A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
14.08.2017.

Mi ez a betegség?

Húgyúti fertőzésen a vizeletkiválasztó és - elvezető rendszer egy vagy több részének gyulladását értjük. A húgyúti rendszerhez a két vese, két húgyvezeték, a hólyag és a húgycső tartozik. A vesék babalakú szervek, amelyek hátul, a gerinc két oldalán, a bordaív alapjának magasságában helyezkednek el.

A vesék feladata, hogy kiszűrjék a vérből a salakanyagokat és vizeletet válasszanak ki, ezáltal a káros anyagokat és folyadék­felesleget a szervezetből eltávolítsák. A vizelet a húgyvezetékeken (a veséket a húgyhólyaggal összekötő csöveken) keresztül a húgyhólyagba jut. A hólyag izmos falú üreges szerv, amelyben a vizelet ideiglenesen tárolódik. Ahogy a hólyag vizelettel telítődik, egy bizonyos pontnál jelet küld a központi idegrendszerhez, hogy a növekvő nyomást csökkenteni kell (ezt nevezzük vizelési ingernek). Ahogy a hólyag kivezetésénél található záróizom (sphincter) ellazul, és a hólyagfal izomzata összehúzódik, a vizelet a húgycsövön (a hólyagot az egyén külső bőrfelszínével összekötő csövön) keresztül a szervezetből kiürül.

A húgyúti fertőzésekre gyakran a húgyúti rendszer fertőzés által érintett része alapján hivatkozunk. A húgycső gyulladását (amelyet általában valamilyen fertőzés okoz, de irritáció is kiválthat) húgycső­gyulladásnak (urethritis) nevezzük. Amennyiben a hólyag is érintett, hólyaghurutról (cystitis) beszélünk, és ha a gyulladás a veséket is eléri, a betegség neve vesemedence-gyulladás (pyelonephritis). Sokszor azonban, összefoglaló néven az orvos a húgyúti fertőzés kifejezést használja, mivel nincs olyan egyszerű vizsgálat, amellyel pontosan eldönthető, hogy a fertőzés aktuálisan a húgyúti rendszer mely részét érinti.

A vizelet normális esetben nem tartalmaz mikro­organizmusokat, de ha kiürülése akadályozott, vagy a vizelet pang a hólyagban, kedvező feltételek alakulnak ki a baktériumok szaporodásához. A húgyúti fertőzéseket a legtöbb esetben a húgycsőbe került baktériumok okozzák. Ezek a húgycső falához tapadnak, szaporodnak, és a húgycső mentén a hólyagba jutnak. A húgyúti fertőzések általában az alsó szakaszra (húgycső és hólyag) korlátozódnak, ahol kellemetlen tüneteket okoznak, például égő/csípő érzést vizeletürítéskor, de viszonylag könnyen kezelhetők. Míg ezek a fertőzések a legtöbb esetben a kezelésre jól reagálnak, nem megfelelő terápia esetén feljebb terjedhetnek a húgyvezetékek mentén, a vesékbe. A veséket is érintő fertőzés jóval veszélyesebb, és visszafordíthatatlan szervkárosodáshoz is vezethet – ennek nagyobb a kockázata gyermekben és idősekben, cukorbetegekben, és azokban, akik már eleve valamilyen vesebetegségben szenvednek. Ritkán, a húgyúti fertőzés életet veszélyeztető állapot, véráram­fertőzés (szepszis, szeptikemia) kialakulásához vezethet.

Bár húgyúti fertőzést többfajta baktérium okozhat, az esetek többségében (80-90%) az Escherichia coli a kórokozó, a bélrendszerben, a székletben általánosan előforduló baktérium. További, a húgyúti infekciókból gyakran izolálható baktériumok a következők: proteusok, klebsiellák, enterococcus és staphylococcusok. Esetenként húgyúti fertőzést okozhat gomba, mint például a Candida albicans; és húgyúti fertőzést okozhat szexuális úton terjesztett betegség, így a herpesz, chlamydia vagy gonorrhoea.

