A cikk utoljára felülvizsgálva:
A cikk utoljára módosult:
14.08.2017.

A csontritkulásról általában 

A csont élő szövet, folyamatosan lebomlik és újraépül. Ha a lebomlás és az újraépülés közötti egyensúly felborul (például hormonális vagy táplálkozási okok miatt), a csont elveszítheti ásványianyag-tartalma egy részét. Az ásványi anyagok adják a csont sűrűségét és szilárdságát. A csontsűrűség enyhe fokú csökkenését osteopeniának nevezik. Ha ez a csökkenés súlyossá válik, a csont gyengeségét és a csonttörés megnövekedett veszélyét okozza, osteoporosisnak nevezik. Az osteoporosisra a csontszövet mennyiségi fogyása mellett a csontok mikroszkópikus szerkezetváltozása, a csont fokozott törékenységi hajlama, s a csonttörések bekövetkeztének nagyobb kockázata jellemző.

A csontritkulás megnöveli a csonttörések kockázatát, elsősorban a csípő (combnyak), a gerinc és a csukló esetében. Bárkinél előfordulhat, de kialakulásának kockázata az életkor előrehaladtával növekszik, nőkben jelentősen gyakrabban fordul elő, és leginkább a kaukázusi (fehér bőrű) és az ázsiai népességet érinti. Az Egyesült Államokban megközelítőleg 10 millió ember szenved csontritkulásban, és további 34 millió azok száma, akiknek a csonttömegük csökkent, és várhatóan kialakul náluk a betegség. A csontritkulásban szenvedők 2/3-a nő. Hazánkban az 50 év feletti korosztályban kb. 600 ezer nőt és 300 ezer férfit érint a csontritkulás.

A fokozott kockázattal rendelkező egyének (női nem, idősek, családi halmozódás , vékony és alacsony termet, dohányzás, anorexia vagy bulimia, stb.) gyakran nincsenek is tudatában ennek. A csontritkulás „csendes” betegség (lappangó, néma járvány), mivel egészen addig nem okoz tüneteket, amíg a betegnél csonttörés nem következik be. A csonttörés (rendszerint a gerinccsigolyákon, a csuklón vagy a csípőcsonton) már kis erőhatásra is létrejöhet, a betegnek nagy fájdalmat és hosszabb-rövidebb ideig tartó mozgáskorlátozottságot okozva. Ha a csonttörés olyan súlyos mozgáskorlátozottsággal jár, amely a beteg általános egészségi állapotát is jelentősen befolyásolja, a csontritkulás ilyen módon sokszor a beteg halálát okozza. Magyarországon évente kb. 15000 17000 csípőtáji (combnyaktörés) törést okoz az osteoporosis, s ezen betegek 14-16%-a egy éven belül meghal. 2010-ben az Országos Egészségbiztosítási Alapból a fekvőbeteg ellátás-keretében a legnagyobb összeget – közel 13 milliárd forintot – fizettek ki a combcsonttörés direkt ellátására (műtét és kezelés).

A csontok elsődlegesen I-es típusú kollagénből és kalcium-foszfátból állnak. Fehérje szivacsos hálózat alakul ki, mely a kalcium beépülésével mineralizálódik, és így a csont egyszerre lesz erős és rugalmas. A csont élő szövet, lassan ugyan, de folyamatosan átépül, megújul. A felszívódási folyamat során az osteoclastoknak nevezett sejtek mikroszkopikus méretekben megemésztik a csontot, a kollagént pedig enzimek lebontják. Ezt az új csontszövet felépítése követi, melyet az osteoblastok végeznek. Ezek oszteokalcint és a kollagén előalakjait termelik, melyből az új fehérjeháló kialakul. A fehérjehálóba ezután kalcium épül be, és új csont keletkezik. Ez a folyamatosan zajló lebomlás és épülés a csontújraképződés (bone remodeling), a szervezet teljes csontállományát érinti. A csontrendszer mintegy 4-10%-a újul meg évente (a csontfajtájától függően).

Gyermekkorban a csontépülés nagyobb mértékű a lebontásnál, és a csonttömeg kb. 30 éves korra éri el a maximumát (csúcscsottömeg). Ezután a épülési folyamatok lelassulnak, és a továbbiakban a csonttömeg az életkor előrehaladtával csökken. A gyermekkori elégtelen kalcium- és D-vitamin bevitel, a szteroidtartalmú gyógyszerek (pl. asztma kezelésére), az anorexia (kóros soványság), a mozgáshiány, a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás mind növeli a csontritkulás kialakulásának valószínűségét. A csontokra hatással vannak egyes betegségek is, mint például a pajzsmirigybetegségek, a Cushing-szindróma, a rheumatoid arthritis, a D-vitaminhiány, stb. A csontritkulás családi halmozódást is mutathat.

A menopauza az ösztogéntermelés drasztikuscsökkenése miatt nőkben a csonttömeg fokozott vesztését okozza. A korai menopauza tovább rontja ezt a veszteséget. A menstruáció elmaradása utáni első 5-8 évben a nők csonttömegük 20%-át is elveszíthetik. A 80 év feletti nők 70%-ának van osteoporosisa. Férfiakban a csökkent tesztoszteron-termelés is növeli a csontvesztés mértékét.

A csontritkulásnak két típusa van:

Elsődleges (életkorhoz kötött, fokozott csontlebomlás miatti) csontritkulás. A menopauza eredményeképp kialakuló osteoporosis (már a menopauzát megelőző években megindul a fokozott lebomlás) ösztrogénszint-csökkenés hatására lép fel az 50-65 éves korú nők jelentős részében. A csontokból kalcium kerűl ki, melynek hatására a csonttörések (csípő, csukló, alkar, csigolya) valószínűsége megnő. Az életkorhoz kötött csontritkulás a 70-75 évesnél idősebb férfiakban és nőkben jön létre, és valószínűleg a kalcium-felszívódás csökkenése, valamint D-vitaminhiány áll a hátterében. Életmód változtatás, a kalcium- és a D-vitaminbevitel növelése, esetleg egyéb gyógyszerek alkalmazása lassíthatja a betegség előrehaladását.

Másodlagos csontritkulás

A csontlebomlás és újraépülés egyensúlyának zavara esetén alakul ki, ha a csontlebontó folyamatok kerülnek túlsúlyba. Férfiakban és nőkben egyaránt előfordul, számos betegség és állapot következménye lehet (rheumatoid arthritis, mellékpajzsmirigy-túlműködés, Cushing-szindróma, idült vesebetegség, myeloma multiplex, epilepsziaellenes gyógyszerek, glükokortikoidok, lítium szedése). A kiváltó ok kezelése lassíthatja a csontvesztést.

 

 

Vizsgálatok

Vizsgálatokkal kimutatható a csontritkulás és a csökkent csonttömeg, megállapítható, hogy az illető egyénben mekkora eséllyel fog kialakulni a betegség, és hogy a már kialakult betegségnek hormonális vagy egyéb oka van-e. Ha nem várt csonttörés következik be, a vizsgálatokkal ellenőrizhető a csontsűrűség (BMD: csont ásványianyag-sűrűség, bone mineral density), és a kezelés eredményességének követése is lehetséges. A csontsűrűség mérése a csontritkulás elsődleges szűrővizsgálata, ez képalkotó módszerrel történik.

Nem laboratóriumi vizsgálatok

A csontritkulás diagnosztizálására és a csonttömeg-csökkenés mértékének becslésére csontsűrűség-mérés történik, leggyakrabban DEXA-scan (dual-energy x-ray absorptiometry DXA, kettős energiájú röntgenabszorpciometria) segítségével. A vizsgálat alacsony energiájú röntgensugár segítségével állapítja meg a csontsűrűséget a csípőcsonton vagy a gerincen. A csontsűrűség értékét a fiatal felnőtt csonttömegével összehasonlítva fejezik ki. A WHO osztályozása szerint a vizsgált páciens BMD értéke a fiatal felnőtt átlagos csonttömegétől történő -1 SD-nyi eltérés még normális. Osteopenia esetén az érték -1 és -2,5 között van, osteoporosis esetén még ennél is alacsonyabb.

A hordozható csontsűrűségmérők, melyek néhány egészségügyi intézményben és esetleg gyógyszertárakban is megtalálhatók, a betegek ujjain vagy sarkán végzik a mérést. Kevésbé megbízhatóak, mint a DXA, de tájékozódó vizsgálatra alkalmasak. Ha csökkent csontsűrűséget mutatnak, a diagnózis megerősítésére DXA-vizsgálat történik.

Egyéb képalkotó módszerek (CT, röntgen, ultrahang) is alkalmazhatók a csontsűrűség becslésére és a csontritkulás jelenlétének kimutatására.

A csontok állapotának felmérésére izotópos csontscan is végezhető, mely nem tévesztendő össze a Dexa-scannel. Ez utóbbi noninvazív módon méri a csontsűrűséget, míg az izotópos scan a csontok súlyosabb eltéréseit ábrázolja. A vizsgálathoz a beteg szervezetébe radioaktív nyomjelző anyagot juttatnak be vénásan, mely a vérárammal eljut a csontokba. Ezután megmérik a csontok radioaktivitását, és ennek eloszlása alapján következtetnek rákos áttét, fertőzés, Paget-kór jelenlétére vagy az ismeretlen eredetű csontfájdalom okára. Az izotópos csontscan a hagyományos röntgenvizsgálatnál jóval korábban kimutathatja a csont kóros eltéréseit, és általában akkor végzik, ha a betegnek gyakori csonttörése van.

Laboratóriumi vizsgálatok

  • A vér kalciumszintje. Csontritkulás esetén a kalciumszint általában normális, de egyéb csontbetegségek esetén magas. A vizelet kalcium meghatározás is széles kőrben elterjedt analízis (csontritkulásban emelkedett a szintje).

  • D-vitamin. A D-vitamin hiánya, többek között a kalcium csökkent felszívódásához vezet.

  • Pajzsmirigy-vizsgálatok (TSH, tiroxin).

  • Parathormon. Mellékpajzsmirigy-túlműködés vizsgálatára.

  • FSH. Menopauza esetében kerül rá sor.

  • Tesztoszteron-férfiaknál.

  • Fehérje-elektroforézis. Ezzel a módszerrel kimutatható a myeloma multiplex nevű betegségben termelődött kóros fehérje; a myeloma multiplex csontlebomlást okoz.

  • Alkalikus foszfatáz. Emelkedett szintje csontproblémára utalhat.

Csontmarkerek vér- és vizeletvizsgálatai, melyek meghatározására sor kerülhet a csontlebomlás és – felépülés mértékének megítélésére:

A csontfelszívódás vizsgálata:

  • Kollagén keresztkötések:
    - szabad és összkeresztkötés,
    - keresztkötés-tartalmú telopeptidek: C-és N-telopeptid
    NTx: N-terminális keresztkötés tartalmú (vizeletből és szérumból egyaránt meghatározható)

  • CTx: C-terminális keresztkötés tartalmú (szérumból határozzák meg)

  • Dezoxi-piridinolin (DPD). Gyűrűs szerkezetű kollagén-bomlástermék.

  • Pyridinium Crosslinks. Kollagén-bomlástermékek, melyek közé tartozik a DPD is.

A csontépülés vizsgálatai:

  • Csontspecifikus alkalikus foszfatáz (bAP). Az alkalikus foszfatáz egyik alkotó része (izoenzim), mely az osteoblastokban van jelen, és szerepet játszik a csont mineralizálódásában

  • Oszteokalcin. Az osteoblastok által termelt fehérje, az újonnan felépülő csont nem-kollagén részét képezi, és egy kis része a véráramba is bejut

  • I. típusú kollagén propepdidek

 

 

Kezelés

A csontritkulás leghatékonyabb kezelése a megelőzés. A megelőzés érdekében végzett csontsűrűség-mérések nem minden esetet képesek elhárítani, de a rendszeres testmozgás (pl. séta), a kalciumban és D-vitaminban gazdag ételek fogyasztása (vagy ezek mesterséges pótlása), a dohányzás elhagyása, az alkoholfogyasztás mérséklése csökkenti a betegség kialakulásának kockázatát. Minél hamarabb kezdi el az egyén az életmód-változtatásokat, annál inkább eredményesek. Fiatal korban a lehető legnagyobb csonttömeg elérése és az életkor előrehaladtával a csontvesztés minimalizálása segít megelőzni vagy a lehető legkisebb mértékűre csökkenteni a csontritkulást.

Csontritkulásban és csonttömeg-csökkenésben szenvedőknek (esetleg már csonttörést követően), valamint azoknak, akik ezek kialakulására fokozott kockázattal rendelkeznek, különféle terápiában részesűlhetnek, melyek gátolják a csont lebontását és elősegítik a felépülését, segítenek megtartani a csonttömeget és csökkentik a törések számát. 

A csontritkulásban szenvedő betegnek szorosan együtt kell működnie az orvossal, hogy a számára leginkább megfelelő kezelést kaphassa. Ez magában foglalhat életmódváltást, mellyel a csonttömeg megtartható, és az elesések kockázatásnak csökkentését, mivel a csontritkuláshoz kapcsolható csonttörések leginkább így keletkeznek. Olyanok, akik a csonttömeg csökkenését is okozó gyógyszert szednek (pl. prednison, egyéb glükokortikoidok, néhány epilepsziaellenes gyógyszer) a gyógyszerszedés abbahagyása előtt feltétlenül konzultáljanak az orvossal a lehetséges alternatívákról.

