A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
14.08.2017.

Mit jelentenek a seb- és bőrfertőzések? 

A seb- és bőrfertőzéseken egy vagy több mikroorganizmus által okozott szöveti inváziót értünk. A fertőzés az immunrendszer válaszát stimulálja, gyulladást vált ki, szöveti károsodást okoz, és késlelteti a sebgyógyulást. Sok fertőzés kis területre lokalizálódik, mint például egy elfertőződött horzsolás vagy szőrtüszőgyulladás, mely legtöbbször magától is meggyógyulhat. Más infekciók nem múlnak el, hanem kezelés nélkül súlyosbodnak, és a felszínen és/vagy mélyebb szövetekben továbbterjednek. Egyes esetekben a fertőzés más szerveket is megtámad, vagy véráramfertőzéshez (szepszishez) vezet. Ezek a fertőzések a leggyakoribb bakteriális eredetű korképek közé tartoznak, s pyodermáknak nevezik.

A bőr a legnagyobb szervünk, és a szervezet első védelmi vonala. Lehet akármilyen tiszta, a bőrfelszín soha nem steril. Különböző mikroorganizmusok élnek rajta, amelyek a bőr normál flóráját alkotják. Ez a normál flóra egyfajta dinamikus védőgátat képez, amelynek szerepe a káros mikroorganizmusok (kórokozók) elleni védelem. Bármely időpontban, a populáció egy bizonyos százaléka patogén baktériumokat hordoz, amelyek a normál flóra egy részét kiszorítják, és „kolonizálhatják” például az orrnyálkahártyát. A normál flóra és a kolonizáló baktériumok legtöbbször nem okoznak betegséget, és nem stimulálják az immunrendszert.

Ha azonban a bőr sérült, vagy az immunrendszer legyengült, a jelenlévő mikroorganizmusok bármelyike seb (mely a bőr és a szövetek folytonossághiánya, illetve azok épségének sérülése), vagy bőrfertőzést okozhat.

A seb lehet felszínes vágott, karcolás vagy horzsolás, de lehet szúrt seb, égési seb, vagy fogászati esetleg sebészeti beavatkozás következménye is. A fertőzést okozó mikroorganizmus típusa általában függ a seb kiterjedésétől és mélységétől, a sebzés létrejöttének környezetétől, és az egyén bőrén élő mikro­organizmusoktól. A bőr három rétegből áll:külső a hámréteg; a középső az irha; – ahol nagy számban találhatók szőrtüszők és verejtékmirigyek– ; valamint a szubkután, zsíros réteg. Ezek alatt membránok találhatók, amelyek védelmet nyújtanak a kötőszöveteknek, izmoknak és csontoknak. A seb bármely említett rétegen áthatolhat, és a sebfertőzés azokban terjedhet. A sebgyógyulás összetett folyamat, amelyben számos egymással összefüggő rendszer, kémiai vegyület és sejt működik közre annak érdekében, hogy a sebet megtisztítsa, a sebszéleket egyesítse, valamint új szövetet és vérereket hozzon létre.

A bőr- és sebfertőzések a sebgyógyulást akadályozzák és további szöveti károsodást okozhatnak. Bárkinél előfordulhatnak, de az elhúzódó sebgyógyulást okozó alapbetegségben szenvedőknél, például keringési zavar vagy immunszupresszió esetén nagyobb valószínűséggel alakúl ki. Ha a fertőzés mélyebbre hatol a szervezetbe, például eléri a csontot, vagy rossz vérellátású szöveteket érint, a kezelés hosszadalmas és nehéz lehet, s krónikus infekció is kialakulhat.

 

A sebfertőzések és mikroorganizmusok felosztása 

A sebek osztályozhatók a kiváltó ok, a sebzés létrejöttének környezete, kiterjedése, és a seb szennyezettsége szerint. A seb- és bőrfertőzést jellemzően okozó mikroorganizmus általában függ a környezetben található mikróbáktól, az egyén immunrendszerének állapotától, és a seb mélységétől.