Bár húgyúti fertőzés bárkinél, bármilyen életkorban előfordulhat, nőknél nagyobb valószínűséggel alakulhat ki. Ez részben anatómiai okokra vezethető vissza, mivel a nők húgycsöve rövidebb (a baktériumoknak kisebb távolságot kell megtenniük), továbbá, hogy a végbél és hüvely viszonylag közel van a húgycsőhöz. Bármi, ami a vizelet kiürülését lassítja, annak útját gátolja, vagy baktériumok bejutásához vezet a húgyúti rendszerbe, növelheti a húgyúti fertőzések kialakulásának kockázatát. Az alábbi állapotok fokozhatják UTI kialakulásának kockázatát:

  • Anatómiai rendellenességek (például a húgycső vagy húgyvezeték szűkülete)

  • Vizeletretenció (a hólyag nem ürül ki teljesen)

  • Vezikouretrális reflux (a vizelet rendellenes irányú áramlása a hólyagból vissza a húgyvezetékekbe)

  • Vesekövek

  • Terhesség

  • Hólyagkatéterezés (különösen tartós katéter alkalmazása)

  • Gerincvelő sérülések

  • Cukorbetegség (az immunrendszer gyengüléséhez, vesekárosodáshoz, valamint gyakran cukor megjelenéséhez vezet a vizeletben, - ami kedvez a baktériumok szaporodásának)

  • Vesebetegség

  • Bármilyen az immunrendszert gyengítő állapot

  • Férfiakban, a megnagyobbodott prosztata gátolhatja a vizelet ürülését.

Melyek a betegség tünetei és milyen panaszokkal jár?

Bár a húgyúti fertőzés tünetei igen változatosak lehetnek, a legtöbben a következőket tapasztalja:

  • Erős és tartós vizelési kényszer

  • Égető, csípő érzés vizeletürítéskor

  • Zavaros, bűzös vizelet

  • A hát alsó részébe sugárzó fájdalom

A húgyúti fertőzésben szenvedők alhasi fájdalomra panaszkodhatnak, és kis mennyiségű vér is megjelenhet a vizeletükben. Ha a fertőzés súlyosabb és/vagy a vesékre is ráterjedt, azt derékfájás, láz, hidegrázás, émelygés vagy hányás kísérheti. Láz jelentkezik akkor is, ha a fertőzés a véráramba tör be (szepszis). Egyes betegeknél a húgyúti fertőzés mellett mentális változás és zavartság is előfordulhat, míg másoknál tünetek egyáltalán nem jelentkeznek.

A húgyúti fertőzésnek milyen komplikációi lehetnek?
Az esetek többségében a húgyúti fertőzés heveny lefolyású és nem jár szövődménnyel. Kezelést követően a tünetek néhány napon belül elmúlnak. Amennyiben azonban a fertőzés a veséket is érinti, maradandó vesekárosodás jöhet létre, különösen időseknél és kisgyermekeknél. Krónikus vagy visszatérő húgyúti fertőzésekhez vezető állapotok is károsíthatják a veséket, és ritkán veseelégtelenséghez vezethetnek. A veseelégtelenség és szepszis (véráramfertőzés) az életet veszélyeztető állapotok lehetnek, amelyek azonnali beavatkozást igényelnek, és elkerülhetetlenné teszik a kórházi kezelést. Terheseknél a húgyúti fertőzés koraszüléshez, és magas vérnyomáshoz vezethet. Férfiakban, a húgyúti fertőzés prosztata­fertőzést és -gyulladást okozhat, melynek kezelése igen hosszadalmas lehet.

 

Vizsgálatok

A húgyúti fertőzést általában vizeletvizsgálattal mutatják ki, majd a vizelet tenyésztésével igazolják. Amennyiben kórokozó (patogén) baktériumok vannak jelen, azoknak az antibiotikum-érzékenységét meghatározzák, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az orvos által választott gyógyszer valóban hatásos a fertőzést okozó mikroorganizmus ellen. Ha orvosa arra gyanakszik, hogy a fertőzés betört a véráramba, tenyésztést kérhet a vérből. Amennyiben szexuálisan terjedő betegség, például chlamydia vagy gonorrhoea fertőzés gyanúja merül fel, amelyek a bakteriális húgyúti fertőzésekkel részben megegyező tünetekkel járhatnak, további speciális vizsgálatokat kérhet azok diagnosztizálására.

Visszatérő vagy krónikus húgyúti fertőzések esetén egyéb laboratóriumi vizsgálatokra is sor kerülhet, például vércukor meghatározásra (cukorbetegség kizárására), vagy urea-N és kreatinin meghatározásra (a vesefunkció értékelésére). Alkalmazhatnak továbbá képalkotó eljárásokat és speciális röntgen vizsgálatokat anatómiai eltérések és/vagy valamilyen alapbetegség vagy állapot jeleinek kimutatására.

Laboratóriumi vizsgálatok
Vizeletvizsgálat. Fontos, hogy tiszta (ún. középsugaras) mintát gyűjtsünk, annak kontaminálódását a környező bőr sejtjeivel és baktériumaival (és nők esetében a normális bakteriális hüvelyflórával) lehetőség szerint megakadályozzuk. Ennek érdekében, a beteget ki kell oktatni arra, hogy az urogenitális régió környékét a vizeletminta felfogása előtt szappannal és vízzel alaposan megtisztítsa, majd lehetőség szerint a vizelet középső részét fogja fel a vizsgálat céljára. Fehérvérsejtek (leukociták), vörösvértestek, nitritek és baktériumok jelenléte a vizeletben húgyúti fertőzésre utalhat.

Vizelettenyésztés: A vizeletmintát vékony, géles állagú táptalajrétegre (ún. agarlemezre) szélesztik, majd 24-48 órán át inkubálják. A táptalajon kinövő baktériumtelepeket megszámolják és azonosítják. Ha a beteg húgyúti infekcióban szenved, rendszerint viszonylag nagy telepszámban (> 105/ml csíraszám)egyféle baktérium lesz jelen. Ha három vagy több különböző baktérium van jelen (vagy nők esetében a hüvely baktériumflórájának tagjai, például laktobacillusok vagy más, kórozónak nem minősülő baktériumok), a mintát szennyezettnek (kontamináltnak) tekintik, és a tenyészetet nem vizsgálják tovább. Ha a beteg panaszai továbbra is fennállnak. újabb minta vizsgálatára lehet szükség. Amennyiben egyfajta baktérium nagy számban és túlnyomó többségben van jelen, antibiotikum érzékenységi vizsgálatot végeznek (amelyet az orvos egyszerűen „érzékenységi” vagy „gyógyszer-rezisztencia vizsgálatnak” nevezhet). Ennek során, folyékony táptalajt tartalmazó tesztcsőben vagy agarlemezen vizsgálják a különböző antibiotikumok baktériumok szaporodását gátló képességét, ennek alapján megadható, hogy mely antibiotikumok alkalmazásától várható a legjobb eredmény.

Hemokultúra. Több (legalább két) vérmintát vesznek, hogy a vérből, amely normálisan steril, az esetleg jelenlévő baktériumokat kimutassák. A vérmintákat folyékony kultúrában inkubálják 37oC-on, és rendszeres időközönként bakteriális növekedésre vizsgálják. Bár a fertőzés a legtöbb esetben 24-48 órán belül kimutatható, amennyiben a baktériumok száma alacsony vagy a mikroorganizmus lassú növekedésű, annak detektálása hosszabb időt vehet igénybe. A hemokultúrákat öt napig megőrzik és megfigyelik. Ha a betegnél szepszis (véráramfertőzés) alakult ki húgyúti fertőzés következményeként, ugyanaz a mikroorganizmus mutatható ki a vér- és a vizelet­tenyészetből.

Nem laboratóriumi vizsgálatok
Ha ismétlődő vagy krónikus húgyúti fertőzésben szenved, kezelőorvosa az alábbi vizsgálatokat kérheti. Ezek közül több elvégzésére is szükség lehet, mivel mindegyik más-más információt nyújt orvosának.

A vese és hólyag ultrahang vizsgálat, hanghullámokat alkalmaz a hólyag és vese struktúrájának megállapítására; a különböző szerkezetű részek világos és sötétebb területekként láthatók.

