Más néven
Metanephrin és normetanephrin
Teljes és frakcionált vizelet metanephrinek
Hivatalos név
Vizelet metanephrinek
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
15.01.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

Segít diagnosztizálni vagy kizárni a pheochromocytomát (a mellékvese daganatát) vagy egyéb neuroendokrin tumort.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

A vizsgálatot a tartósan vagy időszakosan fellépő magas vérnyomás tünetei (erős fejfájás, gyors szívverés, verejtékezés) esetén szokták kérni. 

Milyen mintára van szükség?

24 órás gyűjtött vizeletre.

Szükség van-e mintaelőkészítésre?

A vizsgálat eredményét egyes gyógyszerek, élelmiszerek és stressz helyzetek befolyásolhatják. Tájékoztassa orvosát, hogy milyen gyógyszereket szed és kövesse a mintavételre vonatkozó utasításokat.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk? 
A vizsgálattal a vizelettel 24 óra alatt kiválasztódó metanephrinek mennyiségét lehet meghatározni. A metanephrin a katecholaminoknak, azaz az epinephrinnek (adrenalinnak) és a norepinephrinnek az inaktív metabolitja. A katecholaminok a központi idegrendszerben és a mellékvese velőállományában (központi részében) termelődött, egymáshoz hasonló kémiai felépítésű hormonoknak egy csoportja. A mellékvesék kicsi háromszög alakú szervek, amelyek a vesék csúcsán helyezkednek el. A primer katecholaminok a dopamin, az epinephrin (adrenalin), és a norepinephrin (noradrenalin). Ezek a hormonok fizikai vagy emocionális stressz hatására szabadulnak ki a véráramba. Segítik az idegi impulzusok közvetítését az agyban, fokozzák a cukor és a zsírsav mobilizálását (energiává történő átalakítását), tágítják a bronchiolusokat (szerepet játszva ezzel a tüdőben zajló légcserében), és tágítják a pupillákat. A norepinephrin összehúzza az ereket (emelve ezzel a vérnyomást), az epinephrin pedig fokozza a szívfrekvenciát és az anyagcserét. Befejezve a működésüket a hormonok átalakulnak inaktív formává. A dopamin homovanillinsavvá (HVA) alakul, a norepinephrin normetanephrinné és vanillinmandulasavvá (VMA) bomlik le, míg az epinephrin metanephrinné és vanillinmandulasavvá. Mind a két hormon, mind metabolitjaik kiválasztódnak a vizeletbe.

A vizelet metanephrin vizsgálattak a metanephrin és a normetanephrin mennyiségét lehet meghatározni. Ezek a metabolitok változó koncentrációban jelennek meg a vizeletben. Jelentősen megemelkedik a szintjük a szervezetet ért stressz alatt, és röviddel még az után is, de a stressz-stimulust követően a szint meglehetősen gyorsan lecsökken. A pheochromocytomák (viszonylag ritkán előforduló mellékvese-daganatok) és egyéb neuroendokrin tumorok nagy mennyiségű katecholamint képesek termelni, amelynek következtében hormonszint illetve hormon-metabolitok koncentrációja mind a vérben, mind a vizeletben tartósan magas lesz. A pheochromocytomák által termelt katecholaminok tartós hypertoniát (magas vérnyomást) és/vagy időszakosan megjelenő súlyos hypertonia rohamokat eredményeznek. Ez fejfájást (különösen a tarkói részen), szívdobogásérzést, izzadást, hányingert, szorongást, és esetenként fülcsengést idézhet elő.

A pheochromocytomáknak körülbelül 90 %-a a mellékvesékben található. Csak kis számuknál következik be rákos elfajulás, ezek többsége is jóindulatú, azaz  - bár a legtöbb ezek közül folyamatosan növekszik - nem adnak áttétet. Kezelés nélkül hagyva a tumor növekedésével a tünetek rosszabbodhatnak, és egy idő múlva a magasvérnyomás, amelyet a pheochromocytoma idéz elő, más szerveket is károsíthat (elsősorban a veséket, és a szívet), valamint emeli az érintett páciensek körében a stroke vagy a szívroham kialakulásának a kockázatát.

