Pajzsmirigy betegségek

A kóros pajzsmirigyfunkciót előidéző betegségek közé tartoznak:

Hipotireózis: túl kevés a pajzsmirigyhormon; lassul a szervezet működése; a tünetek közé tartozik a hízás, száraz bőr, székrekedés, hideggel szembeni intolerancia, puffadt bőr, hajhullás, kimerültség, és nőknél a rendszertelen menstruáció. A súlyos nem kezelt hipotireózis, amit mixödémának nevezenek, szívelégtelenséghez, görcsrohamokhoz és kómához vezethet. Gyermekeknél a hipotireózis lassíthatja a növekedést és késleltetheti a nemi érést. A hipotireózis specifikus típusai:

• Veleszületett hipotireózis: ez az állapot a kisgyermekeket megszületésüktől érinti; ok a nem kielégítő pajzsmirigyhormon termelés. A leggyakrabban amiatt alakul ki, hogy a pajzsmirigy hiányzik, vagy csak részben alakult ki, vagy a szervezetben rendellenes helyen található. A többi esetben a pajzsmirigy normális méretű vagy megnagyobbodott, de nem működik megfelelően vagy termel elég pajzsmirigyhormont. Ha nem kezelik, ez az állapot a fizikális és az intellektuális fejlődés lassulását okozza. A hipotireózist a Magyarországon az újszülöttkori szűrőprogram részeként vérvizsgálattal szűrik, mivel a korai felismerés és kezelés a hosszú távú károsodás kockázatát minimálisra csökkentheti.
   
• Hashimoto tireoiditisz (pajzsmirigy gyulladás): a hipotireózis leggyakoribb oka az Egyesült Államokban;egy olyan krónikus  autoimmun betegség, amiben az immunválasz a pajzsmirigy ellen lép fel, gyulladást,károsodást és autoantitestek termelését okozva. Hashimoto tireoiditiszben azonban a pajzsmirigy kis mennyiségben termel pajzsmirigyhormont. 

• Jód hiány: ennek (a jodidként elérhető) elemnek a hiánya csökkenti a pajzsmirigy pajzsmirigyhormon termelő képességét. A T4-ben négy, a T3-ban három jodid van. A jodid a környezetben jelen van, a legtöbb jodid azonban a tengervízben és az algákban található. Azoknál az embereknél, akik a tengertől távol levő országokban élnek, gyakran van jelen jodid hiány, hacsak az étrendi forrásukat nem egészítik ki jodiddal. Szerencsére jodidokat (például jódozott sót) használnak sok ételben arra, hogy bennük a baktériumok  elszaporodását gátolják, illetve jelen van számos étrendi kiegészítőben. 

Hipertireózis: azt jelenti, hogy túlságosan sok a pajzsmirigyhormon; néha „hiperaktív pajzsmirigy”-nek is nevezik. Ilyenkor a szervezet működése felgyorsul; a tünetek közé tartozik a gyorsabb szívverés, szorongás, fogyás, alvászavar, kézremegés, gyengeség, és néha hasmenés. A szem körüli terület bedagadhat, bőrszárazság, ingerlékenység, egyes esetekben a szem kidülledése is jelen lehet. A beteg érzékeny a fényre és látászavarai lehetnek. Mivel a szem nem mozog normálisan, úgy tűnhet, hogy az illető meredten néz. A hipertireózis specifikus típusai: 

• Graves-kór: a hipertireózis leggyakoribb oka; ez egy krónikus autoimmun betegség, aminek során a beteg immunrendszere olyan ellenanyagokat termel, amelyek TSH-ként hatnak, a pajzsmirigyet fokozott mennyiségű pajzsmirigyhormon termelésére késztetve
• Pajzsmirigy tumor: apró jóindulatú  tumor, ami érzéketlenné válik az alacsony TSH-szint gátló hatására és ezért folyamatosan túl sok pajzsmirigyhormont termel. 
• Kóros pajzsmirigy stimuláció: olyan sejtek szaporulata, amelyek TSH-t termelnek; ez fokozott pajzsmirigyhormon-termelést eredményezhet. A human choriogonadotrop hormon (hCG), - az a hormon, ami a terhesség alatt a magzat növekedését segíti – szintén TSH-szerű hatást fejthet ki és néha hipertireózist okoz várandós nőknél, különösen, ha a hCG szintek nagyon magasak.