Bőr és sebfertőzéseket okozhatnak baktériumok, gombák és vírusok. A baktériumok (kozmopolita szervezetek) annak alapján csoportosíthatók, hogy milyen környezetben képesek szaporodni: lehetnek levegő jelenlétében szaporodó (obligát aerob), csökkent oxigéntartalom mellett szaporodó (mikroaerofil) vagy oxigénhiányos környezetben szaporodó baktériumok, ezek felosztása: fakultatív anaerobok, anaerobok és obligát anaerobok. Mikroareofil és anaerob baktériumok lehetnek jelen mélyre hatoló sebekben és tályogokban. Morfológiai jellemzőik alapján kokkuszok és pálcák lehetnek.

Felszíni sebfertőzések
A felszíni sebfertőzések elsődlegesen a bőr külső rétegeit érintik, de mélyebbre a szubkután rétegbe is terjedhetnek. A kórokozók főként aerob mikroorganizmusok, de a mélyebb sebek anaerobokkal is fertőződhetnek.

A bakteriális infekciókat tipikusan a normál flóra baktériumai okozzák, például staphylococcusok (Staph.) és streptococcusok (Strep).  A kórokozó lehet továbbá kolonizáló baktérium és/vagy antibiotikum-rezisztens baktérium, például MRSA (meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus). Tengervízben vagy alacsonyabb sótartalmú vizekben fertőzést okozhatnak Vibrio vagy Aeromonas speciesek. Melegvizes fürdőt követően kialakult infekció okozója Pseudomonas aeruginosa baktérium lehet. Amennyiben a seb mélyebb, a számításba jöhető baktériumok köre anaerob kórokozókkal, például bacteroides és clostridium speciesekkel bővül.

A leggyakoribb bakteriális bőrfertőzések (elsődleges pyodermák) a következők:

 

  • Follikulitisz (szőrtüszőgyulladás), furunkulus (kelés) és karbunkulus (darázsfészek)

  • Impetigo (ótvar) —bőrelváltozások és hólyagok

  • Dekubituszok (felfekvések) és fekélyek — tartósan immobilizált, például krónikus ápolást igénylő, mozgásképtelen betegeknél jelentkeznek. Az ilyen típusú sebek számos különböző baktériumot tartalmazhatnak, és kitenyésztésük rendszerint nem ad elegendő információt a beteg kezelésére.

  • Paronychia (körömágy akut gyulladása)

 

  • Cellulitisz — közvetlenül a bőr alatti szöveteket és kötőszövetet érintő fertőzés, amelyet bőrpír, a bőr melegsége és duzzanata kísér

  • Erysipelas (orbánc):Streptococcus pyogenes vagy Staphylococcus aureus okozta akut gyulladás a dermisben és a subcutisban. Lágszerűen terjedő, meleg tapintatú, nyomásérzékeny. Magas láz, elesettség kísérheti

 

  • Nekrotizáló fasciitis (nekrotizáló lágyrészfertőzés) — súlyos, de ritka infekció, amely gyorsan terjedhet, elpusztíthatja a bőrt, zsírszövetet, izomszövetet és bőnyét („fasciát”, az izomcsoportokat körbevevő réteget). Az ilyen típusú fertőzésekben gyakran szerepet játszó baktériumok A-csoportú Streptococcusok (ún. „húsevő baktériumok”).

Egyéb gyakori bőrfertőzések, például a testfelszínen megjelenő gombás fertőzések (Tinea corporis, „ringworm”) vagy az ún. atlétaláb nem bakteriális eredetű, hanem gombás fertőzések. Gombák előfordulhatnak tüskéken, szilánkokon, elhalt növényzeten, és azok mély bőrfertőzéseket okozhatnak, amelyek kimutatása és azonosítása speciális tenyésztési technikákat igényel. candida okozta gombás fertőzések előfordulhatnak a szájban (szájpenész) vagy más nedves bőrterületeken.

Különböző szemölcsök, például a közönséges és a talpon megjelenő szemölcsök kialakulásáért humán papillomavírusok (HPV) felelősek.

