Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A CMV-vizsgálatra többféle módszer létezik:
Antitest-vizsgálat
Alapvetően kétféle CMV-antitest található a vérben: IgM típusú és IgG típusú. A CMV-fertőzésre válaszként a szervezet először IgM antitesteket termel. Ezek az antitestek a vírussal való érintkezés után 1-2 héttel megjelennek a legtöbb emberben. Az IgM antitest termelődése rövid ideig fokozódik, majd megszűnik, néhány hónap elteltével mennyiségük a kimutathatósági határ alá csökken a vérben. Előfordul, hogy további IgM antitestek termelődnek, ha a CMV később újra aktiválódik. Az IgG antitesteket a szervezet az eredeti CMV-fertőzés után több héttel kezdi el termelni a hosszú távú védelem biztosításának érdekében. Az IgG szintje aktív fertőzéskor először növekszik, majd egy idő után az elért szinten marad, miközben a CMV-fertőzés lecseng, és a vírus inaktívvá válik. Ha valaki átesett CMV-fertőzésen, élete végéig kimutatható mennyiségű IgG antitest lesz a vérében. A CMV-IgG-antitest vizsgálat – az IgM-vizsgálattal együtt – segít kideríteni, hogy a beteg mostanában vagy korábban esett át CMV-fertőzésen.
Az orvos kérheti a CMV antitest vizsgálatát terhesség, szerv- vagy csontvelő-átültetés előtt, valamint HIV/AIDS-fertőzött betegnél azért, hogy megtudják, volt-e a betegnek valaha CMV-fertőzése. Mivel a CMV-fertőzés igen gyakori, és alig okoz problémát az egészséges immunrendszerű embereknél, nagyon ritka az átfogó népességszűrés.
Az IgM és IgG antitestvizsgálat, valamint a vírus kimutatása segíti a CMV-fertőzés diagnosztizálását fiatal felnőtteknél, terhes nőknél és legyengült immunrendszerű pácienseknél, ha azok influenzaszerű vagy mononukleózisos tünetekkel rendelkeznek. A két antitest vizsgálatát kérhetik együtt is, így megállapítható, hogy primer, közelmúltbeli vagy kiújult CMV-fertőzésről van szó.
Víruskimutatás
A vírus kimutatásakor a CMV jelenlétét keresik a vérben, testnedvekben vagy szövetmintákban. Ezt vagy a vírus tenyésztésével (szaporításával), vagy a vírus genetikai anyagának azonosításával és mérésével érik el.
A CMV-tenyésztés a vírus kimutatásának klasszikus módja. Ennek során egy csőnyi humán sejtet vagy sejtkultúrát beoltanak a páciens mintájával, és a tenyészetet megfelelő környezetben inkubálják. A pozitív tenyészeteket általában 1-2 nap alatt ki lehet mutatni; negatív tenyészetnél viszont csak legalább 3 hét elteltével bizonyítható a vírus hiánya. Ez utóbbi esetben a vírus nagyon kis mennyiségben volt jelen az eredeti mintában, és/vagy a jelen lévő vírusmennyiség lassan szaporodott.
Más módszerek a vírus DNS-ét és annak mennyiségét igyekeznek meghatározni a páciens mintájában. Ezek a vizsgálatok célzottan a CMV jelenlétét határozzák meg. A kimutatáshoz azonban meg kell lennie egy bizonyos vírusmennyiségnek (a genetikai anyag adott számú másolatának) a mintában ahhoz, hogy ki lehessen mutatni a CMV-t. A vizsgálat lehet kvalitatív (van CMV vagy nincs), és kvantitatív (vírusterhelés – a mintában lévő vírus mennyisége).
A kért vizsgálat és a minta kiválasztása függ a páciens életkorától, egészségi állapotától és tüneteitől, valamint a klinikai kórképtől, és az orvos által feltételezett szervi érintettségtől. Például egy újszülöttnél inkább a vizeletből történő vírustenyésztés kérhető, míg egy terhes nőnél az IgG és IgM vérvizsgálatot kérik, és nézik, hogy fennálló primer fertőzésről vagy régebbi fertőzésről van szó. Az első vizsgálat után 2-3 héttel újabb vérvételből kérhetnek egy második IgG vizsgálatot is (ún. követő minta), amelyből meghatározható, hogy az IgG-szint növekedett-e. (Ez aktív CMV-fertőzésre utal).
A legyengült immunrendszerű, aktív CMV-fertőzött betegeket különféle vizsgálatokkal szűrhetik. Az orvosok általában kvantitatív vírusvizsgálattal nézik a jelen lévő vírusmennyiséget (vírusterheltség). Kvantitatív vizsgálattal ellenőrizni lehet a páciens szervezetének reakcióit is a vírusellenes kezelésre.
Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A CMV-vizsgálatot kérheti az orvos influenza, mononukleózis, és EBV- (Epstein–Barr-vírus) vizsgálattal együtt fiatal felnőtteknél, terhes nőknél vagy olyan legyengült immunrendszerű betegeknél, akik influenzára vagy mononukleózisra utaló tünetekkel rendelkeznek (pl. kimerültség, duzzadt nyirokcsomók, láz). Kérhetnek CMV-vizsgálatot akkor is, ha az orvos aktív, primer CMV-fertőzésre vagy annak kiújulására gyanakszik. Kérhetnek CMV-vizsgálatot legyengült immunrendszerű betegeknél, ha azoknak tüdőgyulladása, szem-, máj-, lép- és/vagy bélgyulladása van, vagy ha az orvos aktív CMV-fertőzést sejt. A vírusellenes kezelés hatékonyságának ellenőrzésére az orvos egy vagy több CMV-vizsgálatot is kérhet.
El szokták végezni a CMV-vizsgálatot olyan újszülötteknél, akik sárgasággal, anémiával és megnagyobbodott májjal és/vagy léppel, illetve kis fejjel születtek; vagy olyan gyermekeknél, akiknek látás- és hallásproblémáik vannak, és akiknél tüdőgyulladás, fejlődési zavar és/vagy szellemi visszamaradottság jelei fedezhetők fel.
A szerv- vagy csontvelő-átültetésre váró betegeknél azért kérhetik a CMV IgG és IgM antitestek meghatározását, hogy kiszűrhessék az esetleges múltbéli CMV-fertőzést.
Mit jelent az eredmény?
A CMV-vizsgálat eredményeit körültekintően, mindig a kórtörténettel együtt kell értékelni. Néha nagyon nehéz különbséget tenni az aktív és a múltban bekövetkezett (szunnyadó) CMV-fertőzés között. Ennek több oka van, például:
Ha egy egészséges ember CMV-fertőzést kap, akkor élete végéig hordozza a vírust. A CMV időnként kiújulhat, gyakran ún. szubklinikus formában. (Ekkor csak kis mennyiségű vírus kerül a testnedvekbe, amely nem okoz tüneteket.)
Egy legyengült immunrendszerű személy vagy egy gyermek szervezete nem tud megfelelő mennyiségű antitesttel reagálni a CMV-fertőzésre – az IgM- és IgG-szintek a vártnál alacsonyabbak lehetnek még aktív CMV-fertőzés esetén is. Előfordulhat, hogy a vizsgált váladék- vagy szövetmintában sincs kimutatható mennyiségű vírus.
Antitestvizsgálat
Ha egy tünetekkel rendelkező páciensnél mind CMV IgG, mind pedig CMV IgM antitest kimutatható, valószínűleg először került kapcsolatba CMV-vel, vagy egy korábbi CMV aktivizálódott. Ezt alátámaszthatja egy 2-3 hét múlva elvégzett IgG ismétlő vizsgálat. Az értékelés szempontjából nem annyira az ellenanyagszint, sokkal inkább annak változási üteme a lényeges: A magas IgG-szint nem olyan fontos, mint az emelkedő szint. Ha az első és az ismételt minta között négyszeres emelkedés van, akkor a betegnek aktív CMV-fertőzése van (primer vagy kiújult).
Amennyiben csak IgM van jelen, a páciens mostanában fertőződött. Újszülöttnél az IgM antitestek jelenléte méhen belüli (születés előtti) CMV-fertőzésre utal. Ha a páciensnek típusos tünetei vannak, de alacsony vagy nem kimutatható a CMV-specifikus IgG- és/vagy IgM-szintje, akkor vagy nem CMV okozza a tüneteket, vagy pedig az immunrendszer nem reagál megfelelően, azaz nem termel elegendő antitestet a szervezetben lévő vírus ellen.
A vírus kimutatása
Ha a páciens megfelelő tünetekkel rendelkezik, és a cytomegalovirus tenyésztési eredménye pozitív, akkor minden bizonnyal aktív CMV-fertőzésről van szó. Ha a tenyésztés negatív, akkor a tüneteket más okozza, vagy a CMV ugyan jelen van a szervezetben, de a mintában nem.
Ha a CMV-DNS-vizsgálat eredménye pozitív, akkor a CMV jelen van a szervezetben. A virális DNS magas szintje aktív fertőzésre utal. Az alacsony szint CMV-fertőzésre utal, de nem jelent tüneti állapotot. A csökkenő koncentráció (csökkenő vírusterhelés) azt jelzi, hogy a szervezet megfelelően reagál a vírus elleni kezelésre. Ha a kezelés során a szintek nem csökkennek, akkor a páciens rezisztens az alkalmazott kezelésre. A negatív CMV-eredmény nem zárja ki a fertőzést: A vírus ettől még – ha nagyon kis mennyiségben is – jelen lehet a szervezetben, vagy csak éppen az adott mintában nem található.
Mit kell még tudnom?
A legtöbb AIDS-beteg – akár a HIV-fertőzés diagnosztizálása előtt – szeropozitívnak bizonyul CMV-re, (azaz CMV-specifikus IgG antitestek vannak jelen a szervezetében).
Legyengült immunrendszerű betegeknél előfordulhat, hogy többféle CMV-törzzsel is fertőződhetnek. Szükség esetén a törzseket DNS vizsgálattal lehet azonosítani.
.png)