A cisztouretrográfia (VCUG), röntgenvizsgálat, amely a húgyvezetéket, hólyagot és húgycsövet a hólyag telítődése és ürülése közben vizsgálja.

Izotópos képalkotó vizsgálatok, több típusa alkalmazható a hólyag és vese működésének és alakjának vizsgálatára. Mindegyik képalkotó vizsgálathoz radioaktív festéket injektálnak a vénába. A festék a hólyagba és vesébe jut, lehetővé téve az esetleges strukturális anomáliák megfigyelését.

Cisztoszkópia során körülbelül egy szalmaszál átmérőjű rugalmas csövet vezetnek fel a húgycsövön át a hólyagba. A vizsgálat lehetővé teszi az orvos számára, hogy a húgycső és hólyag belsejének felszínét átnézze. A vizsgálat segíthet áramlási akadályok vagy egyéb rendellenességek kimutatásában. Ha kő van jelen, a cisztoszkópon keresztül további eszköz vezethető fel, amelynek segítségével a kő eltávolítható vagy lézerrel kisebb darabokra zúzható. A cisztoszkóp alkalmas továbbá vizelet- vagy szövetminta vételére.

Az intravénás pielogram (IVP), a teljes húgyúti rendszer vizsgálatára alkalmas. Sugárelnyelő festéket injektálnak a vénába, amely ezután a vesékbe és hólyagba jut. Ezután, sorozatos röntgenfelvételeket készítenek, amelyek segíthetnek kideríteni az esetleges vizeletelfolyást gátló akadályokat vagy strukturális rendellenességeket.

 

Megelőzés

A húgyúti fertőzések megelőzésének lényege a húgyúti rendszerben a vizelet folyamatos áramlásának biztosítása és a húgycső bakteriális kontaminációjának megelőzése.

A kővetkező tanácsok betartása javasolt:

  • Igyon sok folyadékot minden nap, hogy a húgyutakat alaposan átmossa.

  • Ürítse ki hólyagját rendszeresen, ne tartsa vissza vizeletét túl hosszú ideig.

  • Székelés után elölről hátrafele törölje meg magát, megelőzendő azt. hogy a széklet baktériumai bejussanak a húgycsőbe.

  • Ha visszatérő húgyúti infekcióra hajlamos, kerülje a húgycső irritációját – ne használjon habfürdőket. Kádfürdő helyett inkább tusoljon, és a szappant alaposan öblítse le.

  • Szexuális együttlét után ürítsen vizeletet, ez segítheti az esetleg a húgycsőbe került baktériumok kimosását.

  • Ne hordjon túl szoros ruházatot, és viseljen pamut alsóneműt – ez átereszti a levegőt, és egyes szintetikus textíliákkal szemben nem fülled be.

  • Igyon vörösáfonya-levet – számos orvos ezt javasolja betegeinek a húgyúti fertőzések megelőzésére. Ez segíthet megakadályozni, hogy a baktériumok megtapadjanak a húgycső falán.

Felhasznált forrásmunkák

MEGJEGYZÉS: A jelen cikk az eredeti, az Amerikai Egyesült Államokban kiadott, a Lab Tests Online szerkesztő bizottsága által rendszeresen felülvizsgált írás magyar nyelvre fordításával, és a magyar viszonyokhoz történő adaptálásával készült. A cikk alapját az irodalomjegyzékben felsorolt írások és a szerkesztő bizottság tagjainak szakmai tapasztalatai képezik. A cikk tartalmát mind az amerikai, mind a magyar szerkesztő bizottság időszakonként ellenőrzi, frissíti, ha szükséges újabb irodalommal kiegészíti. A kiegészítő forrásmunka a régiektől megkülönböztetve kerül közlésre. A legutolsó frissítés dátuma a cikk alján látható. 

A hivatkozott honlap címek a cikk írásakor valódi, működő honlapok voltak, hivatkozásuk nem reklám célból, hanem referenciaként szolgál. Az idők során a honlapok megváltozhatnak, tartalmuk elavulhat, ezt a Lab Tests Online szerkesztő bizottságai nem ellenőrzik. Ha egy címszó keresésekor egy link nem működik, célszerű felkeresni az eredő honlapot (pl. www.nih.gov vagy www.oek.hu), és ott keresni a kívánt szót.

