A prosztatarák korai felismerése

A prosztatarák korai felismerése

A prosztata rosszindulatú daganata (adenocarcinomája) a második leggyakrabban diagnosztizált malignus kórkép. Az elmúlt huszonöt év alatt a szűrővizsgálatoknak köszönhetően sok, szövettanilag is igazolt prosztatarák került felismerésre.

A PSA és a prosztatarák szűrése

A prosztata adenocarcinomát évek óta a PSA (prosztata-specifikus antigén) vérből történő meghatározásával is szűrik. Természetesen a tünetmentes 45-70 éves férfiaknál az urológus szakorvos által végzett rektális digitális vizsgálat (RDV – végbélen keresztül betapintással végzett prosztatavizsgálat) képezi a szűrővizsgálat alapját, azonban a PSA meghatározása ezekben az esetekben is rutinszerűen megtörténik.

A PSA a prosztata által termelt fehérje, amely emelkedhet például a prosztata gyulladása, jóindulatú megnagyobbodása (hypertophiája), jóindulatú daganata (prosztata adenoma) és a prosztata rák esetében. A PSA eredmény értékelésekor figyelembe kell venni, hogy milyen életkorú a vizsgált személy, szűrővizsgálatként történik a mérés vagy a diagnózis felállításának része.

Megállapított prosztatatrák esetében használható a kezelés monitorozására illetve prognosztikai faktorként. A kezelés monitorozása során a kezelt betegek rendszeres PSA mérése történik meg, melynek során korán felismerhető a kiújulás – de a megbetegedés rosszabbodását nem jelentő gyulladás kialakulása is. Prognosztikai faktorként vizsgálva a diagnózis felállításakor mért PSA érték, illetve ennek növekedése/csökkenése a betegség előre haladtával segít megjósolni (prognosztizálni) a megbetegedés lefolyását.

1991-ben William J Catalona amerikai urológus közölt le először olyan tanulmányt, amely a PSA prosztatarák szűrésre történő felhasználását mutatta be ⁽¹⁾. Leírása szerint a 4 ng/ml határérték feletti PSA-val kiszűrt tünetmentes férfiak 25%-ban igazolni tudták a prosztatarák meglétét. Ugyancsak fontos felismerése volt az is, hogy számos, rektális digitális vizsgálattal nem észlelhető prosztatarák kiszűrhető volt a PSA mérés segítségével. E munka alapján vezették be számos helyen a PSA alapú prosztatarák szűrést.

Catalona és más szerzők további munkái alapján a PSA meghatározás mellett megjelent egyéb PSA-származék meghatározása. A szabad frakció (szabad-PSA, free PSA, fPSA), mely igen értékes információt ad a 4 ng/ml-nél magasabb PSA értékek esetében: ha a mért fPSA érték az össz PSA értéknek 10%-a vagy ennél kevesebb, akkor a rosszindulatú prosztata daganat valószínűsége nagy, míg ha az fPSA aránya 20%, vagy nagyobb, akkor a jóindulatú prosztata adenoma, illetve hiperplázia a valószínű diagnózis. Az említett munkacsoport tovább finomította a prosztatarák diagnosztikai eszköztárát: 2011-ben közölt vizsgálatuk szerint a pro-PSA meghatározásának bevezetése, valamint a totál PSA, fPSA és a pro-PSA értékekből számított PHI (Prostate Health Index) tovább javította a szűrővizsgálatok érzékenységét, az eredeti PSA alapú szűrés hatékonyságát mintegy háromszorosára növelve ⁽²⁾.

Ugyancsak fontos felismerés, hogy a kezelést igénylő, agresszívebb prosztatarákos betegek korai felismerésére kiegészítő biomarkerek alkalmazását szükséges bevetni. A legjobb - jelenleg ismert - gyakorlat a szabad PSA (fPSA) meghatározásának alkalmazása, illetve cPSA (komplex PSA) vagy a proPSA meghatározása akkor, ha a totál PSA 4 és 10 ng/ml közötti értéket mutat. Ilyenkor sokat segíthet a PHI kiszámítása, mely klinikai vizsgálatok alapján segít az agresszív prosztatarákos esetek idejekorán történő felismerésében.

És mi történjen azokkal a kiszűrt személyekkel, akiknél a várakozás és ellenőrzés a választandó eljárás?Elsődleges reakcióként ilyenkor beindul az „egészséges életmódra” való áttérés, a családon belüli tanácsadás, az internet idevonatkozó fórumainak fokozott látogatása, és mindennek eredményeként különböző táplálék-kiegészítők fogyasztása, esetlegesen más „alternatív” kezelési eljárások alkalmazása. Azonban ezekkel az eszközökkel nagyon körültekintően kell bánni – a közelmúltban publikált klinikai vizsgálatok számos esetben bizonyították ezen eljárások hatástalanságát, illetve ami még rosszabb, a káros hatásukat. Kenfield és munkatársai 2014-ben közölték ⁽⁴⁾, hogy a szelén (szelénium) rendszeres pótlása áttétmentes prosztatarákos betegeknél jelentősen fokozta a halálozást; illetve Klein és munkatársai által 2011-ben publikált vizsgálatból ⁽⁵⁾tudjuk, hogy az átlagos kockázatú férfiaknál a rendszeres E-vitamin bevitel szignifikánsan fokozza a prosztatarák kockázatát.

A „szokásos, rendszeres éves PSA vizsgálat” miatt orvosukhoz forduló betegeknél először is fontos felmérni az egyéni kockázatot (pl. családi halmozódás), majd megbeszélni az életkornak megfelelő valódi prosztatarák-kockázat mértékét. Fontos megismerni a szűrési lehetőségeket, és lényeges, hogy mindenképpen hagyományos urológiai vizsgálaton (rektális digitális vizsgálat) alapuljon a szűrés, illetve a vérből csak a tényleges kockázat esetén kerüljön sor PSA mérésre, lehetőség szerint további biomarkerekkel kiegészítve (fPSA és proPSA). Amennyiben valaki az emelkedett PSA érték, majd a kóros fPSA és proPSA, illetve a kiszámított PHI érték alapján kiszűrésre kerül, akkor a vizsgálatokat szervező orvossal beszélje át és közösen válasszák ki a felfedezett rendellenességgel arányos és jelenlegi ismereteink szerinti legeredményesebb eljárást – így lehet a lehető leghatékonyabb módon korán felismerni, majd gyógyítani a prosztata rosszindulatú daganatát.

Szerző:

Dr. Bezzegh Attila

Irodalom

1 Catalona WJ, Smith DS, Ratliff TL, et al: Measurement of prostate-specific antigen in serum as a screening test for prostate cancer. N Engl J Med 324:1156-1161, 1991.

2 Catalona WJ, Partin AW, Sanda MG, et al. A multicenter study of [-2]pro-prostate-specific antigen combined with prostate-specific antigen and free prostate-specific antigen for prostate cancer detection in the 2.0 to 10.0 ng/mL prostate-specific antigen range. J Urology 2011 May;185:1650-55.2.

3 Carter H. B. et al: Early Detection os Prostate Cancer: AUA Guideline. J Urol. 2013 August; 190(2): 419–426. doi:10.1016/j.juro.2013.04.119.

4 Kenfield SA, et al.: Selenium supplementation and prostate cancer mortality. JNCI J Natl Cancer Inst. doi:10.1093/jnci/dju360. 2014

5 Klein EA, et al. Vitamin E and the risk of prostate cancer. The Selenium and Vitamin E Cancer Prevention Trial (SELECT). JAMA. 2011;306:1549−1556.