Más néven
Érzékenységi vizsgálat,Gyógyszer-rezisztencia vizsgálat
Hivatalos név
Rezisztencia vizsgálatok
A cikk utoljára módosult:
15.01.2018.


Avilág tele van mikroszkópikus méretű, szabadszemmel nem, vagy éppen hogy csak látható élőlényekkel, úgynevezett mikro­organizmusokkal. A humán betegségek szempontjából a legfontosabbak a baktériumok,gombák, egysejtű paraziták, és az élő és élettelen határán létező vírusokkal.Immunrendszerünk úgy alakult ki, hogy felvegye a harcotazokkal, amelyek veszélyt jelentenek számunkra,miközben békésen együtt élünkszámtalan más mikroorganizmussal. Mindenkinekmegvan a saját úgynevezett normál flórája, amelyetegymással egyensúlyban élő mikro­organizmusokelegye alkot, és amelynek tagjai bőrünk felszínén,és az emésztőtraktusban élnek. Általánosságban,ezek a parányi életformák hasznosak számunkra,segítik a táplálék megemésztését,és gátat képeznek a patogén (betegségetokozó) mikroorganizmusok elterjedésének. Legtöbbjükjelenléte nem okoz problémát, hacsaknem a mikroorganizmusok közöttiegyensúly valamilyen okból felborul, a betegimmunrendszere legyengül, vagy sérülés vagystressz az immunrendszer védekező funkciójátaláássa. Ebben az esetben, a normál flóravalamely tagja opportunista módon túlszaporodhat, vagyegy vagy több patogén mikroorganizmus utat találhata szervezetbe, és fertőzést okozhat.

Ha a betegimmunrendszere nem képes megszabadulni a kórokozótólvagy a normál flóra egyensúlyátvisszaállítani, az orvos anti­mikrobiálisszerek alkalmazásához folyamodhat. Ezek olyangyógyszerek (antibakteriális, antivirális illetveantifungális szerek), amelyeket a kórokozómikroorganizmusok legyőzésére fejlesztettek ki. Apatogén szervezetek különböző sajátságaitvehetik célba: például, annak szaporodásiképességét, sejtfalát vagymetabolizmusát. Különböző antimikrobiálisszerek más-más mikroorganizmusok ellen hatásosak.Egyesek szűk spektrumúak, például a baktériumokegy -egy meghatározott csoportját hivatottak eliminálni,a normális flóra egyensúlyánakfelborítása nélkül. Mások szélesspektrumúak, úgy fejlesztették ki őket, hogyszámos mikroorganizmus szaporodását gátolják.A széles spektrumú antimikrobiális szerek alkalmazásakor figyelembe kell venni, hogy a patogének mellett a normálflórát is befolyásolhatják..

A mikroorganizmusok azonban nem érzékenyek minden ellenük kifejlesztett szerre, bizonyos antimikrobiális szerekkelszemben ellenállóak (rezisztensek). Arezisztencia-vizsgálatot gyakran alkalmazzák annakmegállapítására, hogy az adott szerreltörténő kezelés valószínűleghatásos lesz-e a fertőzés leküzdésérevagy terjedésének megakadályozására.
A cikk további részében – kizárólagbakteriális fertőzésekre koncentrálva –leírjuk, hogyan végzik a rezisztencia-vizsgálatot(helyesebben „érzékenységi” vizsgálatot),és miként alakul ki a gyógyszer-rezisztencia. (Avírusok rezisztenciájával és vírusérzékenységi vizsgálatokkal foglalkozóhasonló cikk előkészületben van.)

Accordion Title
Bakteriálisrezisztencia
  • Vizsgálat

    Ha az orvos azt gyanítja,betegének bakteriális fertőzése van, az okmegállapítására „tenyésztést”végeztet, és „rezisztencia ­vizsgálatot”kér. (Ezeket „tenyésztés ésantibiotikum-rezisztencia" vizsgálatként is említhetik,– a rezisztencia-vizsgálat a köznapi gyakorlatbanhasználatos kifejezés az érzékenységivizsgálat helyett) Az érzékenység annaka valószínűsége, hogy adott antimikrobiálisszer hatásosan elpusztítja a fertőzést okozóadott patogént, vagy elegendő mértékben gátoljaannak szaporodását. A rezisztencia-vizsgálat aztméri, hogy a mikroorganizmus képes-e szaporodnilaboratóriumi (in vitro) körülmények között, különbözőantimikrobiális szerek jelenlétében.