• Golyva: a pajzsmirigy látható megnagyobbodása; régen ez az állapot viszonylag gyakori volt és a jódhiány miatt következett be, azonban az ételek jóddal való kiegészítése miatt az étrenddel kapcsolatos golyva előfordulási gyakorisága számottevően csökkent az Egyesült Államokban. A világ többi részén azonban a jódhiánnyal kapcsolatos golyva továbbra is gyakori, egyes országokban ez a hipotireózis leggyakoribb oka. A golyva a nyakon életfontosságú területeket, így a légcsövet és a nyelőcsövet is elnyomhatja. Ez a nyomás légzési és nyelési nehézséget okozhat. A fent felsorolt betegségek bármelyike okozhat golyvát. Egy ritka ok a pajzsmirigyhormon rezisztencia szindróma, amikor egy pajzsmirigy hormon receptort érintő mutáció miatt csökken a pajzsmirigyhormon hatása. 
• Tireoiditisz (pajzsmirigy-gyulladás) a pajzsmirigy gyulladása; ez hipo- vagy hipertireózissal is járhat. Fájdalmas lehet, torokfájást okozhat, de van, amikor nem okoz fájdalmat. A tireoiditisz autoimmun betegség (különösen Hashimoto tireoiditisz), fertőzés, a pajzsmirigyre káros vegyületekkel való találkozás, vagy ismeretlen ok (idiopátiás) miatt alakulhat ki. Az októl függően lehet akut (heveny), átmeneti vagy krónikus (idült). 

Azok a betegségek, amelyek a pajzsmirigy daganataként jelentkezhetnek:

• Pajzsmirigy csomó: a pajzsmirigyben apró csomó, ami lehet tömör vagy folyadékkal töltött ciszta; ezek a göbök gyakoriak, túlnyomó részük pedig ártalmatlan. Esetenként azonban a pajzsmirigy göbök rákosak és kezelni kell őket.
• Pajzsmirigyrák: a pajzsmirigyrák elég gyakori, előfordulási gyakorisága az elmúlt pár évtizedben emelkedett. Az American Cancer Society (Amerikai Rák Társaság) becslése szerint 2014-ben az Egyesült Államokban mintegy 63 000 új esetet diagnosztizálnak, ez a 8. leggyakoribb rák. A pajzsmirigyrákok négy fő típusa:
   
  • Papilláris pajzsmirigyrák—a pajzsmirigyrákos esetek mintegy 80%-a papillaris típusú. Ez a típus több nőt érint, mint férfit, és gyakoribb fiatalabb korban.
  • Follikuláris pajzsmirigyrák—a pajzsmirigyrákos esetek mintegy 15%-a follikuláris típusú, ez az agresszívabb típusú rák idősebb nőknél gyakoribb.
  • Anaplasztikus pajzsmirigyrák, ami szintén inkább idősebb nőknél fordul elő, a felelős a pajzsmirigyrákok mintegy 2%-áért – ez agresszív és nehezen kezelhető típus.
  • Medullaris pajzsmirigyrák (MTC)—ez felelős a pajzsmirigyrákok 3%-áért is igen malignus (rosszindulatú); a pajzsmirigyen könnyen túlterjed és nehezen lehet kezelni, ha nem fedezik fel korán. A MTC fokozott mennyiségben termel kalcitonint, jelen lehet önmagában vagy egyéb hormontermelő rákokkal együtt – utóbbit többszörös endokrin neoplázia (multiple endokrin neoplasia, MEN) szindrómának nevezik. A kalcitonint termelő sejtek mások, mint a pajzsmirigyhormont termelők. Van, amikor ezek száma nő, ami a C-sejtes hiperpláziának nevezett betegséget okozza. Ez jóindulatú állapot, ami szintén fokozott kalcitonintermeléssel jár; az esetek egy részében medullaris pajzsmirigyrákká alakulhat.
  • A limfóma, egy olyan daganat, ami limfocitákból  áll (ezek a sejtek védenek a baktériumokkal és a vírusokkal szemben), és a pajzsmirigyben is kialakulhat.

