A csontvelő a testünk csontjaiban található lágy, szivacsos szövet, mely a vérsejtek képzésében vesz részt.
A csontvelő szerkezetének és sejtjeinek megítéléséhez csontvelő aspirációval (sejtek leszívása) vagy biopsziával (szövettani mintavétel) nyernek mintát.
A csontvelő üreges, szivacsos szerkezetét folyadékkal telt rostos hálózat képezi. A folyékony rész tartalmazza a vérképzőszervi (hematopoetikus) őssejteket, a különböző mértékben érett vérsejteket és a vérsejtképzéshez szükséges „nyersanyagokat”, mint pl. a vas, B12-vitamin, folsav.
A csontvelő elsődleges funkciója a vörösvérsejtek, vérlemezkék és a fehérvérsejtek termelése. A szervezet szükséglete (pl. egy fertőzéssel szembeni küzdelem, vagy egy vérvesztés miatt sejtpótlás), csakúgy, mint az elöregedett sejtek normális, folytonos pótlása határozzák meg a termelendő vérsejtek számát és típusát.
Vörösvérsejtek (Red Blood Cells: RBC)
A vörösvérsejtek (eritrociták) szállítják a szervezetben az oxigént. A vörösvérsejtek alkotják a vértérfogat 40-45%-át, átlagos élettartamuk a keringésben kb. 120 nap. A csontvelő olyan sebességgel termeli a vörösvérsejteket, amely képes pótolni az elöregedett és szétesett, vagy vérzés során elvesztett vörösvérsejteket, biztosítva ezzel azt, hogy relatíve állandó maradjon a vörösvérsejtszám a vérben.
Fehérvérsejtek (White Blood Cells: WBC)
A fehérvérsejteknek 5 típusa ismert: limfociták, neutrofil granulociták, eozinofil granulociták, bazofil granulociták és monociták. Mindegyik fehérvérsejt típus más-más szerepet tölt be a szervezet kórokozókkal szembeni védekezésében.
Vérlemezkék
A vérlemezkék, melyeket más néven trombocitáknak is neveznek, a csontvelőben található óriás sejtek, a megakariociták citoplazmatikus fragmentumai. A vérlemezkék szükségesek a normális véralvadáshoz.
A csontvelői őssejt fejlődésének és differenciálódásának eredményeképpen keletkeznek a fent említett különböző vérsejt típusok. A limfoid irányba differenciálódó sejtekből alakulnak ki később a limfociták. Más vérsejt előalakokból további éréssel és differenciálódással jönnek létre a granulociták (neutrofilek, eozinofilek, bazofilek), monociták, vérlemezkék és a vörösvérsejtek (eritrociták).
A csontvelőből a keringésbe olyan sejtek kerülnek, amelyek teljesen vagy majdnem teljesen érettek. Tehát a csontvelőben a fejlődés és az érés különböző stádiumaiban lévő sejtek tallálhatók, az éretlen sejtektől kezdve a majdnem teljesen érett sejtekig.
A csontvelő aspiráció és/vagy biopszia segítségével egyrészt csontvelői minta nyerhető, másrészt lehetőség adódik a csontvelő szerkezetének és sejteinek mikroszkópos megítélésére is. Csontvelő mintából különböző egyéb tesztek is végezhetők, mint pl. immunfenotipizálás áramlási citometriával, kromoszóma analízis, fluroszcens in situ hibridizáció (FISH), molekuláris vizsgálatok vagy mikrobiológiai tesztek. A vérrel kapcsolatos betegségek diagnosztikájában jártas szakember végzi a csontvelői minta elemzését és értékelését.
Csontvelő aspiráció
A csontvelő aspiráció során sejteket tartalmazó folyékony mintát nyernek, mely lehetővé teszi a sejtek mikroszkópos vizsgálatát és egyéb módszerekkel való elemzését. Az aspirációval nyert mintából tárgylemezen csontvelő kenet készül, amelyet festést követően mikroszkóposan értékeli egy szakember. Az elemzés során a sejtek számát, típusát, érettségét, küllemét stb. értékelik, valamint összehasonlítják ezeket az információkat a beteg véréből készített keneten látottakkal, illetve vérképében található adatokkal. A vizsgálat során a következő paramétereket is megadják:
M/E arány – mieloid/eritroid arány: ez a számérték a mieloid sejtek (fehérvérsejt előalakok/prekurzorok) és az eritroid sejtek (vörösvérsejt előalakok/prekurzorok) arányát adja meg.
Differenciálódás – azt fejezi ki, hogy mindegyik sejtvonalban (fehérvérsejteket, vörösvérsejteket, vérlemezkéket termelő sejtek) a sejtek megfelelően érettek-e, valamint, hogy milyen a jelenlévő sejtek egymáshoz viszonyított aránya (normál arányban vannak-e jelen).
Bármely abnormális sejt, mint pl. leukemiás vagy egyéb tumorsejt jelen van-e.
