A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
14.08.2017.

Mit jelent ez az állapot?

A terméketlenség a szaporító szervrendszereket érintő elváltozások vagy betegségek következtében alakul ki, lényege, hogy nem jön létre terhesség. Ha egy pár már legalább egy éve él szexuális életet fogamzásgátlás nélkül, a várható peteéréshez is időzítve és anélkül, hogy terhesség jönne létre, vagy ha a nő képtelen kiviselni a terhességet a szülésig, a terméketlenség diagnózisa kimondható.

A termékenységgel kapcsolatos problémák a szaporodási folyamat bármely pontján kialakulhatnak – zavart szenvedhet a hímivarsejtek, illetve a petesejt képzése, kijutása, maga a megtermékenyítés vagy a már megtermékenyített petesejt bejutása a petevezetékből a méhbe, az embrió beágyazódása a méhnyálkahártyába. A megtermékenyítést követő szexuális aktivitás és különféle betegségek is befolyásolhatják az embrió fejlődését.

A nők szaporító szervrendszere a hüvelyből, a méhnyakból, a méhből, a petevezetékekből, a petefészkekből, és a kívül látható szeméremajkakból áll. A férfi szaporító szervrendszer tagjai a herék, az ondóvezeték, az ondóhólyag, a dülmirigy (prosztata) és a hímvessző. A szaporító szervrendszer működését irányító hormonok, melyek a hypothalamusban, az agyalapi mirigyben, a pajzsmirigyben és magában a petefészekben, illetve a herében termelődnek, szintén jelentős szerepet játszanak.

Az amerikai párok mintegy 10-20%-ában fordul elő a termékenység zavara. Az esetek kb. 40%-ában a nő, és40%-ában a férfi szervezetében következik be valamilyen probléma, míg a fennmaradó 20%-ban vagy mindkét fél érintett, vagy az ok nem deríthető ki. Fontos szerepe van az életkornak is, elsősorban a nők esetében. A nők már egész petesejtkészletükkel együtt jönnek a világra, később újak nem képződnek. Az életkor előrehaladtával a petesejtek DNS-állománya sérülhet, és hormonális egyensúlyzavarok is kialakulhatnak.

Noha a terméketlenség pontos oka gyakran nem deríthető ki, számos tényező játszhat szerepet a kialakulásában. Gyakran okoz terméketlenséget az endometriózis és a nemi úton terjedő betegségek. Ha a pár tagjainak más jellegű, vagy fertőző betegsége van, az is hatással lehet a folyamatra, csakúgy, mint a táplálkozás, az életmód, az életvitel és a környezeti tényezők. A terméketlenséget okozó leggyakoribb problémák: hímivarsejt-rendellenességek, petevezeték-elzáródás, peteérési zavar, kóros összetételű méhnyak-váladék. Az esetek 10%-ában nem derül ki, hogy mi okozza a zavart.

A terméketlenség kivizsgálása összetett, drága, és időigényes. Mindkét partnernek részt kell vennie alapos fizikális vizsgálaton, és vérvizsgálaton, be kell számolnia szokványos életviteléről, és gyakran ultrahangos vizsgálatot is végeznek a probléma okának kiderítésére.

A női termékenység vizsgálata

A női szervezet termékenysége az életkor előrehaladtával csökken, 35 éves korra ez már szembetűnő, és még inkább az 40 éves kor után. A női terméketlenség gyakori oka a petevezeték elzáródása, a policisztás ovárium szindróma (PCOS, a petesejtek érése zavart szenved), hegesedések, endometriózis, autoimmun betegségek (a szervezet a magzati szövetek ellen antitesteket termel), cukorbetegség, pajzsmirigy-alulműködés, súlyos evési zavarok, dohányzás, alkoholfogyasztás, lisztérzékenység, stb. Befolyásolhatják a termékenységet az ingadozó hormonszintek, a rendszertelen peteérés, vagy ha a megtermékenyítés körülményei bármilyen okból nem ideálisak. A női terméketlenség kivizsgálása a beteg alapos kikérdezésével és fizikális vizsgálattal kezdődik. A diagnózis felállításában és a kezelés során ezen kívül még egyéb vizsgálatok is történnek.

