Más néven
Csontvelő aspirációs vizsgálat
Csontvelő vizsgálata
Hivatalos név
Csontvelő biopszia
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 17.01.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

A vizsgálatnak többféle célja lehet. Alkalmazhatják a csontvelőben fejlődő vérsejtek típusának, mennyiségének és érettségének megállapítására, a csontvelő rostszerkezetének tanulmányozására; és alkalmanként mintavételre speciális vizsgálatokhoz.

 

 

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni?

Nyílvánvaló kiváltóok nélküli vérszegénység és/vagy a vérsejttermelést befolyásoló betegség vagy daganat esetén, néha ismeretlen eredetú láz kivizsgálásakor, gyakrabban az  immunrendszer legyengülése esetén.

Milyen mintára van szükség?

Csontvelő minta szükséges, amelyet elsősorban a csípőcsontból vagy a szegycsontból (sternum), alkalmanként csigolyából  vagy combcsontból (femur) nyerhetnek.

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

Nincs teendő.

Vizsgálati minta

Mit vizsgálunk?
Alapvetően két módszer létezik a a csontvelői mintavételre: az aspiráció (folyékony minta "leszívása") és a biopszia (kis szövet darab eltávolítása). A csontvelő puha, zsíros szövet a szervezet nagyobb csontjaiban, amely folyadékkal telt rostos hálózatot képez, benne különböző, a sejtek felépítéséhez szükséges anyagok (például vas, B12 vitamin, fólsav) találhatók.
A csontvelő aspiráció során folyékony, egyenként vizsgálható sejteket tartalmazó minta, míg a biopszia során az eredeti szerkezetet jól megtartó, hengerszerű "mag" nyerhető, amelyben megőrzött a csontvelő szerkezete, és megítélhetőek a csontvelő sejtjeinek egymáshoz viszonyított kapcsolatai valamint a általános cellularitás ("sejtesség", a sejtek mennyiségi viszonya a zsírszöbethez képest).

A csontvelőben vörösvértestek (VVT), vérlemezkék és alapvetően öt különböző típusú fehérvérsejt (FVS) termelődik a szükségletnek megfelelő számban és típusban. A szükségletet a sejtek felhasználása, a sejtveszteség és az öregedő sejtek folyamatos pótlása határozza meg. A VVT-ek (amelyek az oxigént szállítják testszerte) élettartama például hozzávetőleg 120 nap. A csontvelő olyan VVT termelési iramot diktál, hogy pótolja az öreg, keringésből kikerülő VVT-ket és viszonylag állandó VVT számot tartson fenn a vérben.  A csontvelő növeli a VVT termelés ütemét, amikor a VVT szám csökken (például vérzés vagy hemolízis - a VVT-k pusztulása - következtében). Az emelt sebességű termelés addig folytatódik, amíg elegendő mennyiségű VVT nem lesz a véráramban, vagy amíg a csontvelő el nem éri teljesítőképességének a határát. Ha a szükséglet megközelíti ezt a határt, akkor - ahogy a csontvelő próbál lépést tartani - egyre több retikulocita (éretlen VVT) kerül ki a keringésbe. Ha a szükséglet meghaladja a kapacitást, akkor a véráramban lévő VVT-ek száma csökken és egyre súlyosbodó vérszegénység alakul ki (amelynek leggyakoribb tünetei közé tartozik a sápadtság, a csökkent oxigénszállítás miatti fáradékonyság és légszomj) .

Többféle csontvelői rendellensség, rák (pédául leukémia), vitamin- és ásványianyaghiány, öröklött és egyéb (például aplasztikus anémia) betegség létezik, amely befolyásolhatja a csontvelő képességét az összes különböző sejttípus kielégítő számban történő termelésére és keringésbe bocsájtására. Ezek a betegségek hatást gyakorolhatnak a termelt sejtek mennyiségére, arányára és/vagy működésére. Egyes csontvelői rendellenességek egy vagy több sejttípus  hiányához vezethetnek, míg mások egy jellemző sejttípus vagy sejtklón (egy sejtből kiinduló sejtvona) túltermelését eredményezhetik.

Az egyik legismertebb csontvelői betegség a leukémia, a vér sejtjeinek rákos betegsége. A betegség során a fehérvérsejtek (FVS-ek) egyik típusa a többi rovására túltermelődik, ugyanakkor nagy mennyiségű éretlen FVS is a véráramba kerülhet. Ezek az FVS-ek - a normál FVS-ektől eltérően - nem küzdenek a fertőzések ellen, és a szervezetet védtelenül hagyják a betegségekkel szemben. Amikor a leukémiás FVS-ek kiszorítják a VVT termelést, a beteg vérszegénnyé válik, amikor a vérlemezke termelést szorítják vissza, akkor a beteg hajlamossá válik fokozott vérzésre és a bőrön zúzódásokhoz hasonló nyomok ("kékfoltok") jelenhetnek meg.
Más betegségek, mint például a B vitamin-, fólsav-  vagy vashiány túl kisméretű vagy éppen túl nagyméretű, esetleg kóros alakú VVT-k képződéséhez vezet, és jellemző típusú vérszegénység kialakulását ereményezi.
Egy másik betegséget - a myelofibrosist -  a csontvelő rostos hálózatának túltengése, és ezáltal a sejtek összenyomódása jellemez. Ez a VVT-k alakjának megváltozását és a normális sejtszám módosulását idézi elő.

A csontvelő aspiráció/biopszia viszgálat magában foglalja mind a csont illetve csontvelői mintavételt, mind a mikroszkópos kiértékelést. Egy patológus vagy hematológus mikroszkóp segítségével megvizsgálja a csontvelő mintákból készült festett keneteket. Megvizsgálja a fellelhető mindegyik sejttípus számát, méretét és alakját, csakúgy, mint az érett és éretlen sejtek arányát. Leukémia vagy más csontvelőre terjedő daganat esetén ezzel a vizsgálattal a betegség diagnosztizálható, megállapítható a típusa és súlyossága (stádiuma) is. Más vizsgálatok is elvégezhetőek csontvelői mintán, attól függően, hogy mit rendel, illetve, hogy milyen betegségre gyanakszik az orvos. A mintából további festések (például a fokozott csontvelői vasraktározás felderítésére), mikrobiológiai tenyésztések (baktérium vagy gomba okozta fertőzések kimutatására, amelyek például "ismeretlen eredetű lázat" okozhatnak), kromoszóma rendellenességek vizsgálata végezhető. Leukémiák esetében a leukémia típusának meghatározására irányuló vizsgálatokat is végezhetnek. Ez magában foglalhat különleges festéseket vagy antigén marker (immunfenotípus) meghatározást a leukémia típusának felfedése érdekében.

Hogyan történik a mintavétel?
A csontvelő aspirációt és/vagy biopsziát orvos vagy más képzett szakember végzezheti el. Mindkét típusú minta származhat a csípőcsontból, aspirációs minta a szegycsontból (sternum) is vehető. Gyermekek esetében a minta gyűjthető a hátcsigolyákból és a combcsontból is.

A leggyakoribb mintavételi hely a csípőtaraj (a csipőlapátok felső éle). A beavatkozás előtt ellenőrzik a vérnyomást, pulzust és testhőmérsékletet, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy normális tartományban .Előfordul, hogy a páciens enyhe nyugtatót kap. Ezután megkérik a betegeket, hogy feküdjenek hasukra vagy az oldalukra. A mintavétel előtt a test alsó részét a mintavételi hely és annak környéke kivételével steril kendővel lefedik.

A területet fertőtlenítőszerrel megtisztítják és helyi érzéstelenítőszer injekcióval érzéstelenítik. Amikor a mintavétel helye elzsibbadt, tűt vezetnek a bőrön keresztül a csontba. Aspirációhoz az orvos fecskendőt csatlakoztat a tűhöz és visszahúzza a dugattyút, ezzel vákuumot hoz létre, és így egy kismennyiségű csontvelőt szív a fecskendőbe. A csontvelő biopsziához különleges tűt használnak, amellyel lehetséges csontból és a csontvelőből egy henger alakú minta gyűjtése.
Annak ellenére, hogy a bőrt elérzéstelenítik, esetenként egy kissé kellemetlen, de rövid ideig tartó nyomás (szívás) érzés tapasztalható a beavatkozás alatt. A tű eltávolítása után steril kötést helyeznek a szúrás helyére, amit egy ideig nyomva kell tartani. Ezután megkérik a beteget, hogy feküdjön nyugodtan, amíg az esetlegesen megváltozott vérnyomása, pulzusa, testhőmérséklete újra stabilizálódik. A szúrás helyét szárazon, kötés alatt kell tartani 48 órán át.

MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába.

Vizsgálat

Hogyan alkalmazzák a vizsgálatot?
A csontvelő aspiráció és biopszia a vérsejttermelés állapotáról és a vérsejttermelő-képességről nyújt információt. Ezeket a vizsgálatokat nem rendelik rutinszerűen, és tulajdonképpen az emberek többségén sosem végeznek ilyet.
Csontvelő aspiráció és/vagy biopszia  segítségével felmérhetik a vérsejttermelést, leukémiát és csontvelői rendellenességeket diagnosztizálhatnak, többféle más típusú daganatot felismerhetnek illetve azok stádiumát meghatározhatják (megvizsgálják például, hogy ráterjedt-e a csontvelőre). Megállapíthatják továbbá, hogy a súlyos vérszegénységet csökkent VVT-termelés, fokozott vérvesztés, kóros VVT-termelés és/vagy vitamin- vagy ásványianya hiány okozza-e? A csontvelőt befolyásoló állapotok megváltoztathatják a csontvelői sejtek számát, összetételét és érettségi stádiumát, valamint a csontvelő rostszerkezetét is.

Ismeretlen eredetű láz fennállásakor a csontvelő mintában mikroorganizmusok (gombák, baktériumok vagy a TBC-t okozó mycobacteriumok) jelenlétét kereshetik és ezért tenyészetet készíthetnek. További csontvelő vizsgálatokat rendelhetnek, ha kromoszóma rendellenességgel kapcsolatos és/vagy vas tárolással összefüggő betegség gyanúja merül fel, amikoris a csontvelőben vas halmozódhat fel.

Daganatellenes kezelés során csontvelő aspiráció vagy biopszia segíthet a terápiára adott válasz felmérésében, és annak megállapításában, hogy a gátolt csontvelői funkciók normalizálódása megkezdődött-e.
Gyakran rendelnek vérképet és retikulocitaszámot a csontvelő aspirációval/biopsziával együtt. Az eredmények segítségével értékelik a csontvelői sejttermelést, és összehasonlítják azt az aktuálisan a keringésben lévő sejtpopulációkkal.

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?
Csontvelő aspiráció/biopszia javallt lehet a következő esetekben:

Diagnosztikus eljáráskánt, ha az alábbiak gyanúja merül fel:

    * Aplasztikus anémia
    * Akut leukémia
    * Mielodiszpláziás szindróma
    * Krónikus mieloid leukémia
    * Mielofibrózis és esszenciális trombocitémia
    * Mielóma multiplex
    * Súlyos trombocitopénia (vérlemezke hiány) és/vagy neutropénia (fehérvérsejt hiány)

Stádium besoroláshoz a következőkben:

    * Hodgkin és non-Hodgkin limfómákban
    * Tüdő kissejtes daganataiban (az utóbbi időben egyre ritkábban)

Tenyésztéshez:

    * Láz megjelenésekor, HIV fertőzött vagy más okból legyengült immunrendszerű beteg esetében
    * Ha brucellosis vagy (Salmonella typhi okozta) hastífusz gyanúja vetődik fel.

Daganat kezelése során rendszeres időközönként is végezhetnek csontvelő aspirációt vagy biopsziát annak megítélésére, hogy gátolt-e a csontvelő működése, és ha gátolt, akkor annak megállapítására, hogy mikor kezd el a normális aktivitása visszatérni.

Mit jelent az eredmény?
Az orvos  a csontvelő biopsziával és aspirációval kiérétékeli mi található a csontvelőben, megállapítja, hogy az ott található sejtek normálisak-e és a jellemző mennyiségben vannak-e jelen, nincsenek-e olyan sejtek a csontvelőben amelyeknek nem kellene ott lenniük (például daganatokra vagy egyéb rendellenességekre jellegzetes sejtek, mint amilyenek a Gaucher sejtek, Gaucher-kórban, vagy a lipiddel telt habos (Niemann-pick) sejtek a Niemann-Pick betegségben), illetve, hogy nem hiányzik-e valamelyik összetevő.

A mintát értékelő hematológus vagy patológus szaktudása és tapasztalata segítségével képes észlelni a mintában meglévő rendellenességeket, és informálja a kezelőorvost arról, hogy mi történik a csontvelőben. A legtöbb esetben ezzel az információval megerősíthető vagy kizárható egy kérdéses diagnózis vagy a csontvelő esetleges érintettsége, de felhívhatja a figyelmet további kivizsgálás szükségességére is. Például, ha a perifériás vérben csökkent a VVT-k száma és emelkedett a retikulocitaszám, emellett a csontvelői vizsgálat a sejtösszetételt tekintve normális, de növekedett mértékű VVT-termelést mutat, akkor tudható, hogy a csontvelői VVT-termelés megfelelőképpen megnövekedett, hogy fedezzhesse a VVT-szükségletet. A fokozott szükséglet okát ebből általában nem lehet megállapítani, okozhatja heveny vagy idült VVT-veszteség (ilyen gyakran gyomor-bélrendszeri vérzésben fordul elő) illetve heveny vagy idült VVT pusztulás is ( néha műszívbillentyű okoz ilyet).

Kevés keringő VVT és nem-emelkedett retikulocitaszám aplasztikus anémiát jelezhet (gátolt csontvelői VVT-termelés). A csontvelő vizsgálata megerősítheti a diagnózist, de nem feltétlenül tájékoztat arról, hogy azt csontvelői rendellenesség, sugárzás, bizonyos vegyszerek, valamilyen daganat, daganatkezelés vagy TBC-fertőzés okozza-e. Az orvos a csontvelő elemzésének eredményét együttesen értékeli a klinikai vizsgálat, vérvizsgálatok, és más tesztek (például képalkotó eljárások, röntgen) által szolgáltatott adatokkal, és így alkotja meg a végső diagnózist. Ez lehet nyílvánvaló, de akár egy összetett diagnosztikai feladvány is. Fontos, hogy a betegek is folyamatosan aktívan részt vegyenek ebben a folyamatban, azáltal, hogy mind a biopszia és/vagy aspiráció előtt, mind utána megbeszélik kezelőorvosukkal, hogy milyen tüneteket tapasztaltak, mire gyanakszanak illetve milyen betegségtől tartanak, milyen információt vár a vizsgálattól az orvosuk, és hogy milyen egyéb vizsgálatok elvégzése válhat szükségessé.

Mit kell még tudnom?
A csontvelő aspiráció és/vagy biopszia ritkán jár szövődményekkel, de néhány esetben a szúrás helyén erős vérzés jelentkezhet, vagy esetleg fertőzés alakulhat ki. A pácienseknek a beavatkozás előtt tájékoztatniuk kell az orvost esetleges allergiájukról, gyógyszer és táplálékkiegészítő szedéséről, és azonnal fel kell venniük a kapcsolatot orvosukkal, ha állandósult vagy terjedő bőrpírt vagy vérzést tapasztalnak a beavatkozás helyén, ha lázassá válnak vagy erősödő fájdalmat éreznek.

Gyakori kérdések

1. Elaltatnak a csontvelő aspirációhoz és/vagy biopsziához?  Általában erre nincsen szükség, a beavatkozás előtt kaphat azonban nyugtatót.

2. Miben hasonlít illetve különbözik a csontvelő aspiráció és/vagy biopszia és a csontvelő átültetéshez szükséges mintavétel?
A mintavétel folyamata hasonló, de a csontvelő donor orvosi kivizsgáláson és vér vizsgálatokon is átesik, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy egészséges és csontvelője kompatibilis (összeférhető) azzal a személlyel, aki azt kapni fogja. A donor esetében a gyűjtést általános érzéstelenítésben végzik, mivel nagyobb mennyiségű steril körülmények között levett csontvelőre van szükség. A mintát ezután feldolgozzák, szűrik és egy vénán keresztül a recipiens (fogadó) személynek beadják. A beadott csontvelőben lévő őssejtek a vérárammal a csontvelőbe jutnak, és ha minden rendben megy, akkor VVT, FVS és vérlemezke termelésbe kezdenek.

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?
E-mail címe