NOAC
A cikk utoljára módosult: 05.03.2019.

Mélyvénás trombózis során leggyakrabban a láb, vagy a medence mélyvénájában alakul ki vérrög, ami részlegesen vagy teljesen elzárhatja az ereket, vagy leszakadva az érfalról a vérkeringéssel a tüdőbe jutva, elzárhatja az artériákat. Az utóbbi állapotot nevezik tüdőembóliának.

 

A mélyvénás trombózis előfordulása magyarországi viszonylatban gyakori, évente 15 ezer esettel találkozunk. Bár hatékony módszereink vannak a megelőzésre és a kezelésre, mégis az egyik leggyakrabban előforduló betegség és vezető halálozási ok is egyben. Főleg az életkor előre haladtával, de fiatal korban is kialakulhat. 100 000 lakosból egy évben 15 éves kor alattiaknál 5 egyénnél, míg 80 év felettieknél 450-600 páciensnél alakul ki mélyvénás trombózis.

 

A mélyvénás trombózis kialakulásának számos oka ismert. Ezek lehetnek veleszületettek (öröklött) vagy szerzettek. Veleszületett (öröklött) okok fokozott vénás trombózis hajlammal járnak, pl. antitrombin, Protein C és Protein S hiánya, vagy csökkent működése; fibrinolitikus rendszer csökkent működése; aktivált protein C (APC) rezisztencia; homozigóta protrombin gén G20210A mutáció; V-ös véralvadási faktor Leiden mutáció; diszfibrinogenémia (fibrinogén csökkent funkcióval). Szerzett okok közé tartozik pl.: a három napot meghaladó ágynyugalom, a hosszabb utazás, az idős kor, a hormonkezelés, az antifoszfolipid antitest szindróma, a fogamzásgátlók szedése, terhesség.

 

A mélyvénás trombózis kezelésére korábban heparin terápiát vagy K-vitamin antagonistákat (syncumar, warfarin) alkalmaztak. Napjainkban már Magyarországon is elérhetőek az új orális véralvadásgátlók (NOAC), amelyeknek két formáját fejlesztették ki: az orális direkt trombin gátlókat (dabigatran, ximelagatran) és az orális aktív X faktor gátlókat (rivaroxaban, apixaban, betrixaban, edoxaban). Az új gyógyszerek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek kedvezőek lehetnek a hagyományos kezeléssekkel (heparin, syncumar, warfarin) szemben. Orálisan (szájon át) adagolhatóak, kiszámítható hatásúak, nincs szükség gyakori megfigyelésre, laboratóriumi ellenőrzésre. Ugyanakkor fontos tudni a NOAC-okról, hogy szemben a hagyományos kezeléssekkel, ezeknek a gyógyszereknek a hatását a laboratóriumi alap alvadási tesztekkel (protrombin idő (PI), aktivált parciális tromboplasztin idő (APTI), trombin idő (TI), fibrinogén) nem lehet ellenőrizni.

 

Robertson L. és munkatársai az új orális véralvadásgátlók hatékonyságát vizsgálták a mélyvénás trombózis kezelésében. Összesen 11 kutatás eredményét gyűjtötték össze, amelyben 27945 beteg vett részt. Vizsgálatukban képalkotó technikával ellenőrizték a mélyvénás trombózis kialakulását a direkt trombin gátlókkal, és az aktív X faktor gátlókkal kezelt betegeknél.

 

A tizenegyből három kutatásban direkt trombin gátlókat (2 dabigatran, 1 ximelagatran) vizsgáltak, míg nyolc kutatásban aktív X faktor gátlók (4 rivaroxaban, 2 apixaban, 2 edoxaban) hatását elemezték. A 10 vizsgálatban a visszatérő mélyvénás trombózis aránya hasonló volt a NOAC-ot szedő és a hagyományos terápiát (syncumar, warfarin) kapó betegeknél is. Azonban egy tanulmányban az aktív X faktor gátlót szedőknél kevesebb visszatérő mélyvénás trombózist tapasztaltak. A direkt trombin gátló, és az aktív X faktor gátló terápiában is kevesebb volt a súlyos vérzés előfordulása. Az elemzett kutatások egyike sem vizsgálta a trombózis utáni szindrómát vagy az egészséggel kapcsolatos életminőséget. Az eredmények alapján a szerzők véleménye szerint a NOAC-ok, hatékony és biztonságos alternatívái lehetnek a hagyományos véralvadásgátló terápiának az akut mélyvénás trombózis kezelésében.

 

Matsuo H. és munkatársai a japán J-EEINSTEIN pulmonális embólia és mélyvénás trombózis programban részt vevő, rivaroxaban kezelést kapó betegek kórházi tartózkodásának időtartamát vizsgálták. Eredményeik szerint, a rivaroxaban kezelés jelentősen csökkentheti a kórházban eltöltött időt a pulmonális embóliában és/vagy a mélyvénás trombózisban szenvedő betegeknél.

 

Brandão GMS. és munkatársai 23 tanulmányt gyűjtöttek össze és elemezték az eredményeiket. A kutatásokban összesen 7596 beteg direkt trombin gátlót, és 16 356 beteg aktív X faktor gátlót kapott a mélyvénás trombózis kezelésére. Eredményeik alapján, a mélyvénás trombózisban a NOAC kezelés hatása hasonló a warfarin kezeléshez. De a súlyos vérzés előfordulása valamivel kevesebb a NOAC-kal kezelt betegeknél a hagyományos terápiához képest.

 

Irodalomjegyzék:

1. Blaskó Gy., Kiss R. G.: Trombózis és véralvadásgátlás, Springmed Kiadó Kft., 2010

2. Domján Gy., Kicsi D., Gadó K., A thrombophilia vizsgálata vénás thrombosisban,

3. Ibrahim NA., Hassan FM., Elgari MM., Abdalla SE. (2018) Risk factors for deep vein thrombosis of lower extremities in Sudanese women, Vasc Health RiskManag. 14 old. 157-164.

4. Gholipour B., Writer S., HighRisk of BloodClotsEven 12 Weeks After Pregnancy, Live Science

5. Robertson L., Kesteven P., McCaslin J.E., Oral direct thrombin inhibitors or oral factor Xa inhibitors for the treatment of deep vein thrombosis, CochraneLibrary

6. Matsuo H.,Prins M., Lensing A.W.A., Fujinuma E.W., Miyamoto Y., Kajikawa M., Shortened length of hospital stay with rivaroxaban inpatients with symptomatic venous thromboembolism in Japan: the J-EINSTEIN pulmonary embolism and deep vein thrombosis program  Journal CurrentMedical Research and Opinion.

7. Brandão GMS., Cândido RCF., Rollo HA., Sobreira ML., Junqueira DR., (2018) Direct oral anticoagulants for treatment of deep vein thrombosis: overview of systematic reviews., J VascBras. 17(4) 310-317.

 

Némethné Balogh Dóra

klinikai laboratóriumi kutató