Fogalomtár

A 24 óra alatt ürített vizelet összegyűjtését jelenti. A gyűjtés napján reggel, felkelés után az első vizeletet nem kell felfogni. A következő 24 óra alatt viszont az összes vizeletet össze kell gyűjteni egy vagy több alaposan elmosott, tiszta üvegben vagy műanyag flakonban! A gyűjtés utolsó frakciója a másnap reggel ürített vizelet lesz. Az összes vizeletet, vagy – alapos összekeverés után – kb. 1-2 deciliternyi mintát kell elvinni egy kisebb üvegben vagy vizeletestartályban az orvoshoz vagy a laboratóriumba. Fontos, hogy a minta a gyűjtés befejezése után minél előbb eljusson a vizsgálóhelyre! Ha nem az összes minta jut el a laboratóriumba, meg kell mérni, és tudatni kell a laboratóriummal a 24 óra alatt ürített összes vizelet mennyiségét is.

A szervezet sav-bázis egyensúlyának zavara, melynek során a vér és a szövetek kémhatása savasabb a normálnál. Lehet légzési eredetű (respiratórikus), amikor különböző légzési nehézségek miatt a kelleténél több széndioxid marad vissza a szervezetben, de lehet anyagcsere-okozta (metabolikus) acidózis is, amely elhúzódó hasmenéskor, elégtelen veseműködéskor, diabetesz esetén, vagy súlyos mérgezésekkor (cianidok, metilalkohol, izoniazid, szalicilátok, stb.) lép fel.

Olyan anyagok – jórészt fehérjék –, amelyeknek a koncentrációja szöveti sérülés vagy gyulladás esetén gyorsan megemelkedik.

Az albumin a vérben a legnagyobb mennyiségben található fehérjeféleség. Fontos szerepe van a folyadék vérereken kívüli megkötésében, a szövetek megtartásában, és különböző szállítási folyamatokban.  Az albuminhoz kötődve keringenek a szervezetben pl. hormonok, vitaminok, gyógyszerek, ionok (pl. kalcium). Az albumin a májban termelődik, ezért rendkívül érzékeny a máj károsodására. Ekkor a koncentrációja hirtelen lecsökken. Hasonlóan csökken a koncentrációja, ha a szervezet leromlik, vagy gyulladás lép fel. A normál szintnél magasabb az albuminkoncentráció, ha kiszáradás veszélye áll fenn.

A szervezet sav-bázis egyensúlyának zavara, amikor a vér és a  testszövetek kémhatása lúgosabb, mint normál esetben. Ez bekövetkezhet hiperventiláció (fokozott légzés), hányás esetén, vagy minden olyan esetben, amikor a bázikus ionok mennyisége nő vagy a savi ionoké csökken.

Olyan anyag, amely allergiát okozhat (pl. parlagfű pollenje).

A havivérzés elmaradása, hiánya.

Elsősorban a klinikai laboratóriumban használt fogalom. Azt a szervezetből származó vegyületet jelenti, amelyet a laboratóriumban vizsgálatnak vetnek alá.

Azoknak az anyagoknak a gyűjtőneve, amelyek a másodlagos férfi jellegekért (pl. mély hangszín, az arc szőrzete) felelősek. Ide tartoznak a férfi nemi hormonok (pl. a tesztoszteron) is. Az androgének előanyagai lehetnek a női nemi hormonoknak (pl. ösztrogén) is, és jelen vannak a nőkben is.

A here, a mellékvesekéreg és a petefészek által termelt szteroidféleség, amely a férfias jellegek kialakulásáért felelős.

Az agy és a koponya fejlődési hibája, melynek eredményeként az agyvelő hiányzik.

Elülső, elöl lévő.

Élettelenből vagy élőlényből származó anyag (pl. toxin, baktérium), amely a szervezetbe kerülve antitesttermelést vált ki. A termelt antitest specifikus reakcióba lép az antigénnel, ezáltal gyengíti vagy közömbösíti annak hatását, és lehetővé teszi lebontását. Bizonyos veleszületett antigének jelenléte teszi lehetővé a vércsoportok AB0 rendszer szerinti tipizálását, és a vércsoportantigének szöveti megfelelősége alapvető fontosságú a szervátültetéseknél is (pl. az ún. HLA-antigén a veseátültetéseknél).

A hisztamin hatását gátló anyag. Gyógyszerként használatos pl. allergiák, túlérzékenységi reakciók, hidegérzékenység kezelésében.

Véralvadást késleltető vegyület (pl. valamilyen kumarinféleség, heparin). Antikoagulánsokat használnak a vérátömlesztéseknél vagy a szervezet ereiben a véralvadás megakadályozására, a vérrögök kialakulásának megelőzésére (pl. visszérgyulladáskor).

Összetett molekula (immunglobulin), amelyet valamilyen antigén (pl. baktérium vagy más fertőző ágens fehérjéje) hatására termel a nyirokszövet. Az ellenanyagok semlegesítik a testidegen anyagokat.

1. Valaminek a belélegzése, idegen anyag beszívása a tüdőbe.
2. Valamilyen anyag (pl. folyadék, sejtek) kiszívása egy testüregből, pl. tüdőből (ún. aspirációs biopszia).

Tünetmentes.

Az artériák gyakori rendellenessége, melynek során főleg koleszterin és egyéb lipidek rakódnak le az erek belső falára. A lerakódás következményeként az erek rugalmatlanná válnak, belső keresztmetszetük csökken, a vérátáramlás csökken. Az atherosclerosishoz gyakran társul magas vérnyomás, túlsúlyosság, cukorbetegség, és örökletes anyagcsere-betegség. Néhány esetben az elzáródott érszakasz sebészeti műtéttel megkerülhető (pl. úgynevezett coronaria bypass műtétek). Az atherosclerosis megelőzésére ajánlatos a fizikai aktivitás megtartása, alacsony zsírtartalmú ételek fogyasztása, a stresszhelyzetek kerülése és a dohányzás abbahagyása.

Az autoantitestek olyan fehérjemolekulák, amelyek a szervezet saját szerveiben, szöveteiben lévő specifikus molekulákhoz kötődnek. Más szóval, az immunrendszer által a szervezet saját anyagai ellen termelt ellenanyag.

A szervezet saját szövetei ellen történő ellenanyag-termelés, melynek következményeként autoimmun-betegségek vagy túlérzékenységi reakciók léphetnek fel.