Harapott sebek
A harapást követően létrejött sebfertőzések a sebzést okozó ember vagy állat nyálában és szájüregében található mikroorganizmus flórát tükrözik. Az ilyen sebfertőzések kialakulásában egy vagy több aerob, mikroaerofil vagy anaerob mikroorganizmus játszhat szerepet.

Ember okozta harapások fertőzöttek lehetnek különböző aerob és anaerob baktériumokkal, amelyek a normális szájflóra részét képezik. Az állati harapások többsége kutyáktól és macskáktól származik, ezekből leggyakrabban a Pasteurella multocida nevű baktérium tenyészik ki. Bár ritka fertőzés, nem oltott állat harapása esetén számolnunk kell a vírus okozta fertőzés, a veszettség kialakulásának kockázatával. A betegség terjedhet továbbá vadon élő állatok, elsősorban rókák, ritkán denevérek, borz harapásával kapcsolatosan (bár a veszettség előfordulási aránya vadon élő állatok közt is alacsony).

Trauma
A trauma a fizikai erő hatására létrejött legkülönbözőbb sérülések összefoglaló neve.   Ide tartozik minden az égési sérülésektől az autóbaleset által okozott sebekig, a zúzott sebektől és kés vagy más éles eszközök okozta vágásoktól a lőtt sebekig. A traumát szenvedett egyénnél előforduló sebfertőzések típusa elsősorban a sérülés keletkezésének körülményeitől és a sérülés súlyosságától, az érintett egyéb bőr területén található mikroorganizmusoktól, a sebgyógyulás során az egyénnel érintkezésbe kerülő mikroorganizmusoktól, az egyén általános egészségi állapotától és immunstátuszától függ.

A fertőzés veszélye a már eleve kontaminált, például autóbaleset során földdel szennyeződött sebek, vagy kiterjedt szöveti károsodással járó sérülések – például súlyos égési sérülések – esetén különösen nagy. Nem ritka, hogy mély és kontaminált sebek egy vagy több aerob és/vagy anaerob mikroorganizmussal fertőződnek.

Mély, szúrt sebek kedvező körülményeket teremtenek anaerob baktériumok, például Clostridium tetani (a tetanusz, „merevgörcs” kórokozója) szaporodásához.  Mivel Magyarországon a lakosság gyermekkorban tetanusz ellen aktív immunizálásban részesül, a betegség nagyon ritka. A sebellátás mellett emlékeztető oltás szükséges tetanuszfertőzésre gyanús sérülések esetén (tetanusz fertőzés veszélye áll fenn szakított, roncsolt sérülés esetén; ha a sebellátásig több mint hat óra telt el, égés, szúrás, fagyási sérülés esetén; ha a seb földdel, porral, nyállal szennyezett, vagy szövetelhalás van).

Sebészeti beavatkozást követően létrejövő fertőzések
Sebészeti beavatkozáskor keletkezett sebek leggyakrabban a beteg normális bőr és/vagy gasztrointesztinális flórájával fertőződnek – ugyanazokkal az organizmusokkal, amelyekkel felszínes sérülések esetén találkozhatunk.  Fertőzést okozhat továbbá a kórházi környezetben található mikroorganizmusokkal történt érintkezés.  A kórházi fertőzésekkel kapcsolatba hozható baktériumok, például az MRSA, gyakran különösen ellenállóak antibiotikumokkal szemben. Mély műtéti sebek egyaránt fertőződhetnek a felszínen aerob baktériumokkal, és a mélyben anaerobokkal.

Égési sérülések
Égési sérüléseket okozhatnak fa vagy gyúlékony folyadékok, tüzek és más hőforrások, vegyi anyagok, napsugárzás, elektromosság, és kivételesen radioaktív sugárzás.  Az első fokú égési sérülések csak a bőr legfelső rétegét (epidermiszt) érintik. Másodfokú égések áthatolnak a dermiszen („irharétegen”). A harmadfokú égések áthatolnak a bőr valamennyi rétegén, és gyakran a bőr alatti szöveteket is károsítják.

Az égési sebek eleinte sterilek, de a középpontjukban található elhalt szövet –eschar (heg) – és a bőr védőfunkciójának elvesztése miatt gyorsan kolonizálódnak a beteg normál flórájával. Az érintett betegek különösen veszélyeztetettek sebfertőzés, véráramfertőzés (szepszis) és többszervi elégtelenség miatt. A fertőzés kezdetben általában bakteriális. A későbbiekben candida, aspergillus, fusarium és más speciesek okozta gombás fertőzések jöhetnek létre, mivel azok szaporodását az antibakteriális kezelés nem gátolja. Ezen felül, előfordulhatnak vírusfertőzések is, például Herpes simplex vírussal.

 

Tünetek és panaszok 

A sebfertőzéssel kapcsolatos általános klinikai tünetek és panaszok a bőrpír, duzzanat, fájdalom és sebgennyedés. A bőr kemény, feszes tapintatúvá válhat a seb környékén, és sugárszerűen vörös csíkok indulhatnak ki annak központjából. A sebfertőzés lázzal járhat, különösen akkor, ha a fertőzés a váráramba betőrt. A bőrfertőzés miatt a bőr gyakran kivörösödik vagy színe megváltozik, a környéken hólyagok, hámlás, fájdalom és/vagy viszketés jelentkezhet. 

 

Vizsgálatok

Sok kisebb és felszínes bőr- és sebfertőzést az orvos csupán a klinikai tünetek és saját tapasztalatai alapján diagnosztizál.  Az általános tüneteken kívül számos bőrinfekció jellemző megjelenésű, mint például a talpi szemölcs, és tipikus testtájékon jön létre, mint pédául a lábujjak között az atlétaláb. Csupán a klinikai vizsgálat alapján azonban az orvos nem tudja biztosan eldönteni, hogy mely mikroorganizmus okozza a sebfertőzést, vagy mely kezeléstől várható gyógyulás. Ezért, laboratóriumi vizsgálatra van szükség.

Laboratóriumi vizsgálatok
Laboratóriumi vizsgálatokat elsősorban bakteriális sebfertőzések diagnosztizálására alkalmaznak, az infekciót okozó mikroorganizmus azonosítására és a kórokozó meghatározott antimikrobiális szerekkel szembeni érzékenységének megállapítására.  Néha, emellett vizsgálatokat végeznek gombás fertőzések kimutatására és azonosítására.  A mintavétel úgy történik, hogy a vattapálcával törlik seb felszínét, hogy sejteket vagy gennyet gyűjtsenek, folyadékot vagy gennyet szívnak le tűvel és fecskendővel és/vagy szöveti mintát vesznek. Ha anerob mikroorganizmusokkal történt fertőzést gyanítanak, speciális mintavételt és transzportközeget kell alkalmazni annak megakadályozására, hogy a minta oxigénnel érintkezzék. Gomba kimutatásra kaparékot vehetnek a bőrfelszínről.

A következő vizsgálatokat végezhetik el:

  • Bakteriális sebváladék tenyésztése – Ez az elsődlegesen végzendő teszt a bakteriális fertőzések kimutatására. A mintát táptalajba vagy annak felszínére oltják, és testhőmérsékleten inkubálják, hogy a mintában esetlegesen jelenlévő baktériumokat szaporítsák és azonosítsák. A vizsgálat magában foglalja az MRSA azonosítását, amennyiben az jelen van. A sebváladék bakteriális- tenyésztésének eredménye a minta laboratóriumba történő beérkezésétől számítva rendszerint 24-48 órán belül rendelkezésre áll. Speciális tenyésztési eljárások, lassan növő mikroorganizmusok, például gombák vagy mycobacteriumok kimutatása hosszabb időt vehet igénybe.

  • Gram-festés – A sebváladék tenyésztését kiegészítő vizsgálatként alkalmazzák. Különleges festési eljárások lehetővé teszik a baktériumok kimutatását mikroszkópos vizsgálattal. A mikróbák megkülönböztethetők alakjuk – coccusok (gömbök) vagy pálcák – és festődésük– Gram-pozitív vagy Gram-negatív – alapján. A vizsgálat eredménye a minta laboratóriumba történő beérkezésének napján rendelkezésre kell, hogy álljon, és az előzetes információt nyújt az orvosnak a minta minőségéről és a fertőzést potenciálisan okozó mikroorganizmusokról.

