Terhesség
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 06.05.2020.

A terhességi epepangás (cholestasis gravidarum, terhességi májgyulladás, hepatopathia gravidarum, icterus gravidarum, toxaemia hepatica) a terhességek 0,1-0,2%-ában előforduló betegség, azonban gyakorisága bizonyos földrajzi változatosságot is mutat. Előfordulását befolyásolhatják genetikai tényezők, az anya életkora, pozitív családi anamnézis. Ikerterhességben a terhességi epepangás kockázata ötszörösére emelkedik az egyszeres terhességhez képest. A betegség kiváltó oka nem teljesen tisztázott, kialakulásának lehetséges magyarázata, hogy a terhesség során megváltozott mennyiségben jelenlévő szteroidhormonok - főként ösztrogének - hatására az epeutak tónusa csökken (ellazulnak), ezért az epe elfolyása akadályozott, pang, felhalmozódik. Súlyosabb esetben a májsejtek elhalnak (nekrotizálódhatnak) és epe trombusok alakulhatnak ki. Mivel az epepangás a májban alakul ki, ezért nevezik a betegséget intrahepatikus kolesztázisnak.

A betegségre jellemző tüneteket az epesavak és a bilirubin véráramba kerülése, valamint a bőrben való lerakódása váltja ki. Kezdeti tünetek az étvágytalanság, fokozódó sárgaság a terhesség 20-24. hetétől kezdődően, valamint elsőként csak a kéz- és lábfejeket, de későbbiekben akár az egész testfelületet érintő erőteljes bőrviszketés. Ezenkívül előfordulhat májtáji fájdalom, émelygés, hányinger és hányás. Az anyára nézve a betegség rendszerint nem jár súlyos következményekkel, azonban az erőteljes viszketés az életminőség romlásához, kialvatlansághoz vezethet. A tünetek a szülés után 2-3 hét alatt teljesen megszűnnek, a betegség magától rendeződik. Több tanulmány szerint intrahepatikus kolesztázissal járó terhesség után magas hormontartalmú fogamzásgátló szerek használata újra kiválthatja a betegséget, ezért ezek alkalmazása ilyen esetben ellenjavallt.  Az anya szervezetében megemelkedett epesavszint a magzat koraszületését vagy halvaszületését is okozhatja, ezért 40 µmol/L-nél nagyobb szérum epesav koncentráció esetén a szülésnek a tervezettnél korábbi megindítását teheti szükségessé.

A kolesztázis diagnosztizálása főként a klinikai tüneteken alapul, amelyek a vizsgáló orvosban felvetik a terhességi epepangás gyanúját. Előfordulnak azonban olyan esetek is, amikor nem egyértelműek sem a tünetek, sem a laboratóriumi eltérések, és ezekben az esetekben felmerülnek hasonló tünetekkel járó kórképek (pl. májgyulladás, vírusfertőzés, bőrgyulladás). A differenciál diagnosztikai szempontból szóba jövő kórképeket ki kell zárni. A szérum bilirubin szint, a transzamináz értékek (ASAT/GOT, ALAT/GPT, GGT) emelkedése, valamint az alkalikus foszfatáz (ALP) kifejezetten fokozott aktivitása, a negatív hasi ultrahang eredmény (normális epeutak) és a negatív vírusszerológiai tesztek alapján felállítható a terhességi epepangás diagnózisa.

A szérum epesav szint is vizsgálható, amelynek 10 µmol/L-nél magasabb szintje megerősíti a diagnózist, viszont normál értéke nem zárja ki a terhességi epepangás lehetőségét.  A szérum epesav szintjének meghatározása nem tartozik a rutin laboratóriumi vizsgálatok közé, ezért nem minden laboratóriumban elérhető.

Terhességi kolesztázis esetén a javasolt terápia a megfigyelés, a májkímélő diéta, esetleges gyógyszeres terápia és szükség esetén a szülés megindítása.

 

 

A cikket összeállította: Szénásy Dalma