Amikor orvosa laboratóriumi vizsgálatot rendel az Ön számára, néhány vizsgálat esetében a feltett kérdés egyszerű igennel vagy nemmel (pozitív vagy negatív) megválaszolható. Ilyen például az a kérdés, hogy tenyészett-e ki kórokozó baktérium a torokváladékból, vagy találtak-e ellenanyagot egy adott vírus ellen, amely a fertőzést okozhatta? Az ilyen vizsgálatokat kvalitatív vagy szemikvantitatív módszerekkel végzik, ennek megfelelően kvalitatív vagy szemikvantitatív eredménnyel szolgálnak..
A legtöbb vizsgálat esetében azonban a mérési eredmények számszerűsíthetők, az eredmény megítélése azonban függ a körülményektől. Egy tipikus vizsgálati eredmény 4 részből áll:
1. a vizsgálat neve (gyakran utalva az alkalmazott módszerre is),
2. a vizsgálat számszerű eredménye,
3. a vizsgálathoz tartozó referencia (vagy ún. "normál") tartomány,
4. az eredmény mértékegysége (amelynek meg kell egyeznie a referencia tartomány mértékegységével).
Az Ön laboratóriumi leletén például egy pajzsmirigy hormon - a thyreoidea-stimuláló hormon (TSH) - vizsgálat eredménye különböző információkat tartalmazhat. A TSH ú.n. lumineszcencia immunoassay (LIA) módszerrel végzett nagy érzékenységű (szuperszenzitív) meghatározásából származó laboratóriumi eredmény a következőképpen nézhet ki:
sTSH (LIA): 2,15 mIU/L
Referencia tartomány: 0,50 - 5,00 mIU/L
Mi is az és hogyan állapítják meg a referencia tartományt? Röviden: Nagyszámú egészséges embernél meghatározzák az adott paramétert, és megnézik, hogy milyen tartományon belül tekinthetők az eredmények "normál"-nak.
Kissé részletesebben: Először meg kell határozni azt a populációt, amelyre majd a referencia tartomány vonatkoztatható. Ilyen populáció lehet például az adott területen élő 20 és 30 év közötti, egészséges nők összessége. Közülük a lehető legtöbbnél elvégzik a vizsgálatot, és meghatározzák az eredmények átlagát és szórását. (A "szórás" helyett gyakran találkozhatunk az ugyanazt jelentő "SD" - standard deviatio - rövidítéssel is.) A referencia tartományt úgy képezik, hogy az alsó érték egyenlő az átlagból kivont kétszeres szórással, a felső érték pedig az átlaghoz hozzáadott kétszeres szórással.
A "referencia tartomány" helyett gyakran használják a "normál tartomány" vagy "normál érték" kifejezéseket is. Szabatosabb és pontosabb a "referencia tartomány" használata, mert amíg a referencia populáció jól meghatározható, addig a normál értéket hordozó populáció igen nehezen. Ha egy vizsgálat eredményét különböző populációkon mért eredményekkel vetjük össze, könnyen kiderül, hogy ugyanaz az eredmény az egyik esetben "normál"-nak felel meg, míg a másikban nem szükségképpen az. Tipikus példa erre a várandós nőknél mérhető kémiai paraméterek eltérései, ezért számukra több vizsgálatnál is speciális referencia tartományt kell készíteni.
A "referencia tartomány" fogalmát érdemes elkülöníteni a "kívánt tartomány" vagy célérték fogalmától is! Mivel a referencia tartományt szinte mindig egészséges személyekre vonatkoztatják, egyes kezeléseknél a cél ettől eltérő is lehet. Ilyen például a syncumar kezelés: míg egészséges, nem kezelt populációnál a referencia INR érték 0,9 - 1,1 Egység körüli, addig syncumar-terápiában részesülőknél a kívánatos tartomány 2,0 - 3,0 Egység körüli. Azonban nem csak a terápia során térhet el a referencia érték a kívánt értéktől, egészségeseknél is előfordul, hogy az orvos a referencia érték alatt vagy fölött tartja célszerűnek tartani az adott paramétert. Tipikus eset pl. a vérben mérhető koleszterin szint, amit célszerű alacsonyabb értéken tartani, mint a referencia tartomány, amennyiben a beteg már szívinfarktuson vagy emiatt szívműtéten átesett. Ha erre a betegcsoportra vonatkozó kívánatos tartományt tekintenénk referencia tartománynak, a legtöbb egészséges embernél a vizsgálati eredményt kórosnak kellene tekinteni! Fordítva, ha a szívbeteg populációban a referencia tartományt fogadnánk el a kívánt tartomány helyett, akkor ez a beteg számára egy újabb szívinfarktus kockázatát jelentheti.
.png)