Az ízületi gyulladásnak egy olyan fajtája, amely a gerincet érinti. A görög kifejezés jelentése „hajlottsághoz vezető csigolyagyulladás”. A betegség lényege a csigolyák közötti, valamint a gerinc és a medence közötti ízületek fájdalmas, krónikus gyulladása. Súlyos esetben a csigolyák összeforrhatnak, ami további mozgáskorlátozottsághoz és a hát meghajlásához vezet. Esetenként más ízületeket, ritkán belső szerveket, például a szívet, tüdőt is megtámadhatja a betegség.
A Bechterew-kór gyakrabban jelentkezik férfiakban, mint nőkben, és általában késő kamaszkorban vagy fiatal felnőttkorban fedezik fel. Kialakulásában bizonyosan szerepet játszik a genetikai hajlam, mégpedig a HLA-B27 nevű antigén révén. Bár azok közül, akiknek van HLA-B27 antigénje, sokakban egyáltalán nem jelentkezik a betegség, ez a genetikai variáns jelentős kockázati tényezőt képvisel. Míg az általános népesség mintegy 7%-a, a Bechterew-kóros emberek 90-95%-a pozitív HLA-B27-re. A HLA-B27-pozitív egyének csak 5-6%-ánál jelentkezik a Bechterew-kór. A szakemberek ma is kutatják, milyen egyéb kockázati és kiváltó tényezők játszhatnak szerepet a kór kialakulásában.
A kórra jellemző gyulladásos folyamat okára vonatkozólag több elképzelés létezik. Az egyik lehetőség, hogy a szervezetbe jutó idegen DNS, például vírusé, beindítja az immunrendszert, de az „túlreagál”, és elkezdi a saját sejtjeit támadni, amely krónikus gyulladáshoz vezet. Ma még nem tudjuk a Bechterew-kórban zajló gyulladás pontos okát. A csontok, különösen a gerinc körüli ízületi szalagok krónikus gyulladásának egyik következménye a csontképződés beindulása, amely miatt a csigolyák egymással összecsontosodhatnak. A csigolyák összeforradása miatt a gerinc mozgása véglegesen korlátozottá válhat, és a bordakosár is megmerevedhet. Amikor a bordakosár hajlékonysága csökken, a mellkas nem képes légzéskor normálisan megemelkedni, ami légzési nehézséget okoz.