A metanephrinek vizsgálatát a pheochromocytoma jelenlétének kimutatására használhatják. Bár ez a betegség meglehetősen ritka (pl. a National Cancer Institute szerint az Amerikai Egyesült Államokban is csak körülbelül 800 esetet diagnosztizálnak évente), a betegség időben történő felismerése nagyon fontos, mert a hypertoniának egy potenciálisan jól gyógyítható formáját okozzák. A legtöbb esetben a tumorok sebészileg eltávolíthatók és/vagy más módon kezelhetők - jelentős mértékben lecsökkentve a termelődött katecholaminok mennyiségét. A megfelelő kezelés csökkentheti, vagy akár meg is szüntetheti a tüneteket illetve a későbbi szövődményeket.

Hogyan történik a mintavétel? 
24 órás gyűjtött vizeletre van szükség, ami azt jelenti, hogy 24 órán keresztül a vizeletnek minden frakcióját meg kell őrizni. Mivel a hormonok és metabolitjaik könnyen elbomlanak, ezért fontos, hogy a gyűjtés ideje alatt a vizelet hűtőszekrényben legyen. A vegyületek bomlását a fény is előidézheti, ezért a gyűjtött vizeletet lehetőleg ne érje fény. (A vizeletet sötét, pl. alufóliával bevont üvegben célszerű gyűjteni.) Az étrend, a testmozgás, és a gyógyszerek is befolyásolhatják a metanephrinek szintjét, ezért ügyelni kell arra, hogy a minta egy valós anyagcsere állapotot, és ne pedig egy zavaró (pl. gyógyszer) hatást tükrözzön. Célszerű mindezt - az étrendet és a gyógyszerelést is beleértve - még a mintagyűjtés elkezdése előtt megbeszélni a kezelőorvossal. Az ételek és italok közül mindenképpen tartózkodni kell a kávé (ideértve a koffeinmentest is), a tea, a csokoládé, a vanília, a banán, a narancs és egyéb citrusfélék fogyasztásától már néhány nappal a vizsgálatot megelőzően valamint a gyűjtés alatt. A gyógyszerek és táplálékkiegészítők fogyasztását is célszerű a kezelőorvossal megbeszélni. A vizsgálati eredményt befolyásoló gyógyszerek szedését, amennyiban az lehetséges, célszerű felfüggeszteni. Az emocionális és a fizikai stresszt, valamint a megeröltető fizikai munkát, sporttevékenységet is minimalizálni kell a mintagyűjtés előtt és alatt, mivel ezek is képesek emelni a katecholaminok kiválasztását.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A vizelet metanephrin tesztet elsősorban a tünetekkel rendelkező páciensek esetében a pheochromocytoma kimutatására illetve kizárására használják. A kezelés hatékonyságának ellenőrzésére is alkalmas, abban az esetben, ha egy pheochromocytoma kimutatása és eltávolítása után monitorozzák a kiújulását. A vizelet metanephrin vizsgálatot kérhetik önmagában, vagy a metanephrin plazmából történő meghatározásával, vagy egyéb katecholaminok mérésével együtt. Mivel a katecholamin kiválasztás nem egyenletesen történik, hanem időről-időre változik, ezért a vérvizsgálat helyett a 24 órás gyűjtött vizelet vizsgálata alkalmasabb a metanehrineknek illetve katecholaminoknak többlettermelésének kimutatására. Azt, hogy melyik vizsgálat vagy vizsgálatkombináció nyújtja a legtöbb információt, a kezelőorvos dönti el. Leginkább a vizelet és a plazma metanephrinek meghatározását helyezik előtérbe, mivel általában nagyobb mennyiségben jelennek meg a vizeletben, mint a katecholaminok, és emelkedett szintjük a vérben még akkor is kimutatható, ha a katecholaminok szintje normál értéket mutat.

A metanephrinek, katecholaminok meghatározását viszonylag sok tényező befolyásolja (pl. különböző gyógyszerek, ételek, és a stressz). Mivel nagyon nehéz az összes befolyásoló tényezőt kizárni, ezért esetenként fals pozitív eredménnyel is kell számolni. (A fals pozitivitás tehát nem a laboratóriumi meghatározás hibája miatt, hanem a vizsgálat előkészítése során bekövetkezett hiányosságok miatt van.) A fals pozitív eredmények lehetősége miatt a metanephrin vizsgálata nem alkalmas a tüneteket nem mutató, átlag populáció szűrésére. A fenti ok miatt a potitív eredményt ellenőrizni kell, figyelembe véve a pácienseket ért stresszt, illetve táplálkozásukat és gyógyszerelésüket, majd megváltoztatva vagy minimalizálva ezeket a befolyásoló tényezőket megismételtetik a vizsgálatokat.

Esetenként a metanephrin meghatározását kérhetik tünetmentes pácienseknél is, ha egy más célból elvégzett képalkotó eljárás során mellékvese- vagy neuroendokrin tumort mutattak ki, vagy ha a páciensnél korábban már kimutatták a pheochromocytomát, illetve a családi kórtörténetében szerepel a pheochromocytoma. (A pheochromovytoma ugyanis kiújulhat, valamint egyes esetekben genetikai kapcsolat is létezik, azaz a betegséghajlam öröklődhet is.)

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
A vizelet metanephrin meghatározást akkor kérik, amikor felmerül a gyanú, hogy egy páciensnek pheochromocytomája van, és szeretnének megerősítést kapni a diagnózishoz illetve szeretnék kizárni ennek a betegségnek a lehetőségét.
Akkor is kérhetik a vizsgálatot, amikor egy betegnek tartósan vagy időszakosan hypertoniája van, olyan tünetekkel kísérve, mint a fejfájás, izzadás, kipirulás, gyors szívverés. Kérhetik olyankor is, ha egy páciensnek magasvérnyomása van, amely nem reagál a kezelésre (a pheochromocytomás betegek gyakran nem érzékenyek a hagyományos terápiára).
Esetenként a vizsgálatot akkor is kérhetik, ha egy páciensnél más irányban végzett vizsgálatok során mellékvese-daganatot mutattak ki, vagy amikor egy páciens családi kórtörténetében pheochromocytoma szerepel.
A vizsgálatot használhatják a pheochromocytomára kezelt páciensek monitorozásra is.

Mit jelent az eredmény?

 

FIGYELEM: Mivel a referencia érték számos tényezőtől függ, (pl. a páciens kora, neme, a populáció, amelyből a mintavétel történt, a teszt módszere), az eredmények számértékei laboratóriumonként mást és mást jelenthetnek. Ezért ehhez a teszthez nem lehet általánosan érvényes referencia tartományt rendelni. Az Ön laboratóriumi leletén az a referencia tartomány van feltüntetve, amely a vizsgálatot végző laboratóriumban érvényes. Mindenképpen ajánlott az eredményeket szakorvossal megbeszélni. További információt kaphat a Referencia tartományok és jelentésük lapon.

 

Mivel a metanephrin meghatározás eredményét sok külső tényező befolyásolja, a pheochromocytoma betegség pedig meglehetősen ritka, ezért az orvosok erre a vizsgálatra alapozva valószínűleg több fals pozitív beteget találnak, mint valóban pozitívat. Ezért van az, hogy még az olyan, tünettel rendelkező beteget, akinek nagymennyiségű metanephrin van a vizeletében is tovább kell vizsgálni. Ha a vizsgálat során kizártak minden befolyásoló tényezőt, beleértve a stresszt is, akkor a páciensnek nagy valószínűséggel pheochromocytomája van. A pozitív eredmény megerősítésére az orvos kérhet plazma metanephrin és/vagy vizelet vagy plazma katecholamin vizsgálatot. Ha ezek szintén emelkedettek, akkor képalkotó eljárás (mint például az MRI) segítségével lehet kimutatni a tumort. Ha egy tünetmentes páciensnek van tumora, amelyet egy más okból elvégzett vizsgálat során fedeztek fel, és neki jelentősen emelkedett a metanephrinszintje, akkor valószínű, hogy a felfedezett tumor pheochromocytoma.

Súlyos betegségek és a stressz okozhat a metanephrinszint átmeneti, mérsékelt vagy nagymértékű emelkedését okozhatják, ezért az eredményt az összes befolyásoló körülmény (fizikai és érzelmi állapot, gyógyszerelés, étrend, stb.) figyelembe vételével kell értékelni. Ha valamelyik befolyásoló tényezőt nem sikerült kizárni, akkor a megszüntetését követően megismétlik a vizsgálatot így ellenőrizve, hogy a metanephrinnek valóban emelkedett-e a szintje. Ha emelkedett az érték, akkor más módon (leginkább valamilyen képalkotó eljárást alkalmazva) igyekeznek meghatározni a tumor jelenlétét. Ha a kontrollált körülmények között elvégzett második mérés eredménye nem mutat emelkedett metanephrin szintet, akkor a páciensnek valószínűleg nincs pheochromocytomája.
Ha olyan páciensnél találnak emelkedett metanephrin szintet, akinek előzetesen diagnosztizálták a pheochromocytomát, valószínű, hogy vagy a kezelés nem volt elég hatékony, vagy a tumor kiújult.