Laboratóriumi tesztek

Az első teszt, amit a kezelőorvos általában kér a pajzsmirigy működési zavar kimutatása érdekében a pajzsmirigy stimuláló hormon (TSH) teszt. Ha a TSH szint kóros, a kezelőorvos általában a szabad tiroxin (szabad T4) kimutatást kéri a diagnózis megerősítése érdekében.

A T4 nem nagyon oldódik a vérben, így szérum fehérjék szállítják. Az össz T4 nagyon kis hányada nem kötött fehérjéhez, és ez a kis rész az, ami biológiailag aktív. Korábban a laboratóriumok a szabad T4 szintjét becsülték, megmérve az össz T4 szintet és a kötő fehérjék szintjét. Ma sokkal gyakoribb, hogy a laboratóriumok a szabad T4 szintet közvetlenül mérik immunoassay segítségével.

Néha egy másik pajzsmirigyhormon, a trijódtironin (szabad T3) szintjét is meghatározhatják, illetve az összes tesztet együtt is kérhetik a pajzsmirigy panel részeként.

• TSH – a hipotireózis, hipertireózis kimutatására, újszülötteknél a hipotireózis szűrésére, és a pajzsmirigybetegségek kezelésének a nyomon követésére használják
• Szabad T4 – a hipotireózis, és a hipertireózis kimutatására, újszülötteknél a hipotireózis szűrésére, és a pajzsmirigybetegségek kezelésének a nyomon követésére használják 
• Szabad T3 – elsődlegesen a hipertireózis kimutatására használják, különösen akkor, amikor a szabad T4 szint nem emelkedett; ha a beteg jódhiányos, a pajzsmirigy sokkal több T3-t termel, mint T4-t.

További tesztek, amelyek végzésére sor kerülhet:

• Ritka esetekben az össz T4 és az össz T3 meghatározásra is sor kerülhet.
• Pajzsmirigy ellenanyagok – segítenek a pajzsmirigy-gyulladás különböző típusainak az elkülönítésében és az autoimmun pajzsmirigybetegségek felismerésében 
  • Pajzsmirigy peroxidáz (TPO) elleni ellenanyag—az autoimmun pajzsmirigybetegség markere; Graves-kór vagy Hashimoto tireoiditisz esetén is kimutatható. Különösen hasznos lehet a Hashimoto tireoiditisz kezdetén, amikor a TSH-szint emelkedett, de a maradék pajzsmirigy továbbra is képes a szabad T4 szintet fenntartani.
  • A tireoglobulin (TG) elleni ellenanyag—szintén a Graves-kór és a Hashimoto tireoiditisz markere; ez az ellenanyag a tireoglobulinra hat, ami a pajzsmirigy hormonokat raktározza.
  • Pajzsmirigy stimuláló hormon receptor (TSHR) elleni antitestek—a Graves-kór markere; ezeket két különböző módon lehet mérni:
  • Egyes Graves-kóros betegeknek olyan ellenanyagai vannak, amelyeket a két módszer közül csak az egyikkel lehet kimutatni. Ritkán a TSH-receptor elleni autoimmun antitestek is okozhatnak hipotireózist (inkább, mint hipertireózist).
• Kalcitonin – segít kimutatni a fokozott kalcitonin termelést, ami C-sejt hiperplázia és medulláris pajzsmirigyrák esetén áll fenn
  • A pajzsmirigy stimuláló immunoglobulin (TSI) teszt a pajzsmirigysejtek stimulációját vizsgálja sejttenyészetben.
  • A tireoid kötéstgátló immunoglobulin (TBII) teszt azt méri, hogy a beteg széruma gátolja-e a TSH receptorokhoz való kötődését.
• Tireoglobulin – a pajzsmirigyrák kezelésének és kiújulásának a figyelemmel követésére használt teszt
• Biopsziák – gyakran vékony tűvel vett szövetminta (vékonytű biopszia); ennél az eljárásnál a pajzsmirigybe egy tűt szúrnak és ezzel távolítanak el kis mennyiségű folyadékot és/vagy szövetet a csomóból vagy más vizsgálni kívánt területből; a tű megfelelő helyre való szúrását ultrahang segíti. (Lásd a biopsziákra vonatkozó általános információkat lásd az kórszövettan szócikkben.) Ha nem egyértelmű diagnózis (azaz, hogy az elváltozás jóindulatú  vagy rosszindulatú), segíthet, ha a szövetmintában genetikai tesztekkel vizsgálják bizonyos  gének mutációit (pl. a BRAF, RAS, RET/PTC, Pax8-PPARG, vagy galectin-3 gének esetében).

Szűrés

Az újszülötteket rutinszerűen szűrik a megszületést követő néhány napban egyes endokrin betegségekre, így a veleszületett hipotireózisra. (További információt az újszülöttkori szűrésről szóló szócikkben talál.)

Nem egyértelmű, hogy kell-e a pajzsmirigy betegséget tünetmentes  felnőtteknél is szűrni és az orvosok abban sem értenek egyet, kinek a számára előnyös a szűrés és milyen életkorban kellene elkezdeni (kivéve az újszülöttek szűrését, amivel kapcsolatban mindenki elismeri, hogy az szükséges és hasznos). 2004-ban a U.S. Preventive Services Task Force szervezet nem talált elegendő bizonyítékot arra, hogy tünetmentes felnőtteknél a pajzsmirigybetegség rutinszerű szűrését támogatni vagy ellenezni kellene. Mindamellett az American Thyroid Association (Amerikai Pajzsmirigy Társaság) és az American Association of Clinical Endocrinologists (Amerikai Klnikai Enokrinológusok Társasága) olyan klinikai gyakorlatra vonatkozó irányelveket adtak ki 2012-ben, amelyek azt javasolják, hogy a 60 éves kor felettieknél mérlegeljék a hipotireózis szűrését. Mivel a hipotireózis és hipertireózis okozta panaszok és tünetek annyira hasonlítanak sok más gyakori betegségéhez, a kezelőorvosoknak gyakran ki kell zárni a pajzsmirigybetegséget még akkor is, ha a betegnek más problémája van.

Nem laboratóriumi vizsgálatok

• Pajzsmirigy szcintigráfia– tesztek,amelyek radioaktív jódot vagy technéciumot használnak a pajzsmirigy eltérések kimutatására és (jód használata esetén) a pajzsmirigy funkció értékelésére a pajzsmirigy különböző területein
• Ultrahang – egy olyan képalkotó eljárás, amivel a kezelőorvosok el tudják dönteni, hogy a csomó tömör vagy folyadékkal van-e töltve, illetve meg tudják határozni a pajzsmirigy méretét
•  

A pajzsmirigybetegség kezelése az októl, a tünetek súlyosságától, és a hormontermelés mértékétől függ.

A hipertireózist okozó betegségek kezelése során radioaktív jódot adhatnak azért, hogy a pajzsmirigyet részben vagy teljesen elpusztítva gátolják a túlzott hormontermelést; pajzsmirigyelleni gyógyszerek adására vagy a pajzsmirigy eltávolításához műtétre is sor kerülhet. Néha a háromféle kezelést együttesen alkalmazzák. Ha a pajzsmirigyet tönkreteszik vagy eltávolítják, a betegnek pajzsmirigy-alulműködése lesz és ezért pótlásként szednie kell azokat a pajzsmirigyhormonokat, amiket a pajzsmirigy többé nem termel.

A hipotireózis minden típusának és okának a kezelése általában egyértelmű és pajzsmirigyhormon pótlásból áll.

A pajzsmirigyrákok kezelése a rák típusától és attól függ, hogy mekkora a kiterjedése. A pajzsmirigyrák kezelése során gyakran a pajzsmirigyet részben vagy teljesen el kell távolítani és radioaktív jódot, valamint pajzsmirigyhormonokat kell adni. Míg a papilláris rák általában könnyen kezelhető és a legtöbb esetben gyógyítható, az egyéb típusú rákok esetében nehezebb a helyzet. Egyes esetekben sugárkezelést és kemoterápiát alkalmaznak a pajzsmirigy műtéti eltávolítása előtt és után.

MEGJEGYZÉS: Ez a szócikk az alább idézett forrásokon, illetve a Lab Tests Online Szakértői Testületének tudásán alapul. A szócikket a Szakértői Testület rendszeresen átnézi, ennek eredményeként pedig aktualizálhatja. Az esetleg felhasznált újabb forrásokkal a listát kiegészítik, megkülönböztetve az eredetileg használt forrásoktól.