Más néven
Faktor V Leiden mutáció: aktivált protein C (APC) rezisztencia
Faktor V R506Q; PT 20210: PT G20210A
Hivatalos név
Faktor V Leiden és protrombin 20210 génmutáció
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 30.03.2018.
Röviden
Mire való a vizsgálat?

Hogy megállapítsuk, van-e Önben olyan örökölt génmutáció, amely növeli az éren belül vérrögösödés, elsősorban a mélyvénás trombózis és a vénás tromboembólia veszélyét .

Mikor kell a vizsgálatot elvégezni? 

Ha trombózis alakult ki, és ennek oka nem nyilvánvaló; különösen akkor, ha a trombózis 50 éves kor alatt jelentkezett; ha a trombózis vagy embólia ismétlődik; ha terhesség alatt lép fel; ha szokatlan helyen keletkezik; ha a családban halmozódik.

 

Milyen mintára van szükség?

könyökhajlat-vénából nyert vér vagy szájnyálkahártya-törlet.

Hogyan készüljek elő a vizsgálatra?

Nincs speciális teendő.

Accordion Title
Vizsgálati minta
  • Mit vizsgálunk?

    Az V-ös faktor Leiden mutációja és a protrombin 20210 jelű mutációja olyan genetikai eltérések, amelyek növelik az éren belül a kóros vérrög kialakulásának veszélyét. A kétféle tesztet gyakran kérik együtt, hogy megállapítsák, fennáll-e örökletes hajlam a fokozott alvadékonyságra.

     

     

    Az V-ös faktor és a protrombin a véralvadáshoz szükséges fehérjék – alvadási faktorok – csoportjának két tagja. Vérzéssel járó sérülés esetén a hemosztázisnak nevezett folyamat során a sérülés helyén elkezdődik egy dugó kialakulása a vérzés megállítására. Vérlemezkék tapadnak le és csapzódnak össze, majd az alvadási kaszkád egymás után aktiválja az alvadási faktorokat. Ennek eredményeképpen kialakul a vérrög. Később, amikor a seb meggyógyul, a vérrög is feloldódik.

     

    Ahhoz, hogy stabil vérrög keletkezhessen, és amikor már nincs rá szükség, feloldódhasson, az egyes véralvadási faktorokból megfelelő mennyiségre és működőképességre van szükség. Ha valamelyikből túl kevés van, vagy nem jól működik, vérzés vagy kóros vérrögképződés (trombózis) léphet fel.

     

    Az V-ös faktor Leiden mutációját és a protrombin 20210 jelű mutációját, amelyek vérrögképződésre hajlamosítanak, szüleinktől örökölhetjük. Ha valaki egy mutáns génpéldányt örököl, akkor ő ún. heterozigóta, ha kettőt, akkor homozigóta. A mutáns génpéldányok száma meghatározza a hajlam mértékét is.

    • A hemosztázis során az V-ös faktort rendes körülmények között az aktivált protein C (APC) nevű fehérje működésképtelenné teszi, ezzel megakadályozva, hogy túl nagyra nőjön a vérrög. A Leiden mutáció azonban úgy változtatja meg az V-ös faktort, hogy azt nem tudja hatástalanítani az APC. Ennek hatására a vér a szokásosnál alvadékonyabb lesz, így fennáll annak veszélye, hogy a lábszár mélyen futó vénáiban vérrög keletkezik, amely le is szakadhat, és elzárhat egy vénát (vénás tromboembolizáció).

     

    • Az V-ös faktor Leiden mutációja a fokozott alvadékonyság leggyakoribb öröklött oka a fehér népességben. A magyar lakosság csaknem 8%-ának van Leiden mutációja az egyik génpéldányon, míg a homozigóták gyakorisága 1-2 ezrelék. Ez utóbbi tehát ritkán fordul elő, viszont jóval nagyobb trombóziskockázattal jár, mint a heterozigóta állapot. Ezek az emberek 80-szor nagyobb eséllyel kapnak mélyvénás trombózist, mint azok, akiknek nincs mutációjuk, míg a heterozigótáknak 4-8-szor nagyobb erre az esélyük.

     

    • A véralvadás során egy enzim a protrombint hasítással trombinná alakítja. A protrombint kódoló gén 20210 jelű mutációja hatására a szokásosnál több protrombin keletkezik, amely fokozott alvadékonysághoz vezethet, így megnő a mélyvénás trombózis és embólia kockázata.

     

    • A protrombin 20210 mutációjára nézve lehet valaki heterozigóta vagy homozigóta, bár az utóbbi nagyon ritka. A heterozigóta egyénekben a nem hordozókhoz képest kissé vagy közepesen több trombin képződik, amely 2,5-3-szoros trombóziskockázatot jelent. A homozigóta állapotból adódó kockázatról nincs elegendő ismeret. A protrombin 20210 mutációja ritkább, mint az V-ös faktor Leiden mutációja: a magyar népesség 3-4%-át érinti.

    Gyakorisági adatok: ld. Digitális Tankönyvtár, Népegészségügyi genomika, Ádány Róza (2011) http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0019_1A_Nepegeszsegugyi_genomika/ch04s02.html

    Ez a két mutáció egymástól függetlenül öröklődik és külön-külön kell vizsgálni, de gyakran kérik az orvosok ezeket a teszteket egyszerre olyan betegek kivizsgálása során, akiknél egy trombózis kapcsán öröklött hajlam  (trombofília) gyanúja merül fel. Mindkét vizsgálat arra irányul, hogy megállapítsák, jelen van-e az illetőben az adott mutáció, és, ha igen, akkor egy vagy két példányban (azaz heterozigóta vagy homozigóta-e).



     

  • Hogyan történik a mintavétel?

    Könyökhajlat-vénából tűvel vérmintát vesznek, vagy egy kis kefével vagy vattapálcával a szájüreg két oldalának fájdalmatlan megdörzsölésével szájnyálkahártya-törlet nyernek.

    MEGJEGYZÉS: Ha valamilyen orvosi, laboratóriumi vizsgálattól fél, vérvételkor hajlamos a rosszullétre, vagy szorongás fogja el, ajánljuk, hogy felkészülésként olvassa el a következő írásokat: A vizsgálattal járó fájdalom leküzdése, Vérvétellel kapcsolatos tanácsok, Hogyan segítsünk a gyermekeknek az orvosi vizsgálatokon, és Hogyan segítsünk az időseknek az orvosi vizsgálatokon.

    Mi történik a mintával? Rövid látogatás a laborban című írás bepillantást nyújt a vér- és torokváladék minták előkészítési és feldolgozási folyamatába. 

  • Milyen előkészület szükséges a vizsgálathoz?

    Nem szükséges semmilyen előkészület.

Accordion Title
Vizsgálat
  • Mire való a vizsgálat?

    Az V-ös faktor Leiden mutációjának és a protrombin 20210 mutációjának vizsgálatát gyakran kérik együtt az éren belüli kóros vérrögösödés (trombózis), ezen belül a mélyvénás trombózis és a vénás tromboembólia okának tisztázására.

     

    A véralvadás V-ös faktora és a protrombin a megfelelő alvadék kialakulásához szükségesek. Akikben ezen véralvadási faktorokat kódoló valamelyik génben mutáció van, az átlagosnál hajlamosabbak trombózisra. (Lásd ugyanilyen cím alatt fentebb is.)

     

    Az V-ös faktor Leiden mutációjának és a protrombin 20210 mutációjának vizsgálatával megállapítható, van-e az illető öröklötten hajlamosabb-e  trombózisra, és, hogy ez a hajlam milyen mértékű (azaz a mutáció egy vagy két példányban van-e jelen tehát heterozigóta vagy homozigóta).

     

    Akkor szokták kérni ezeket a vizsgálatokat, amikor keresik, mi vezetett trombózishoz. Különösen akkor kerül sor rá, ha ez 50 éves kor alatt következett be, nincs különösebb előidéző tényező, vagy szokatlan helyen van a vérrög, például a máj, vese, agy, bél, kismedence vagy szem vénájában. Akkor is kérhetik ezeket a teszteket, ha többször ismétlődik a mélyvénás trombózis, illetve, ha a családban halmozottan fordul elő trombózis.

     

    A szakemberek nem javasolják azt, hogy mindenkit általánosan vizsgáljanak, és megoszlanak a vélemények arról, hogy a Leiden vagy protrombinmutációt hordozó emberek családtagjait kell-e szűrni. Ha valaki mutációt hordoz, annál nagyobb eséllyel keletkezik vérrög, de a kockázat nen mindenkinél nő egyformán. Leiden mutáció esetében például a mutációt hordozók közül csak 10%-nak lesz élete folyamán valamilyen trombózisa.

     

    Fokozott trombóziskészséget (trombofília) több más öröklött vagy szerzett tényező is okozhat, ezek egy részét laboratóriumi vizsgálattal lehet kimutatni, például:

     

    • lupus anticoagulans jelenléte
    • protein C és protein S
    • és antitrombin eltérő működése
    • MTHFR-gén mutációja
    • homocisztein szint emelkedése
    • V-ös faktor R2 mutációja
    •  
  • Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

    Az V-ös faktor Leiden mutációjának és a protrombin 20210 mutációjának vizsgálatát akkor kéri az orvos, ha öröklött trombózishajlamra gyanakszik, azaz elsősorban akkor, ha 

     

    • az első mélyvénás trombózis vagy vénás tromboembólia 50 éves kor alatt lép fel
    • a vérrög szokatlan helyen keletkezik, például a máj, a vese, az agy, a bél, a kismedence vagy a szem vénáiban
    • a saját vagy családi anamnézisben ismételten előfordul mélyvénás trombózis vagy embólia 
    • az első mélyvénás trombózisos esemény fogamzásgátló szedése, terhesség vagy hormonpótló kezelés kapcsán alakul ki
    • az érintett ismeretlen okból többször, főleg, ha a második vagy harmadik trimeszterben elvetél vagy koraszülés következik be

     

     

    Akkor is kérhetik ezeket a vizsgálatokat, ha egy első fokú vérrokonnak, pl. szülőnek vagy testvérnek Leiden vagy protrombinmutációja van. Egy 2011-es amerikai szakmai ajánlás szerint azonban a trombózis tüneteit nem mutató felnőttek esetén az alvadásgátló kezelésre vonatkozó döntéshez nincs szükség ezeknek a mutációknak a vizsgálatára még akkor sem, ha a családban előfordul ilyen mutáció. 

     

    Ha egy tünetmentes egyén tudja, hogy egy vagy több ilyen mutációja van, akkor jobban oda tud figyelni a befolyásolható kockázati tényezőkre, így a fogamzásgátló szedésére, dohányzásra, magas homociszteinszintre, valamint tisztában lesz a potenciális kiváltó tényezők: a hosszú mozdulatlanság és műtét jelentőségével. Sokaknál azonban a mutációk ellenére sem jelentkezik egész életükben trombózis, vagy embólia.

  • Mit jelent a vizsgálati eredmény?

    Ha a vizsgálatok szerint valakinek egy példányban van Leiden vagy protrombinmutációja, akkor ő heterozigóta, míg, ha két példányban, akkor homozigóta az adott mutációra.

    A Leiden mutációra homozigótáknak a mutációt nem hordozókhoz képest akár 80-szoros, míg a heterozigótáknak 4-8-szoros esélye van trombózis kialakulására.

    A protrombin 20210 mutációjára nézve is lehet valaki heterozigóta vagy homozigóta, bár az utóbbi nagyon ritka. A heterozigóta egyénekben kissé vagy közepesen több trombin képződik, amely a mutációt nem hordozókhoz képest 2,5-3-szoros trombóziskockázatot jelent. A homozigóta egyénekre vonatkozó kockázatnövekedésről nincs elegendő ismeret.

    A mutáció(k) jelentette kockázat egyénenként változó. A tünetmentes személyeknek lehet, hogy soha nem lesz mélyvénás trombózisa vagy embóliája. Ha valakinek már volt trombózisos eseménye, akkor ebben valószínűleg közrejátszott a mutáció(k) jelensége, és nagyobb az esély arra, hogy ez újra előforduljon. Ha nem találtak mutációt, akkor más okot kell keresni.

    A Leiden mutáció, a protrombinmutáció és más örökletes vagy szerzett alvadásifaktor-rendellenességek egymástól függetlenül jelentenek kockázatot. Ha valakinek egynél több van belőlük, a velük járó kockázat halmozódik. Az öröklött és a szerzett kockázatokon túl a befolyásolható tényezők, például a fogamzásgátló-szedés súlyosbíthatja az összesített alapkockázatot. Ha például egy nő heterozigóta a Leiden mutációra, ez az átlagnál 2-4-szer nagyobb esélyt jelent mélyvénás trombózisra. Ha ezen kívül fogamzásgátlót is szed, az együttes kockázat már 30-szorosra nő. Itt felülbíráltam az angol szöveget, mert szakmai tévedésnek tartom: nem a Leiden által képviselt kockázat 30-szorosára nő, hanem összesen.

     

  • Mit kell még tudnom?

    A Leiden mutáció iránti kivizsgálást néha az aktivált protein C (APC) rezisztencia nevű teszttel kezdik, bár ezt nem túl gyakran végzik. Az esetek 90%-ában az APC-rezisztencia oka az V-ös faktor Leiden mutációja. Ha rezisztencia mutatható ki, a következő lépés a Leiden mutáció vizsgálata az illető DNS-e alapján, részben azért, hogy megerősítsék a diagnózist, részben, hogy megállapítsák, a mutáció egy vagy két példányban van-e jelen (homozigóta vagy heterozigóta-e az illető).

     

    Néhány tanulmány összefüggést talált a Leiden mutáció és az ismétlődő vetélés között.

     

    Bár a protrombingén 20210 jelű mutációja általában mérsékelt protrombinszint-emelkedést okoz, amelyet meg lehet mérni, ez a mérés a mutáció kimutatására a gyakorlatban nem alkalmas.

Accordion Title
Gyakori kérdések

Kérdések

Kérjük, hogy véleményével, észrevételeivel segítse munkánkat! Honlapunkkal kapcsolatos véleményét a következő elektronikus postacímre küldheti:

ltomldt@gmail.com

Leletek kiértékelésével, véleményezésével honlapunk nem foglalkozik! Kérjük, az ilyen jellegű kérdéseivel forduljon kezelőorvosához.

Milyen minőségben szól hozzá?