  • Antimikrobiális érzékenységi teszt – A sebváladék tenyésztését követő vizsgálat. Amennyiben a sebváladék tenyésztésével kórokozót mutattak ki és azonosítottak, ezzel a vizsgálattal meghatározható, hogy a baktérium bizonyos gyógyszeres kezelésekre várhatóan érzékeny lesz-e. Ez az információ iránymutatást ad a kezelőorvosnak a megfelelő antibiotikumok kiválasztásához. Ennek a vizsgálatnak az eredménye rendszerint az infekciót okozó mikroorganizmus kitenyésztését követően 24 órával áll rendelkezésre. Ma már olyan eljárások is használatosak, melyek időigénye lényegesen lerövidült.

További vizsgálatok, amelyekre sor kerülhet:

  • KOH készítmény – gyors teszt a mintában található gomba elemek (sejtstruktúrák) mikroszkópos kimutatására.

  • Gomba tenyésztés – A vizsgálatot gombás fertőzés gyanúja esetén kérik. Számos gomba lassú növekedésű, ezek azonosítása több hetet is igénybe vehet.

  • TBC-tenyésztés és kenet – mycobacteriális infekció gyanúja esetén kérik.

  • Hemokultúra – véráramfertőzés gyanúja esetén végzik.

  • Vizelettenyésztés – hugyúti fertőzés megállapítására kérik.

  • DNS vagy RNS vizsgálat adott organizmus genetikai anyagának kimutatására.

Nem laboratóriumi vizsgálatok
Egyes esetekben, képalkotó vizsgálatokra, például ultrahang vagy röntgen -vizsgálatra is sor kerülhet a szöveti károsodás kiterjedésének megállapítására valamint folyadék vagy gennygyülem kimutatására.

 

Kezelések 

A sebfertőzés kockázata minimálisra csökkenthető a seb azonnali és alapos tisztításával és kezelésével. A mégis kialakuló sebfertőzések többsége később sikeresen gyógyítható.

Számos felületi bakteriális és vírusos fertőzés különösebb kezelés nélkül is könnyen gyógyul. Más bakteriális fertőzések helyi fertőtlenítést, esetleg kimetszést vagy drenálást igényel. A mélyre hatoló, tartós fertőzések orális antibiotikumos terápiával gyógyíthatók. Az alkalmazható antibiotikumot a mikribiológiai tenyésztés és rezisztencia-vizsgálat eredménye mutatja meg. Olyan sérüléseknél, ahova a lokálisan alkalmazott antibiotikumok nem vagy nehezen jutnak be (pl. csontoknál), hosszan tartó kezelést és/vagy intravénás antibiotikum-terápiát alkalmaznak.

A súlyosabb sebek kezelésekor szükségessé válhat - akár többször is - az elhalt szövetek eltávolítása, és/vagy műtéti beavatkozás.

 

Felhasznált forrásmunkák

MEGJEGYZÉS: A jelen cikk az eredeti, az Amerikai Egyesült Államokban kiadott, a Lab Tests Online szerkesztő bizottsága által rendszeresen felülvizsgált írás magyar nyelvre fordításával, és a magyar viszonyokhoz történő adaptálásával készült. A cikk alapját az irodalomjegyzékben felsorolt írások és a szerkesztő bizottság tagjainak szakmai tapasztalatai képezik. A cikk tartalmát mind az amerikai, mind a magyar szerkesztő bizottság időszakonként ellenőrzi, frissíti, ha szükséges újabb irodalommal kiegészíti. A kiegészítő forrásmunka a régiektől megkülönböztetve kerül közlésre. A legutolsó frissítés dátuma a cikk alján látható. 

A hivatkozott honlap címek a cikk írásakor valódi, működő honlapok voltak, hivatkozásuk nem reklám célból, hanem referenciaként szolgál. Az idők során a honlapok megváltozhatnak, tartalmuk elavulhat, ezt a Lab Tests Online szerkesztő bizottságai nem ellenőrzik. Ha egy címszó keresésekor egy link nem működik, célszerű felkeresni az eredő honlapot (pl. www.nih.gov vagy www.oek.hu), és ott keresni a kívánt szót.

Pagana, Kathleen D. & Pagana, Timothy J. (© 2007).  Mosby's Diagnostic and Laboratory Test Reference 8th Edition:  Mosby, Inc., Saint Louis, MO. Pp 1011-1012.

Forbes, B. et. al. (© 2007).  Bailey & Scott's Diagnostic Microbiology, Twelfth Edition: Mosby Elsevier Press, St. Louis, Missouri. Pp 891 – 903.

Wu, A. (2006).  Tietz Clinical Guide to Laboratory Tests, Fourth Edition.  Saunders Elsevier, St. Louis, Missouri. Pp 1611-1612.

Thomas, Clayton L., Editor (1997).  Taber's Cyclopedic Medical Dictionary.  F.A. Davis Company, Philadelphia, PA [18th Edition].

Singhal, H. et. al. (2006 March 9).  Wound Infection.  EMedicine [On-line information].  Available online at http://www.emedicine.com/med/topic2422.htm through http://www.emedicine.com/. Accessed on 5/10/08.

Church, D. et. al.  (2006 April).  Burn Wound Infections [pages 403-434]. Clin Microbiol Rev. 2006 April; 19(2)  [On-line information]. Available online at http://www.pubmedcentral.nih.gov/articlerender.fcgi?artid=1471990 through http://www.pubmedcentral.nih.gov/. Accessed on 5/10/08.

Murray, C. and Hospenthal, D. (2008 April 16, Updated).  Burn Wound Infections. Emedicine  [On-line information]. Available online at http://www.emedicine.com/med/topic258.htm through http://www.emedicine.com/. Accessed on 5/10/08.

Bamberg, R. et. al. (2003 January 27).  Diagnosis of Wound Infections: Current Culturing Practices of US Wound Care Professionals.  Medscape from Wounds 14(9):314-327 [On-line information]. Available online at http://www.medscape.com/viewarticle/447565 through http://www.medscape.com/. Accessed on 5/11/08.

(2007 October).  Animal Bites.  American Academy of Orthopaedic Surgeons [On-line information]. Available online at http://orthoinfo.aaos.org/topic.cfm?topic=A00002 through http://orthoinfo.aaos.org/. Accessed on 5/11/08.

O'Dell, M. (1998 May 15).  Skin and Wound Infections: An Overview.  AFP [On-line information]. Available online at http://www.aafp.org/afp/980515ap/odell.html through http://www.aafp.org/. Accessed on 5/10/08.

Klevens, R. M., et. al. (2007 October 17).  Invasive Methicillin-Resistant Staphylococcus aureus Infections in the United States [pages 1763-1771].  JAMA, V 298(15).  [On-line journal].  Available online through http://www.cdc.gov/ncidod/dhqp/. Accessed on 5/10/08.

Davis, K. et. al. (2005 August).  Multidrug-Resistant Acinetobacter Extremity Infections in Soldiers [pages 1218-1224]. CDC,  Emerging Infectious Diseases V11 (8) [On-line journal].  PDF available for download at http://www.cdc.gov/ncidod/eid/vol11no08/pdfs/05-0103.pdf through http://www.cdc.gov/. Accessed on 5/18/08.

Romo III, T. et. al. (2008 February 18, Updated).  Wound Healing, Skin.  emedicine [On-line information]. Available online at http://www.emedicine.com/ent/topic13.htm through http://www.emedicine.com/. Accessed on 5/18/08.

(2008 May 13, Updated).  Fact Sheet: Trauma, Shock, Burn, and Injury: Facts, Figures, and Resources.  National Institute of General Medical Sciences [On-line information]. Available online at http://www.nigms.nih.gov/Publications/trauma_burn_facts.htm through http://www.nigms.nih.gov/. Accessed on 5/18/08.

(April 3, 2008) Centers for Disease Control and Prevention: Group A Streptococcal Disease.  Available online at http://www.cdc.gov/ncidod/dbmd/diseaseinfo/Groupastreptococcal_g.htm.