Preaklampszia
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 28.06.2018.

A terhességek közel 5%-át érintő preeklampszia az anyai és magzati halálozás vezető oka napjainkban is. Definíciója alapján a preeklampszia diagnózisa a terhesség 20. hete után kialakuló magas vérnyomás és protein (fehérje) ürítés esetén állítható fel. Súlyosnak kell megítélni, ha a magas vérnyomás fokozatosan emelkedik és a fehérjeürítés is fokozódik, vagy ha kialakulnak a különböző szervelégtelenség (máj, vese) tünetei.

4 formája ismert:

1. Gesztációs (terhességi) hipertónia: a hipertónia a 20.terhességi hét után alakul ki és a szülés után10 napon belül megszűnik.

2. Preeklampszia: a hipertónia a 20.terhességi hét után alakul ki, fehérjevizelés (>300 mg/nap) és ödéma kíséri, a szülés után 6 héttel megszűnik.

3. Krónikus terhességi hipertónia: a terhesség 20. hete, illetve a terhesség előtt kialakuló magas vérnyomás, a szülés utáni 6. hét után is fennáll.

4. Rárakódásos preeklampszia: krónikus terhességi hipertóniához fehérjevizelés, ödéma társul.

A preeklampszia a terhesség második-harmadik trimesztere alatt fejlődik ki: magas vérnyomás és fehérjevizelés jellemzi. A folyadék rentenció (visszatartás), ödéma kialakulása gyakran hiányzik. A méhlepény nem megfelelő keringése miatt a baba alulfejletté válhat, gyakori a koraszülés is. Az érintetteket szorosan figyelemmel kell kísérni. Körülbelül 50-ből egyszer a terhesség utolsó három hónapjában vagy a szülés során teljes eklampszia alakul ki. Az eklampszia okozhat görcsrohamot, tüdővizenyőt, veseelégtelenséget és véralvadási problémákat, ezért életveszélyes állapotot jelent mind az anya, mind a gyermek számára. Ha az ellátó egészségügyi személyzet felveti az eklampszia gyanúját, a várandós valószínűleg kórházba kerül megfigyelés céljából.

Kutatások támasztják alá azt az elképzelést, hogy a preeklampszia a placenta (méhlepény) elégtelen vérellátásának következménye, ami elégtelen placenta perfúzión túl ahhoz vezet, hogy károsító hatású placentáris faktorok szabadulnak fel és jutnak az anyai keringésbe, az ereket is érintve.  4 új kereskedelmi teszt került bevezetésre a kórkép diagnosztizálására, amelyek a placenta növekedési faktor (PlGF) mérésén alapulnak. A PlGF egy hormon, amely serkenti a méhlepényben kialakuló új erek növekedését. Normális esetben a PlGF koncentrációja a terhesség alatt nő; preeklampsziában nagyon alacsony lehet. A négy teszt közül kettő a PlGF-et fejezi ki az oldékony fms-szerű tirozin-kináz (sFlt-1) koncentrációhoz viszonyítva. Ez az enzim az erek összehúzódását okozza; plazmakoncentrációja emelkedik preeklampsziában.
Az Egyesült Királyság Országos Egészségügyi és Egészségtudományi Intézete (NICE) négy publikációt és egy multicentrikus (még nem publikált) tanulmányt értékelt e négy vizsgálatról, amelyek segítséget nyújtanak az NHS-nek az alkalmazásukhoz. A NICE által közzétett áttekintés arra a következtetésre jutott, hogy bár mind a négy vizsgálat ígéretes a preeklampszia diagnosztikai alkalmazására, jelenleg elegendő bizonyíték hiányában nem ajánlott.
A terhesség 20. és 35. hete között azonban két teszt nagy pontosságot mutatott a preeklampszia rövid távú kizárására. A Triage PlGF teszt (Alere International
) 98% -os pontossággal kizárta a 14 napon belüli szülésindítást igénylő preeklampsziát. Az Elecsys immunoassays Flt 1 / PlGF arány (Roche Diagnostics) hét napig 99% -os pontossággal zárta ki a preeklampsziát. A NICE arra a következtetésre jutott, hogy a terhesség 20. és 35. hete között a két vizsgálat negatív eredményei eldönthetik, hogy szükség van-e a kórházi felvételre, a szorongásra, a kellemetlenségekre és a költségekre, valamint a közösségben folytatott megfigyelésre.

 

dr. Kellner Viola Zsuzsanna

szakmai igazgató

SYNLAB Székesfehérvári Laboratórium

 

Irodalom:

NICE recommends blood tests to help rule out suspected pre-eclampsia

NICE guidelines, publishedonWednesday 11 May 2016