Számos gyógyszer van már forgalomban, mely a csontanyagcserére hat, főleg a lebontást csökkentik, pl. biszfoszfonátok, raloxifen, denosumab, kalcitonin, teriparitid (ez elsődlegesen a cson építést segíti), tamoxifen, stb.

A „Csont és ízület évtized” végére sikerült kidolgozni egy csonttörési kockázatbecslő rendszert, a FRAX-ot (Frakture Risk Assessment Tool), mely segítségével a betegek törési valószínűségét ki lehet számolni (2010 júliusától már a hazai statisztikai adatok alapján lehet a magyar eredményeket megadni). Az eredeti honlap:www.shef.ac.uk/FRAX; de elegendő bármelyik internetes keresőbe beírni a FRAX szót. A %-ban megjelenő kétféle eredmény (külön a csípőtáji és külön az egyéb osteoporosisos törésé) azt jelzi, hogy az elkövetkező 10 év folyamán hány százalékos valószínűséggel következik be a törés. A FRAX alkalmazása nem az osteoporosis diagnosztika része, hanem intervenciós küszöbérték.

 

 

Felhasznált forrásmunkák 

MEGJEGYZÉS: A jelen cikk az eredeti, az Amerikai Egyesült Államokban kiadott, a Lab Tests Online szerkesztő bizottsága által rendszeresen felülvizsgált írás magyar nyelvre fordításával, és a magyar viszonyokhoz történő adaptálásával készült. A cikk alapját az irodalomjegyzékben felsorolt írások és a szerkesztő bizottság tagjainak szakmai tapasztalatai képezik. A cikk tartalmát mind az amerikai, mind a magyar szerkesztő bizottság időszakonként ellenőrzi, frissíti, ha szükséges újabb irodalommal kiegészíti. A kiegészítő forrásmunka a régiektől megkülönböztetve kerül közlésre. A legutolsó frissítés dátuma a cikk alján látható. 

A hivatkozott honlap címek a cikk írásakor valódi, működő honlapok voltak, hivatkozásuk nem reklám célból, hanem referenciaként szolgál. Az idők során a honlapok megváltozhatnak, tartalmuk elavulhat, ezt a Lab Tests Online szerkesztő bizottságai nem ellenőrzik. Ha egy címszó keresésekor egy link nem működik, célszerű felkeresni az eredő honlapot (pl. www.nih.gov vagy www.oek.hu), és ott keresni a kívánt szót.

 

Magyar nyelven további információ olvasható a http://www.webbeteg.hu/aloldal/csontritkulas címen.

 

S1
(2005 June, Revised). Osteoporosis Overview [52 paragraphs]. NIAMS [On-line information]. Available FTP: http://www.niams.nih.gov/bone/hi/overview.htm

S2
(2005 November, Revised). Osteoporosis: The Diagnosis [14 paragraphs]. NIAMS [On-line information]. Available FTP: http://www.niams.nih.gov/bone/hi/osteoporosis_diagnosis.htm

S3
Amin, S. (2004 May, Updated). Osteoporosis [18 paragraphs]. American College of Rheumatology [On-line information]. Available FTP: http://www.rheumatology.org/public/factsheets/osteopor_new.asp?aud=pat

S4
(© 2006). Fast Facts [47 paragraphs]. National Osteoporosis Foundation [On-line information]. Available FTP: http://www.nof.org/osteoporosis/diseasefacts.htm

S5 (2005 October 5). Bone density test: Measure your risk of osteoporosis [20 paragraphs]. MayoClinic.com [On-line information]. Available FTP: http://www.mayoclinic.com/health/bone-density-tests/WO00024

S6
Sheryl L. Follin, Laura B. Hansen (Posted 05/01/2003) Current Approaches to the Prevention and Treatment of Postmenopausal Osteoporosis from American Journal of Health-System Pharmacy. Available FTP: http://www.medscape.com/viewarticle/453035

S7
WebMD A to Z Health Guide from WebMD: Medical Tests, Bone Scan (July 2006-Online information). Available FTP: http://www.webmd.com/hw/health_guide_atoz/hw200283.asp

S8
WebMD A to Z Health Guide from WebMD: Medical Tests, Bone Mineral Density (August 2006-Online information). Available FTP: http://www.webmd.com/hw/osteoporosis/hw3738.asp

Idegennyelvű adatbázisok

AACE Clinical Practice Guidelines for the Prevention and Treatment of Postmenopausal Osteoporosis
National Osteoporosis Foundation

International Osteoporosis Foundation: One-Minute Osteoporosis Risk Test

National Institute of Arthritis and Musculoskeletal and Skin Diseases: Other Nutrients and Bone Health At A Glance

Bone Health Campaign: Home, Powerful Bones. Powerful Girls.™