Baktériumok jelenléte a vérben.

A Schizomycetes (hasadógombák) osztályába tartozó egysejtű, klorofillt nem tartalmazó, mikroszkópikus méretű (0,5-10 mikrométer közötti) élőlények csoportja, amelyek megtalálhatók a földben, a vizekben és a levegőben, és néhány fajuk más élőlények betegségét okozhatják. A baktériumokat alakjuk szerint általában négy csoportba sorolják: pálca alakúak (bacillus), gömb alakúak (coccus), hajlottak („kifli alakúak”, vibrio) és spirálisak (spirocheták).

1. Bázikus vegyhatású anyaghoz kötődő.
2. A fehérvérsejtek (leukocyták) egyik csoportja, amelyeknél a sejtekben lévő szemcsék bázikus festékkel jól festhetők (pl. metilénkékkel kék színűre). Normál körülmények között a basophil fehérvérsejtek mennyisége nem haladja meg az összfehérvérsejtszám 1%-át. Bizonyos betegségeknél ez az arány jellemző módon változhat.

1. Jóindulatú. 2. Enyhe lefolyású, nem elrákosodó, és/vagy más szervre át nem terjedő (vesd össze malignus) betegség (pl. benignus tumor).

Olyan személy, aki egészséges, de szervezetében olyan organizmus(oka)t hordoz, amely(ek) képesek megfertőzni és megbetegíteni másokat. (Az egyik legismertebb betegséghordozó az angolszász irodalomban Typhoid Mary-ként ismert, eredeti nevén Mary Mallon nővér volt, aki 1868-ban délnémet telepesekkel együtt Amerikába vándorolva hurcolta be, majd szakácsnőként évtizedekig terjesztette az akkoriban még gyógyíthatatlan, Amerikában alig ismert tífuszt.)

Az epével vagy az epehólyaggal és/vagy annak vezetékével kapcsolatos.

Kis mennyiségű szövet és/vagy folyadék eltávolítása az élő szervezetből abból a célból, hogy mikroszkópos és/vagy egyéb módszerekkel megvizsgálják. A vizsgálat célja lehet egy betegség kimutatása, egy ismert betegség alakulásának követése, és/vagy a betegség kimenetelének becslése. A biopszia során a mintát rendszerint tűvel veszik, de alkalmazhatnak más módszereket és technikákat is, beleértve akár a sebészi eljárást is.

A szervezet része, amelyet a szív és a véredényrendszer alkot. Fő funkciója a vér keringtetése, a tápanyagok, az oxigén és a salakanyagok szállítása a szervezetben.

Malária, amőbás dizentéria, és szisztémás lupus erythematosus (SLE) kezelésére használt gyógyszer.

1. Egy szerv kötőszövetének krónikus gyulladása. 2. A máj krónikus betegsége, amely során a gyulladásos kötőszövet felszaporodik, és fokozatosan helyettesíti a normál szövetet, megzavarva ezáltal a máj vérátáramlását és a szerv működését, pl. az emésztésben, a hormon-anyagcserében, a gyógyszerek és az alkohol lebontásában betöltött funkcióját. A cirrhosisnak legtöbbször az idült alkoholizmus az oka. Főbb tünetei közé tartozik az émelygés, a gyomor- és bélgázok felszaporodása, világos színű széklet, és a hasűri kellemetlen érzés.  Gyakran alakul ki májzsugor, és hasűri ascites. A kezelést pihentetés, fehérjedús étrend, és teljes alkoholmegvonás jelenti. Kezelés hiányában halálhoz vezető máj- és vesekárosodások, gyomor-bélrendszeri vérzések alakulhatnak ki.

A sejtek kialakulásával, szerkezetével és működésével foglalkozó tudományág.

Veleszületett.

A petesejt kiszabadulása után a petefészekben kialakuló endocrin szövet. Ha a petesejt nem termékenyül meg, a sárgatest elsorvad, megtermékenyülést követően azonban megmarad, és progeszteron hormont termel.

Ha a vérplazmát lefagyasztják, majd szobahőmérsékleten ismét kiolvasztják, a plazma egy része a felszínen kiválik. Ez az úgynevezett cryoprecipitátum, amely elsősorban fibronektint és VIII-as véralvadás faktort tartalmaz.

A csontok belsejében található speciális szövet. A vörös csontvelő elsősorban a gyermekek csontjaiban fordul elő, de megtalálható a felnőttek egyes csontféleségében is (pl. szegycsont, bordák). Fő funkciója a vörösvértestek képzésében van.A nagy zsírtartalmú sárga csontvelő a felnőttek csontjaiban, elsősorban a csöves csontok végében található.

Kiszáradás, a szervezet szöveteinek extrém mértékű vízvesztése. A nagyfokú vízvesztés gyakran együttjár a szervezet sóháztartásának zavarával , a nátrium-, kálium-, klorid-ionok és más elektrolitok egyensúlyának felbomlásával. A kiszáradást gyakran elhúzódó hasmenés, hányás, vagy fokozott izzadás okozza, és elsősorban csecsemőknél, kisgyermekeknél gyakori. A tünetek közé tartozik a szomjúságérzet, a száraz bőr, cserepes ajkak, és a kiszáradt száj. A kezelés célja a folyadék- és elektrolitháztartás egyensúlyának helyreállítása, amely szájon át történő folyadékbevitellel vagy intravénás víz- és sóadagolással érhető el.

A szellemi képességek romlásának előrehaladott állapota, elbutulás. Főbb jellemzői: csökkent memória- és ítélőképesség, amelyhez gyakran rossz tájékozódó képesség, szellemi gátoltság, személyiségzavar társul. A dementiát leggyakrabban anyagcserebetegség, kábítószermérgezés, vagy sérülés okozza. Ezekben az esetekben a kiváltó ok megszüntetésével a szellemi állapot romlása gyakran megállítható, sőt visszafordítható. Ha azonban a kiváltó ok az Alzheimer-kórhoz hasonló betegség, vagy az agyat ért sérülés, vagy az idős korral járó folyamat (senilitas), nem várható javulás a folyamatban.

A bőr akut vagy krónikus gyulladása, amely kipirosodással, kiütésekkel, viszketéssel jár együtt. Számos oka lehet, beleértve az allergiát, különböző bőrbetegségeket (pl. ekzemát), vagy fertőzéseket is. A kezelés aszerint történik, hogy mi váltotta ki a bőrgyulladást.

