A Stein-Leventhal szindrómának is nevezett policisztás ovarium szindróma (PCOS) gyakori kórkép, a fogamzóképes korban lévő nők 5-10%-át érinti. A kiváltó okot nem ismerjük. Jellemző a férfi nemi hormonok (androgének, általában a tesztoszteron) túltermelődése, a peteérés és a menstruáció elmaradása és változó mértékű inzulin-rezisztencia. Az elnevezés nem fedi a korképet, hiszen a petefészekre utal, de egy összetett, több szervet érintő hormonális betegségről van szó.
A női szervezetben férfi nemi hormonok normális esetben csak igen kis mennyiségben termelődnek a petefészkekben és a mellékvesékben. Már kismértékű túltermelés is tüneteket okoz, pl. hirsutismus (szőrnövekedés az arcon és a mellkason) és akné. Súlyos esetekben virilizáció következik be – férfiakra jellemző külső eltérések alakulnak ki (mélyebb hang, férfias típusú hajnövekedés vagy éppen kopaszság).
A hormonális egyensúly felborulása a menstruációs ciklusra is hatással van, és általában terméketlenséget okoz. A legtöbb nőnek, aki ebben a betegségben szenved, nincs normális havivérzése. Gyakran a peteérés és a menstruáció teljesen elmarad (anovuláció, amenorrhoea), esetenként a vérzések szabálytalan időközönként jelentkeznek. Mindkét petefészek megnagyobbodhat, a felszínen egy vastag, kéregszerű bevonat képződik, a normális méretének akár háromszorosára is. Az esetek 90%-ában ultrahangvizsgálattal a petefészkek felszínén ciszták (kisméretű, meg nem repedt tüszők, petesejtet tartalmazó follikulusok) mutathatók ki, melyek gyakran gyöngy formájú nyaklánchoz hasonlóan rendeződnek el. Ha a petesejt nem hagyja el a petefészket, és a menstruáció elmarad, nem termelődik elég progeszteron, és az ösztrogén-progeszteron egyensúly felborul. Ennek következtében a méh nyálkahártyája jelentősen megvastagszik (endometriális hiperplázia), és növekszik a méhnyálkahártyából kiinduló rák kockázata. Ha egy PCOS-ben szenvedő nőnek mégis sikerül teherbe esnie, nagyon gyakori a vetélés.
A PCOS okai nem egészen tisztázottak, de egyesek úgy gondolják, hogy az inzulin-rezisztencia szerepe kulcsfontosságú. Az inzulin életfontos hormon a sejtek cukoranyagcseréje szempontjából; szabályozza a vércukorszintet, és szerepet játszik a szénhidrátok és a lipidek anyagcseréjében. Ha a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra, a szervezet úgy próbál kompenzálni, hogy még többet termel. Ennek a következménye a hyperinsulinaemia, a vér inzulinszintjének emelkedése. Egyesek szerint a hyperinsulinaemia lehet az egyik oka a petefészkek kórosan fokozott férfi nemi hormon-termelésének.
A PCOS-ben szenvedő nőkben változó mértékű inzulinrezisztenciát, elhízást és károsodott zsíranyagcserét találunk. Az inzulinrezisztencia szerepe hangsúlyosabb, ha a nő elhízott és egyáltalán nincs peteérése. Ilyen esetekben nagyobb a valószínűsége a 2-es típusú cukorbetegség és a szív-érrendszeri elváltozások kialakulásának.