A cikk utoljára módosult:
13.04.2018.
Áttekintés
Mire való a vizsgálat?

A valproinsav  vérszint ellenőrzésére, hogy így biztosítsák a terápiás vérszint fenntartását.

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Rendszeres időközönként a gyógyszerszint ellenőrzésére; az alacsony vagy nagyon magas (potenciálisan mérgező) koncentrációk kimutatására.

Milyen mintára van szükség?

A kar könyökhajlati vénájából vett vérre.

A vizsgálatra hogyan kell felkészülni?

A vizsgálatra nincs szükség speciális előkészületre, azonban beszéljen a kezelőorvossal, hogy mikor kerüljön sor a vérvételre. Mivel a dózisok bevételének időpontja változik, illetve egyes készítményekből csak késleltetve szabadul fel a hatóanyag, a vérvételi időpont változhat. Gyakran a következő esedékes dózis bevétele előtt javasolt vért levenni.

Accordion Title
Vizsgálati minta
  • Mit vizsgálunk?

    A valproinsav tartalmú gyógyszert elsősorban bizonyos rohamtípusok gátlására, a súlyosságuk és gyakoriságuk csökkentésére használják. Epilepszia-ellenes gyógyszerekkel, például fentoinnal vagy fenobarbitallal együtt írják fel. A vérben a valproinsav szintet egy keskeny terápiás tartományon belül kell tartani. A vizsgálat során a vér valproinsav szintjét határozzák meg.

    A görcsrohammal járó betegségek az agy elektromos impulzusokat továbbító és az idegek aktivitását szabályozó képességét érintik. A görcsroham során a beteg tudatállapota változhat, megváltozhat a látása, szaglása és ízérzése, illetve görcsrohamok léphetnek fel nála. Görcsrohamok számos állapotban és betegségben felléphetnek, azonban sokszor a kiváltó ok nem ismert. A rohamok gyakorisága változhat: van, amikor csak egyszer lép fel, de van, amikor gyakran és ismétlődve jelentkeznek görcsrohamok. Ritkán az is előfordul, hogy valakinél olyan görcsroham-sorozat lép fel, ami azonnali orvosi beavatkozás nélkül nem fog leállni. A betegek a roham után kimerültek, illetve átmenetileg zavartak lehetnek. A görcsroham alatti izomösszehúzódások sérüléshez vezethetnek, illetve egyes esetekben az ismétlődő rohamok végül súlyosbodó agykárosodást válthatnak ki, azonban a legtöbbször a betegeknél nem, vagy csak kismértékű károsodás marad vissza.

    Néha a valproinsavat bipoláris betegségre, egy olyan elmebetegségre írják fel, amikor napokig, hónapokig vagy évekig tartó ciklusokban váltják egymást depressziós és mániás időszakok. A depressziós időszak alatt a beteg szomorú, reménytelennek látja a helyzetét és értéktelennek az életét; öngyilkossági gondolatai vannak. A mániás időszak során a betegek feldobottak, ingerlékenyek, rossz az ítélőképességük és kockázatkereső a magatartásuk. A valproinsavat a bipoláris betegségben szenvedő, különösen a mániás betegnél a hangulati kilengések csökkentésére adják. A gyógyszert ismétlődő migrénes fejfájások esetén a rohamok megelőzésére, illetve bizonyos idült  fájdalom szindrómákban is adják.

    A valproinsav  vérszintet egy szűk a terápiás tartományban kell tartani. Ha a szint túlságosan alacsony, a kezelt betegnél a tünetek visszatérhetnek. Ha viszont a szint túlságosan magas, az illetőnél a tünetek és a mellékhatások száma és súlyossága is fokozódhat. Az egyensúlyt gyakran nehéz elérni, mivel a gyógyszert a máj bontja le;  a lebontás a szervezetben egyénenként változó sebességű,  és befolyásolja az életkor és a máj egészségi állapota. 

    A valproinsav legnagyobb részt a vérben levő fehérjékhez kötött. A nem kötött „szabad” rész aktív. Ha valaki olyan betegségben szenved, ami a vérben a normálisnál alacsonyabb fehérjeszinthez vezet, annál nagyobb lehet az aktív „szabad” valproinsav szint.

    A valproinsav adagját körültekintően kell módosítani addig, amíg a vérben el nem érik a stabil vérszintet. Egyénenként, illetve az idő előrehaladtával változó, mennyi gyógyszerre van szükség az állandó vérszint eléréséhez.

  • Hogyan történik a mintavétel?

    A vérmintát a könyökhajlat egyik vénájába vezetett mintavételi tűn keresztül veszik.

    MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdéseVérvétellel kapcsolatos tanácsokHogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

    Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék-minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

  • Milyen előkészület szükséges a vizsgálathoz?