     

    Ahhoz, hogya fertőző organizmust azonosíthassák, ésindokolt esetben rezisztencia-vizsgálatot végezhessenek, a fertőzött területről tenyésztést kell végezni.Az elnevezésben a levett testfolyadékra vagy sejtreutalva (mint például: hemokultúra,vizelettenyésztés, köpettenyésztés,sebváladék tenyésztés, stb.) atenyésztés során a mintát tápanyagokbangazdag környezetben, testhőmérsékleteninkubálják. Ez elősegíti a mintábantalálható bármely mikroorganizmus növekedését illetve szaporodását. A bőr, székletvagy köpetmintákból az esetleges patogén baktériumokonkívül normál flóra is kitenyészik.Más testfolyadékok, például vér ésvizelet, általában sterilek; azokból növekedésegyáltalán nem, vagy csak alacsony telepszámbanfigyelhető meg, hacsak valamilyen patogén mikroorganizmus nincs jelen.

    A patogénbaktériumot izolálják (bármely másjelenlevő mikroorganizmustól elválasztva tenyésztik),majd biokémiai és enzimatikus tesztekkel azonosítják.A mintában esetlegesen jelenlevő, klinikai jelentőséggelbíró baktériumok mindegyikét különmegvizsgálják arra nézve, hogy milyenantimikrobiális szerek képesek gátolniszaporodását. A rezisztencia­vizsgálatot úgyvégzik, hogy a tiszta baktérium izolátumot több,különböző koncentrációjúantimikrobiális szer jelenlétében szaporítják,majd a növekedést értékelik, hogymegállapítsák, mely antimikrobiálisszerek, milyen koncentrációban gátolják abaktérium szaporodását. A vizsgálateredménye lehet „érzékeny” (valószínű,de nem garantált, hogy a szer a patogénmikroorganizmus szaporodását gátolja), „mérsékeltenérzékeny” (a szokásosnál magasabbkoncentrációban hatásos lehet), vagy „rezisztens”(az organizmus növekedését nem gátolja). Haegynél több patogén van, a laboratóriummindegyikre külön közöl eredményt.

    Az orvos aleleten feltüntetett antimikrobiális szerek közülolyat választ, amely mellett az „érzékeny”jelző szerepel. Amennyiben nincs „érzékeny”lehetőség, az orvos a „mérsékeltenérzékenynek” minősített szerek közülválaszthat. Ez azt jelenti, hogy az antimikrobiálisszert nagyobb dózisban kell adni, esetleg hosszabb ideig kella terápiát folytatni, és gyógyszer-mellékhatásoknagyobb kockázatával kell számolni.Előfordulhat, hogy a patogén baktérium „rezisztens” valamennyi, azadott típusú fertőzés kezeléséreszokásosan használt antibiotikummal szemben. Ilyenesetben, az orvos antibiotikumok kombinációjátírhatja fel, amelyek együttesen akkor is gátolhatjáka baktérium növekedését, ha egymagábanegyik sem lenne hatékony. Az ilyen gyógyszeres terápiaköltségesebb lehet, esetleg intravénásankell adagolni, és a terápiát hosszabb ideig kellfolytatni. Egyes rezisztens baktériumok által okozottinfekciókat igen nehéz meggyógyítani.

  • Formái

    A bakteriális rezisztencia lehettermészetes vagy szerzett. Egyes baktériumok eleverezisztensek meghatározott típusú (példáula baktériumok szaporodását, sejtfal-szintézisétvagy anyagcseréjét célzottan gátló)antibiotikumokkal szemben. Ezt a rezisztencia-féleséget a baktériumoktermészetes, vagy saját rezisztenciájának nevezik. Mivel a baktériumokszaporodása igen gyors, rövid idő alatt nagyszámúgenerációs cikluson mennek át. Mindig fennálla lehetősége annak, hogy a genetikai anyag megváltozása(mutáció) révén valamilyen antimikróbás szerre újabb rezisztencia jöjjön létre. Amennyiben ez a változása túlélés szempontjából abaktérium számára előnyös, átadhatjáka következő generációnak.

     

    Szerzettrezisztencia szelekció révén alakulhat ki.Amikor a beteget antimikrobiális szerrel kezelik, előszöra legérzékenyebb baktériumok pusztulnak el.Amennyiben a kezelést azelőtt abbahagyják, hogyvalamennyi kórokozó elpusztult volna, a túlélőkrezisztenciát fejleszthetnek ki az adott antibiotikummalszemben. Amikor legközelebb ugyanezt a gyógyszertalkalmazzák ellenük, az hatástalan lesz, hiszen abaktériumok és utódaik nagy valószínűséggelmegtartják ellenálló-képességüketaz antimikrobiális szerrel szemben..

    Rezisztenciakialakulhat úgy is, hogy a rezisztens baktériumokgenetikai anyagukat átadják az érzékenybaktériumoknak. Ez gyakrabban előfordulhat egészségügyiintézményekben, ahol számos beteget kezelnekantimikrobiális szerrel, és sokuk legyengültimmunrendszerű lehet. Például az MRSA(meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus) megjelenéseévtizedek óta gondot jelent a kórházakban,és egyre gyakrabban fordul elő más közösségekben is.

    Ha egybaktériumban bármely okból rezisztencia alakulki, a rezisztens organizmus más egyénekbe kerülhetát a közösségben, és  viszonylag gyorsan elterjedhet akáraz egész világon. Miután egy baktériumegy vagy több szerre rezisztenssé vált, azegyetlen lehetőség a visszaszorítására, hamegpróbáljuk megakadályozni terjedését,és más gyógyszert keresünk amely, képeselpusztítani. A rendelkezésre állómásodik vagy harmadik vonalbeli szerek gyakran jóvaldrágábbak és toxikusabbak (alkalmazásuktöbb mellékhatással járhat). A problémátsúlyosbítja az a tény, hogy a baktériumokjóval gyorsabban válnak rezisztenssé, mint ahogyanúj antimikrobiális szereket sikerül kifejleszteni.

  • Megelőzés

    Előbb-utóbbvalamennyi antimikrobiális szerrel szemben kialakul egy vagytöbb baktériumtörzsben rezisztencia, miáltala szer alkalmazhatósága korlátozott lesz. Legfeljebbazt tehetjük, hogy ezt az időt igyekszünk minéltávolabbra tolni az antimikrobiális szerek megfelelőhasználatával annak érdekében, hogyhatékonyságukat minél tovább megtartsák.Ezt az alábbi szabályok követésévelérhetjük el:

     

    Mit tehet a páciens:

    • Ne kérjeorvosát szükségtelenül antibiotikumfelírására, például akkor, ha Önvagy gyermeke vírusfertőzésben szenved, náthás vagy influenzás. (Szülők számáraösszeállított, angol nyelvű hasznos információkattalálhat a leggyakoribb gyermekbetegségekről, azokokozóiról és legcélravezetőbbkezelésükről az alábbi webhelyen:http://www.dobugsneeddrugs.org/parents/index.html.)

    • Antibiotikum felírásaesetén szedje azt megszakítás nélkülaz előírt ideig

    • Ne szedje be az Önnek vagymásnak előző alkalommal felírt antibiotikummaradékát

    • Korlátozza azantibakterális termékek használatát

    • Multidrog-rezisztenstuberkulózis esetén fontolja meg a direkt ellenőrzöttgyógyszerszedés (DOT) rendszerben valórészvételt, és tartsa be az előírt,hónapokig tartó kezelés szabályait

    Mit tehetnek a közösség tagjai vagy a kezelőorvos:

    • Azantibiotikumok túlzott alkalmazásának kerülése;

    • A rezisztens baktériumokterjedésének nyomonkövetése. Gyorsidentifikálás, izolálás éskezelés által visszaszoríthatóterjedésük.

    Országos szintű feladatok:

    • Antibiotikumokalkalmazásának korlátozása az állatitakarmányokban; csak az állatok egészségénekfenntartásához feltétlenül szükségesgyógyszerek használata, csak a gyorsabb növekedéselérése érdekében ne használjunk antibiotikumokat.Humán terápiában is gyakran alkalmazottgyógyszerek alkalmazásának kerülése az állatgyógyászatban.(Ez egyre súlyosabb aggályokat vet fel, mivel a kezeltállatokban rezisztens baktériumtörzsek jöhetneklétre, amelyek rezisztencia-génjeiket emberimegbetegedést okozó patogén baktériumoknakadhatják át.)

    • Az antibiotikumok átgondoltalkalmazásának népszerűsítése.(Egy, a CDC által támogatott kampány:”GetSMART”, http://www.cdc.gov/drugresistance/communitycélja a túlzott antibiotikum-fogyasztáscsökkentése, és az antibiotikum-rezisztenciaterjedésének visszaszorítása.)

Gyakorikérdések

Felírhat-e azorvos antibiotikumot anélkül, hogy tenyésztéstvégeztetne, vagy a annak eredménye megérkezne?
Igen.Bizonyos esetekben az orvos már akkor dönthet a terápiamellett, amikor a tenyészet még inkubálódik,máskor, felírhat antibiotikumot anélkül,hogy a tenyésztést egyáltalán kérné. Bár tenyésztésnélkül nem lehet megmondani, mely kórokozófelelős a fertőzésért, egyes organizmusok gyakrabbanokoznak betegséget. Például, a húgyútifertőzések (Urinary Tract Infection, UTI) túlnyomó többségétaz Escherichia coli elnevezésű baktériumokozza. Az orvos a tapasztalatairaalapozva következtethet arra, mely kórokozófelelős nagy valószínűséggel a fertőzésért,ésolyan gyógyszert választ, amely azesetek többségében hatékony. Ezenkívül, vannak életet veszélyeztető fertőzések,amelyek azonnali kezelést igényelnek, és aterápia megkezdéséig nem lehet várni atenyészetés eredményére. Máskoresetleg azért nem kerül sor tenyésztésre,mert a mintavétel nehézségekkel jár(például otitis media – középfülgyulladásesetén), vagy a kórokozó nem könnyenizolálható a mintában találhatóegyéb flórától (példáulközösségben szerzett pneumonia – tüdőgyulladás– esetében). Ilyen helyzetekben, az orvos úgyválasztja meg a terápiát, hogy az ilyenfertőzéseket leggyakrabban okozó kórokozókellen hatásos legyen.

Felhasznált forrásmunkák:

S1
Thomas,Clayton L., Editor (1997). Taber's Cyclopedic Medical Dictionary.F.A. Davis Company, Philadelphia, PA [18th Edition].

S2
Pagana,Kathleen D. & Pagana, Timothy J. (2001). Mosby's Diagnostic andLaboratory Test Reference 5th Edition: Mosby, Inc., Saint Louis, MO.

S3
(2004April). The Problem of Antibiotic Resistance [17 paragraphs].National Institute of Allergy and Infectious Diseases [On-lineinformation]. Available FTP:http://www.niaid.nih.gov/factsheets/antimicro.htm

S4
(2003April 4). Antibiotic Resistance, A Growing Threat [7 paragraphs]. USFood and Drug Administration [On-line information]. Available FTP:http://www.fda.gov/oc/opacom/hottopics/anti_resist.html

S5
(2004February 19). Using Antibiotics Sensibly [21 paragraphs].Mayoclinic.com, Infectious Disease Center [On-line information].Available FTP: http://www.mayoclinic.com/invoke.cfm?id=FL00075

S6
(2003November). Multidrug-Resistant Tuberculosis Fact Sheet [22paragraphs]. American Lung Association [On-line information].Available FTP: http://www.lungusa.org/site/pp.asp?c=dvLUK9O0E&b=35815

S7
Bren, L.(2003 September, Revised). The Battle of the Bugs: FightingAntibiotic Resistance [36 paragraphs]. U.S. Food and DrugAdministration, FDA Consumer magazine [On-line information].Available FTP: http://www.fda.gov/fdac/features/2002/402_bugs.html

Kapcsolódó idegennyelvű adatbázisok:

DoBugs Need Drugs?
MicrobeWorld:Antibiotic Resistance
CDC,National Center for Infectious Diseases: AntimicrobialResistance
CDC:Use Antibiotics Appropriately
CDC:Background on Antibiotic Resistance
CDC:Prevent Antimicrobial Resistance in Healthcare Settings
USFDA:Antibiotic Resistance
USFDA:The Battle of the Bugs: Fighting Antibiotic Resistance
AmericanLung Association Fact Sheet: Multidrug Resistant Tuberculosis

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe