Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban

A legtöbb betegnek a laborvizsgálat csupán a vérvételt, atorokminta vételét, esetleg a vizeletminta leadását jelenti. Valójában azonbanmaga a „vizsgálat” ekkor még meg sem kezdődik.

A kapott vér, torokváladék vagy vizelet csak a minta, aminmajd a vizsgálatot elvégzik. A tényleges meghatározás máshol zajlik; alaboratóriumban, ahol a laboratóriumi berendezések segítségével a vizsgálatotvégző szakemberek feldolgozzák a kapott mintákat, és értékelik, valamintdokumentálják a vizsgálati eredményeket.

Ebben a cikkben két mintaanyag útját követhetik nyomon, avérmintáét és a toroktenyészetét, bepillantást nyerve abba, hogy a mintavételtkövetően mi történik ezekkel az anyagokkal.

1. A vizsgálatok kérése

Ahhoz, hogy a laboratórium pontosan, gyorsan, megbízhatóan tudjateljesíteni feladatát, számos információra van szüksége. Ezt azinformációt általában a vizsgálatkérő lapon kapja meg. A vizsgálatkérőlap dokumentum! Szerepelnek rajta olyan adatok, amelyek a páciens ill.az orvos azonosítására alkalmasak. Hitelességét az orvos bélyegzőjéneklenyomata, és aláírása bizonyítja! E dokumentumok felhasználásuk utánirattárba kerülnek, megsemmisítésük módját jogszabály írja elő.
Atechnika fejlődésével mind több helyen mód van az elektronikusinformáció-fogadásra ill. közlésre is. Ez sokkal gyorsabb, korszerűbbmódja az információcserének, lényeges azonban, hogy ennek isdokumentált formában kell történnie!
Fontos, hogy a kérőlapon az adatok jól olvashatóak legyenek! Ezzel sok félreértés, elírás előzhető meg.

Milyen adatok szerepeljenek a kérőlapon?

1.1. A páciens azonosítására szolgáló adatok
A következőkben felsoroljuk azokat az adatokat, amelyek a páciens azonosításához szükségesek.

Név,Előző (leánykori) név, Anyja neve, Születési dátum, Születési hely,Lakcím (irányítószám, helység, utca/tér, házszám), TAJ-szám, Nem(férfi/nő), állampolgárság.

Lehet, hogy ez túl sokadatnak tűnik egy páciens azonosításához, (azaz az adathalmazredundáns), de tudni kell, hogy minden egyes adatra szükség vanbizonyos esetekben. (pl. az egyértelmű betegazonosításon kívülpénzügyi-, statisztikai jelentésekhez, biztosítási adatbázisban történőkeresésekhez, külföldi biztosítótársaságokkal történő elszámolásokhoz,stb.) Lényeges, hogy a páciens dokumentumai (személyigazolvány, lakcímkártya, TAJ-kártya, útlevél) és a vizsgálati kérőlap ugyanazokat azadatokat tartalmazza! Ha a páciens nem aktualizálja az adatokat, (pl. aszemélyigazolványban és a TAJ-kártyáján illetve a kérőlapon más név -pl. leánykori név - szerepel), előfordulhat, hogy egy adott helyen,(pl. a beküldő orvosnál) nem lehet azonosítani a beteget, így nemkapják meg az eredményt.

1.2. A beküldő orvos azonosítására szolgáló adatok
Alaboratóriumi eredmények elsősorban az orvost segítik a diagnóziselkészítésében, a beteg egészségi állapotának felmérésében, a gyógyításhatékonyságának követésében. A laboratórium számára mindig meg kelladni a lehetőséget, hogy a kezelőorvost elérhesse, vele a felmerülőproblémákat megbeszélhesse, a rendkívüli eredményeket közölhesse. Avizsgálatot kérő orvos azonosításához alapvetően a következő adatokszükségesek:

Név, a Munkahely neve, címe és 9-jegyűműködési (ÁNTSZ) kódja, Elérhetősége (telefonszám), Körbélyegző eredetilenyomata, (az 5-jegyű Bélyegzőszám jól olvashatóan), Aláírás.

1.3. A vizsgálatkérés adminisztrálásához szükséges adatok
Apáciens és az orvos adatai mellett a vizsgálatkérés egyéb adatait isadminisztrálnia kell a laboratóriumnak. Ide sorolhatók az alábbiak:

Avizsgálatkérés Dátuma, Ellátás azonosító (napló) sorszám (amin abeküldő tartja nyilván a beteget), Térítési kategória.

1.4. A vizsgálattal kapcsolatos információk
Alaboratóriumi vizsgálatok nem tekinthetők egyszerű találós kérdéseknek;a beteg érdekében fontos a partnerek (páciens(!), kezelőorvos,laboratóriumi szakember) együttgondolkodása. Mindhárom félnek meg kellosztania a vizsgálathoz szükséges információt egymással annakérdekében, hogy a lehető legjobban alkalmazható eredményt kapják.Alapvetően ehhez a laboratóriumnak a következő adatokra van szüksége:

Apáciens betegségének BNO kódja(i), a Vizsgálat iránya (azaz milyenvizsgálat(ok) elvégzését kéri a kezelőorvos), a Mintavétel dátuma ésidőpontja (óra, perc!), a Minta típusa (azaz miből történjen ameghatározás, pl. vérből, vizeletből, stb.), a vizsgálat Sürgősségeill. rendkívülisége*, a Mintavevő személye (a mintával kapcsolatosesetleges problémák megbeszéléséhez).
(* "Sürgős" vizsgálatkérésekor az orvosnak a lehető leghamarabb szüksége van az eredményre."Rendkívüli" kéréskor a kérés, ill. a minta laboratóriumba küldésénekidőpontja eltér a megszokottól, de a vizsgálati eredményt alaboratórium ráér közölni a normális munkamenetben.)

Elmondható,hogy az előzőekben leírt alapvető információk mindegyike szükséges alaboratórium számára ahhoz, hogy a vizsgálato(ka)t elvégezze. Ha azadatok közül egy is hiányzik, a vizsgálatok elvégzése, vagy az eredményközlése veszélybe kerül, - amiért a laboratórium nem tehető felelőssé!

1.5. Egyéb információk
Afentieken kívül a laboratóriumnak még igen sokféle információra lehetszüksége. Ezekről célszerű mindig érdeklődni az adott laboratóriumban!

Általában a Kóroki előzmények(pl. mikrobiológiai vizsgálatnál az utazási előzmények, az infekciórahajlamosító tényezők, vagy a betegséghordozóval - pl. kullanccsal -való találkozás időpontja), a részletes Tünetek, és a Terápiaközlése nagyban segíti a laboratóriumi eredmények megítélését. Tipikuspélda az utóbbira néhány véralvadással kapcsolatos vizsgálat (pl.Protein C, Protein S, Antithrombin III, APC rezisztencia), amikor akapott eredmény a terápia ismeretének hiányában gyakorlatilagértékelhetetlen. A mikrobiológiai vizsgálatoknál a terápia soránalkalmazott antibiotikumoknak, és a mintavételhez képest történtalkalmazásuk idejének ismerete fontos az eredmények értékeléséhez.

Gyakori, hogy egyes vizsgálatokhoz pl. gyűjtött vizeletre van szükség. Ebben az esetben a laboratórium számára meg kell adni a gyűjtés időtartamát és a gyűjtött vizelet mennyiségét.

Még több adatot kell szolgáltatni a mikrobiológiai vizsgálatokhoz. Ilyenek pl.: Honnantörtént a mintavétel? (Anatómiai hely szükséges. pl. sebváladék esetén:mély szöveti minta, vagy felszíni sebváladék, vagy drainszivadék?)Hogyan történt a mintavétel? (pl. vizelet esetén: középsugárból, vagykatéterezéssel, vagy állandó katéterből, vagy punkcióval? Haemocultúraesetén: vénapunkcióval vagy kanülből?) Milyen betegség gyanúja állfenn? (pl. széklet esetén: enteritis infectiosa, vagyantibiotikum-asszociált colitis, vagy normál flóra eltérés?)Részesült-e a beteg a mintavétel idején ill. korábban antimikróbáskezelésben? Mi volt az alkalmazott terápia? Ismételt-e a vizsgálat, haigen, mi volt a korábbi vizsgálat(ok) eredménye? Részesült-e a betegimmunszupresszív kezelésben? Fennáll-e immundeficiens állapot?

Nőgyógyászati vizsgálatoknál gyakran van szükség az Utolsó menstruáció dátumának, terheseknél a Terhesség korának ismeretére. Egyes vizsgálatokhoz meg kell adni a Cervix citológiai vizsgálat eredményét is.

A vércsoportmeghatározása gyakran társul életmentő beavatkozásokhoz, ezért apontos, minél részletesebb adatközlés a laboratórium részéreelengedhetetlen! Az alapvető adatokon kívül olyan kérdéseket kelltisztázni, mint pl. a páciens korábbi vércsoport-szerológiaieredménye? Kapott-e valaha vérkészítményt? Ha igen, mikor? Volt-etranszfúziós szövődménye? Immunizálták-e? Volt-e szerv- vagyszövetátültetése? Nőknél a terhességek száma? Volt-e UHB-s újszülöttje?Szedett gyógyszerek?

Javasoljuk, a kezelőorvosmindig adjon meg minden alapvető információt a laboratórium számára! Havalamiben nem biztos, bátran forduljon az adott laboratóriummunkatársaihoz.

2. Vérvétel

A vérvétel helyszínéül szolgáló egészségügyi intézménytőlfüggően a vért egy orvos, nővér, laboratóriumi asszisztens vagy másegészségügyi szakember veszi le Öntől. Ezen a képen a vérvevő a könyök mellett,a kar külső részén vezeti be a tűt a vénába.

2.1. A vérminta címkézése
A mintavétel után felcímkézik a mintát tartalmazó kémcsőt. Számoslaboratóriumban a címkét már előre kinyomtatják, feltüntetve rajta a betegnevét, azonosítószámát és a minta számát.

2.2. A minta dokumentálása
A mintavétel és a címkézés után a vizsgálati anyagot alaborba viszik, ahol regisztrálják. A kért vizsgálattól és a mintavételhelyétől függően lehet, hogy a vérmintát csak a szomszédos helyiségbe viszik,de elképzelhető, hogy akár az ország másik végébe, egy adott vizsgálatraspecializálódott laborba szállítják.

Amikor a mintaanyag beérkezik a laboratóriumba, bárhol islegyen az, a laboratórium nyomkövető rendszerében regisztrálásra kerül. Afelcímkézett kémcsövön minden szükséges információ megtalálható ahhoz, hogy azÖntől levett mintán a kért vizsgálatokat végezzék el és a kapott eredmények azÖn neve mellett szerepeljenek. A minta mellé általában egy adatlapot iscsatolnak, amelyen az Ön adatai, valamint orvosának neve és címe is szerepel,így a kapott eredményt az orvosnak is vissza tudják küldeni.

2.3. A vérmintafeldolgozása
A kért vizsgálatoktól függően a levett vérmintát azelemzés előtt elő kell készíteni a méréshez. A legtöbb rutinvizsgálathoz vérplazma vagyvérszérum szükséges. A plazma a vér folyékony összetevője. A vérplazma nyeréséhez a vérmintát néhánypercig centrifugálják, így szétválasztható a vér folyékony és sejtesállománya. A világossárga színű plazma a kémcső tetejére, míg a vérsejtek a kémcsőaljára kerülnek.

A vérszérum tulajdonképpen megalvadt vérplazma. Ugyanúgynyerik, mint a plazmát, de a vizsgálati kémcsőbe nem tesznek alvadásgátlószert. A centrifugálás során az alvadt rész a sejtekkel együtt a kémcső aljánmarad, míg a szérum a kémcső tetejére kerül.

Ha a teljes vérminta (és nem csak a szérum vagy a plazma) vizsgálatára van szükség (pl. teljesvérkép esetén), a vérminta általában nem igényel különösebb előkészítést (pl. centrifugálást).

2.4. A vérminta elemzése
A legtöbb esetben a vérmintát, a szérumot vagy a plazmát korszerű, nagy teljesítményű (óránként akár több száz minta elemzésére képes) úgynevezett analizátorok segítségével vizsgálják. A vér sejtes elemeit (az úgynevezett vérképet) haematológiai analizátorok vizsgálják, a különböző összetevők mennyiségi meghatározását kémiai vagy immunkémiai analizátorok végzik. Speciális, nem egyszer bonyolult előkészítő folyamatok után molekuláris biológiai vizsgálatok is elvégezhetők a vérből.

2.5. Eredmények
Az elemző berendezések által alkalmazott modern technológiarévén az eredmények elektronikus és grafikus formában is megjeleníthetők. Ebbenaz esetben az eredményeket elektronikus úton, e-mailben küldik meg az orvosnak.Sok esetben kinyomtatják az eredményt, majd faxon továbbítják azt az orvosnak.Amennyiben az eredmények súlyos betegségre utalnak, a labor telefonon isértesítheti a beteg orvosát.

A vérvétel és az orvosnak megküldött eredmény közötti időnagyon változó lehet; pár perctől néhány hétig is eltarthat. A sürgősségiszint, a földrajzi távolság, a feldolgozás menete, a vizsgálat bonyolultsága ésegyéb tényezők mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy esetenként hosszabb ideig kellvárnia az eredményre.