    A vizsgálathoz nincs szükség speciális előkészületre, azonban beszéljen a kezelőorvossal, hogy mikor kerüljön sor  a vérvételre. Mivel a dózisok bevételének időpontja változik, illetve egyes készítményekből csak késleltetve szabadul fel a hatóanyag, a vérvételi időpont változhat. Gyakran akkor kell a mintát venni, amikor a szint a legalacsonyabb (völgykoncentráció). Ez biztosítja, hogy a kezelés mellett a gyógyszer minimális vérszintje is elég hatásos legyen.

Accordion Title
Vizsgálat
  • Mire való a vizsgálat?

    A tesztet a vérben a valproinsav  szintjének a mérésére és ellenőrzésére használják és annak a meghatározására, hogy a gyógyszerszint a terápiás tartományban van-e. 

    A felírt gyógyszeradagot emelhetik vagy csökkenthetik a vérteszt eredménye alapján. Ezután a vizsgálatot rendszeres időközönként, illetve szükség esetén ismételhetik, így bizonyosodva meg arról, hogy a terápiás vérszinteket sikerül fenntartani.

    Egy vagy több alkalommal kérhetnek valproinsav vizsgálatot akkor, ha a kezelt beteg más gyógyszert is elkezd szedni, vagy más gyógyszer szedését abbahagyja és így állapítják meg, hogy annak milyen hatása van a valproinsav szintre. A vizsgálatot akkor kérhetik, ha az illetőnél kiújulnak a panaszok, pl. görcsrohama, migrénje, vagy bipoláris hangulatingadozása jelentkezik. Az orvosok azt is értékelik, hogy a betegeknél a kezdeti dózismódosítások során, illetve a terápia alatt fennállnak-e mellékhatások vagy nem várt reakciók.

    Általában teljes valproinsav vérszintet kérnek, azonban az orvos kérheti a szabad valproinsav szint meghatározását is annak érdekében, hogy bizonyos állapotok vagy specifikus betegségek esetén ellenőrizze a vérszinteket. A vérben a valproinsav erősen kötődik a fehérjékhez és csak egy része van jelen nem kötött vagy „szabad” formában; ez a farmakológiailag aktív forma. Normális körülmények között a vérben a kötött és a nem kötött valproinsav aránya viszonylag stabil, ezért a teljes valproinsav szint mérése megfelelő a terápiás szint monitorozásához. Mindazonáltal bizonyos állapotok vagy betegségek esetén az egyensúly felborul és a szabad vagy aktív valproinsav aránya nő; ekkor a betegnél mérgezésre utaló tünetek lépnek fel annak ellenére, hogy a teljes valproinsav szint a terápiás tartományon belül van.

  • Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

    Az orvos a vizsgálatot általában a valproinsav  kezelés kezdetekor kéri, vagy ha a beteg gyógyszerelése változik (egyéb gyógyszereket kezd el szedni, szedésüket abbahagyja, vagy gyógyszerein változtat). Amikor elérték a stabil, terápiás tartományban levő vérszintet, az orvos általában a valproinsav szintet rendszeres időközönként ellenőrzi, hogy biztos legyen benne, az továbbra is a tartományban van.

    Az orvos akkor is kérheti valproinsav szintek mérését, ha úgy tűnik, a beteg nem reagál a gyógyszerre és kell döntenie, vajon a koncentráció túl alacsony, a gyógyszer nem hatékony, az illető követi-e az utasításokat (azaz rendszeresen szedi-e a valproinsavat). A vizsgálatra akkor is sor kerülhet, ha valakinél zavaró mértékben jelentkeznek a valproinsav  mellékhatásai és/vagy szövődmények alakulnak ki.  Mellékhatásra utal az alábbiak közül egy vagy több jelenléte

    • emésztőrendszeri tünetek, például émelygés, hányás, hasmenés

    • szédülés

    • szokatlan mértékű súlygyarapodás vagy fogyás

    • remegés

    • homályos vagy kettős látás, nem kontrollált szemmozgás

    • hangulatingadozás

    • szokatlan véraláfutás és vérzések

    • csalánkiütés

    • hajhullás

    • fülcsengés

    • hátfájás

    Kisgyermekeknél és időseknél nagyobb annak a valószínűsége, hogy fokozottak a mellékhatások.

    Azok a ritka, de súlyos mellékhatások, melyek orvosi felügyeletet igényelnek: szokatlan véraláfutás vagy vérzés, apró bíbor vagy vörös foltok a bőrön, láz, hólyagok vagy bőrkiütés, véraláfutás, csalánkiütés, légzési vagy nyelési nehézség, zavartság, kimerültség, hányás, hőmérséklet csökkenése és ízületek gyengesége.