Csontvelő biopszia
A biopszia során egy henger alakú szöveti mintát vesznek, amely megőrzi a csontvelő szerkezetét. A biopsziás minta elemzésével az alábbi információk adhatók:
Cellularitás (sejttesség) – a csontvelői sejtek mennyiségét adja meg a csontvelő más komponenseihez (mint pl. a zsír) viszonyítva. Ezen kívül információt szolgáltat arról, hogy a cellularitás az életkornak megfelelő-e, esetleg emelkedett, vagy csökkent.
Az egyes sejtvonalak (mieloid, eritroid, megakariocita) megfelelő mennyiségben vannak-e jelen.
Van-e jelen bármilyen abnormális beszűrődés (infiltrátum: rosszindulatú daganat, fertőzés) a csontvelőben, vagy bármilyen elváltozás a csontvelői támasztószövetben (pl. fibrózis), illetve magában a csontban (oszteoporózis).
Attól függően, hogy az orvos milyen betegséget gyanít, számos más teszt elvégezhető a csontvelői mintából, például:
Leukémia esetén bizonyos antigén markereket lehet meghatározni (pl. immunofenotipizálás áramlási citometriával), melyek információt adnak a leukémia típusáról. Prognosztikai és terápiás markerek is meghatározhatók.
Speciális festési eljárást alkalmaznak a csontvelői vasraktár megítéléséhez. Ezzel a módszerrel információ nyerhető bizonyos abnormális eritroid (vörösvérsejt) prekurzorok jelenlétéről, melyek jellegzetessége, hogy sejtmagjukat vas szemcsék veszik körül (ring szideroblasztnak nevezzük).
Kromoszóma analízist és/vagy FISH analízist végeznek annak kimutatására, hogy egy adott leukémia, mielodiszplázia, limfóma vagy mielóma esetén jelen van-e valamilyen kromoszóma eltérés/rendellenesség.
Molekuláris tesztek is végezhetők a csontvelői mintából, amelyek segítik a diagnózis felállítását. Ilyenek például:
T-sejt receptor gén átrendeződés
B-sejt immunglobulin gén átrendeződés
JAK2 mutáció
BCR-ABL
PML-RARA
A csontvelői mintát tenyésztésre (mikrobiológiai vizsgálatra) is lehet küldeni, hogy az esetleges vírusos, bakteriális vagy gombás eredetű fertőzésekre fény derülhessen. Ezek valamelyike okozhatja az „ismeretlen eredetű láz”-nak nevezett kórképet. Bizonyos baktériumok és gombák speciális festékek segítségével azonosíthatók.
Hogyan történik a mintavétel?
A csontvelő aspirációt és/vagy biopsziát orvos vagy más gyakorlott szakember végzi. Mindkét típusú mintát elsősorban a csípőcsontból nyerik. Néha szükséges lehet, hogy mindkét oldali csípőcsontból is mintát vegyenek.
A leggyakoribb mintavételi hely a hátulsó csípőtaréj (a csípőlapátok felső éle). Azoknál a betegeknél, akiknek nagyon alacsony a vérsejt számuk, a jelentős vérveszteség megelőzése érdekében a beavatkozás előtt vértranszfúzióra lehet szükség. A legtöbb felnőtt páciens nagyon jól tolerálja a beavatkozást, de akik nagyon aggódnak, szoronganak a beavatozás miatt, kaphatnak enyhe nyugtatót. Gyermekek esetében általában altatásban végzik a beavatkozást. A mintavétel során a pácienst megkérik, hogy forduljon hasra, vagy oldalt, vagy a hátára. A test alsó részét - a mintavételi hely és környékének kivételével - steril kendővel lefedik.
A mintavételi helyet fertőtlenítőszerrel megtisztítják és helyi érzéstelenítő injekciót adnak a betegnek. Amikor a mintavétel helye elzsibbadt, az orvos egy tűt vezet be a bőrön keresztül a csontba. Aspiráció során egy fecskendőt csatlakoztatnak a tűhöz azért, hogy egy kis mennyiségű csontvelőt tudjanak gyűjteni (leszívni).
A csontvelő biopsziához egy speciális tűt használnak, melynek segítségével a csontvelőből egy tömör henger alakú minta nyerhető.
Annak ellenére, hogy a bőrt elérzéstelenítik, néhány esetben a páciens egy rövid ideig tartó kellemetlen húzó/nyomó érzést tapasztalhat a beavatkozás során. A tű eltávolítása után steril kötést helyeznek a mintavétel helyére, melyet egy rövid ideig nyomva kell tartani. Az egész művelet általában csak néhány percig tart. Ezt követően a mintavétel helyét 48 órán keresztül szárazon és fedett állapotban kell tartani.
Milyen előkészület szükséges a vizsgálathoz?
Ha az orvos vérből végezhető vizsgálatokat is rendel a csontvelő aspiráció/biopszia mellett, akkor éhgyomorra célszerű a vizsgálatra érkezni.
.png)