3. Bakteriológiai vizsgálatok

3.1. Mintavétel a torokból

A toroktenyészet

A vérvétellel ellentétben a torokváladék mintavétele nemigényel különösebb előkészületet. Egyszerűen megkérik a beteget, hogy nyissa kia száját, majd a torok hátsó faláról egy kis steril, vattafejű pálcikávaltorokkenetet vesznek.

3.2. A torokváladékfelcímkézése
A kenetvétel után a mintát tartalmazó vattapamacsot egykémcsőbe helyezik, majd felcímkézik. Számos laboratóriumban a címkét már előrekinyomtatják, feltüntetve rajta a beteg nevét, azonosító számát és a mintaszámát.

3.3. A minta dokumentálása
A mintavétel és a címkézés után a vizsgálati anyagot alaborba viszik, ahol regisztrálják. A kért vizsgálattól és a mintavételhelyétől függően lehet, hogy a vérmintát csak a szomszédos helyiségbe viszik,de elképzelhető, hogy akár az ország másik végébe, egy adott vizsgálatraspecializálódott laborba szállítják.

Amikor a mintaanyag beérkezik a laboratóriumba, bárhol islegyen az, a laboratórium nyomkövető rendszerében regisztrálásra kerül. Afelcímkézett kémcsövön minden szükséges információ megtalálható ahhoz, hogy azÖntől levett mintán a kért vizsgálatokat végezzék el és a kapott eredmények azÖn neve mellett szerepeljenek. A minta mellé általában egy adatlapot iscsatolnak, amelyen az Ön adatai, valamint orvosának neve és címe is szerepel,így a kapott eredményt az orvosnak is vissza tudják küldeni.

3.4. A minta tenyésztése
A laborban az asszisztens a vattapamacson található mintátráhelyezi a petricsészében előzőleg elhelyezett táptalajra, amely a baktériumoknövekedését hivatott serkenteni. Az asszisztens óvatos mozdulatokkal rádörzsölia vattafejű pálcika végét a táptalaj felületére.

3.5. A minta inkubálása
A lezárt és felcímkézett petricsészét egy inkubátorbahelyezik; azaz egy olyan kamrába, ahol a változatlan hőmérséklet, esetenként a megfelelő gázösszetétel optimáliskörnyezetet biztosít a baktériumok szaporodásához. A fenti módon kialakítotttenyészetet általában 24–36 óráig tartják az inkubátorban, hogy az esetlegesen jelen levő baktérium ki tudjon tenyészni.

3.6. A minta vizsgálata. ("Leolvasás")
Az inkubációs szakaszt követően a laborasszisztens szemügyreveszi a tenyészetet. Némelyik baktérium megjelenési formája olyan jellegzetes,hogy könnyű beazonosítani. Vannak azonban olyan esetek is, amikor továbbiteszteket kell elvégezni egy adott baktériumfajta azonosításához. Tudni kellazt is, hogy számos baktérium nem káros, és nem igényel semmiféle kezelést.

3.7. A hatóanyagtesztelése. (Antibiogram)
Amennyiben a torokváladékban kórokozó baktériumot fedeznekfel, a labor egy újabb tesztet is elvégez. A teszt során különbözőantibiotikumokat vizsgálnak meg azzal a céllal, hogy kiderítsék, melyik tudjamajd a leghatékonyabban megállítani a fertőzést. A vizsgálat azzal indul, hogya baktériumot egy újabb petricsészébe szélesztik, és antibiotikummal átitatottfehér papírkorongokat helyeznek a tálcára. A korongokból a hatóanyag bizonyostávolságra a táptalajba diffundál. Ha a korongok körül a táptalajon világosfolt marad, ez azt jelenti, hogy az antibiotikum hatására a baktérium nemszaporodott. (A baktérium az adott antibiotikumra érzékeny, vagy mérsékeltenérzékeny.) Ha a korong körül a baktériumra jellemző telepek jelennek meg, abaktérium nem érzékeny (rezisztens) az adott antibiotikumra. Ezzel azeljárással kideríthetjük, hogy melyik antibiotikumot írja fel az orvos atorokgyulladás kezelésére.

3.8. Eredmények
A mintavétel eredményét rögzítik az elektronikusrendszerben, majd leletként papíron, e-mailben, faxon, esetleg (sürgős esetben) telefonon továbbítják az orvosnak.