Otthoni, peteérést ellenőrző vizsgálatok. A tüszőrepedés (ovuláció) időpontjának megállapítására egyszerű, otthon is elvégezhető vizsgálómódszerek is rendelkezésre állnak. A bazális testhőmérséklet (közvetlenül felébredés után, speciális hőmérő segítségével) mérésével a nő jó közelítéssel meg tudja állapítani ovulációja időpontját, és havi ciklusának leginkább termékeny napjait. A bazális testhőmérséklet közvetlenül az ovuláció után emelkedik meg, és legalább 3 napig emelkedett is marad. 3-4 hónapos megfigyelés után (szabályos ciklus esetén) már előre sejthető az ovuláció időpontja, és a pár szexuális együttléte is ennek megfelelően időzíthető a legtermékenyebb napokra. A módszer egyszerűen kivitelezhető és olcsó, noha más módszereknél kevésbé megbízható és kevésbé pontos.

Szintén otthon elvégezhető a hüvelyváladék szabad szemmel történő vizsgálata, bár ebben az esetben számos tévedés is előfordulhat. A ciklus legtermékenyebb időpontjában a váladék tiszta, sikamlós és nyújtható. Ha a hüvelyk- és mutatóujj között legalább 5-7 cm hosszúra széthúzható, a tüszőrepedés időpontja már nagyon közeli, és a nő a havi ciklusának legtermékenyebb szakaszába kerül. Léteznek előre gyártott, otthon alkalmazható tesztek is a tüszőrepedés időpontjának meghatározására, ezek segítségével a reggeli első vizeletből megmérhető a sárgatestképző hormon (luteinizáló hormon, LH) szintje. Az LH-szint a tüszőrepedés előtt 1-2 nappal emelkedett értéket mutat.

Laboratóriumi vizsgálatok. A vérből elvégzett hormonvizsgálatok sárgatestképző hormon( LH); follikulus-stimuláló hormon (FSH); prolaktin (PRL); ösztradiol, progeszteron nélkülözhetetlenek a terméketlenség okának kiderítéséhez. Szükség van a pajzsmirigy működésével kapcsolatos hormonok (TSH, és/vagy fT4) és egyes szteroid hormonok, pl. tesztoszteron, dehidroepiandroszteron -szulfát (DHEA-S) szintjének mérésére is, mivel az agyalapi mirigy és a pajzsmirigy működésének megváltozása szintén befolyásolja a menstruációs ciklust. (A DHEA-S-ből keletkeznek az androgén és ösztrogén hormonok.)

Képalkotó vizsgálatok. A képalkotó vizsgálatok eredményének elemzése segítséget nyújt olyan eltérések kimutatására, melyek a megtermékenyülésnek vagy a terhesség kiviselésének fizikai akadályát képezik. Száloptikás endoszkópia, röntgen és ultrahangvizsgálat fedezheti fel az esetleges veleszületett vagy szerzett anatómiai rendellenességeket, szövetszaporulatokat (polipok, tályogok, daganatok), hegesedéseket a méh falában, vagy fertőzéseket.

Gyakori vizsgálat még a méhnyakváladék mikroszkópos elemzése közösülés után. A váladék normál körülmények között elősegíti a hímivarsejtek túlélését és továbbhaladását, a kórokozókat viszont távol tartja.

Biopszia. A méhnyálkahártyából vagy a méhnyak nyálkahártyájából vett szövettani minta vizsgálatával kimutatható az esetlegesen jelen lévő rákos elváltozás, fertőzés vagy polipok.

A férfi nemzőképesség vizsgálata

A férfi terméketlenség okai lehetnek: alacsony hímivarsejt-szám, a hímivarsejtek nem megfelelő mozgékonysága, összecsapzódásuk (nem tudnak eljutni a petesejtig), rendellenes alakú hímivarsejtek, varikokele (kórosan tágult visszerek a herék körül), különféle elzáródások, melyek megakadályozzák a hímivarsejtek ejakulátumba kerülését, illetve egyéb, örökletes vagy szerzett állapotok, melyek a szaporító szervrendszer működését befolyásolják. A leggyakrabban előforduló anatómiai rendellenesség a varikokele.

A termékenységre káros hatással lehet korábbi mumpsz-fertőzés, a heréket ért sérülés, kemikáliák, mérgező anyagok, heveny betegségek, elhúzódó lázas állapot, valamint az alkohol-, drog- és anabolikus szteroidok fogyasztása. A hímivarsejtek életképességét jelentősen befolyásolja a hőmérséklet, ezért az elhúzódó lázas állapot vagy az extrém hőhatásoknak kitettség csökkentheti a hímivarsejtek számát, mozgékonyságát, és befolyásolhatja az alakjukat is. Életkorral összefüggő probléma lehet a tesztoszteron-termelés és a hímivarsejtek képzési ütemének csökkenése, a hímivarsejtek mozgékonyságának romlása, a prosztatát érintő megbetegedések, merevedési és ejakulációs zavarok, illetve a túlzott alkoholfogyasztás.

Férfiak esetében a terméketlenség okának kiderítésére gyakran elég a kórtörténet részletes kikérdezése és az alapos orvosi vizsgálat. Esetenként sor kerülhet transzrektális (végbélen át végzett) ultrahangvizsgálatra, mely felfedhet a hímivarsejtek útját blokkoló elzáródásokat.

Az ejakulátum vizsgálata. A férfi terméketlenség kivizsgálásában alapvető jelentőségű. Segítségével meghatározható a hímivarsejtek száma, mozgékonysága, alakja, illetve ezek bármilyen rendellenessége. Az ondó kémiai paramétereinek vizsgálatát is elvégzik. Az elemzés megkönnyítésére gyakran számítógépes programot is használnak.

Laboratóriumi vizsgálatok. A vérből megmérik a szaporító szervek működését befolyásoló hormonok szintjét, illetve esetleges hímivarsejt-ellenes antitesteket mutathatnak ki. A vizsgált hormonok: szabad és össz-tesztoszteron, LH, FSH, prolaktin.

Biopszia. Néhány esetben a heréből vett szövettani minta vizsgálatával derül csak ki a probléma oka (csökkent hímivarsejt-képzés, a szaporító szervek növekedési és fejlődési zavarai, daganatok).

Kezelés

Tanácsadás és megfelelő orvosi ellátás minden gyermeket tervező párnak segítségére lehet abban, hogy a terhesség a megfelelő időben létrejöjjön, és egészséges csecsemő szülessen.

Ha 12 hónappal azután sem jön létre terhesség, hogy a pár rendszeresen, megfelelően időzítve és védekezés nélkül él szexuális életet, kivizsgálásra kerül sor szülész-nőgyógyász, speciálisan képzett urológus (andrológus, a férfi terméketlenséggel foglalkozó orvos), illetve a terméketlenség kivizsgálásának irányába szakosodott endokrinológus bevonásával. A harminc év feletti nők esetében a kivizsgálást az említett 12 hónapnál rövidebb időn belül javasolt elkezdeni, mivel 40 éves kor felett a teherbeesés valószínűsége amúgy is jelentősen csökken. Férfiak esetében a kivizsgálás menete egyszerűbb, mint a nőknél, és andrológus vagy endokrinológus irányításával történik.

A terméketlenség kezelése a pár részéről hosszú távú együttműködést kíván, mely érzelmileg is igen megterhelő. Már a kezelés kezdetén tudatában kell lenniük, hogy az nem lesz feltétlenül sikeres. Sikertelenség esetén el kell gondolkodni az egyéb lehetőségekről is, mint például az örökbefogadás, illetve idegen spermium- vagy petesejtdonor keresése.

A terméketlenség kezelésében mind a nőnek, mind a férfinak tevékenyen részt kell vennie. Lehetséges, hogy meg kell változtatni egyes táplálkozási, életvezetési szokásaikat vagy bizonyos környezeti tényezőket. A diagnózistól függően sor kerülhet gyógyszeres kezelésre (bromokriptin, klomifén-citrát), hormonkezelésre, műtétre vagy ún. asszisztált reprodukciós technikák alkalmazására. Az asszisztált reprodukciós technikák közé tartozik a méhen belüli megtermékenyítés (Intra-Uterine Insemination, IUI), a külső megtermékenyítés (In Vitro Fertilization, IVF), a méhkürti megtermékenyítés (Gamete Intra-Fallopian Transfer, GIFT), a megtermékenyített petesejt bejuttatása a méhkürtbe (Zygote Intra-Fallopian Transfer, ZIFT), illetve a hímivarsejt közvetlenül a petesejtbe juttatása injekció segítségével (Intracytoplasmatic Sperm Injection, ICSI).

Felhasznált forrásmunkák

MEGJEGYZÉS: A jelen cikk az eredeti, az Amerikai Egyesült Államokban kiadott, a Lab Tests Online szerkesztő bizottsága által rendszeresen felülvizsgált írás magyar nyelvre fordításával, és a magyar viszonyokhoz történő adaptálásával készült. A cikk alapját az irodalomjegyzékben felsorolt írások és a szerkesztő bizottság tagjainak szakmai tapasztalatai képezik. A cikk tartalmát mind az amerikai, mind a magyar szerkesztő bizottság időszakonként ellenőrzi, frissíti, ha szükséges újabb irodalommal kiegészíti. A kiegészítő forrásmunka a régiektől megkülönböztetve kerül közlésre. A legutolsó frissítés dátuma a cikk alján látható. 

A hivatkozott honlap címek a cikk írásakor valódi, működő honlapok voltak, hivatkozásuk nem reklám célból, hanem referenciaként szolgál. Az idők során a honlapok megváltozhatnak, tartalmuk elavulhat, ezt a Lab Tests Online szerkesztő bizottságai nem ellenőrzik. Ha egy címszó keresésekor egy link nem működik, célszerű felkeresni az eredő honlapot (pl. www.nih.gov vagy www.oek.hu), és ott keresni a kívánt szót.

S1
American Medical Association Complete Guide to Women's Health. Slupik, RI, editor. New York: Random House, Inc., 1996; pp. 379-380.

S2
“Andrology Laboratory and Fertility Assessment” (chapter 20), in Clinical Diagnosis and Management by Laboratory Methods, 20th ed. Sarkar S and Henry JB (JB Henry, editor). Philadelphia: WB Saunders, 2000; pp. 425-431.

S3
Dr. Richard Marrs' Fertility Book. Marrs R, Friedman Bloch L, Kirtland Silverman K. New York: Bantam Doubleday Dell Publishing Group, Inc., 1997; pp. 43, 98-100, 103, 106, 109.

S4
"Getting Started, or How Do I Know If I Have An Infertility Problem?” Available on the Internet at http:www.resolve.org/started.htm. Accessed November 27, 2001.

S5
Harvard Medical School Family Health Guide. Komaroff AL. New York: Simon & Schuster; 1999; pp. 908-909.

S6
“Infertility” (section 245), in The Merck Manual, 17th ed. Merck Research Laboratories. Whitehouse Statton, NJ: Merck & Co. 1999; pp.1991-1995.

S7
Natural Solutions to Infertility. Glenville M. New York: M Evans and Company, Inc., 2000; pp 18-24, 136-144, 186-190.

S8
Resolving Infertility. Clapp DN and Hollister MR, editors. New York: HarperCollins Publishers, Inc., 1999; pp. 63-155, 261, 353-356.

S9
Six Steps to Increased Fertility. Barbieri RL, Domar AD, Loughlin KR. New York: Simon & Schuster, 2000; pp. 124, 173-201.

S10
Medical/technical advisor: Anthony Kurec, MS, DLM(ASCP), Administrator, University Pathologists Laboratories, LLP, SUNY Upstate Medical University.

Idegen nyelvű adatbázisok

Endometriosis Association 
RESOLVE, the National Infertility Association

InterNational Council on Infertility Information Dissemination

American Infertility Association

Center for Male Reproductive Medicine