Egy betegség vagy más állapot azonosítására szolgáló vizsgálat.

A prosztata tumor észrevételezésének leggyakoribb módja. A páciens az oldalára fekszik, az orvos síkosítóval bekent gumikesztyűben benyúl a rectumba (végbélbe), hogy tapintással érzékeljen bármilyen szöveti kitüremkedést. Mivel a prosztata közvetlenül a rectum előtt helyezkedik el, a prosztatából kiinduló tumor tapintható a rectumból. A vizsgálat kellemetlen lehet, de nem fájdalmas.

Olyan vegyület, gyógyszer, amely elősegíti a vizeletképződést és a vizeletürítést. A diureticumokat gyakran alkalmazzák vizenyők (ödémák), magas vérnyomás, egyes szívelégtelenségek kezelésére. Többféle típusa létezik, így pl. a tiazidok vagy a furosemidek. A diureticumok alkalmazásakor számolni kell a mellékhatásokkal is, amelyek közül az egyik leggyakoribb az elektrolit-háztartás (különösen a nátrium- és kálium-egyensúly)  felbomlása.

Dezoxi-ribonukleinsav. A sejtmag kromoszómáiban található kettős spirál konformációjú, a sejt genetikai információját hordozó óriásmolekula. A genetikai információ a DNS-t alkotó alegységek (nukleotidok) sorrendje által van kódolva.

Az ultrahanghullámok detektálásán alapuló diagnosztikai eljárás, melynek során a szív felépítését és mozgását vizsgálják. A szívizomzat, a billentyűk, a szív rendellenességeinek vizsgálatára használják (lásd még echokardiogram).

A szív elektromos aktivitásának grafikus megjelenítése. Segítségével a nyomonkövethető szívimpulzusok terjedése a szívizomban, és lehetővé válik a szív bizonyos rendellenességeinek kimutatása.

Olyan vegyületek, legtöbbször fehérjék, amelyek képesek a biokémiai folyamatok sebességét növelni anélkül, hogy maguk felhasználódnának.  Különösen sok enzim vesz részt az emésztésben, (ilyen pl. a zsírokat  emésztő lipáz), és a légzésben. A legtöbb enzim neve -ázra végződik.

A fehérvérsejtek (leukocyták) egyik csoportja, amelyeknél a sejtekben lévő szemcsék eosin festékkel jól festhetők. Normál körülmények között az eosinophil fehérvérsejtek száma az összfehérvérsejtszám 3-4%-a körül ingadozik. Az eosinophilok nagy szerepet játszanak az allergiás folyamatokban és néhány fertőzésféle elleni védekezésben.

Viszkózus, sárgás-zöldes-barna folyadék, melyet a máj termel, és az epehólyagban raktározódik. Az emésztőrendszer felső szakaszában a patkóbélbe (duodenumba) ürül, ahol részt vesz a zsírok emésztéséban, és előkészíti azokat a további lebontáshoz.

Valamilyen kötőszövethez hasonló. A jóindulatú (úgynevezett benignus) tumorok (fibromák) nem tumorszövetből, hanem kötőszövetekből állnak. A fibromák gyakran előfordulnak a méhben, és általában nem igényelnek kezelést. Ha azonban fájdalmat vagy vérzést okoznak, sebészi beavatkozásra kerülhet sor.

Funkcionális vizsgálatot végeznek annak eldöntésére, hogy egy többtényezős folyamat egy vagy több tagja megfelelően működik-e. Tipikus példa a véralvadási folyamat vizsgálata, (pl. syncumarral kezelteknél).

Ha a mellből tejcsorgás vagy tejcsepegés tapasztalható akkor is, ha nincs szó terhességről.

Az öröklődés elemi egysége. Kémiai szerkezetét tekintve általában dezoxiribonukleinsavból (DNS-ből) áll, amely kettős spirál formájában a kromoszómákban található. Funkcionálisan egy gén egy specifikus fehérjelánc szintézisét kódolja. Az emberben és számos más élőlényben a gének párokat alkotnak, és úgynevezett allélokat képeznek. A génpárok egy-egy kromoszómapár azonos pozíciójában helyezkednek el, és speciális módon biztosítják a tulajdonságok öröklődését.

 Az a folyamat, amikor egy családban meghatározzák egy adott genetikai betegség bekövetkezésének valószínűségét, ennek alapján tanácsot adnak a házaspárnak a családtervezéshez, a genetikailag beteg gyermek neveléséhez. A genetikai tanácsadáshoz nagyon pontos diagnózis szükséges, ehhez speciális biokémiai és citológiai, részletes családfa és humángenetikai vizsgálatok szükségesek. Az adott betegségtől és körülményektől függően a genetikai tanácsadás feladata lehet a születés előtti diagnózis(ok) elkészítése, a lombik bébi programban való együttműködés, a szüléssel, illetve a művi meddőséggel kapcsolatok információk szolgáltatása is.

Normál körülmények között átlátszó folyadék, amely az agykamrákban termelődik, és az agy és a gerincvelői üregeket tölti ki.  tiszta, Mennyisége felnőttekben kb. 140 mL. A gerincvelői folyadékot gerinccsapolással nyerik, és vizsgálatával több betegség is diagnosztizálható.

A szénhidráttartalék alapvető formája. Minden állati és emberi sejtben megtalálható. A legtöbb glikogén a májban és az izomban van.

A vérben található fehérjék egyik csoportja.

Az emlőmirigyek kóros megnövekedése férfiaknál.

A testszövetek és az immunrendszer válasza a szervezetet ért sérülésre, fertőzésre vagy irritációra, amely rendszerint fájdalommal, duzzanattal, a bőr vöröses elszíneződésével, melegséggel jár együtt. A gyulladás súlyossága, időtartama és jellegzetessége függ a kiváltó októl, az egyén egészségi állapotától, és attól, hogy a szervezet melyik részén zajlik a gyulladás.

Olyan vizeletminta, amelyet adott időtartam alatt ürít a páciens. A gyűjtés megkezdése előtt mindig ki kell üríteni a hólyagot, majd ezt követően az összes vizeletet fel kell fogni. Ha a gyűjtés 24 órás időtartamra szól, a gyűjtés első frakciója a reggeli második vizelet lesz, míg az utolsó frakciója a következő nap első vizelete. A gyűjtött vizelettel végzett vizsgálatokhoz a laboratóriumnak ismernie kell az összes vizelet mennyiségét. Ehhez vagy a teljes vizeletmennyiséget el kell juttatni a laboratóriumba, (ahol a mennyiséget megmérik), vagy meg kell mérni a mennyiséget (akár súlymérés segítségével is), és fel kell jegyezni a kérőlapra. Ebben az esetben a vizeletből alapos keverés után elegendő 1-2 decilitert eljuttatni a laboratóriumba.

A vörösvértestek szétesése, amelynek során a sejtekből haemoglobin (vas-tartalmú festékanyag) szabadul fel.

Vastartalmú molekulák (haemosiderin) abnormális lerakódása a szövetekben. Ez az állapot gyakran olyan betegségekhez társul, amelyek a vörösvértestek fokozott szétesésével járnak (pl. thalassemia).

Olyan ellenanyagok, amelyek képesek különböző állatok vörösvértestjeihez kapcsolódni, és összecsapni (agglutinálni), azokat. Ezt a jelenséget a laboratóriumi vizsgálatokban is felhasználják, amikor olyan betegségeket mutatnak ki különböző állatokból nyert vörösvérsejt-szuszpenziók felhasználásával, amelyekben a betegségre jellemző heterophil ellenanyagok termelődnek.

Túlzott szőr- és hajnövekedés. Férfias szőrzet megjelenése nőknél.

Bonyolult vegyületek, amelyeket belső elválasztású mirigyek termelnek, és választanak el a szervezet vérkeringésébe. A hormonok specifikusan szabályozzák más szervek vagy sejtcsoportok - az úgynevezett célszervek - működését. (pl. az agyalapi mirigy által elválasztott növekedési hormon irányítja a csövescsontok növekedését.) A hormonok egyik felosztása szerint beszélhetünk szteroid hormonokról, (pl. ösztrogén, tesztoszteron, aldoszteron, kortizol), és nem-szteroid hormonokról. A hormonok elválasztását feedback mechanizmusok szabályozzák, és idegi átvivő anygok, úgynevezett neurotranszmitterek vesznek részt a hatás közvetítésében.

A normál értéknél magasabb vércukor szint. Gyakran jelez diabetes mellitus betegséget (cukorbetegséget), de más állapotokkal is együttjárhat.

A vérben a normál értéknél magasabb kálium szint. Gyakori tünetei közé tartozik az émelygés, hasmenés, izomgyengeség, súlyosabb esetekben a szív rendellenes működése. Előfordulhat vesebetegségben, de számolni kell vele bizonyos vízhajtók melékhatásként is.

A vér nagyfokú alvadékonyságával járó alvadási rendellenesség.

A vérben a normál értéket meghaladó koleszterin vagy triglicerid szint.

A lipoproteinek zsírszerű anyagot tartalmazó fehérjék. A hyperlipoproteinaemia a zsíranyagcsere folyamatában bekövetkezett rendellenesség(ek) miatt a normálnál magasabb koleszterin  és/vagy triglicerid tartalmú lipoprotein szint a vérben. A rendellenességek lehetnek öröklöttek (pl. öröklött hyperkoleszterinaemia), vagy szerzettek.

A normálnál gyorsabb ütemű, felfokozott sejtosztódás.

Fokozott pajzsmirigy működés, amely pajzsmirigy megnagyobbodással, szem-kidülledéses golyvával, a pajzsmirigy tumorával járhat együtt.

A vérben a normál szintnél alacsonyabb glükóz szint. Rendszerint a túl sok inzulin eredménye, amely vagy külső adagolás révén (diabetes mellitusban), vagy a pancreas (hasnyálmirigy) túlzott elválasztásának következményeként kerül a véráramba. Hypoglykaemiát okozhat az éhezés is. A tünetek közé tartozhatnak a következők: fejfájás, gyengeség, izgatottság, személyiségzavar. Súlyosabb, kezeletlen esetben öntudatvesztés és halál is előfordulhat. Elsősegélyként glükóz-bevitel javasolt.

A nemi belsőelválasztású mirigyek csökkent működése.

A normálnál alacsonyabb kálium szint a vérben. Gyengeséget, szívelégtelenséget eredményezhet. Okozhatják: diureticumok, éhezés, mellékvese-tumor, és más rendellenességek.

Az agyalapi mirigy csökkent elválasztó működésével járó kórkép.

A pajzsmirigy csökkent működéséből származó állapot.

A bőr és a szemfehérje (sclera) sárgás elszíneződése, amelyet a vérben felgyülemlő bilirubin epefesték okoz. A sárgaság számos betegség tünete lehet:, így pl.  (1) leggyakrabban az epét a bélbe szállító epevezeték elzáródása (pl. epekő által); (2) a máj megbetegedése fertőzés révén (hepatitis), alkoholizmus, mérgezés vagy egyéb okból; (3) súlyos anemia, amely során a vörösvérsejtek szétesése fokozott.

Olyan állapot, amikor a szervezet védett valamilyen betegséggel szemben. Az immunitás lehet természetes, (veleszületett), vagy az élet folyamán szerzett (pl. korábbi fertőzés vagy védőoltás eredményeként).

A szervezetbe bekerült idegen anyagok hatására a nyirokszövet által termelt fehérjeféleség, ellenanyag. Szerkezetük alapján 5 nagyobb csoportba oszthatók: IgA, IgD, IgE, IgG és IgM.

Az immunoglobulinok öt osztályának egyike, az egyik leggyakoribb immunoglobulin féleség. Megtalálható a szervezet váladékaiban, a gyomor-bélrendszer nyálkahártyájában, a  légzőszervekben, a nyálban és a könnyben is.

Az immunoglobulinok öt osztályának az egyike. A szérumban kis mennyiségben van jelen, szerepe valószínűleg az allergiás reakciókban van.

Az immunoglobulinok öt osztályának az egyike, leginkább a bőrben és a nyálkahártyákban fordul elő. A környezeti antigének elleni védelemben, a bőrkiütéssel járó allergiás reakciókban van szerepe.

Az immunoglobulinok öt osztályának az egyike. A szervezetben széleskörben megtalálható. A fő antitest-védelmet biztosítja a baktériumok behatolásakor és más antigének bejutásakor a szervezetbe.

Olyan vegyület, anyag, amely képes a szervezet immunválaszának csökkentésére.

A szervezet egyik legfontosabb, a külső (mikroorganizmusok és egyéb idegen anyagok behatolásával megvalósuló) támadásokkal szembeni védekező reakcióinak (immunválasz) összefoglaló elnevezése. Két fő mechanizmusa az u.n. B limfociták és az antitest termelődés útján létrejött humorális, továbbá az u.n. T limfocitáknak a behatoló "támadókkal" közvetlen kölcsönhatást kialakító sejt-közvetített immunválasz.

Az az állapot, amikor a szervezet az őt ért fertőzést követően csak csökkentett immunválaszra képes. Az immunszuppressziót kiválthatják bizonyos betegségek, (pl. HIV-fertőzöttség), gyógyszerek (pl. kemoterápiás vegyületek, vagy szervátültetésnél a kilökődés gátlására használt szerek) is.

1. Mikroorganizmus bekerülése a szervezetbe, ahol elszaporodhat és betegséget okozhat. 2. Betegség, amelyet mikróbák (pl. egyes baktériumok) okoznak.

A szövetek megkeményedése, elmeszesedése, amelyet a kalcium-sók lerakódása okoz. A meszesedés gyakran az adott szövet vagy szerv (pl. vese, vagy artériák) kóros működéséhez vezet. A folyamatot előidézheti a hormonok, a D-vitamin, a kalcium és más  ásványi anyagok egyensúlyának felbomlása a szervezetben.

A Gonorrhea fertőzés egyik közismert elnevezése, más néven tripper. 

1. Az artériákhoz illetve vénákhoz csatlakozó, igen szűk keresztmetszetű véredények. Az egysejt vastagságú, igen vékony (kb. 0,008 mm) kapillárisfalon keresztül történik meg az oxigén és a tápanyagok leadása az arteriolákból a szövetekbe, valamint a széndioxid és a salakanyagok leadása a szövetekből a venulákba. 2. Bármilyen hajszálvékony cső a szervezetben, amelyben nyirok vagy más anyag áramlik.

Kémiai kötésféleség, amikor egy vegyület molekulái szerkezetüknek köszönhetően körbefognak egy-egy kisebb molekulát, iont. A kelátképző ágensek alkalmazásával lehetőség van bizonyos anyagoknak, elsősorban fém-ionoknak (pl. mérgezést okozó ólomnak és vasnak) a szervezetben való megkötésére és eltávolítására. A kelátképzőket hasznosnak gondolták az atherosclerosis kezelésében is, ez az elgondolás azonban nem bizonyult helytállónak.

Ketontestek felhalmozódásával együttjáró acidózis. Leggyakrabban a nem megfelelően karbantartott diabetes mellitusban szenvedőknél fordul elő. Jellemző az acetonos lehelet, émelygés, hányás, rövid, szaggatott légzés, zavarodottság, - és ha nem kezelik - a kóma (diabetikus kóma). A kezelés magába foglalja az inzulinszint, valamint a folyadék- és elektrolitháztartás normalizálását.

Az emberi szervezet idegrendszere két részre osztható: központi és perifériális idegrendszer. A központi idegrendszert az agy és a gerincvelő képezi; ezek a szervezet működésének fő összehangoló és ellenőrző szervei. A központi idegrendszer adja az információt a perifériális idegrendszernek, és fogadja az onnan jövő jelzéseket. A központi idegrendszer szerkezetileg és a hozzá kötődő funkciót illetően két részre osztható: a szürke állományra, (amelyet elsősorban idegsejtek és más sejtek lakotnak), és fehér állományra, (amely elsősorban idegrostokból és a gerincvelői folyadékkal kitöltött kamrákból áll).

A sejtmagban lévő, fonalszerű anyag, amely az örökítő tényezőket (géneket) hordozza. A gén anyagát jelentő DNS-ből (dezoxiribonukleinsavból) és fehérjéből (leginkább hisztonból) áll. Az ember testi sejtjei 23 pár (46 darab) kromoszómát tartalmaznak. A 23 párból 22 ún. homológ párt képez, míg a 23. a nemi kromoszómapárr. A kromoszómapárok egyik tagja az egyik szülőtől, a másik tagja a másik szülőtől származik.

Amikor egy vizsgálat eredményét annak tulajdonságával, nem pedig számadataival jellemezik. pl. a fehérvérsejtszám eredményére az orvos csak annyit mond, hogy "magas", vagy pl. a terhességi vizsgálat eredménye "pozitív".

Amikor a vizsgálat eredményét számérték és mértékegység megadásával közlik. pl. a vércukor értéke 7,8 mmol/L.

A fehérvérsejtek azon csoportja, amelyre a nem-lebenyezett sejtmag a jellemző. Normál állapotban a lymphocyták a felnőtt szervezetben lévő fehérvérsejteknek kb. 25%-át képezik, ez a mennyiség fertőzés esetén jelentősen megemelkedhet. A lymphocytákat a nyirokszövet termeli, és két nagy csoportjukat tartják számon: a B-sejteket, amelyek a humorális immunválasz fő végrehajtói, (felismerik az antigéneket és specifikus ellenanyagot termelnek ellenük), és a T-sejteket, amelyek a sejtek által közvetített immunválaszban vesznek részt, (immunológiailag aktív vegyületeket választanak el, és segítik a B-sejteket a működésükben.)

Rosszindulatú. A szervezetre veszélyes, az állapot rosszabbodásához, gyakran halálhoz vezető folyamat jellemzésére használt jelző. Gyakorta használják azon rákféleségek jellemzésére, amelyek behatolnak a környező szövetekbe, és áttétet képeznek más szervekben.

Az emlő szöveteinek megjelenítése röntgen-felvételen.

Az emlők röntgennel végzett vizsgálata, amelynek célja leginkább a jóindulatú vagy rosszindulatú elváltozások kimutatása. A rendszeres mammographiás vizsgálat minden nő számára ajánlott, azok számára pedig különösen nem elhanyagolható, akiknél valamilyen oknál fogva nagy esélye van az emlőrák kialakulásának.

Rendellenes terhességi forma, amely a terhességek kb. 2%-ában fordul elő. A megtermékenyített petesejt, embrió a méhen kívül, leggyakrabban (kb. 90%) a petevezetékben, ritkábban a petefészken vagy a hasüregben tapad meg. Az embrió fejlődésével a petevezeték felszakad, és/vagy egyéb vérzéssel járó komplikáció lép fel, amely legtöbbször sűrgős sebészeti beavatkozást igényel.

A vesék fölött elhelyezkedő, hormonokat elválasztó, háromszög alakú mirigypár. Két funkcionális részre osztható: a kéregállományban a szervezet számára nélkülözhetetlen hormonok (kortizol, aldoszteron), míg a belső, ún. velőállományban az ú.n. katecholaminok (adrenalin, noradrenalin) szintetizálódnak, és választódnak el a szervezetbe.

A mellékvese diffúz, nem körülhatárolható megnagyobbodása.

Anyagcsere. A szervezetben lezajló, összetett fizikai és kémiai folyamatok összessége, amely magában foglalja a tápanyagfelvételt, a felvett tápanyagok átalakítását, az energianyerő folyamatokat, a különböző molekulák felépítését és lebontását, a salakanyagok eltávolítását, és még sok más, a szervezet működését lehetővé tevő folyamatot. Az anyagcserének két fő fázisa van: A felépítés (anabolismus), amikor energia-befektetés révén a kismolekulákból nagyobb, összetettebb molekulák épülnek fel, amelyek végülis a szöveteket, szerveket alkotják, és a lebontás (katabolismus), amelynek során a nagyobb molekulák energia-felszabadulás mellett kisebb molekulákra bomlanak.

Áttétképzés. Az a folyamat, amikor a rák a keletkezés helyétől távol, más szervekben is megjelenik. A terjedés gyakorlatilag a véráramlás, és/vagy nyirokszövetáramlás révén következik be.

A fehérvérsejtek egyik csoportja, amelynek fő funkciója a baktériumok és más, a szervezetbe bekerült részecskék bekebelezése és lebontása.

Váz-izomrendszeri. A testet alkotó csontok, izmok, ízületek, ínszalagok összessége, amelyek a test tartásában és a mozgásban játszanak szerepet.

A genetikai struktúrában bekövetkező változás. Lehet spontán bekövetkező vagy indukált mutáció. (Indukált mutáció jöhet létre pl. bizonyos sugárzások vagy úgynevezett mutagén vegyszerek hatására.)

A pupilla tágulatát előidéző szer. A szem vizsgálatánál illetve egyes szembetegségek kezeléséhez használják. Ilyen szer pl. az atropin.

A myeloma multiplex a csontvelő betegsége, amely egy időben a szervezet különböző csontjait érintheti. A betegségre jellemző, hogy a csontvelőben számos tumoros góc alakul ki. A tumor a csontvelő bármely sejtjéből képződhet.

Az idegrendszert és a belső elválasztású mirigyeket egyaránt magába foglaló (működés).

1. Közömbös vegyhatású festékekkel reagáló. 2. A granulocyta fehérvérsejtek egyik csoportja. Fő funkciójuk a baktériumok és sejttörmelékek bekebelezése, lebontása. Számuk heveny fertőző gyulladáskor, egyes rosszindulatú szövetképződés (rák) esetén, és néhány más betegségben jelentősen megemelkedhet.

A nem-fémekhez tartozó elem, amely minden fehérje (protein)  alkotórésze, és megtalálható számos egyéb szerves molekulában is. A nitrogén minden élő szervezet nélkülözhetetlen része, a fehérjéken kívül a nukleinsavak és más, biológiailag aktív molekulák fontos alkotórésze.

Nem tapintható. (pl. pulzus).

Olyan, általában vírusból származó gén, amely a megfertőzött sejtben rosszindulatú folyamatokat képes elindítani. Számos oncogént azonosítottak az emberi szövetekben mint a rák lehetséges okozóját. Az oncogéneken kívül intenzív kutatás folyik az úgynevezett anti-oncogének azonosításban: Ezeket a rák kezelésében lehetne felhasználni. Egyes oncogének a normál fejlődésben és növekedésben is szerepet játszhatnak, ha azonban megsérülnek illetve mutációt szenvednek, rákos folyamatok elindítói lehetnek.

Más néven oxidatív sérülés.

A szervezet sejtjeiben a szabad gyökök hatására bekövetkező változás. A szabad gyökök egyik csoportjában olyan oxigén atomok vannak, amelyeken egy szabad elektron kering. Ez igen reaktívvá teszi az atomcsoportot, amely képes olyan sérüléseket okozni a sejtekben, amely a sejt pusztulásához vezet. A szervezet saját antioxidánsai (pl. E-vitamin) vagy a táplálékkal bevitt mesterséges antioxidánsok képesek megkötni a szabad gyököket, megvédve ezáltal a sejteket a sérüléstől.

Nem a gyomor-bélrendszeren keresztül. Parenterális gyógyszerelés például, amikor egy gyógyszert nem a szájon át, hanem a bőr alá, az izomba vagy közvetlenül a vénába juttatják be.

1. A bőrön vagy a nyálkahártyán kiemelkedő, lapos felszínű folt; 2. Az atherosclerosis (érelmeszesedés) során az artériák falára történt lerakódás; 3. A nyálból és baktériumokból a fogra történt lerakódás, amely a fogszuvasodás alapját képezi.

A vér és a nyirok sejtmentes, sárgás színű, folyékony része, amely vizet, elektrolitokat, szénhidrátokat, fehérjéket és zsírokat tartalmaz. A plasmában úsznak a vér sejtes elemei, a vörösvértestek, fehérvérsejtek és thrombocyták. A sejtes elemek szállításán kívül a plasmának fontos szerepe van a víz és elektrolit-, valamint a sav-bázis háztartás egyensúlyának fenntartásában, és az anyagcsere folyamán képződött salakanyagok szállításában.

Azonos vagy nagyon hasonló kémiai egységek sokszoros összekapcsolódásával létrejött három dimenziós struktúra, amelynek jellegzetes fizikai tulajdonsága nagyban eltér az alkotórészek tulajdonságaitól.

A vörösvértestek számának kóros emelkedése. Gyakran társul tüdő- és/vagy szívbetegséghez. Jellemző a tartósan magas hegyeken élők vérképér, de számos esetben az oka ismeretlen.

Hátsó oldali.

Megelőző, elhárító. A preventív orvoslás a betegség kialakulásának megelőzésére irányul. Ide tartozhatnak pl. az immunizáció, a különböző szűrőprogramok, a betegségmegelőző gyógyszerek szedése, de preventív intézkedést jelent pl. a maláriát terjesztő szúnyogok írtása is.

A prion a "proteinaceous infectious particle" (proteinszerű fertőző részecske) szavak rövidítéséből -on végződéssel ellátva keletkezett betűszó. A normál protein szerkezetétől eltérő felépítésű, csak fehérjéből álló molekula. Mivel genetikai anyagot (RNS-t vagy DNS-t) nem tartalmaz, a vírusoktól eltérően nem képes megsokszorozni magát. A normáltól való eltérő szerkezete miatt enzimekkel nem bontható kisebb részekre. Számos állatban több féle betegséget okozhat, melyek közül a szarvasmarhák szivacsos agysorvadása (BSE) és az ember Creutzfeldt-Jacob betegsége (CJD) a legismertebb.

Egy betegség megelőzésére irányuló (tevékenység).

Fehérjék. Összetett molekulaféleségek csoportja, amelyeket alapvetően szén, oxigén, hidrogén, nitrogén alkot, de tartalmazhatnak ként, foszfort, ritkábban egyéb elemeket is. A fehérjéket a táplálékkal felvett aminosavak alkotják, amelyek ún. peptid-kötéssel kapcsolódnak össze. A proteinek a szervezetben struktúrális és funkcionális szereppel rendelkeznek. Kimondottan struktúrális  fehérje pl. a keratin (haj, köröm), funkcionális fehérjék elsősorban az enzimek, és a fehérje típusú hormonok.

Véletlenszerű, nem eltervezett. Az a vizelet minta, amelyet nem egy előre meghatározott időben, hanem alkalomszerűen vesznek le. (Vesd össze pl. 24 órás gyűjtött vizelet.)

A szervezetben normál körülmények között egyensúly van a savi és lúgos tulajdonságú vegyületek között. Ezt az egyensúlyt a vér puffer rendszere, a tüdő és a vese reguláló mechanizmusa tartja fenn. Az utóbbiak olyan vegyületeket bocsájtanak ki, amelyek meggátolják a vérben és más szövetekben a túlzott savasodást (acidózist) vagy lúgosodát (alkalózist). Normál sav-bázis egyensúly esetén a vér kémhatása a pH-skálán 7,35-7,45 között van.

Vérmérgezés. A szövetek szétesése valamilyen fertőzés, baktérium-toxin hatására.

Használatos még "vérmérgezésként" is.
A szervezet általános fertőzöttségét jelenti. Súlyos állapot, amelyet valamilyen kórokozó mikroorganizmus okoz azáltal, hogy a vérárammal a szervezetben általánosan elterjed és elszaporodik. A septikaemia leggyakoribb tünetei: láz, hidegrázás, émelygés, hasmenés, fejfájás. A kezelés antibiotikumok alkalmazásával történik.

Spirális alakú, önálló mozgásra képes mikroorganizmusok. Idetartoznak pl. a szifiliszt vagy a leptospirosist okozó kórokozók is.

Olyan antibiotikum, gyógyszer, amely sok féle mikroorganizmus ellen hatásos.

A szerves vegyületek olyan csoportja, amelyek szénből, hidrogénből és oxigénből épülnek fel. Idetartoznak a szervezet fő energiaforrásait képező cukrok és a keményítő is. A táplálékkal felvett szénhidrátok glukózzá alakulnak, amelyek lebontása során energia szabadul fel, melyet az adenozintrifoszfát (ATP) tárol. A szénhidrátokat a fotoszintézis során a zöld növények állítják elő, az emberek a gabonamagvak illetve őrleményeik, a gyümölcsök, zöldségek elfogyasztásával veszik fel azokat. A felvett szénhidrátot vagy azonnal felhasználják, vagy állati keményítő (glikogén) formájában tárolják.

A szervezet egészét, nem csak egyes részét érintő (folyamat).

Testi sejtek. A szervezet sejtjei az ivarsejtek kivételével.

Mikroorganizmusok szaporítása szilárd vagy folyékony táptalajon. pl. baktériumok szaporítása agart tartalmazó Petri-csészében, zselatint tartalmazó kémcsőben, vagy húsleves szerű táptalajt (bouillont) tartalmazó palackban.

A testtömeg-indexet úgy kapjuk meg, hogy a kg-ban mért testtömeget elosztjuk a méterben mért testmagasság négyzetével. pl. egy 80 kg-os, 170 cm-es ember testtömeg-indexe: 80/(1,7)²=80/2,89=27,7 kg/m². Általában: a 25 alatti testtömeg-index a testmagasságnak megfelelő testsúlyra utal, 25 és 30 közötti érték túlsúlyt, a 30 fölötti elhízást valószínűsít. Fontos tudni, hogy ezek a határértékek nemtől és kortól is függnek!

A vérlemezkék (thrombocyták) számának tartós csökkenése. Gyakran valamilyen vérzéssel társul.

A véralvadás helyéről az alvadék egy része (thrombus) leszakad, és a vérárammal az érrendszer szűkebb helyéhez érve elzárja azt.

Véralvadék kialakulása az érrendszerben.

Egy nem megfelelően képződött véralvadék elzár egy véredényt, érszakaszt.

Valamilyen baktérium toxinja által okozott vérmérgezés (septicemia), amelynek olyan általános tünete van, mint pl. a láz vagy a hányás.

A vérben lévő fehérje féleség, amely megköti és szállítja a vas ionokat.

A szervezetben keringő vér egy kis részének eltávolítása, majd helyettesítése egy másik személy (donor) vérével. Speciális esetben már a magzat transzfúziója is szükségessé válhat (intrauterin transzfúzió), de gyakran szükség van az újszülöttek transzfundálására is, amellyel a keringő Rh és ABO antitesteket, valamint a szétesett vörösvértesteket cserélik ki normális kapacitású oxigénszállító vérre.

A Gonorrhea fertőzés egyik közismert elnevezése, más néven kankó.

Olyan szöveti növekedés, amelyet a kontroll nélküli, felfokozott sejtosztódás jellemez. A tumorok lehetnek jóindulatúak illetve rosszindulatúak, jól körülhatárolhatók illetve invazívok.

1. A fehérjék egyik fő lebomlási terméke, amely - többek közt - a vizelettel kiürülve  a nitrogéneltávolításban játszik fő szerepet. 2. Vízhajtó hatású vegyület, amelynek alkalmazásával az agyi-gerincvelői és a szem folyadéknyomása csökkenthető.

Elölt vagy legyengített mikroorganizmusokat, vagy azok kivonatát tartalmazó oltóanyag, amely a szervezetbe juttatva bizonyos betegséggel szemben aktív immunitást idéz elő.

Egy véna elzáródása véralvadék (thrombus) által, amely a keletkezési helyéről vált le, és akadt meg a vénában.

Nemi érintkezéssel, illetve a nemi szervek érintkezésével kapcsolatos (mint pl. a nemibetegségek esetében).

Igen kisméretű részecskék, amelyek szorosan véve nem sorolhatók az élők közé, nem mutatnak életjelenségeket, de képesek reprodukál(tat)ni magukat az élő sejtekben.  A virion egy olyan részecske, amely nukleinsav (RNS vagy DNS) magból és capsidnak nevezett fehérjeburokból áll. Behatolva a gazdasejtbe a vírusok a gazdasejt funkcióit használják fel saját nukleinsavjuk és fehérjéjük szintézisére, új vírusrészecskék létrehozására. Az új vírusrészecskék felszaporodásakor a gazdasejt szétesik, a vírusok a sejtközötti térbe kerülnek készen arra, hogy újabb gazdasejtet fertőzzenek meg. Közismert, hogy az élőlények, köztük az ember számos megbetegedését vírusok okozzák.

Szerves vegyületek, amelyek igen kis mennyiségben szükségesek a normális növekedéshez, fejlődéshez, anyagcseréhez. Néhány kivételtől eltekintve az emberi szervezet nem tudja szintetizálni, ezért a táplálékkal kell felvenni őket. Ha nincs megfelelő mennyiségű vitamin a szervezetben, jellegzetes hiánybetegség lép fel. A vitaminokat alapvetően két csoportra szokták osztani: vízoldékonyak és zsíroldékonyak. A vízoldékonyak közé tartozik a B-vitamin komplex és a C-vitamin, a zsíroldékonyak közé az A, D, E és K-vitamin.

Egy vizsgálat vagy eljárás normális vagy negatív eredményt ad, miközben ténylegesen kóros állapot áll fenn. Egy vizsgálatot kellően érzékenynek (szenzitívnek) tartunk, ha az álnegatív eredmények előfordulása minimális. A nem kellően érzékeny (inszenzitív) vizsgálatnál az álnegatív eredmények gyakorisága magas; az ilyen meghatározásoknál még negatív eredmények esetén sem lehet kizárni a betegséget. Például egy elektrokardiogram a szívbetegséget illetően viszonylag kis érzékenységű, ugyanis számos szívkoszorúér-betegségben, de még szívinfarktusban szenvedőnél is negatív eredményt mutat. Ennél sokkal érzékenyebb a komputertomográf (CT), vagy a magmágneses rezonancián alapuló vizsgálat, amelyek jóval kevesebb esetben adnak álnegatív eredményt.

Egy vizsgálat vagy eljárás a normáltól eltérő értéket vagy pozitív eredményt ad, miközben ténylegesen nem áll fenn kóros állapot. Egy vizsgálatot kellően specifikusnak tartunk, ha az álpozitív eredmények előfordulása minimális. A nem kellően specifikus vizsgálatnál az álpozitív eredmények gyakorisága magas; az ilyen meghatározásoknál a betegség diagnosztizálása kétséges. Például a vizeletből történő terhességi vizsgálatok egyes fajtái nem kellően specifikusak: többféle zavaró anyag is (vér, hüvelyváladék, különböző szennyeződések stb.) álpozitív eredményt okozhatnak. Ezzel szemben a szérumból történő terhességi meghatározások nemcsak kellően érzékenyek, de jó a specificitásuk is.

Az a pont, ahol két vagy több csont találkozik. Az ízesülés lehet nem-mozgatható (pl. a koponyacsontoknál), korlátozottan mozgatható (pl. a csigolyáknál), és szabadon mozgatható (pl. a csuklónál, térdnél).

A sejtek közötti térben kórosan felgyülemlő testfolyadék. Leggyakrabban közvetlenül a bőr alatt, vagy testüregekben (pl. hasüregben), vagy szervekben (pl. tüdő) fordul elő. Az okok között leginkább sérülések, szívbetegség, vesebetegség, cirrhosis és allergia szerepel. A kezelés a vizenyőt kiváltó októl függ. Leggyakrabban ágyban fektetést, vizelethajtó gyógyszereket, sómegvonást alkalmaznak.

A petefészek (és kisebb mértékben a mellékvesék és herék) által  termelt női nemi hormonok összefoglaló neve, beleértve az ösztradiolt, az ösztront és az ösztriolt is. Nőkben az ösztrogének szabályozzák a menstruációs ciklust és a másodlagos nemi jellegek kialakulását (pl. a mellek fejlődését a serdülőknél). Különböző neveken árult szintetikus ösztrogén készítményeket használnak a rendszertelen menstruációs ciklusok, a korai menopausa, a prosztata carcinoma kezelésére, valamint a szájon át szedhető fogamzásgátlószerek hatóanyagaként. Az ösztrogének tartós szedése véralvadási zavarokhoz vezethet, és összefüggésbe hozható bizonyos tumorok kialakulásával is, ezért a hosszantartó alkalmazás nem ajánlott.

Vörösvértestek szétesésével járó állapot újszülöttekben. A kihordás során a magzatból a terhes nő vérébe a méhlepényen keresztül olyan vörösvértestek kerülhetnek be, amelyekben az apától örökölt antigének vannak, és így az anya szervezete számára testidegenek. Előfordul, hogy az anya szervezete ezekkel az antigénekkel szemben ellenanyagokat, antitesteket termel, amelyek a méhlepényen átjutva károsítják a magzat vörösvértestjeit, és a magzat haemolitikus betegségéhez vezetnek. Hasonló folyamat játszódhat le akkor is, ha a terhes nő testidegen antigént tartalmazó vérátömlesztésben részesül.

A természetesen meglévő vércsoport ellenanyagok, vagy a korábbi vérátömlesztést követően kialakult antitestek már az első magzatot is károsíthatják, míg azok az ellenanyagok, amelyek a magzat vércsoportjával szemben termelődnek, az első magzatra nincsenek hatással, csak az ezt követő magzatok fejlődését befolyásolhatják.

Az újszülöttek haemolitikus betegsége súlyos állapot, és előfordulhat, hogy a magzat azonnali vércserére szorul az életben maradáshoz..Szerencsére a haemolitikus betegség előfordulása nagymértékben csökkenthető, ha az anyának a terhesség megfelelő szakában Rh-immunglobulint adnak, megakadályozva ezáltal a természetes Rh-antitestek kialakulását.