportú anti-B antitestjei vannak, illetve, ha valaki B vércsoportú anti-A antitestjei vannak. Az AB vércsoportúaknak nincsenek sem anti-A, sem anti-B antitestjeik, míg a O-vércsoportúaknak mindkét antitest típus (anti-A és anti-B) jelen van a vérében.
A következő táblázat feltünteti azt, hogy milyen antitest típusokra lehet számítani az emberek vérében a vércsoportjuk alapján.
Ezek az antitestek arra használhatók, hogy meghatározzuk a páciens vércsoportját és segít azon vér vércsoportjának meghatározásában, amit ő biztonsággal kaphat a vérátömlesztés során (kompatibilitás). Ha egy személyt, aki A vércsoportú és B-antigén ellen rendelkezik ellenanyaggal, például B vércsoportú vérrel transzfundálnának, a saját antitestjei elpusztítanák a transzfundált vér vörösvértestjeit, ezzel súlyos, potenciálisan végzetes szövődményt okozva. Ezért rendkívül fontos, hogy a páciens vércsoportja egyezzen a neki a vérátömlesztés során adandó vér vércsoportjával (csoportazonosság).
Ellentétben az A és a B antigénekkel, az Rh(D)antigén ellen nem termelődik természetes módon antitest (tehát nincs a vérünkben természetes módon anti-Rh(D) antitest). Az Rh antitestek csak azután alakulnak ki az Rh(D) antigénnel nem rendelkező egyének vérében (Rh(D)negatívak), ha találkoznak Rh(D) pozitív vörösvétestekkel. Ez megtörténhet a terhesség alatt, vagy a szüléskor amikor egy Rh(D) negatív anyának Rh(D) pozitív gyemeke születik, vagy ritkán akkor, ha az Rh(D) negatív vércsoportú személy Rh(D) pozitív vért kap a vérátömlesztés során. Mindkét esetben igaz, hogy az Rh(D) antigénnel való első expozíció nem eredményez erős választ az Rh(D) pozitív sejtekkel szemben, de a későbbi találkozás súlyos inkompatibilitási reakciót eredményezhet.
.png)