A tünetek és azok súlyossága betegenként és a betegség lefolyásának különböző időpontjában is eltérő lehet. A legtöbb BPH-s férfi számára ez az állapot csak kisebb kellemetlenségeket okoz, de akár az életminőséget jelentősen befolyásoló problémává is válhat. A BPH gyakorisága az életkor előrehaladtával folyamatosan nő. Az Amerikai Urológusok Szövetségének adatai szerint 60 éves korra a férfiak legalább felében alakul ki valamilyen fokú BPH, míg 85 éves korra ez az arány eléri a 90%-ot. A BPH önmagában nem okoz prosztatarákot, de előfordulhat, hogy a két betegség egyszerre van jelen.
Jóindulatú prosztata-megnagyobbodás
Jóindulatú prosztata-megnagyobbodás
Más néven
BPH
Benignus Prosztata Hyperplázia
A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
12.03.2018.
Mikor beszélünk jóindulatú prosztata-megnagyobbodásról?
A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás (benignus prosztata hyperplasia, vagy más néven benignus prosztata hipertrófia, BPH) nem rákos eredetű elváltozása a prosztatának, ami egy kisméretű mirigy, mely férfiakban a húgyhólyag alatt, a húgycsövet körülölelve helyezkedik el, és az általa termelt folyadék az ejakulátum részét képezi.
A prosztata megnagyobbodása a húgycsövet összenyomja, ezáltal a vizeletáramlás lassulása és akadozása következik be, gyakori és sürgető vizelési ingerrel, valamint időnként a vizelet csepegésével a vizelés végén.
A prosztata megnagyobbodásának az is lehet a következménye, hogy a húgyhólyag vizeléskor nem ürül ki teljesen, a visszamaradt vizelet pedig idővel a húgyhólyag izmos falának elgyengüléséhez, húgyúti fertőzésekhez, esetleg vesekő kialakulásához vezethet.
Néhány súlyos esetben a prosztata megnagyobbodása miatt a vizelet visszakerülhet a vesékbe, és károsíthatja azokat. Ritkán az is előfordul, hogy a beteg egyáltalán nem tud vizelni, ez az állapot azonnali orvosi beavatkozást igényel.
A BPH a szexuális életre is hatással van, csökkent szexuális aktivitáshoz, fájdalmas orgazmushoz, impotenciához vezethet.
Accordion Title
A jóindulatú prosztata-megnagyobbodásról
-
Panaszok és tünetek
-
Vizsgálatok
A BPH diagnózisát a beteg tüneteinek értékelése, a családi anamnézis, a fizikális vizsgálat, és a tapintásos végbélvizsgálat (rectalis digitalis vizsgálat, RDV) alapján mondja ki az orvos. A laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok a megnagyobbodás mértékének megállapítását teszik lehetővé, illetve a segítségükkel kizárhatók egyéb kóros állapotok, melyek hasonló tüneteket okoznak. Szükség lehet prosztata-biopsziára, a mirigyből vett apró szövetminta patológiai vizsgálatára is az elváltozás igazolására és/vagy a prosztatarák diagnózisának elvetésére vagy felállítására.
-
Laboratóriumi vizsgálatok
- vizeletvizsgálat – tesztek csoportja hivatott a húgyúti traktus fertőzéseinek diagnosztizálásra
- vizelettenyésztés –egy másik lehetőság a húgyúti fertőzés gyanúja esetén
- vesefunkció vizsgálata – a vérből urea-N és kreatinin-szint mérés
-
Nem laboratóriumi vizsgálatok
- Ultrahang – a prosztata nagyságának és a húgyhólyagban visszamaradó vizelet térfogatának megmérése
- Húgyhólyag-tükrözés – a húgycső és a húgyhólyag vizsgálata egy erre a célra készült vékony, hajlékony eszközzel
- Vizeletáramlás és/vagy nyomás vizsgálata – a vizeletáramlás sebességének, illetve a hólyagban visszamaradt vizelet nyomásának megmérése
- Prosztata-biopszia – szövettani mintavétel (egy vagy több helyről) a prosztatából, majd ennek mikroszkópos értékelése a sejtek struktúrája alapján a prosztata tudom kizárása céljából.
-
Kezelés
Számtalan esetben a BPH kezelése nem szükséges. Viszont abban az esetben szükségessé válik, ha a tünetek súlyosak, vagy szövődményeket okoznak (pl. fertőzés, vesekő). Orvosi konzultáció mérlegelendő kellemetlen tünetek jelentkezésekor, de azonnali konzultáció véres vizelet, fájdalmas vizelés vagy vizelet elakadás esetén.
A kezelés lehet sebészi vagy gyógyszeres; urológussal történő konzultáció tükrében.
Mutass többet