    Szabad valproinsav szint mérést kérhetnek akkor, ha valaki a fehérjéhez kötött és nem kötött gyógyszer közötti egyensúlyt érintő betegségben szenved, például alacsony a vérében a fehérjeszint (hipalbuminémia) vagy vese-, vagy májelégtelenségben szenved. Ilyenkor nő annak a kockázata, hogy a vérben túl magas lesz a valproinsav szint. Bizonyos gyógyszerek szedése esetén is szabad valproinsav szintmérést kér az orvos.

  • Mit jelent a vizsgálati eredmény?

    Felnőtteknél a (kötött és nem kötött) teljes valproinsav szint  terápiás tartománya 50-125 µg/mL, a nem kötött (szabad) valproinsavé 6-22 µg/mL. Epilepszia esetén a javasolt kezelési tartomány 50-100 µg/mL, míg akut mániában a javasolt kezelési tartomány 85-125 µg/mL teljes valproinsav.


    Ezen határértékek közötti vérszintek esetén a legtöbben reagálnak a gyógyszerre, anélkül, hogy súlyos mellékhatások lépnének fel náluk. Mindazonáltal mindenki egyedileg reagál a gyógyszerre. Van, akinél görcsrohamok, hangulatingadozások vagy migrénes rohamok már a terápiás tartomány alsó határánál is fellépnek és van, akinél a felső határ közelében is fellépnek súlyos mellékhatások. A betegeknek szorosan együtt kell működniük az orvossal, hogy megtalálják a legjobban ható adagot és vérszintet.

    Általában, ha a valproinsav a terápiás tartományon belül van, és a betegnél nem lépnek fel ismétlődő görcsrohamok, hangulati ingadozások vagy migrénes rohamok, illetve nem jelentkeznek súlyos mellékhatások, akkor az adagot megfelelőnek tekintik. 

    A betegeknek nem szabad a gyógyszerek adagját emelni, csökkenteni, szedésüket abbahagyni a kezelőorvos megkérdezése nélkül, mivel ez növelheti a görcsroham kockázatát, illetve befolyásolhatja más együtt szedett gyógyszerek hatását. Az adagokat egyedileg kell meghatározni és szükség szerint korrigálni.

  • Mit kell még tudnom?

    A valproinsav szedésekor ritkán fellépő szövődmények közé tartozik a hasnyálmirigy-gyulladás és a májműködés zavara. A súlyos májkárosodás legnagyobb valószínűséggel a kezelés első hat hónapja alatt fordul elő.

    Míg a súlyos májkárosodás ritka, a májeredetű enzimek (GOT/AST és GPT/ALT) értékének enyhe emelkedése a valproinsavat szedők mintegy 20%-ában bekövetkezik; ezek a gyógyszer szedése mellett is általában normalizálódnak.

    A valproinsav terhesség  alatti szedése számos fejlődési rendellenesség fokozott kockázatával jár; különösen a velőcső záródási rendellenességek,  például a nyitott gerinc kockázata nő. A fogamzóképes nőknek kezelőorvosukkal kell beszélniük erről.

    Különböző receptre kapható gyógyszerek, vény nélkül kapható gyógyszerek és táplálékkiegészítők emelhetik, csökkenthetik a vérben a valproinsav szintjét, vagy kölcsönhatásba léphetnek vele. Kezelőorvosának mondja el az összes receptre vagy vény nélkül kapható gyógyszerét, az Ön által szedett vitaminokat, táplálék kiegészítőket és gyógynövény készítményeket.

Accordion Title
Gyakori kérdések
  • 1.  Meddig kell a valproinsavat szednem?

    Általában a szinteket addig kell ellenőrizni, amíg a gyógyszert szedi. A valproinsavat általában minden nap (néha naponta többször) élethosszig kell szedni. Ez alól kivételt jelentenek azok, akiknél a görcsrohamokat egy múló betegség okozta és ezért csak meghatározott ideig kell szedniük a gyógyszert.

  • 2.  Hogyan kell a valproinsavat szedni?

    A hatóanyagot tabletta, elhúzódó hatóanyag-leadású tabletta, folyadék formájában, vagy pépes ételre rászórva lehet bevenni. A gyomorpanaszok minimálisra csökkentése érdekében általában étellel együtt kell bevenni. Fontos, hogy a száj- vagy torokirritáció elkerülése érdekében a kemény gyógyszerformát egyben, elrágás nélkül nyelje le.

  • 3.  Meg lehet-e a valproinsav szintet határozni a rendelőben?

    Nem, ehhez speciális eszközre van szükség. A rendelőben a visszérből levett vérmintát a laboratóriumban kell vizsgálni.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe