Statin farmakogenetika
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 06.06.2019.

Farmakogenetikai teszt az izomkárosodás kockázatának felmérésére (SLCO1B1: c.521T>C, p.V174A polimorfizmus)

 

A sztatin típusú gyógyszereket a vér koleszterinszintjének csökkentésére alkalmazzák. Az ún. LDL-koleszterinnek (LDL-C) komoly szerepe van az érelmeszesedés és az ezzel részben összefüggő szívinfarktus, agyi szélütés kialakulásában. A sztatinok a vérzsírszint csökkentésén kívül számos más jótékony hatást is kifejtenek az erekre és a keringésre. A fejlett világban ma ez az egyik leggyakrabban felírt gyógyszerfajta, s rendszerint hosszú távon, akár egy életen át kell szedni. Hazánkban simvastatin, fluvastatin, pravastatin, atorvastatin és rosuvastatin van jelenleg forgalomban. Napi dózisuk 5-80 mg.

 

Mint minden gyógyszernek, a sztatinoknak is vannak mellékhatásaik. Ezek közül a leggyakoribb a vázizom-károsító hatás, amelynek következménye lehet az izomfájdalom, izomgyengeség, súlyos esetben izomsejtelhalás és vesekárosodás. Ez a mellékhatás az arányát tekintve ritka ugyan, azonban a gyógyszer széles körű használata miatt az előfordulás abszolút száma nem csekély. A mellékhatás fellépte és mértéke függ a sztatin típusától, alkalmazott dózisától és más gyógyszerek egyidejű szedésétől, de genetikai okokból adódó egyéni változatosságot is mutat.

 

A szervezet sztatinra adott válasza és az esetleges mellékhatás egyéni mértéke részben a következőkkel magyarázható: A sztatint a szervezetben a máj veszi fel az SLCO1B1 nevű fehérje segítségével. Az SLCO1B1 génjének két változata fordul elő a kódoló szakasz 521-es pozíciójában: a T allél (85%) és a C allél (15%), melyek a fehérjében valint, illetve alanint kódolnak. C allél esetén gyengébben működik a májba való felvétel, vagyis a gyógyszer lassabban tűnik el a keringésből. Ezzel jelentősen megnő az izomkárosodás veszélye.

 

A fentiek alapján az emberek háromféle genotípusúak lehetnek: mintegy 72%-uk a rendes, 26%-uk a gyógyszert kissé gyengébben feldolgozó, 2%-uk pedig a lassan feldolgozó csoportba tartozik.* Napi 40 mg simvastatin adagolásánál az utóbbi két csoportban az izomkárosodás kockázata két és fél, illetve ötszörös a „normális” csoporthoz képest. Napi 80 mg-os adag mellett az izommellékhatás előfordulása 5 éves simvastatinszedés alatt az első csoportban 0,6%, a középső csoportban 3%, míg a leglassabban feldolgozók körében 18%.**

 

A genetikai variáns vizsgálatával megállapítható, hogy kik azok az emberek, akiket közepes vagy nagyobb eséllyel fenyeget izomfájdalom vagy izomkárosodás kialakulása, ha sztatint kezdenek el szedni, vagy már kezelés alatt állnak. Náluk célszerű alacsonyabb dózist, és/vagy meghatározott típusú sztatint (pl. fluvastatint) alkalmazni, illetve más koleszterincsökkentő kezelésre áttérni.

 

*Wilke et al: The Clinical Pharmacogenomics Implementation Consortium: CPIC Guideline for SLCO1B1

and Simvastatin-Induced Myopathy. Clinical pharmacology & Therapeutics 2012; 92(1):112-117.

 

** Link et al: SLCO1B1 variants and statin-induced myopathy--a genomewide study. N Engl J Med. 2008 Aug 21;359(8):789-799.