Fontos tudni, hogy a vizsgálat negatív prediktív értéke egészen jó. Ez azt jelenti, hogy ha a metanephrinnek a koncentrációja normál, akkor elmondható, hogy a páciensnek nagy valószínűséggel nincs pheochromocytomája. Azaz a vizsgálat - a viszonylag magas fals pozitivitás miatt - nem elsősorban a betegség megerősítésére alkalmas (bár ott is hasznos lehet), hanem annak kizárására használható.

Mit kell még tudnom?
Bár a metanephrin vizsgálata segíti a pheochromocytoma diagnosztizálását, arra azonban nem alkalmas, hogy következtetni lehessen belőle a tumor nagyságára (egészen kis tumor is okozhat nagy mennyiségű katecholamin termelést). Arról sem nyújt információt, hogy hol helyezkedik el a tumor (bár többségében a mellékvesében van, a fennmaradó esetekben pedig a hasüregben található), és arra sem jó, hogy megmondja, hogy mennyi tumor jelenik meg (bár általában csak egyről van szó). A vizsgálatból szintén nem lehet következtetni arra, hogy a tumor jóindulatú-e (bár a többsége az).

Nagyon fontos, hogy a páciens beszéljen az orvosával, mielőtt bármelyik felírt gyógyszerének a szedését felfüggesztené a vizsgálat elvégzéséhez. Csak a kezelőorvos döntheti el, hogy melyik az a gyógyszer, amelynek a szedését biztonságosan abba lehet hagyni, és melyik az, amelynek szedését a páciens egészsége érdekében folytatni kell. Az alábbi felsorolás tartalmazza azokat a gyakran szedett gyógyszerek listáját, amelyek befolyásolják a metanephrin meghatározását: acetaminophen, aminophyllin, amphetaminok, étvágycsökkentők, kávé, tea és a koffein egyéb formái, klórhidrát, clonidin, dexamethason, vizelethajtók, epinephrin, ethanol (alkohol), insulin, imipramin, lithium, methyldopa (Aldomet), MAO (monoaminoxidáz) gátlók, nikotin, nitroglycerin, orrcseppek, propafenon (Rythmol), reserpin, szalicilátok (Aspirin), theophyllin, tetracyclin, triciklikus antidepresszánsok és értágítók. Ezeknek a gyógyszereknek a metanephrin meghatározásra gyakorolt hatása páciensről páciensre változik, és gyakran előre kiszámíthatatlan, így az eredmény értékelése bizonytalanná válik.

Gyakori kérdések

1. Lehet tumorom mind a két mellékvesémben?
Igen. Általában egyetlen mellékvese-daganat keletkezik az egyik mellékvesében, de előforduhat az is, hogy több van. Ez utóbbinak olyan pácienseknél van nagyobb esélye, akiknek családi kórelőzményében szerepel pheochromocytoma.

2. Ha az összes említett zavaró tényezőtől tartózkodom, akkor megelőzhetem a pheochromocytomát?
Nem. Ezek a tényezők a pontos meghatározást zavarják, de nem okozzák, vagy nem súlyosbítják magát a tumort.

3. Miért nem hallottam eddig még a pheochromocytomákról?
Mert ezek ritkán fordulnak elő. Azonban fontos a diagnosztizálásuk, mert egy potenciálisan gyógyítható oka a magasvérnyomásnak (amely általában jól karbantartható, de nehezen gyógyítható kórkép).

4. Pheochromocytoma-gyanús beteg vagyok. Fogja majd valaha is tesztelni az orvosom a HVA-t vagy a VMA-t?
Igen, alkalmanként, de a legtöbb esetben a metanephrin és a katecholamin vizsgálat fogja megadni az orvosának a szükséges információt. Egyéb neuroendokrin tumorok diagnosztizálása esetén lehet hasznosabb a HVA és a VMA. A legtöbb pheochromocytoma nem termel dopamint vagy HVA-t.

5. Valóban szükséges 24 órán keresztül gyűjteni a vizeletet?
Igen, a pontos vizsgálati eredmény érdekében lényeges, hogy minden frakciója a vizeletnek össze legyen gyűjtve. Mivel a katecholaminok változó időközönként szabadulnak fel, ezért előfordulhatna, hogy egyetlen minta nem tartalmaz jellemző mennyiségű metanephrint.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe