A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult: 14.08.2017.

Mi ez a betegség?

A Wilson-kór a rézanyagcsere zavarával járó örökletes betegség. Az érintett egyének szervezetében a réz nagy mennyiségben halmozódik fel, elsősorban a májban és az agyban. A réz a szervezet számára szükséges nyomelem, melyhez a táplálékkal jutunk hozzá. A réz számos enzim alkotórésze, melyek többek között a vasháztartás irányításában, a kötőszövetek kialakításában, a sejtszintű energiatermelésben, a melanin termelésében és az idegrendszer működésében vesznek részt. A réz a bélrendszerből felszívódva egy szállító fehérjéhez kötődik, így jut el a májba, ahol felhasználódik, vagy elraktározódik. A felesleges réz kiválasztódik az epébe, és a széklettel távozik a szervezetből. Normál körülmények között a vérkeringésben lévő réz mintegy 95%-a a cöruloplazmin nevű fehérjéhez kötődik. A cöruloplazmin a vasháztartás szabályozásában játszik szerepet, és a májban termelődik.

A Wilson-kór autoszomális recesszív betegség, akkor alakul ki, ha az egyén mindkét szülőjétől kóros gént örököl. Azokat, akiknél csak az egyik gén kóros, hordozóknak nevezzük, tünetmentesek, de a kóros gént továbbadhatják a gyermekeiknek. A Wilson-kór kialakulásáért felelős mutáció az ATP7B génben történik. A gén egyrészt a réz cöruloplazminba építéséhez szükséges, másrészt a felesleges réz epébe történő kiválasztódásához. Ha mindkét gén hibás, a vér cöruloplazmin-szintje igen alacsony, a réz pedig nagy mennyiségben halmozódik fel a májban. A felhalmozódott réz károsítja a májsejteket, kijut a keringésbe, és a szervezet más részein is lerakódik, például az agyban és a vesékben. A vérben keringő szabad (fehérjéhez nem kötött) réz oxidatív károsodást okoz a sejtekben. A Wilson-kóros betegeknek májfunkciós zavarokra és idegrendszeri károsodásra utaló tüneteik vannak. A betegség súlyossága az azt kialakító génmutációtól függ.

Az Egyesült Államokban nagyjából minden 30 000 ember közül egy szenved Wilson-kórban, és minden 90 közül egy a betegség hordozója. Az ATP7B génnek jelenleg mintegy 40 normál variánsát ismerjük, és több mint 400 mutációt, mely a betegséget létrehozhatja. Ezek többsége igen ritka, míg egyes mutációk a különféle etnikai csoportokban sokkal gyakrabban fordulnak elő. Az érintett egyének hordozhatnak azonos, vagy eltérő mutációt a két kóros génen.

A májérintettséggel járó Wilson-kór esetében a tünetek már kora gyermekkorban kialakulnak; akiknél inkább az idegrendszer érintett, a neurológiai és pszichiátriai jellegű tünetek inkább csak serdülőkorban, vagy fiatal felnőttkorban jelennek meg. (Az idegrendszeri tünetek megjelenési ideje nagy szórást mutat: van, hogy már hároméves korban megvannak, és olyan eset is, hogy ötvenéves kor felett alakultak ki.)

A réz lerakódása a májban heveny és idült gyulladást, illetve ezek előrehaladtával cirrhosist okoz. Ennek tünetei lehetnek:

  • sárgaság

  • fáradékonyság

  • hasi fájdalom

  • hányinger

  • ascites (folyadék felszaporodása a hasüregben)

Idegrendszeri érintettség esetén a tünetek lehetnek:

  • disztónia (végtagrángás, akaratlan mozgások)

  • merev arcizmok

  • remegés

  • rendellenes szemmozgások

  • megváltozott testtartás

  • a járás, a beszéd és a nyelés nehezítettsége

Viselkedésbeli változások is kialakulhatnak, úgymint depresszió, üldözési mánia, ingerlékenység, kényszeres tünetek, agresszió és a figyelem beszűkülése.

A májérintettséggel rendelkezők felénél, az agyi érintettséggel rendelkezők 90%-ánál figyelhető meg az ún. Kayser-Fleischer gyűrű, mely a réz lerakódása miatt alakul ki a szem szaruhártyájában. A Kayser-Fleischer gyűrű jelenléte réslámpás vizsgálattal igazolható. A betegek egy részénél vérszegénység is kialakul.

Kezelés nélkül a Wilson-kóros beteg állapota az idő előrehaladtával fokozatosan romlik, a betegség halálos kimenetelű. Korai felismerés és kezelés mellett azonban az érintettek közel normális életet élhetnek. A kezelés előtt kialakult máj-, és központi idegrendszeri károsodás is javulhat, de általában tartósan megmarad.

 

Vizsgálatok

A vizsgálatok célja a Wilson-kór felismerése, súlyosságának megállapítása, a betegségben ténylegesen szenvedők elkülönítése a hordozó állapottól, a máj-, és idegrendszeri zavarok egyéb lehetséges okainak kizárása és a kezelés hatásosságának ellenőrzése. Megállapítható a betegség, vagy a hordozó állapot olyan családtagoknál is, akik (még) tünetmentesek, illetve prenatális (születés előtti) diagnosztika is lehetséges.

Laboratóriumi vizsgálatok
Biokémiai vizsgálatok – A mintavételkor különös gondot kell fordítani arra, hogy az rézzel ne szennyeződjön. Normálistól eltérő szérum rézszint esetén a vizsgálatot javasolt megismételni. A hordozók laboreredményei hasonlóak lehetnek a még tünetmentes betegekéihez. Egyéb betegségek hatására is kialakulhat réztöbblet és magasabb rézszint a vérben. A Wilson-kór akut formáját nehéz lehet egyéb eredetű májgyulladásoktól elkülöníteni. A laborvizsgálatok közé tartozik:

  • Cöruloplazmin – Wilson-kór esetében a cöruloplazmin szintje általában alacsony, de a májérintettséggel rendelkező betegek 40%-ában és az idegrendszeri érintettséggel rendelkező betegek 5%-ában normál cöruloplazmin-szintet találtak

  • Szérum összes réz – Wilson-kórban általában csökkent

  • Szérum szabad réz (nem cöruloplazminhoz kötött) – diagnózis és követés során egyaránt vizsgálják; általában emelkedett

  • 24 órás vizelet réz – diagnózis és követés során is vizsgálható, általában emelkedett

  • Rézlerakódás a májban – szövettani mintavétel során a májból nyert mintában a lerakódott réz kimutatása (a rézlerakódás a májban nem egyenletes; a vizsgálat negatív volta önmagában még nem zárja ki a Wilson-kór jelenlétét)

Molekuláris genetikai vizsgálatok – Igen speciális vizsgálatok, elvégzésükre csak néhány, erre szakosodott referencia-, vagy kutatólaboratóriumban van lehetőség. A vizsgálat kimutatja a Wilson-kór jelenlétét és az azt létrehozó genetikai eltérést (mutációt). A hordozó állapotra is fényt derít. A kimutatott mutáció alapján a betegség várható súlyosságára is lehet következtetni, de az egyes betegekben konkrétan kialakuló szervi érintettség, szövődmények természetesen nem jósolhatók meg részletesen. A betegség súlyossága egy családon belüli érintetteknél, ugyanazon mutáció megléte esetén is nagyon változatos lehet.

  • ATP7B gén
    - Az egyes régiókra, illetve etnikai csoportokra jellemző mutációk panelekben vizsgálhatók.
    - Ha a betegben sikerült azonosítani a betegséget okozó mutációt, a családtagok vizsgálata is javasolt.
    - Egyes esetekben az egész gén szekvenálásával lehet csak megtalálni a mutációt. A génszekvenálás az elérhető legalaposabb vizsgálat.

 

  • Linkage analízis – Az ATP7B gén körüli DNS-szakaszokban tárolt genetikai információ összehasonlítása az érintett családtagban, szüleiben és testvéreiben (a családtagoktól is mintavétel szükséges)

    •  

Egyéb tesztek, melyek alapján a szervezet általános állapota felmérhető:

  • Teljes metabolikus panel

  • Vérkép

  • Májpanel

Nem laboratóriumi vizsgálatok

  • Szemvizsgálat – réslámpás vizsgálat a szaruhártyán esetleg meglévő Kayser-Fleischer gyűrűk jelenlétének igazolására

  • Fizikális vizsgálat, egyéni és családi kórtörténet

  • Mágneses rezonanciás képalkotó (MRI) vizsgálatok

  • Computertomográf (CT)

 

 

 

Kezelések 

A Wilson-kór nem előzhető meg, és nem gyógyítható, de megfelelő kezeléssel jól egyensúlyban tartható. A tünetek, esetleges szövődmények, és a kezelésre adott válasz jelentős egyéni különbségeket mutat, még egyazon családon belül, azonos mutáció esetén is.

A kezelés célja a réz felhalmozódásának megakadályozása, ezáltal a megfelelő máj-, idegrendszeri és vesefunkciók megőrzése, illetve a betegség és a kezelés szövődményeinek elkerülése.

A tünetmentes betegek esetében is szükséges kezelés, hogy a réz felhalmozódását és ezáltal a tünetek kialakulását megelőzzük. A betegség hordozóit nem szükséges kezelni, azonban genetikai tanácsadás szükséges a számukra.

A Wilson-kóros betegeknek rézben szegény diétát kell tartaniuk. A gyógyszeres kezelés elsősorban kelátképző ágensekkel (D-penicillamin, trientin) történik, melyek elősegítik a réz kiválasztását a vizelettel, és így az kiürülhet a szervezetből. A mellékhatások elkerülése érdekében a betegeket rendszeresen ellenőrizni kell. A kelátképzők ugyanis csökkenthetik a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék számát, okozhatnak hányingert, lázat és bőrelváltozásokat. Egyes betegeknek hosszú távú gyógyszeres kezelésre van szükségük, míg más esetekben a rézraktárak normalizálódása után már a cink-terápia is elegendő. A nagy dózisban alkalmazott cink gátolja a réz felszívódását.

A rézben szegény diétát a betegnek egész életében tartania kell, és ugyanúgy élethosszig van szükség a gyógyszeres kezelésre is. A kezelés módja változhat, de megszakítani semmiképpen sem szabad. A kezeletlen Wilson-kór halálos kimenetelű, és a már kialakult szervkárosodások általában nem fordíthatók vissza. Néhány különösen súlyos esetben segíthet a májátültetés.

A máj- és egyéb szövetkárosodások kialakulásának megelőzésében az antioxidánsok, mint pl. az E-vitamin is hasznosak lehetnek.

 

 

Felhasznált forrásmunkák

MEGJEGYZÉS: A jelen cikk az eredeti, az Amerikai Egyesült Államokban kiadott, a Lab Tests Online szerkesztő bizottsága által rendszeresen felülvizsgált írás magyar nyelvre fordításával, és a magyar viszonyokhoz történő adaptálásával készült. A cikk alapját az irodalomjegyzékben felsorolt írások és a szerkesztő bizottság tagjainak szakmai tapasztalatai képezik. A cikk tartalmát mind az amerikai, mind a magyar szerkesztő bizottság időszakonként ellenőrzi, frissíti, ha szükséges újabb irodalommal kiegészíti. A kiegészítő forrásmunka a régiektől megkülönböztetve kerül közlésre. A legutolsó frissítés dátuma a cikk alján látható. 

A hivatkozott honlap címek a cikk írásakor valódi, működő honlapok voltak, hivatkozásuk nem reklám célból, hanem referenciaként szolgál. Az idők során a honlapok megváltozhatnak, tartalmuk elavulhat, ezt a Lab Tests Online szerkesztő bizottságai nem ellenőrzik. Ha egy címszó keresésekor egy link nem működik, célszerű felkeresni az eredő honlapot (pl. www.nih.gov vagy www.oek.hu), és ott keresni a kívánt szót.

S1
Clarke, W. and Dufour, D. R., Editors (2006). Contemporary Practice in Clinical Chemistry, AACC Press, Washington, DC. Garganta, C. Chapter 37, Inborn Errors of Metabolism. Pp. 425-440.

S2
Wu, A. (2006). Tietz Clinical Guide to Laboratory Tests, Fourth Edition. Saunders Elsevier, St. Louis, Missouri. Pp. 231, 233, 293, 1099, 1169.

S3
McMilln, G. and Roberts, W. (2007 July, Reviewed). Wilson Disease [9 paragraphs]. ARUP Consult [On-line information]. Accessed on: 7/17/07. Available FTP: http://www.arupconsult.com/Topics/GastrointestinalDz/WilsonDisease.html

S4
(2003 March). Wilson's Disease [5 paragraphs]. NDDIC [On-line information]. Accessed on: 7/17/07. Available FTP: http://digestive.niddk.nih.gov/ddiseases/pubs/wilson/

S5
Cox, D. and Roberts, E. (2006 January 24). Wilson Disease [107 paragraphs]. GeneReviews [On-line information]. Accessed on: 7/17/07. Available online

S6
Kirmse, B. (2006 August 11). Wilson's disease [22 paragraphs]. MedlinePlus Medical Encyclopedia [On-line information]. Accessed on: 7/21/07. Available FTP: http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/000785.htm

S7
The Wilson's Disease Association International. About Wilson's Disease [29 paragraphs]. [On-line information]. Accessed on: 7/21/07. Available FTP: http://www.wilsonsdisease.org/about%20wilsons%20disease.html

S8
Guide to Wilson's Disease [17 paragraphs]. EuroWilson [On-line information]. Accessed on: 7/21/07. Available FTP: http://www.eurowilson.org/?page=0&sousPage=0&langue=en

S9
Copper [11 paragraphs]. Merck Manual of Medical Information – Second Home Edition [On-line information]. Accessed on: 7/17/07. Available FTP: http://www.merck.com/mmhe/print/sec12/ch155/ch155c.html

S10
(© 2006-2007). Wilson Disease Testing [5 paragraphs]. ARUP Consult Testing Algorithms [On-line information]. Accessed on: 7/17/07. Available for download

S11
Thomas, Clayton L., Editor (1997). Taber's Cyclopedic Medical Dictionary. F.A. Davis Company, Philadelphia, PA [18th Edition]. Pp. 2113-2114.

S12
Das, S. and Ray, K. (2006 October 13). Wilson's Disease: An Update [44 paragraphs]. Medscape from Nature Clinical Practice Neurology [On-line information]. Accessed on: 7/27/07. Available FTP: http://www.medscape.com/viewarticle/543866

S13
Ferenci, P. (2004 January 28). Diagnosis and Current Therapy of Wilson's Disease [33 paragraphs]. Medscape from Aliment Pharmacol Ther 19(2):157-165, 2004. [On-line information]. Accessed on: 9/24/07. Available FTP: http://www.medscape.com/viewarticle/467413_1

Többet
Kevesebbet