 

Magyar nyelven további információ található a http://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/998/hugyuti-fertozesek-gyermekkorban címen.

 

S1
Thomas, Clayton L., Editor (1997). Taber's Cyclopedic Medical Dictionary. F.A. Davis Company, Philadelphia, PA [18th Edition].

S2
Pagana, Kathleen D. & Pagana, Timothy J. (2001). Mosby's Diagnostic and Laboratory Test Reference 5th Edition: Mosby, Inc., Saint Louis, MO.

S3
(2002). Urethritis [11 paragraphs]. Hendrick Health System, AccessMed Health Information Library [On-line information]. Available FTP: http://www.ehendrick.org/healthy/001424.htm

S4
(2002 July). Urinary Tract Infections in Adults [38 paragraphs]. NIDDK, NIH Publication No. 02-2097 [On-line information]. Available FTP: http://kidney.niddk.nih.gov/kudiseases/pubs/utiadult/index.htm

S5
(2002 March). Your Urinary System and How it Works [28 paragraphs]. NIDDK, NIH Publication No. 02-3195 [On-line information]. Available FTP: http://kidney.niddk.nih.gov/kudiseases/pubs/yoururinary/index.htm

S6
(2001 April). Cystoscopy and Ureteroscopy [14 paragraphs]. NIDDK, NIH Publication No. 01-4800 [On-line information]. Available FTP: http://kidney.niddk.nih.gov/kudiseases/pubs/cystoscopy/index.htm

S7
(2002 August 02). Urinary tract infection [28 paragraphs]. MayoClinic.com [On-line information]. Available FTP: http://www.mayoclinic.com/invoke.cfm?id=DS00286

S8
(2003 April). Vesicoureteral Reflux [12 paragraphs]. NIDDK, NIH Publication No. 03-4555 [On-line information]. Available FTP: http://kidney.niddk.nih.gov/kudiseases/pubs/vesicoureteralreflux/index.htm

S9
(2003 August 05, Updated). Urinary Tract Infections [41 paragraphs]. ACOG, Medical Library [On-line information]. Available FTP: http://www.medem.com/MedLB/article_detaillb.cfm?article_ID=ZZZ1LJ5770D&sub_cat=2008

S10
(2001). Urinary Tract Infections in Children [10 paragraphs]. Familydoctor.org [On-line information]. Available FTP: http://familydoctor.org/handouts/272.html

S11
(2000). Urinary Tract Infections During Pregnancy [7 paragraphs]. Familydoctor.org [On-line information]. Available FTP: http://familydoctor.org/handouts/497.html

S12
Saberi, P. (2002 February 4, Updated). Urinary tract infection – chronic or recurrent [27 paragraphs]. MEDLINEplus Health Information Medical Encyclopedia [On-line information]. Available FTP: http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/000505.htm

S13
Kang, Y. (2002, May 25, Updated). Catheter-associated UTI [21 paragraphs]. MEDLINEplus Health Information Medical Encyclopedia [On-line information]. Available FTP: http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/000483.htm

S14
Parsons, C. (2002, July 30, Updated). Kidney infection (pyelonephritis) [25 paragraphs]. MEDLINEplus Health Information Medical Encyclopedia [On-line information]. Available FTP: http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/000522.htm

S15
Angelo, S. (2002, October 31, Updated). Recurrent cystitis [14 paragraphs]. MEDLINEplus Health Information Medical Encyclopedia [On-line information]. Available FTP: http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/000515.htm

S16
Greene, A. (2002, March 3, Updated). Urinary tract infection (cystitis) [35 paragraphs]. MEDLINEplus Health Information Medical Encyclopedia [On-line information]. Available FTP: http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/000521.htm

Idegen nyelvű kapcsolódó adatbázisok

FamilyDoctor.org: Urinary Tract Infections, A Common Problem for Some Women
National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases (NIDDK)

NIDDK, National Kidney and Urologic Diseases Information Clearinghouse: Your Urinary System and How it Works